A legjobb barátod a nagy köteg dollárod...
A karib térséget látogató turistanők szexuális magatartása^*
________________
JACQUELINE SANCHEZ-TAYLOR

 

Bár egyre inkább a politikai érdeklődés és a tudományos kutatás figyelmének középpontjába kerül, azért a szexturizmus nem egykönnyen definiálható fogalom. A "szexturizmust művelő" turista - a kialakult sztereotip kép szerint - nyugati fehér ember, aki Thaiföldre vagy a Fülöp- szigetekre utazik, hogy ott a pénzén a go-go bárokban vagy bordélyokban tevékenykedő prostituáltaktól szexuális szolgáltatásokat vásároljon. A radikális feministák meg pláne, reflexből olyan jelenségként fogják föl a szexturizmust, amely semmi egyébből nem áll, mint abból, hogy férfihordák a végett utaznak külföldre, hogy prostituált nőktől vagy gyerekektől pénzért vagy egyéb ellenszolgáltatásért kereskedelmi árucikké degradálódott szexuális szolgáltatások futó élményét követeljék cserébe. Enloe (1989:36) például olyan utazásként definiálja a szexturizmust, amely "speciálisan azt a célt szolgálja, hogy a turista a meglátogatott ország nőitől szexuális szolgáltatásokat vásároljon", Jeffries pedig azt állítja, hogy a "szexturizmust" találóbb lenne "prostitúciós turizmusnak" neveznünk. Mint kifejti,

(a) prostitúciós turizmus alapjául a turista otthoni kultúrájában uralkodó, minden nemi visszaélésre "feljogosító" prostitúcióbarát attitűdök szolgálnak. A szexturizmus kuncsaftjait, a prostitúcióból élvezetet nyerőket a gazdag társadalmaknak azok a kultúrái állítják elő, mind Nyugaton, mind Keleten, amelyek arra tanítanak minden kisfiút és minden férfit, hogy férfi-mivoltuk természetadta jogot biztosít nekik nők és gyerekek szexuális használatára, nem kell tehát törődniök azzal, vajon ők is kedvüket lelik-e ebben, nem kell tekintettel lenni arra, hogy szuverén individuumok (1998:70).

Ezek a kommentátorok helyből úgy kezelik a szexturizmust és a prostitúciót, hogy az a patriarchális férfiuralomnak és a nők hatalomtól-megfosztottságának legpregnánsabb megnyilvánulási módja, elemzéseikben tehát nem adnak lehetőséget női szexturizmus előfordulására. Prostituáltakat, per definitionem, a férfiak használnak! - és ezt a feltételezésüket egy sor olyan kutató és elméleti szakember is osztja, akik nem tekinthetők "radikális feministának" (s ők maguk sem tekintik annak magukat). Így aztán a gazdaságilag elmaradott országokba látogató női turisták szexuális viselkedése konceptuális dilemma elé állítja őket. A kutatók kénytelenek arról számot adni, hogy a "bennszülött" férfiak és a turistanők közötti szexuális kapcsolatnak bizony sűrűn az ágyaz meg, hogy készpénz, ajándék, valamilyen jószág cserél gazdát. Ugyanakkor viszont - mondják e kutatók - az illetők romantikázásról és udvarlásról számot adó narratívái azt jelzik, hogy a helyzet leírására a "prostitúció" szó teljességgel inadekvát. A dilemmát jól megvilágítja az a mondat, melyet egy hasonló szexuális kapcsolatokat indonéz terepen vizsgáló szerzőpárostól kölcsönzünk:

a "prostitúció" szó nem igazán megfelelő a turistanők és a helybéli férfiak között kialakuló viszonyok jelentéstartalmának pontos visszaadására, de a "szerelem" szó sem igazán bizonyul használhatónak (Dahles és Bras 1999:286).

Általános gyakorlat, hogy azoknak a nőknek a magatartását, akik azért utaznak a fejlett világból a harmadik világ szegény országaiba, hogy ott szexuális kapcsolatra lépjenek az ellenkező nem ottani képviselőivel, nagyon másképpen értelmezik, mint az ugyanonnan, ugyanoda, pont ugyanilyen célokkal útnak induló férfiakét. A turistanő, aki helybéli szexuális partnerének kifizeti az ebédjét vagy ajándékokat vesz neki, az nem egy prostituáltat használ, ő csupán egy romantikus kaland örömeit élvezi. Az egyetemi tudományosság fórumain, illetve az újságokban megjelenő beszámolók, amelyek masszívan a hagyományos, lényegében a társadalmi nemi szerepekre visszavezetett identitásfogalommal operálnak, többnyire azt az értelmezést látszanak sugallani, hogy a turistanők passzív ártatlankák, akiket rútul kihasználnak a csúnya helybéli férfiak, akik egyebet sem akarnak mint pénzhez jutni (vagy egy repülőjegyhez, amelyikkel elhagyhatják a szigetüket) - meg esetleg egy kis szerelemhez, és pluszba még szexuális élményekhez. Ezért aztán, rokonszenvtől övezve, úgy mutatják be őket, mint sajnálatunkra méltó "magányos, társtalan nőket", akiknek "financiális és társadalmi erőforrásai lehetővé teszik, hogy egyedül is útra kelhessenek", s akiknek ezt az adottságát "kihasználja a karib turizmus", mint ahogy kihasználják a "strandi szépfiúk" is, akik vagy valami fajta "tengerparti románc" lehetőségét kínálják, vagy szexuális zaklatást jelentenek (Momsen 1994:116). Ennek megfelelően nagyon kevés tanulmány tárgyalja a "női szexturizmus" jelenségét. Annál több foglalkozik viszont a "románc-turizmuséval" (Dahles és Brass 1999; Pruitt és LaFont 1995; Meisch 1995). Egyesek még azt sem restek állítani, hogy a "románc-turizmusnak" pozitív vonásai is vannak, amennyiben lehetőséget nyújt, úgymond, a trandicionális gender-szerepek elutasítására.

Miközben a szexturizmus arra szolgál, hogy továbbörökítse a nemi szerepeket, s megerősítse a férfiuralom és női alávetettség erőviszonyait, a jamaikai románc-turizmus az emezekkel való szembefordulás színtere. Amikor egyszerre építenek a hagyományos nemi szerepeikre, egyszersmind azokon túl saját képzeletvilágukra és egymás eszményítésére, az egymással ilyen kapcsolatba keveredett partnerek nő- és férfi-mivoltuk alkupozíciókban való érvényesítésének új útjait-módjait fedezik föl és tapasztalják ki. (Pruitt és LaFont 1995:423).

A definíciós problémákhoz súlyosbítólag járul hozzá az a tény, hogy nagyon kevés empirikus ismerettel rendelkezünk a turistautakra befizető nők szexuális magatartásáról. Ha igaz is, hogy a népességmobilitás és a HIV-transzmisszió közötti összefüggések egyre nyilvánvalóbbá válását követően célzott kutatások egész sora egyre több adatot gyűjtött össze az emberek nyaralások, illetve külföldi utazások során tanúsított szexuális magatartásáról (Clift és Forrest 1999; Bloor et al. 1998; Kleiber és Wilke 1995 - idézi Oppermann 1998), nem született még eddig olyan nagyléptékű kutatás, amely a turistanők szexuális magatartásának kérdéseire összpontosított volna. Hasonlóképpen elmondhatjuk azt is, hogy a szexcélzattal útnak induló nők "jelensége" lényegesen kevésbé fordította maga felé a kutatók figyelmét, mint amennyire ez a hasonló férfiturizmusnak sikerült (de Albuquerque 1999). Jelen tanulmányban mind kvantitatív, mind kvalitatív adatokkal kívánunk szolgálni a Dominikai Köztársaságban és Jamaicán üdülő szingli és/vagy társaság nélkül oda utazó heteroszexuális nők szexuális magatartásáról és attitűdjeiről. Bemutatásukkal nem csupán a jelenségre vonatkozó empirikus kutatási adatok áttekintéséhez kívánunk hozzájárulni, az is célunk, hogy rávilágítsunk néhány, a "szex-" és a "románc-turizmussal" foglalkozó elemzésekben rendre felbukkanó konceptuális problémára. Mondanivalónkból az a tanulság vonható le, hogy ideje lenne kidolgozni végre a szexturizmusnak egy olyan elméleti modelljét, amely egyszerre képes számot adni a gazdaságilag elmaradott országokba utazó turisták és a helybéliek között zajló szexuális szolgáltatások/ gazdasági viszontszolgáltatások formai változatosságáról, egyszersmind a mögöttük meghúzódó hatalmi-egyenlőtlenségi viszonyok komplexitásáról is.

 

A kutatás háttere

A kutatás, melyről az alábbiakban beszámolunk, az Economic and Social Research Council által finanszírozott tágabb kutatási projekt részeként valósult meg. Maga a projekt a Dominikai Köztársaságban és Jamaicán folyó szexturizmus tanulmányozását tűzte ki célul,[1] s az etnográfiai adatgyűjtés módszereivel próbált mindenfélét megtudni a helyi lakosság azon részének tapasztalatairól, amelynek köze van a turistákhoz kötődő prostitúciós piachoz, valamint információt szerezni azokról a külföldre távozottakról, akik a szexturizmust szervezik és életben tartják. A projekt egyik célja annak vizsgálata volt, hogy egy sor különböző makroszintű paraméter szerint vizsgálva (mint jogi és intézményi betagozottság; a társadalmi nemi szerepeket, a faji hovatartozást, a szexualitást illető köznapi diskurzus vagy a férfi és női turisták által velük szemben támasztott elvárás-sémák szerint) különböznek-e egymástól a férfi és női szexmunkások, s ha igen, miben. Figyelembe véve, mennyire nincs megalapozott empirikus tudásunk a turistanők szexuális magatartásáról, célszerűnek tűnt, hogy a magunk inkább a finom részletekre összpontosító kvalitatív kutatását (melynek turistanők és velük "üzleti viszonosság" alapján szexuális kapcsolatot létesítő férfiak egy nem túl nagy csoportja szolgált mintául) kicsit kiterjesszük. Ezért egy nagyobb női mintát is célba vettünk, hogy tőlük egy rövid kérdőívet kérdezzünk le.

Kérdőívet készítettünk tehát, hogy ennek révén megtudhassunk valamit a helyi férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő turistanők legfontosabb alapadatairól (olyasmikről mint állampolgárságuk, életkoruk, foglalkozásuk, "faji" identitásuk), továbbá arra vonatkozó információkról is, hogy mit gondolnak a vendéglátó ország szexuális kultúrájáról, hányszor látogattak már ide (vagy a szexturizmus más, jól ismert központjaiba), hány itteni férfival akadt már dolguk szexuális partnerként, hogyan élték meg ezeket a kapcsolatokat ("igaz szerelemként", "romantikus nyári kalandként" vagy mint ami "nem több fizikai élvezetnél"), adtak-e pénzt vagy bárminemű ajándékot helyi szexuális partnereiknek, ügyeltek-e a "biztonságos szexre". Az volt az elgondolásunk, hogy a mélyinterjúkból kapottakat majd a trianguláció módszeréhez folyamodva egybevetjük a kérdőívekből nyert adatokkal, s ez lehetővé teszi, hogy megítéljük, mennyire érvényesek és milyen körre terjeszthetők ki az interjúalanyainktól kapott információk. A survey- adatoknak azonban már futó áttekintése is egyértelművé tette, hogy önmagukban is rendkívül figyelemre méltók.

Kétszáznegyven turistanőnek osztottunk ki kérdőíveket három üdülőtelepülésen, a jamaikai Negrilben, illetőleg a Dominikai Köztársaságban Boca Chicában és Sosuában. A felvétel úgy történt, hogy egy-egy időpontban egy adott partszakaszon található minden turistanővel szóba elegyedtünk, azokat pedig, akik közülük tudtak angolul és szinglik voltak (vagy legalábbis partner/férj nélkül tartózkodtak itt), megkértük, töltsék ki nekünk a turizmus és a szexuális egészség témájának szentelt kutatás kérdőívét. Előre jeleztük, hogy a kérdőívben vannak "kényes" témákra vonatkozó kérdések, ám biztosítottuk őket arról, hogy adataikat bizalmasan és az anonimitás megőrzésével kezeljük. Megnyugtatásuk érdekében a kitöltött kérdőíveket borítékba zártan juttathatták vissza (lásd Wellings et al. 1994). A kérdőív zárt kérdések és nyitott attitűd-kérdések egyvelegéből állt, megválaszolása átlagosan 10-15 percet vett igénybe.

Annak érdekében, hogy a lehető legváltozatosabb összetételű mintára tehessünk szert, ezt az eljárást a nap különböző időpontjaiban és rendre más és más partszakaszokon is megismételtük. Válaszadóink többnyire éppen napoztak (egyedül vagy baráti társaságban), lazán és ráérősen múlatták az időt; a kitöltés megtagadására - leszámítva azokat az eseteket, amikor az angol nyelvtudás hiánya jelentett leküzdhetetlen akadályt - nagyon ritkán került sor. Az angolul tudók közül mindössze tizenöten tagadták meg a válaszadást. A rendkívül magas válaszolási arányszám (92,5%) talán annak tudható be, hogy e nők előtt nem voltak ismeretlenek és szokatlanok a szexuális magatartásra és az egészségre vonatkozó kérdések; jól ismerték ezeket a Cosmopolitan típusú lapokból. Többük kifejezetten érdeklődést mutatott a kutatás témája és problematikája iránt - részben ez is magyarázatul szolgálhat együttműködési készségükre.

 

A felmérés eredményei

Az előzetes elemzésből kiderül, hogy a minta majdnem egyharmadának (75 fő) volt egy vagy több helyi férfival szexuális kapcsolata a nyaralása alatt. Az európai turizmusról ismert adatokkal egybevetve ez arra mutat, hogy a karib térségbe szólóban utazó nők sokkal hajlamosabbak nyaralásuk során ismeretlen szexuális partnerekkel megismerkedni és lefeküdni (lásd Cliff és Forest 1999:282). Háttér-patramétereik tekintetében a helyi férfiakkal ágyba bújó nők nem tekinthetők homogén csoportnak. Épp úgy akadt közöttük 18-19 éves, mint hatvanas éveiben járó nő, bár kétségtelen, hogy a 30-40 éves korosztály mutatkozott leginkább késznek a helyi férfiakkal való szexuális kalandra. Kérdőívünket persze csak olyan nők tudhatták kitölteni, akik beszéltek (valamennyire) angolul, mintánk azonban így is jó keresztmetszetét nyújtja az Európából, illetve Észak-Amerikából érkező turistáknak. Az Economic Intelligence Unit-nak a Jamaicára és a Dominikai Köztársaságba látogató turistákról rendelkezésre álló statisztikáival (EIU 1998a, EIU 1998b) összehasonlítva, mintánk a turisták állampolgárságát tekintve elfogadhatóan reprezentatívnak tűnik.[2] Faji identitásukat tekintve válaszolóinknak az a csoportja, amely szexuális kapcsolatra lépett a helyiekkel, lényegében nem tér el a minta egészének összetételétől, vagyis azt mondhatjuk, hogy döntő többségük fehér nő.[3]

A kutatás eredményei azt látszanak mutatni, hogy lehet összefüggés a szexuális magatartás és aközött, hogy egy adott helyet hányadszor keres föl a turista. Akinek Jamaicán volt szexuális partnere a helybéliek köréből, azoknak csak 11 százaléka volt az első ízben ide látogató. 32 százalékuknak ez már a második, harmadik vagy negyedik útja volt, 36 százalékuk pedig mostanra ötödik vagy annál is többedik alkalommal fordult meg az országban. Akiknek viszont nem volt szexuális kapcsolatuk helybélivel, azokra ennek szinte a fordítottja igaz: 68 százalékuk most járt első ízben a szigeten, s csak durván egyharmaduk nyaralt már Jamaicán korábban is. A Dominikai Köztársaságban lényegesen magasabb volt az első ízben itt nyaralók aránya azok között, akik szexuális kapcsolatot létesítettek a helybéliekkel (ez adódhat esetleg abból, hogy a Dominikai Köztársaság viszonylag nem régen kezdett vonzóvá válni az angol nyelvterületek turistái számára), de még így is 26 százaléknyian megfordultak már itt korábban (lásd az 1. táblát). Tegyük azonban hozzá mindehhez, hogy a dominikai turisták között igen magas volt az erre a kérdésre válaszolni nem hajlandók száma.

A nyaralásuk során szexuális kapcsolatba bocsátkozott nők többsége úgy nyilatkozott, hogy egyetlen partnere volt csak. Ők többségükben vagy először jártak az adott országban, vagy pedig egy korábbi ottjártukkor létrejött "barátság" folytatása céljából érkeztek vissza. Ezzel szemben a két ország átlagában a megkérdezettek 27 százaléka számolt be arról, hogy két vagy több partnere is volt (lásd 2. tábla). Ezek közül a nők közül szinte mindegyik többedszerre fordul elő a helyszínen, s beleillik a de Albuquerque (1999) által "veterán női szexturistának" elnevezett kategóriába - olyan nőkről van szó, akik ismétlődően abból a célból keresik föl az adott országot, hogy ott a "bennszülöttek" közül többekkel is szexuális kapcsolatot létesítsenek.

Hogyan nyilatkoztak a válaszadók a helyi férfiakkal létrejött kapcsolataikról

Ha válaszadónk arról számolt be, hogy a nyaralás ideje alatt volt dolga a helybéli férfiak valamelyikével, megkérdeztük tőle: tartózkodása során fölkínálta-e neki valamikor is prostituált ("selyemfiú" vagy "strandkandúr" - mindkét országban előszeretettel használják a gigolo és a sanky panky címkét a férfi prostituáltak elnevezésére) a szexuális szolgálatait? Nagyjából egynegyedük válaszolt úgy, hogy igen, volt részük üzleti alapú fölkínálkozásban, de egyik országban sem akadt egyetlen nő sem, aki ezzel kapcsolatban akár csak annyit elismert volna, hogy egyáltalán fontolóra venne ilyen ajánlatot. Teljesen világos: ezeknek a nőknek még csak meg sem fordult a fejében, hogy a helyi férfiakkal folytatott szexuális aktusaikat úgy fogják föl, mint prostituált és kliens közötti tranzakciót; eszükbe nem jutott, hogy szexuális partnereiket prostituáltnak, "selyemfiúnak" tekintsék. Ez mindenesetre elég érdekes és elgondolkodtató, tekintettel arra, hogy mintegy 60 százalékuk nem tagadta, hogy kapcsolatukban föllelhető volt az anyagi ellenszolgáltatás valamilyen eleme (lásd a 3. táblát).

A kérdőívben ugyanis válaszolniuk kellett arra, előfordult-e bármikor, hogy a "boyfriend"-jeiknek készpénzt vagy ajándékot adtak, vagy fizették a fogyasztásukat. A válaszok alapján Jamaicában a szexuális kapcsolatba keveredett turistanők 38 százaléka adott partnerének készpénzt, 33 százalék vásárolt neki ajándékot, 54 százalékuk pedig fizette a fölmerült kiadásokat. Csak 35 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy soha semmilyen formában nem segítette ki anyagilag a partnerét. A Dominikai Köztársaságban kevésbé mutatkoztak hajlandónak elismerni a partnerüknek nyújtott anyagi támogatást - 26 százalékuk tett említést arról, hogy ő fizette a számlákat, 9 százalék arról, hogy ajándékokat vásárolt, és 13 százalék ismerte be, hogy készpénzt is adott.

A kérdőívben azt is kértük tőlük, hogy minősítsék a férfival/férfiakkal való kapcsolatukat. Mit jelentett nekik: "igaz szerelmet", "romantikus nyári kalandot", netán "nem többet fizikai élvezetnél"? Jamaicában a nők a helyi férfiakkal folytatott szexuális kapcsolatukat hajlamosabbnak bizonyultak "romantikus kalandnak" minősíteni (42%), mint "igaz szerelemnek" (13%). A Dominikai Köztársaságban inkább "igaz szerelemről" beszéltek (39%), mint "romantikus kalandról" (26%). A minta egészében a szexuális kapcsolatot folytató nőknek csak 3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy kapcsolatuk nem nyújtott többet fizikai élvezetnél, illetve volt még 12 százalékuk, aki egyszerre "fizikai élvezetnek" is, "romantikus kalandnak" is látta és élte meg a maga szexuális kapcsolatát (lásd a 4. táblát). Azok, akik romantikus kalandként élték meg kapcsolatukat, a kifejezést meglehetősen rugalmasan értelmezve használták. A szexuális együttlétek elég széles spektruma fért bele: az egyéjszakás összefekvéstől az egy-két hétig vagy egész hónapig tartó viszonyig. Egyik megkérdezettünk, például, egy hét alatt három "romantikus kalandot" is megélt.

 

Biztonságos szex

A hetvenöt nőnek, aki helybélivel folytatott szexuális kapcsolatról adott számot, nyolctizede állította, hogy védekezett valahogyan a nemi úton terjedő betegségek ellen. Gumióvszer használatát azonban csak 67 százalékuk említette, 15 százalékuk pedig úgy nyilatkozott, hogy semmiféle módon nem védekezett a fertőzés veszélye ellen. (Érdemes megjegyeznünk, hogy utóbbiak mindegyike a maga kapcsolatát "igaz szerelemnek" élte meg.) Olyan válaszadóink is voltak, akik összekeverték a nemi úton terjedő fertőzések elleni védekezést a fogamzásgátló alkalmazásával. Azoktól, akik gumióvszer használatáról számoltak be, megkérdeztük, kettőjük közül ki gondoskodott arról, hogy kéznél legyen. Többségükben azt válaszolták, hogy mindketten tartottak maguknál, 16 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy erre ő ügyelt. Ezek az arányok rosszabbak, mint a homoszexuális férfiak körében a "biztonságos szexre" vonatkozó felmérésekből kapottak (lásd például Clift és Forrest 1999), de egybevágnak olyan kutatási eredményekkel, amelyek az európai üdülőközpontokat látogató heteroszexuális turisták körében rendkívül alacsony arányúnak mutatták a safer sex technikák alkalmazását. Azoknál a szingli heteroszexuális turistáknál, akik európai nyaralásuk során szexuális kapcsolatba bocsátkoznak (többnyire egymással és nem a helyi lakosság képviselőivel), azt találták, hogy 25 (Bloor et al. 1997, idézi Clift és Forrest 1999) és 71 százalék (Conway et al. 1990, idézi Clift és Forrest 1999) között ingadozik azok aránya, akik nem használnak rendszeresen gumióvszert. Ezekből a felmérésekből - éppúgy, mint egy sor más, ez irányú munkából - elég világosan kiderül, hogy a nők a férfiaknál kevésbé szokták használni új partnereikkel, és amazoknál hajlamosabbak is arra, hogy védekezés nélkül vállalkozzanak az aktusra, minthogy gyakran nehézségekbe ütközik partnerüket az óvszer használatára rábírni (Mulhall 1996; Rosenthal et al. 1998). Ha pedig a nők nem képesek kikényszeríteni partnerüknél az óvszerhasználatot, az elég jó indikátora a heteroszexuális kapcsolatokban való alávetettségüknek és kiszolgáltatottságuknak (Thomas 2000; Holland et al. 1991, 1998). Bloor és munkatársai (1998) azt találták, hogy a nők kockázatkerülő magatartása külföldön gyakorta nem vág egybe az otthoni helyzetekben mutatott magatartásukkal - külföldön nagyobb az esélye annak, hogy a nő a szexuális partner igényeihez alkalmazkodik. Az ehhez hasonló kutatási eredmények fényében az a tény, hogy a jamaicai és dominikai férfiakkal lefekvő turistanők 68 százaléka számolt be óvszer használatáról, arra látszik utalni, hogy viszonylag jelentős mértékben voltak képesek ellenőrzésük alatt tartani a helyi férfiakkal folytatott szexuális kapcsolatukat. Ugyancsak fontos megjegyeznünk azt is, hogy - adataink szerint - éppen azok a nők tartották leginkább fontosnak az óvszer használatát, akiknek több szexuális partnerük is akadt, illetve akik beismerték, hogy partnerüket-partnereiket anyagilag "kisegítették".

 

Szexturizmus vagy románc-turizmus?

Kutatásunk azt az eredményt hozta, hogy mintánknak - melyet a karib térséget felkereső 240 szingli (vagy kísérő nélkül nyaraló) női turista tett ki - majdnem egyharmada létesített szexuális kapcsolatot ottani férfival vagy férfiakkal. Egy ilyen adat, meglehet, hasznosan árnyalja az utazással, illetve a szexuális magatartással foglalkozó általánosabb irodalom rajzolta képet, arra azonban önmagában alkalmatlan, hogy segítsen választ adni a gender és a szexturizmus kapcsolatának vitás kérdéseire. Értelmezhetjük-e ezeknek a nőknek a viselkedését a szerint a séma szerint, ahogyan a célország nőivel szexuális kapcsolatra lépő férfituristák viselkedését szoktuk? Gender and Nation című, 1997-es könyvében Yuval-Davis tesz néhány sommás megjegyzést a szexuális kizsákmányolás globalizálódásáról. A férfi szexturizmusnak szentelt szakaszban "a férfiálmodozások orientalizmusát" emlegeti, mely álmokban "az »egzotikus« nő szexuális tárgy, a szexuális örömök kimeríthetetlen tárháza"; a hirdetés útján vásárolt feleségek kapcsán meg "azokról a hihetetlen megpróbáltatásokról" beszél, amelyeknek terheitől az ilyen házasságot kötött nők szabadulni, menekülni próbáltak (1997:52). A következő szakasz a női turisták szexuális magatartásával foglalkozik, s egészen más képet fest:

A Shirley Valentine-jelenség,[4] amikor is a turista szerepében egy nőt találunk, nagyjából hasonlít ahhoz, amikor férfi a turista, bár itt a "selyemfiúk" képében mutatkozó formális prostitúció kevésbé általános jelenség, mint az alkalomszülte vagy nem is olyan alkalmi szex. A "csereviszony" alapja itt sokkal inkább a kölcsönös élvezetnyújtás/szerzés, mint a pénzért nyújtott/kapott élvezet. A nyugati turistanők - otthonuktól távol - szexuális kalandot keresnek, kísérletezésre vágynak, a helybéli férfiak pedig szabadon jutnak szexuális kielégüléshez, amiben a helyi nők - mivel szigorú társadalmi ellenőrzésnek vannak alávetve - nem részeltethetik őket (52).

Kétségtelenül előfordul olykor, hogy a Jamaicában vagy a Dominikai Köztársaságban turistáskodó nők olyan helyi középosztálybeli férfiakkal létesítenek szexuális kapcsolatot, akik gazdaságilag velük egyenrangúnak bizonyulnak (vagy akár még fölöttük is állnak), s az ilyen kapcsolatok megfelelhetnek a Yuval-Davis adta leírásnak. Ez azonban sokkal inkább kivételnek minősül, mint szabálynak. Mindkét ország rettenetesen szegény, mindkettő erősen eladósodott a nemzetközi pénzügyi szervezeteknél. Becslések szerint a dominikaiak 44 százaléka, a jamaikaiak egyharmada él a szegénységi küszöb alatt (EIU 1998a; Mullings 1999). A turistanők nagyjából- egészében a tengerparti fövenyen, a szállodájukban és a turisták számára üzemelő bárokban és night-clubokban töltik el az idejüket. A helyi férfiak, akikkel találkoznak és akikkel szexuális kapcsolatba kerülnek, általában a munkásosztály tagjai, szállodákban vagy bárokban dolgoznak, vagy "parti szépfiúk", vagyis olyan fiatalemberek, akik a nőkre "ráakaszkodás" változatos formáit alkalmazva próbálnak keményen megdolgozni a megélhetésükért. E változatos formákba belefér az alább fölsorolt tevékenységek bármelyike (s természetesen bármiféle kombinációja is): vendéglők, bárok, vízisport-szolgáltatók reklámozása, kuncsaftok fölhajtása; idegenvezetősködés; drogkereskedelem; prostituáltak fölhajtása férfituristáknak; szolgálat a parti őrségben; vízi túrák bonyolítása, könnyűbúvár-kiképzés. A legtöbb parti fiú annyi turistanővel létesít szexuális kapcsolatot, amennyivel csak tud, s ezek a kapcsolatok túlnyomó többségükben a fiatalember számára valami anyagi, gazdasági haszonnal járnak. Akadnak parti fiúk, szállodai dolgozók, báralkalmazottak, akik egyértelművé teszik s nyíltan vállalják, hogy pénz ellenében egyformán állanak férfiak, nők vagy párok rendelkezésére, általánosságban azonban a nőkkel való szexuális kapcsolatok gazdasági eleme kevésbé "formálisan" elrendezett.

Felmérésünk szerint a helyiekkel összefekvő nők 60 százaléka beismeri, hogy a kapcsolatnak volt valamilyen anyagi vonatkozása. Kevéssé valószínű azonban, hogy ez a szám hiteles pontossággal írná le a helyi férfiak számára anyagi hasznot jelentő transzferek tényleges volumenét.

Először is nem kizárt, hogy "rosszul" válaszolták meg kérdésünket, amennyiben saját lépéseiket nem úgy értelmezték, mint amivel anyagi segítséget nyújtottak volna. Egyikük például, aki azt válaszolta, hogy semmiféle anyagi támogatást nem nyújtott a partnerének, a későbbiekben elismerte, hogy tetemes összeggel szállt be abba, hogy az illető telkén ház épülhessen. Ezt a döntését azonban "üzleti tranzakciónak" tekintette, nem pedig "ajándékozásnak". Tegyük hozzá mindezekhez még azt is, hogy a parti fiúkkal folytatott interjúkból kiderül: gyakran előfordul, hogy meg sem kísérelnek "szolgáltatásaikért" pénzt kasszírozni a nőtől azelőtt, hogy a nő hazautazott volna. Sok európai és amerikai nő szokott ajándékokat vagy pénzt küldeni jamaikai vagy dominikai boyfriend-jének, és elég sok fiú dicsekszik azzal, hogy időnként egyszerre akár öt nőtől is kap havonta 20 és 100 dollár közötti pénzküldeményeket.

Második megjegyezni valónk ezzel kapcsolatban az, hogy kérdezetteink gyakran föl sem fogták, hogy a partnerük hogyan húz belőlük anyagilag hasznot. A parti szépfiúk viszont beavattak minket a trükkjeikbe - a nőt olyan bárba, vendéglőbe, üzletbe kell elkalauzolni, ahol haverok dolgoznak, akik gondoskodnak arról, hogy jelentősen túlszámlázzák a fogyasztást, aztán pedig lehet osztozni a hasznon. Végezetül azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy sok nő egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy mennyire szegény is a szexuális partnere. Így hát föl sem tudja fogni, hogy ha hagyja a férfit megfürödni a szállodai szobájában, ha vesz neki egy szendvicset vagy meghívja egy italra, az a férfi számára már "anyagi előnynek" minősül.

Egy valami vitathatatlan. Az a nő, aki itt megfordul, ha lefekszik valakivel, akkor annak az "anyagi vonatkozásai" letagadhatatlanok. Ennek ellenére nagyon kevesen tekintik ezt prostitúciónak, mint ahogy a helybéli férfiak sem mindig tekintik annak. A velük készített interjúk során nagyon kevés férfi ismerte be nyíltan, hogy prostituált, selyemfiú, "strandkandúr" lenne. Döntő többségük úgy látja, a hagyományos nemi szerepek megszabta "párkereső" szokásokhoz tartja magát, kidolgozott "ismerkedő szövegekből" és "fűzőcskékből" próbálja fölépíteni az udvarlás látszatát, hogy sikerüljön turistanőket fölcsípnie. A világért el nem ismerné, hogy határozottan azzal a céllal környékezi meg őket, hogy valamiféle financiális hasznot húzzon belőlük. Még akkor is ritkán fordul elő, hogy "prostituáltnak" vagy "szexmunkásnak" tartanák magukat, ha egyébként beismerik, hogy sorozatosan valami anyagi és pénzügyi haszon fejében lépnek szexuális kapcsolatra turistanőkkel, vagy nyíltan beszámolnak róla, milyen stratégia szerint választják ki azokat a nőket, akik valószínűleg "bőkezűnek", "nagyvonalúnak" mutatkoznak majd, milyen stratégiát alkalmaznak arra, hogy pénzt csaljanak ki szexpartnerükből.

A szexuális kapcsolatban részt vevőknek tehát "udvarlás"-ról, "prostitúció"-ról megvan a maguk saját, markánsan gender-ideológiát képviselő elképzelése. Ebbe a hétköznapi, tapasztalati fogalomhasználatba nem fér bele az, hogy nők - ragadozóként! - prédára vadásszanak. Egy nő csak zsákmány lehet. Prostituált? Csak nő lehet - vagy legföljebb homoszexuális férfi. Prostituáltat használni, szexért fizetni? Ilyet csak férfi tesz. És mivel az etnográfus kutatók, akik a jelenséggel foglalkoztak, elsősorban azon személyes, szubjektív értelmezések iránt érdeklődtek, amelyeket a jelenségben érintett, abban résztvevő felek saját viselkedésüknek, szexuális magatartásuknak és kapcsolati hálózatuknak tulajdonítanak, ebből következően aztán szinte megoldhatatlannak bizonyult a turistanők és a helybéli férfiak közötti kapcsolatokat definiálniuk vagy kategorizálniuk, s így szinte kényszerűen jutottak oda, hogy fogalmilag különbséget kelljen teremteniük férfi "szexturizmus" és női "románc-turizmus" között (Dahles és Brass 1999; Pruitt és LaFont 1995; Meisch 1995).

Saját kutatásom alapján annyi állítható, hogy e különbségtétel legalább négy alapvető szempontból problematikusnak tűnik. Először is: a férfi szexturizmus teljes félreértésén alapszik. Igaz ugyan, hogy sok férfi azért vállalkozik utazásra, hogy kuplerájokban vagy más intézményekben rövid lejáratú, a "lényegen" kívül semmi másra ki nem terjedő, pénzen vásárolt szexuális szolgáltatásokhoz jusson hozzá. Mások viszont túllépnek ezen, a helyi nőkkel, gyerekekkel, férfiakkal a legkülönbözőbb, a változatok igen széles skáláját felölelő szexuális-üzleti kapcsolatokba is bocsátkoznak. A karib térségben és Latin-Amerikában, nemkülönben a délkelet-ázsiai országokban a turizmus körül egy olyan széles körű informális szexipar épült ki, amelyben a bárokból, tengerparti plázsokról kirajzóan szabadúszó nők, kiskorúak és férfiak tömegei tevékenykednek. Ebben az informális szektorban a szexre mint cserealku tárgyára vonatkozó üzlet nem mindig egy brutálisan nyílt, célratörő prostitúciós kontraktus keretében üttetik nyélbe (O'Connell Davidson 1995, 1998). Sok nő például nem előre alkudja ki a fizetendő összeget, szabja meg az együttlét időbeli korlátait vagy a nyújtott szolgáltatások körét. Sokuk nem is tekinti magát prostituáltnak, mivel elsődlegesen nem a pénzkeresési szándék motiválja őket arra, hogy a turistával összefeküdjenek, hanem annak reménye, hogy hátha házasság lesz a kapcsolatból (vagy legalábbis útlevélhez juthatnak vele, amivel elhagyhatják az országot). Sok nő hajlandó eljátszani azt a szerepet, hogy a turista "barátnője": érzelmi vonzódást mutat, táncolni megy vele, kézenfogva járnak, kimossa a szennyesét és más effélék, mindezért pedig nem "pénzt" kér, hanem inkább "ajándékokat" fogad el a "boyfriend"- jétől: ruhákat, ételt-italt, no meg, persze, kis készpénzt is. A szexualizált rasszizmus aztán elhiteti a mindezeket igénybe vevő turistával, hogy itt, a célországban, a szex "sokkal természetesebb" az emberek számára, a promiszkuitás "az élet természetes, szerves tartozéka": azok a nők, serdülők, akikkel lefeküsznek, egyáltalán nem olyanok, mint az "otthoni kurvák" - ők csak azt csinálják vele, amire "természetadta hajlandóságuk van" (Sanchez-Taylor 2000).

Ez azt jelenti, hogy az a turista, aki az általa fölkeresett harmadik világbeli országban szexuális kapcsolatra lép valaki helybéli nővel vagy lánnyal, nem úgy néz saját magára, mint "prostituált-fogyasztóra", és nem föltétlenül gondolja azt, hogy a helybéli nők "szexuális szolgáltatásainak fölvásárlója" lenne. Kleiber és Wilke (1995, idézi Oppermann 1998) 660 olyan német turista körében folytatott felmérést, akinek a Dominikai Köztársaságban, Kenyában, illetve Thaiföldön ottani nőkkel szexuális kapcsolata volt. Azt az eredményt kapták, hogy a megkérdezett férfiaknak mindösszesen 20 százaléka tekintette magát "szexturistának", a többi nem... még akkor sem, ha kifejezetten azzal a szándékkal indult útnak, hogy a célországban valakivel majd szexuális kapcsolatot létesítsen. Ha tehát ezek a férfiak szubjektíve (és teljesen őszintén) nem úgy élik meg a saját viselkedésüket mint "prostituált-fogyasztást", már rögtön románc-turistáknak kellene őket tekintenünk?

Másodjára azért alapvetően problematikus ez az egész, mert ideje lenne fölismerni már és bevallani végre, hogy igenis lehetnek a nők is szexuálisan ellenséges és zsákmányszerző beállítottságúak - éppúgy, ahogyan a férfiak is lehetnek. Mind Dominikában, mind Jamaicán, akár "parti fiúkkal", akár taxisofőrökkel vagy más informátorokkal készítettünk interjúkat, az a következtetés adódott számunkra, hogy vannak nők, akik szűken instrumentálisnak tekintik és személytelen módon kezelik a helybéli férfiakkal folytatott szex kérdését, és magától értődő természetességgel vásárolnak explicit módon üzleti jellegű szexuális kapcsolatot maguknak. Vitathatatlan, hogy egy kisebbségét teszik csak ki a női turistáknak, mindazonáltal az is elvitathatatlan, hogy léteznek, hogy ott találhatók a terepen, s hogy pontosan definiált kívánalmaikat, igényeiket szexuális tárgynak tekintett testek megvásárlóiként fogalmazzák meg. Közvetítő személyeket fogadnak fel pénzért, hogy azok - előzetesen kialkudott áron - szállítsák nekik az általuk megadott életkorú, "méretű", bőrszínű, kinézetű férfiakat vagy serdülő fiúkat.

A harmadik probléma az a "ha férfi, akkor szexturizmus, ha nő, akkor románc-turizmus" különbségtevéssel, hogy a férfi, illetve női szexualitás esszencialista értelmezésén nyugszik - illetve mindegyre ezt reprodukálja. A "bennszülöttről", ha férfi, az van föltételezve, hogy a szexuális kapcsolatban az esetleges anyagiak vonatkozásán túlmenően is "nyer az üzleten", egyszerűen azért, mert férfi, aki igényli, hogy "nővel lehessen". Ezzel egybecsengően, a női turista viszont valamilyen értelemben mindenképpen "kizsákmányolt" lesz, hiszen nő, aki szexuális használatra átengedte a testét egy férfinak.

Végezetül pedig a következőket mondanám. Az az elgondolás, hogy a turistanő, akinek szexuális viszonya van egy helybéli férfival, igazából nem is "szexturista", egy olyan elméleti nézőpontot jelenít meg, amely a társadalmi nemi szerepek kijelölte hatalmi egyenlőtlenségi viszonyokat sokkalta fontosabbnak tartja a faji különbségtevésnél és a faji alapozottságú erőviszonyoknál, mint ahogy eljelentékteleníteni próbálja a gazdasági hatalom és egyenlőtlenségek kérdését is. Interjúinkból teljesen világosan kiderül, hogy a "faji" másságnak és különbségnek kulcsszerepe van abban, hogy ezek a nők teljességgel eltekinthessenek a köztük és partnerük között életkori és anyagi helyzetükben mutatkozó különbségektől (s ez, megfordítva, persze bennszülött partnereikre is igaz). Az a faji előítéleten nyugvó sztereotípia, mely szerint minden fekete férfi hiperaktív csődör, aki nem képes féken tartani ágaskodó szexualitását, kiválóan alkalmas arra, hogy megnyugtató (értsd: a nőket magukat megnyugtató) magyarázatul szolgáljon arra, hogy stramm, fiatal, kívánatos férfiak miért lihegnek náluk jóval idősebb és/vagy enyhén szólva túlsúlyos partnerek után - anélkül, hogy emezeknek fontolóra kellene venniük, vajon nem csak anyagi megfontolások miatt érdekesek-e a szóban forgó fiatalemberek számára. A jamaikai és dominikai férfiak - e felfogás szerint - nem szexuális szolgáltatásokat árulnának tehát, hanem egyszerűen csak engednének úgymond a természet(ük) parancsának. Csak azok a nők látszottak annak beismerésére hajlani, hogy "itt igazából pénzről van szó", akik sorozatban bocsátkoztak rövid lejáratú szexuális kapcsolatokba.

Éppúgy, ahogyan az a férfi szexturisták esetében történik, maga a tény, hogy válogathatnak abban a szexuálisan kívánatos friss húsban, melyhez a pénzük nélkül sosem juthatnának hozzá, a turistanők szemében természetessé teszi mindazokat a privilégiumaikat, melyeket az biztosít számukra, hogy a "fejlett világ" polgárai. A karib szigetek egészen speciális zuga a világnak: egyszerűen másnak teremtődött, mint a világ egyéb pontjai. Itt más erkölcsök szerint működik a szexualitás, az emberek természettől fogva promiszkuusak, a szex természetes eseménye az életnek. Interjúink alkalmából nem egy olyan nőt nyílt módunk megismerni, aki egészen nyíltan engedte szabadjára ellenséges rasszizmusát a helyi férfiakkal szemben. Ők nyilván egyszerre akarták megszegni a szexuális magatartásukat normális körülmények között vezérlő faji- és nemiszerep-szempontú viselkedési szabályokat, ugyanakkor megőrizni, sértetlenül "hazavinni magukkal" tisztességüket és reputációjukat. A nők többsége azonban sokkal inkább egzotikus varázs forrásául használja a maga rasszizmusát, mintsem ellenséges megvetés motívumául, és arra használja a maga gazdasági erőfölényét, hogy olyan erőteljesen tartsa saját irányítása alatt a férfival folytatott kapcsolatát, amilyen erősen erre odahaza egy partnerkapcsolatban soha nem lenne képes. Ezek a fehér nők külön kiemelték az interjúkban, hogy nyaralás közben mindvégig azt érezték: itt olyan becsben tartják őket, amilyenhez hasonlóban odahaza soha, sehol nem volt osztályrészük. Gazdasági erőfölényük és fehérember-mivoltuk azt jelentette, hogy velük nem úgy bántak, mint a helybéli nőkkel - őket becsben tartották és óvták. Testüket is többre értékelték, mint a helybéli nőkét; olyan szerepkörhöz jutottak amelyben - azáltal, hogy elvették az irányító szerepet a férfipartnertől - egyszerre juttathatták érvényre nőiességüket a helyi férfiakkal szemben, és tagadhatták meg azt a fehér férfitól, akiknek nem kellettek, aki nem kért belőlük (vö. Sanchez-Taylor 1997, 2000). Azoknak a feministáknak, akik azon az állásponton vannak, hogy a férfi szexturizmus hajtóerejét "a szexuális élvezetek és »egzotikus« szexuális tárgyakká redukált testek kimeríthetetlen tárházáról való »orientalista« álmodozás képezi", el kellene gondolkodniuk azon is, vajon milyen motívumok és vágyfantáziák vezérlik a nyugati világnak azokat a női turistáit, akik "szexuális kalandra éhesek, és az »egzotikus« férfival mint Másikkal való kísérletező kedvű ismerkedés lehetőségét keresik" (Yuval-Davis 1997:52).

 

Végkövetekeztetések

E dolgozat a gazdag országokból a gazdaságilag elmaradott országokba utazó, s ott a helyiekkel szexuális kapcsolatra lépő turista férfiak és nők magatartásában és attitűdjeiben mutatkozó hasonlóságokat kívánta nyomatékkal bemutatni. Meg kell jegyeznem, hogy egy sor, nagyon is fontos vonatkozásban a turistanők és helyi férfiak közötti szexuális kapcsolatok interakciós sémája egészen másként alakul, mint a férfi turisták és helybéli nők közötti szexuális kapcsolatokban. Mind Jamaicában, mind a Dominikai Köztársaságban létezik és virul a női prostitúciónak egy hagyományos, formális szervezettségű szektora, amelyet a férfiak - különösen a Dominikai Köztársaságban - rendesen igénybe is vesznek. Ugyancsak létezik mindkét országban a női prostitúciónak az utcai (strichelős) változata, amikor is a nők szabott áron kínálják föl különböző, mindig pontosan megszabott szexuális szolgáltatásaikat: erre is kétségtelen igény mutatkozik a férfi turisták oldaláról. A turistanők igényeinek kielégítésére szolgáló férfi prostitúciónak egyik országban sem létezik ilyen piacgazdasága. A turistanők esetében sokkal kevésbé valószínű, mint a férfiaknál, hogy a helybéliekkel félreérthetetlenül prostitúciós jellegű kapcsolatokba bocsátkozzanak.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a turisták, ha férfiak, mind társadalmi nemi szerepkészletük, mind gazdasági erőforrásaik vonatkozásában, mind pedig faji identitásuk tekintetében egyértelmű erőfölényben vannak a helyi nőkhöz képest; a turisták köré kiépült (mind a szervezett, mind az informális) prostitúciós hálózatban dolgozó nők és lányok nagyon gyakran számolnak be arról, hogy a kuncsaftjaik becsapják őket, bántalmazzák őket, erőszakot követnek el velük szemben. A parti fiúk nincsenek kitéve ilyen értelmű erőszakosságnak és erőszakoskodásnak (Sánchez- Taylor 1997). S ugyancsak nem kell elszenvedniük azt, amit a férfiakkal prostitúciós ügyleteket bonyolító odavalósi nőknek sajnos igen: a rendőrség zaklatásait és a jogrend szabta retorziókat - ugyanis a prostitúció törvényi szabályozása mindkét országban csak a női szexualitás kontrollálására tart igényt, a férfiakéra nem. Végezetül azt is meg kell még említeni, hogy a női turisták által élvezhető privilégiumok - legalábbis részben - társadalmi, gazdasági és politikai státusuk függvényében adottak számukra. Azoknak a nőknek, akik a látogatóként odautazgatás helyett az állandó letelepedést választják, mindkét országban jó esélyük van arra, hogy bizonyos jogaikat és szabadságjogaikat elveszítsék. Egész sor olyan amerikai vagy európai nővel folytathattunk interjúkat, akik - hogy összeházasodjanak (vagy élettársi kapcsolatban éljenek) itt megismert boyfriend-jükkel - letelepedtek az országban, most pedig rendkívül kiszolgáltatott helyzetben élnek. Mint elmondták, ha a barátjuk vagy férjük elszedi a pénzüket, megveri vagy megerőszakolja őket, s a rendőrségre mennek panaszt tenni, a rendőrség tétlen marad. Mint egyikük fogalmazott: "A rendőrség a képedbe vigyorog és azt mondja: ha együtt élsz a hapsival, akkor ő rendelkezik veled." A fehér nőket megfoszthatja fehérember-privilégiumaiktól, ha egy feketével hosszan tartó szexuális kapcsolatra lépnek; a fehér ember fehér mivoltát sosem veszélyeztetheti az, hogy fekete nőkkel van szexuális kapcsolata.

Ezeknek a különbségeknek a fölismerése nem kell hogy elvonja figyelmünket a férfi és női turisták szexuális tapasztalataiban, illetve a privilégiumaikban mutatkozó hasonlóságokról. Fontos lenne végre eljutnunk egy olyan elméleti keret kidolgozásához, amely kezelni képes a nemi, faji és gazdasági erőviszonyoknak azt a bonyolult és ellentmondásos "összjátékát", amely a turisták és a helybéliek tapasztalatainak formát és alakot kölcsönöz, hiszen éppen ez a bonyolultság az, ami fölött a férfi "szexturizmusról" és a női "románc-turizmusról" adott beszámolók oly gyakran elsiklanak.

A szexturizmusról manapság létező elméleti megközelítések hiányaira és gyengeségeire jól rávilágítanak a pénzmozgást involváló szexuális kapcsolatokhoz folyamodó turistanőkről rendelkezésre álló empirikus adatok. Ha a társadalmi nemi szerepekhez kötődő hatalomra koncentrálunk, az könnyen azzal járhat, hogy beleesünk egy súlyos hibába: elfogadjuk a szexualitás gender alapú esszencialista modelljét, egy olyan modellt, amelyben a nő szexuális magatartását csak és azért értelmezik és ítélik a férfiakétól különbözőnek, mert nő. A gender nem homogén, egységes kategória, amelyen belül ne lenne következménye a fajnak vagy az osztályhovatartozásnak, és a heteroszexuális kapcsolatokban működő erőviszonyok éppen ezért még akkor sem mindig szimmetrikusak a résztvevők számára, ha a heteroszexuális románcról folytatott diskurzus igyekszik ilyennek láttatni, ilyennek beállítani őket. A helybéli férfiak és a turistanők közötti szexuális kapcsolatok tipikusan olyan emberek között szövődött kapcsolatok, akik gazdasági és politikai hatalmukat tekintve iszonyúan egyenlőtlenek, és általában faji hovatartozásuk is egyenlőtlen erőviszonyt tükröz. A nő és a férfi között nagyon gyakran még a korkülönbség is jelentős. Ezek az egyenlőtlenségek pedig akkor is léteznek, ha az általuk érintettek netán a heteroszexuális "románc" vonatkoztatási keretében próbálják meg értelmezni őket. Mindaddig, amíg a szexturizmusról adott definíciók, a szexturizmus elméleti megközlítései figyelmen kívül hagyják ezeket az egyenlőtlenségeket, nem remélhetik, hogy képesek legyenek megragadni és érzékeltetni a turisták és bennszülöttek közötti csereviszonyok változatosságát és bonyolultságát.

(Léderer Pál fordítása)

Hivatkozások

Albuquerque, K. de: "Sex, Beach Boys and Female Tourists in the Caribbean". In B.M. Danks - R. Refinetti (eds), Sex Work and Sex Workers: Sexuality and Culture, vol. 2. Transaction Books, New Jersey, New Brunswick, 1999.

Bloor, M. et al.: "Feasibility Study for Co-operated Community Action on the Improved Targeting of HIV/AIDS Campaigns among International Travellers: Final Report", Cardiff University of Wales, School of Social and Administrative Studies, 1997 (kiadatlan kézirat).

Bloor, M. et al: "Differences in Sexual Risk Behaviour between Young Men and Women Travelling Abroad from the UK". The Lancet, 1998, 352, 1664-1668. old.

Clift, S - Forrest, S.: "Factors Associated with Gay Men's Sexual Behaviour and Risk on Holiday". AIDS Care, 1999, 11, 281-295. old.

Conway, S. - Gillies, P. - Slack, R.: "The Health of Travellers". Department of Public Health Medicine and Epidemiology, University of Nottingham and Nottingham Health Authority 1990 (kiadatlan kézirat).

Dahles, H. - Bras, B.: "Entrepreneurs in Romance: Tourism in Indonesia". Annals of Tourism Research, 1999, 26, 267-293. old.

Economic Intelligence Unit (EIU) Country Profile: Dominican Republic, Haiti, Puerto Rico 1998-1999, London, 1998 (a).

Economic Intelligence Unit (EIU) Country Profile: Jamaica, Third Quarter of 1998. London, 1998 (b).

Enloe, C.: Bananas, Beaches and Bases: Making Feminist Sense of International Politics. London, Pandora, 1989.

Holland, J. et al.: "Between Embarrassment and Trust: Young Women and the Diversity of Condom Use", in P. Aggleton -
P. Davies - G. Hart (eds), AIDS: Responses, Interventions and Care. London, Falmer Press, 1991.

Holland, J. et al.: The Male in the Head. London, Tufnell Press, 1998.

Jeffreys, S. "Child versus Adult Prostitution: A False Distinction", in S. Jeffreys (ed.), Fight against Child Sex Tourism: Participants' Speeches and Contributions. Brussels, European Commission, 1998.

Kleiber, D. - Wilke, M.: Aids, Sex und Turismus: Ergebnisse einer Befragung deutscher Urlauber und Sexturisten. Baden-Baden, Nosmos-Verlagsgesellschaft, 1995.

Meisch, L.: "Gringas and Otavaleños: Changing Tourist Relations". Annals of Tourism Research, 1995, 22, 441-462. old.

Momsen, J.: "Tourism, Gender and Development int he Caribbean", in V. Kinnaird - D. Hall (eds), Tourism: A Gender Analysis. Chichester, Wiley, 1994.

Mulhall, B.P.: "Sex and Travel: Studies of Sexual Behaviour, Disease and Health Promotion in International Travellers - A Global View", International Journal of STD and AIDS, 1996, 7, 445-465. old.

Mullings, B.: "Globalization, Tourism and the International Sex Trade", in K. Kempadoo (ed.), Sun, Sex, Gold: Tourism and Sex Work int he Caribbean. Oxford, Rowman and Littlefield, 1999.

O'Connell Davidson, J.: "British Sex Tourists in Thailand", in M. Maynard - J. Purvis (eds), (Hetero)sexual Politics. London, Taylor & Francis, 1995.

O'Connell Davidson, J.: Prostitution, Power and Freedom. Cambridge, Polity Press, 1998.

Oppermann, M.: "Introduction", in M. Oppermann (ed.), Sex Tourism and Prostitution: Aspects of Leisure, Recreation and Work. New York, Cognizant Communication Corporation, 1999.

Pruitt, D. - LaFont, S.: "For Love and Money: Romance Tourism in Jamaica", Annals of Tourism Research, 1995, 22, 422-440. old.

Rosenthal, D. - Gifford, S. - Moores, S.: "Safe Sex or Safe Love: Competing Discourses", AIDS Care, 1998, 10, 35-47. old.

Sanchez Taylor, J.: "Marking the Margins: Research in the Informal Economy in Cuba and the Dominican Republic", Discussion Papers in Sociology, No. S97/1, 1997.

Sanchez Taylor, J.: "Tourism and 'Embodied' Commodities. Sex Tourism in the Caribbean", in S. Clift - S. Carter (eds), Tourism and Sex: Culture, Commerce and Coercion. London, Pinter, 2000.

Thomas, M.: "Exploring the Contexts and Meaning of Women's Experience of Sexual Intercourse on Holiday", in S. Clift -
S. Carter (eds), Tourism and Sex: Culture, Commerce and Coercion. London, Pinter, 2000.

Wellings, K. et al.: Sexual Behaviour in Britain: The National Survey of Sexual Attitudes and Lifestyles. London, Penguin Books, 1994.

Yuval-Davis, N.: Gender and Nation. London, Sage, 1997.

^* Dollars Are a Girl's Best Friend? Female Tourists' Sexual Behaviour in the Caribbean. Sociology, August 2001, 749-764. old.

[1] Ezt a kutatást a szerző Julia O'Connell Davidsonnal együtt 1998 és 2000 között bonyolította le.

[2] 1997-ben a Jamaicába látogatók 65 százaléka jött az Egyesült Államokból, 20 százaléka pedig Európából (EIU, 1998b). A Dominikai Köztársaságban nemrég következett be jelentősebb trendváltozás a turistapiacon: gyorsan növekedésnek indult az Európából érkezők aránya, és mára meghaladja az Egyesült Államokból érkezőkét. A turisták 57 százaléka érkezik Európából, 23 százaléka az Egyesült Államokból, további 8,7 százalék pedig Kanadából. Bár a Dominikai Köztársaság kedvelt célpontja a német és spanyol turistáknak, mintánkban ők mégis alulreprezentáltak maradtak, mivel sokan nem tudtak eléggé angolul ahhoz, hogy a kérdőívet kitöltsék (ennek ellenére, a válaszolók 23 százalékának nem volt anyanyelve az angol).

[3] E vonatkozásban nem áll rendelkezésünkre országonkénti bontásban adat a beutazó turisták összetételéről, így tehát nem tudhatjuk, hogy válaszadóink - akiknek 77 százaléka fehérként azonosította magát, 10 százaléka feketeként, a többi pedig ázsiaiként (vagy valami egyéb kategóriába sorolta magát) - tekinthetők-e a két országba látogatók reprezentatív mintájának. Annyi bizonyos, hogy az egyik és a másik országban a minták összetétele erősen eltért egymástól. Jamaicában a megkérdezett nők 15 százaléka definiálta magát feketének, 1 százaléka ázsiainak, és 2 százalékuk sorolta magát az "egyéb" kategóriába. A Dominikai Köztársaságban a megkérdezett nőknek csak 2 százaléka vallotta magát feketének. Összességében, a magukat fehérnek mondó nők 35 százalékának volt szexuális kapcsolata helybéli férfiakkal; azok között a nők között, akik feketének, ázsiainak, vagy bármi egyébnek mondták magukat, csak 16 százaléknak. Ők azonban túlságosan kevesen vannak ahhoz, hogy rájuk vonatkozólag bármiféle érvényes általánosítást tehessünk.

[4] L. Gilbert 1989-es filmje hősnőjének rossz házassága szürke egyhangúságából kitörve egy görögországi turistaúton végre sikerül visszanyernie és kibontakoztatnia szabad személyiségét. (A szerk.)