A progressziv szónak a mai államokban olyan jelentése van, amely a legszorosabb vonatkozásban van a vallással. Jelent antiklerikalizmust, felekezetnélküliséget és sokszor vallástalanságot. Ez a negatív oldal tehát dogmáktól való szabadulást akar jelenteni; azért antiklerikalizmus, mert felismerte, hogy a papság a dogmatizmus őrzője és fentartója. Pozitiv tartalma a marxista szocializmus és annak tudományos tanítása. Célja: világnézet kialakítása természettudományi alapon a szocializmus erkölcstanának bevonásával, de a vallás kikapcsolásával.

Ez a beállításuk Ausztria különböző szabadgondolkodóinak. Alapfelfogásuk rossz, mert a vallás az emberi szellem értéke, melynek jogosultságát gondolkozó fő nem tagadhatja; semmiféle tudomány világnézetet nem adhat, a természettudomány se, mert különben saját elveit tagadja meg s kutatásainak természetes határait lépi át. S mégis: igen sok ember, akiknek a száma napról-napra növekszik, a jól megszervezett szabadgondolkodók táborába tartozik s a fentebb jelzett programmot vallja magáénak. Miért? Mert a keresztény egyházak intellektuális és szociális tanítása s a papság, amely ezen tanításnak propagandát csinál, nem elégíti ki ma a nagy tömegeket.

Ausztriában a szabadgondolkodók száma 1925-ben 180.000 volt, akik 235 csoportra oszolnak s képviselve vannak minden nagyobb városban, sőt a kisebbekben is. Minden csoportnak van vezetője, aki gondoskodik a propagandajellegü előadásokról és rendezi az ünnepeket. A keresztény ünnepeket valamivel pótolni kellett s igy családi és ifjúsági ünnepeket vezettek be. Folyóiratuk a Der Freidenker, amely 35.000 példányban jelenik meg mindig változatos tartalommal. A folyóiratból megállapítható, hogy

1.      a szervezet nemzetközi,

2.      szociáldemokrata,

3.      vallásellenes és legfőbb mértékben antiklerikális.

Amit igazán szabadgondolkozásnak lehetne nevezni, azt nem képviselik. Jellemző rájuk nézve az a rendkívüli gyűlölet, amellyel minden vallási dolog iránt viseltetnek. Ez érthető is. Ausztria a Habsburgok uralma alatt a katholikus klerikalizmus egyik főfészke volt. Mindenkit üldöztek, aki nem hodolt be a klerikalizmusnak. A törvények még legnagyobbrészt annak a régi klerikalizmusnak a bélyegét hordják, ami még ma is súlyosan nehezedik az emberekre különösen a házassági törvényekben. Szabadulás csak úgy érhető el, ha az ember felekezetnélkülivé válik. Ezért mutat a felekezetnélküliség statisztikája erős emelkedést. 1925-ben a felekezetnélküliek gyarapodása több volt 2%-nál.

Ami a szabadgondolkodók munkáját illeti, az dogmatikus jellegű. Az egyházi dogmákkal szemben új dogmákat hirdetnek melyeket az emberek hisznek, csakhogy szabaduljanak a klerikalizmustól. Tudománnyal akarják a vallást pótolni, de amit a tudomány cégére alatt kínálnak, az nem mindig tudomány. Folyóiratuk vallástörténeti és a vallás lényegére vor átkozó kérdésekben egészen megbízhatatlan. Odáig mentek, hogy a Miatyánkot a Talmudból való plágiumnak minősítették. A német Drews itt is hirdeti szóval azokat az igéket, amelyek nyomtatott alakban nem tudták megállni a helyüket. Előadására hamarosan minden jegy elkelt, oly nagy a népszerűsége.

Jórészt a szabadgondolkozók táborából kerülnek ki a Monistenbund tagjai és a Gesellschaft für ethische Kultur tagjai. Mindakettő a saját érdekkörében rendez vallásellenes előadásokat s az utóbbi a vallásnélküli erkölcs jogosultságát és szükségességét hirdeti.

       A katholikus egyház felismerte azt a veszélyt, ami fenyegeti. Az egyik jezsuita felvette a harcot a szabadgondolkodókkal, de vállalkozása teljes kudarccal járt. Az emberek nem engedik már magukat félrevezetni s jól tudják, hogy az egyház nem szabadságot, hanem szolgaságot jelent. A szabadgondolkodók dogmatizmusa se szabadság, de a vele összekapcsolt szocializmus legalább anyagi téren jelent javulást. Az egyháznak éppen az a hibája, hogy a szocializmus kérdésében teljesen hamis úton jár. Az osztrák püspökök kiadtak egy körlevelet, melyben a kapitalizmus ellen ugyan nagyon kikelnek, de amellett a magántulajdon feltétlen fentartását követelik s a marxista szocalizmust a legélesebben elitélik. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a körlevél szerint : „Az igazságosság elve kötelez minden embert arra, hogy az összes többi emberek jogait, legyenek azok bármelyek, elismerje és tisztelje és megtiltja neki, hogy ezekhez nyúljon vagy ezeket elvegye”, akkor látnivaló, hogy a püspöki körlevél a szociális kérdést komolyan megoldani nem is akarja. Mar pedig a jövő azé, aki a szociális kérdést megoldja. Ennek a megoldásnak első feltétele a marxista szocialistákkal való együttműködés s megmutatása annak, hogy a mozgalom semmit sem veszít erejéből, ha a vallás jogosultságát elismeri. Az bizonyos, hogy a szocialisták olyan vallást nem fognak soha elismerni, amelynek papsága van. De ez nem volna baj, mert nem a papság, hanem a vallás az ember igazi értéke.    

Czakó Ambro