Turistanők és strandkandúrok
(Románc-turizmus vagy szexturizmus)^*
________________
EDWARD HEROLD - RAFAEL GARCIA - TONY DEMOYA

 

Bevezetés

A turizmust és szexet összekapcsoló képzeteinkben általában egy olyan férfi bukkan föl, aki azzal a céllal utazik a fejlődő országok valamelyikébe, hogy ott prostituáltakkal szexuális kapcsolatot létesítsen (Truong 1990). A szexturizmus legtöbb kutatója a turisták és prostituáltak közötti személyközi kapcsolatokra, azok dinamikájára összpontosítja figyelmét, különös tekintettel a kapcsolaton belüli erőviszonyokra, a felek közötti egyenlőtlenségek aspektusára. A fogalmi-elméleti "rendszeralkotáshoz" pedig általában két, a szexualitásról nagyon is eltérő nézetet valló, egymással versengő perspektíva közül választja ki magának a kutató a neki tetszőt. Egyik csoportjuk jellemzően szexuális áldozatot lát a prostituáltban, másik csoportjuk, ezzel szemben, saját személyes döntése szerint cselekvő szexuális ágenst. A szexualitás feminista elméleteiről adott elemzésében McCormick (1994) radikális feministáknak címkézi azokat, akik számára az áldozattá válás a lényeg, azokat pedig, akik számára az önmegerősítés és élvezetkeresés a döntő, liberális feministáknak.

A turizmussal foglalkozó szakirodalmi elemzések többnyire a radikális feministák látásmódját követik, akik a prostituáltak férfi klienseit kizsákmányolással vádolják és deviánsnak ábrázolják - állítja O'Connell Davidson (1988). A szexturizmus politikai és gazdasági vonatkozásainak társadalmi szintű elemzése során a szerző marxista nézőpont felől veszi szemügyre a női test eldologiasításának és áruvá válásának problémáját. A szexturizmus szexturizmusként való címkézése során például a "paraziták édenkertje"-konstrukció segítségével írja le a turista-ügyfél és a prostituált közötti hatalmi egyensúlytalanságot. A szexturisták motívumainak elemzésében erősen támaszkodik Robert Stellerre, aki a maga részéről a férfiak szexuális késztetettségét döntően az ellenségességben látja.

Ryannak (1999) a szexturizmusról adott elemzése a liberális feminista perspektívát alátámasztó nézeteket fogalmaz meg. Azzal érvel, hogy bár föllelhető persze a szexturizmusban a kizsákmányolás is, nagyon sok más aspektusa is lehet még (például: identitáskeresés), amelyekkel a radikális feministák nem törődnek s nem kezelik azokat érdemük szerint. Ő maga egészen odáig elmegy, hogy a szexturizmusról adott saját modelljében a kapcsolatok változatai két alapvető dimenzió mentén mutathatnak eltérést egymás között: az "önkéntesség", kontra "kizsákmányolás" fokának relációjában, illetve az "üzleti", kontra "nem üzleti" elem viszonylagos súlyaránya szerint. Különösen kritikusan vélekedik egy másik munkájában (Ryan 2000) a radikális feministáknak arról a téziséről, hogy a szexturista férfiak legerősebb mozgatórugója a nőkkel szembeni maszkulin ellenségesség lenne. A maga részéről sokkal inkább azt gondolja, hogy a prostituáltakkal való kapcsolataikban ezeket a turistákat a legkülönfélébb célkitűzések vezethetik. Ráadásul még azt is állítja, hogy sok szexmunkás ahelyett, hogy kizsákmányoltnak tartaná magát, inkább hatalmat érez a férfiak felett.

Mind Ryan (1999), mind Oppermann (1998) kritikusan fogadja a turizmus kérdésével foglalkozó kutatók állításait: szemükre vetik, hogy túlságosan szűk a szexturizmusról adott definíciójuk; mintha teljesen figyelmen kívül hagynák azt a tényt, hogy a turisták egy része: nő. Manapság egyre inkább elfogadottá válik az a nézet, hogy a nők számára is létezik piaca a szexturizmusnak. A kutatók figyelme pedig egyre inkább arra irányul, milyennek mutatkoznak azoknak az észak-amerikai/európai nőknek a partnerkapcsolatai, akik a déli félteke elmaradott országaiba utaznak turistáskodni, s ott aztán szexuális kapcsolatot keresni azokkal a helybéli férfiakkal, akiket mindközönségesen beach boynak "strandi (szép)fiúnak", "parti fiúnak" szokás arrafelé nevezni. A női turisták és "bennszülött" férfiak közötti kapcsolatok alakulását vizsgálták már Jamaicában (de Albuquerque 1998, Pruitt és LaFont 1995), Barbadoson (de Albuquerque 1998, Karch és Dann 1981), Ecuadorban (Meisch 1995), Gambiában (Brown 1992) és Görögországban (Zinovieff 1991).

Pruitt és LaFont - akik Jamaicában folytattak vizsgálatot a turistanőkről - új elnevezést gyártottak a jelenségre: "szexturizmus" helyett ők ketten a "románc-turizmus" kifejezést használták. Azért kreálták ezt az új fogalmat, mivel megfigyeléseikből azt olvasták ki, hogy mind a turistanők, mind a helybéli férfiak kölcsönösen olyannak látják a közöttük létrejött kapcsolatot, mint amelyben sokkal fontosabb szerepe van a románcnak és az udvarlásnak, mint a pénzen vásárolt szexnek; olyannak látják egymást, mint akit érzelmi kapcsolat fűz a "párjához", s azt akarja, hogy ez a kapcsolat hosszú időre szóljon. A legtöbb nő úgy érezte, hogy őszintén szereti és kívánja őt egy férfi, aki heves szerelmének nem fukarkodik látványos formában is kifejezést adni.

De Albuquerque (1998) viszont határozottan elutasítja a románc-turizmus fogalmát. A karib térségben végzett kutatásai alapján ő arra a következtetésre jut, hogy az ide látogató nők többsége "románc" helyett egyszerűen alkalmi szexuális kalandot keres. Elismeri: volt ugyan már példa arra, hogy egy turistanő beleszeressen egy helyi lakosba, de úgy véli, ezek az esetek elenyésző töredékét teszik ki a "kapcsolatok" összességének. Azt állítja: annak ellenére, hogy néhány turistanő és "parti fiú" érzelmi románcnak minősíti a maga kapcsolatát, az valójában nem egyéb, mint prostitúció. Bár kutatásai java részét Jamaicában és Barbadoson folytatta, a karib térség számos más országában is végzett megfigyeléseket. Mindezek alapján úgy véli: következtetései általánosan érvényesek a szigetvilágra. A turistáskodó nőket illetően O'Connell Davidson (1988) nagyjából hasonló véleményre jut; akárcsak de Albuquerque, ő is úgy véli, ezek a nők csak szédítik magukat, amikor azt gondolják, kapcsolatuk inkább romantikus, mint szexuális. Azt állítja, hogy viselkedésük épp oly kizsákmányoló, mint a szexturizmust folytató férfiaké, amennyiben ők is gazdasági erőfölényükkel élve próbálnak partnereket találni maguknak a Harmadik Világban és kihasználni őket.

Az előzőekben említett tanulmányok értékeléséhez fontos velük kapcsolatban fölhívni a figyelmet arra, hogy a kutatók alapvetően a helybéli férfiakkal folytatott interjúk információanyagára támaszkodtak - női turistákkal gyakorlatilag egyikük sem készített interjút. De Albuquerque szerint emezek ugyanis nem mutatkoznak kooperatívnak, ha kérdezgetni próbálják őket. Az azonban meg sem fordul a fejében, hogy esetleg csak férfi interjúvolónak nincs kedvük válaszolgatni, egy nőnek válaszolnának. Pruitt és LaFont - mindketten nők! - úgy nyilatkozott, hogy kulcs-informátoraik között, akikre támaszkodtak, épp úgy akadt nő, mint férfi.

Jelen tanulmány elsősorban annak elemzésére vállalkozik, hogy milyen típusú interakciók fordulnak elő Dominikában az itt "strandkandúr" (sanky-panky) néven emlegetett szépfiúk és a női turisták között, aszerint, hogy milyennek látják ezeket maguk az érintett felek. Eleve feltételeztük, hogy a dominikai turizmus nem kivételes. Itt is megtalálhatók tehát a személyközi kapcsolatokban mind a románc, mind a szex elemei, az ide látogató nők és a tengerparton megjelenő strandkandúrok között kialakuló kapcsolatok - ennek megfelelően - egy olyan kontinuum mentén rendezhetők el, amelynek egyik végpontját az elsősorban szexre koncentráló, másik végpontját pedig az elsősorban romantikázás-központú "tiszta eset" alkotja. Arra a lehetőségre is fölkészültünk, hogy - amint azt már Cohen (1982) is jelezte a thaiföldi prostituáltak és a farangok esetében (ahogyan ott a külföldről jött fehér férfiakat nevezik) - a turistanők és a strandi szépfiúk közötti kapcsolatok terepünkön "kétértelműnek" is bizonyulhatnak - egyszerre mindkét tipusba sorolhatónak, illetve a kétféle típus között időben ide-oda ingázónak. Tekintettel arra, hogy de Albuquerque végkövetkeztetései szerint lényegében semmi különbség nincs a nő- és a férfituristák által kezdeményezett kapcsolatok típusában, kutatásunk következő célkitűzése az volt, hogy megállapítsuk: mutatkozik-e vajon a társadalmilag tulajdonított nemi szerep (gender) szerint különbség a turistáknak a helybéliekkel teremtett kapcsolataiban, interakcióiban.

 

Turistakapcsolatok

A Dominikai Köztársaság északi partszakaszán elterülő, Puerto Platának nevezett öböl környékének népességéből válogattuk ki kutatásunk mintáit. A "szépfiúkra" vonatkozó adatokhoz huszonöt helybéli fiatalemberrel készített interjúk, illetve egy tizenegy fős csoporttal folytatott fókuszált interjú révén jutottunk. Az interjúkat, illetve a csoportos beszélgetést szerzőhármasunk dominikai, spanyol anyanyelvű tagjai készítették, illetve vezették le. Második mintánk 21 női szexmunkásból áll, akikkel egy dominikai munkatársnőnk készített interjúkat. Végül a harmadik mintát 14 kanadai nő- és 16 kanadai férfiturista tette ki: őket kutatásunk egyik kanadai munkatársa interjúvolta meg szállodájukban vagy különböző bárokban. Az interjúkat és a csoportbeszélgetést magnetofonnal rögzítettük és le is gépeltük őket. (A dominikai interjúalanyok esetében a legépelt spanyol szöveget angolra fordíttattuk.)

Hogy minél részletesebb rálátásunk legyen a szexturizmus jelenségére, múlhatatlanul szükséges volt, hogy a megkérdezett turisták között is, szexmunkások között is egyformán előforduljanak férfiak és nők. Annak ellenére, hogy de Albuquerque szerint egy ilyen jellegű kutatásban a női turisták nem mutatnak hajlandóságot az együttműködésre, mi nem ütköztünk semmiféle nehézségbe az interjúk során: mindössze ketten tagadták meg a válaszadást. Együttműködésük elnyerésében azonban bizonyára jelentős szerepet játszott az, hogy a kérdezőbiztos maga is nő volt. Az az igazság, hogy a tizennégy nőből tizenkettő nyilatkozott úgy, hogy szívesebben válaszol ezekre a kérdésekre egy nőnek, mint egy férfinak, s csak ketten mondták azt, hogy nem érdekli őket, milyen nemű az interjúvoló. Amikor a férfituristákat kérdezték, számít-e az interjúvoló neme, tizenhatukból tízen válaszoltak úgy, hogy nem, öten mondták azt, hogy jobb, ha nő kérdez; egyetlen férfi volt csak, aki inkább férfi kérdezőnek válaszolt volna. (Megjegyzendő azonban, hogy mivel valamennyi férfit egy munkatársnőnk kérdezte, a kérdésre adott válaszukat ez befolyásolhatta.)

Tekintettel arra, hogy kutatásunk érdeklődésének középpontjában a strandi szépfiúk állottak, ezért a velük folytatott interjúk részletesebbek voltak, mint a többiek esetében. Az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében rákérdeztünk egy sor olyan, a kapcsolat jellegére vonatkozó témára, amelyekkel már korábban is foglalkoztak kutatók. Ezen túlmenően azonban a kérdezettek és partnerük közötti szexuális kapcsolatokról (így például arról, mennyire törekednek a biztonságos szexre) is igyekeztünk konkrét adatokhoz jutni. Kérdéseink a minket érdeklő legfontosabb dimenziókban föltárták mind a strandfiúk, mind a szexmunkásnők jellemzőit: mi motiválja őket az üzletre; minek alapján választják ki a célszemélyt; hogyan "hódítják meg"; mi történik a szexuális kapcsolatban; hogyan szednek ki pénzt a partnerből; születnek-e tartós kapcsolatok.

A fókuszcsoporttól, illetve a személyes interjúkból származó adatok elemzése során az "alapozott elmélet" (grounded theory - Strauss 1987) módszereit alkalmaztuk. Strauss intenciói nyomán a fölbukkanó problémagócokat tematikusan rendszereztük. A témákat először szerzőhármasunk nem dominikai tagja rendszerezte, az általa adott elrendezést aztán a "bennszülött" kutatók jóváhagyásának kellett szentesítenie. Kutatói teamünk ugyan viszonylag rövid ideig állt "intézményes" kapcsolatban a vizsgált személyekkel, a szerzők közül Garcia és DeMoya azonban (a parti fiúk meginterjúvolói) korábbi kutatásaiknak köszönhetően intenzív kapcsolati hálót építettek ki az ország mind férfi, mind női szexmunkásaival. Ezeknek különböző csoportjaival korábbról való ismeretségük révén könnyűszerrel sikerült is a kutatásunkban részt venni hajlandónak mutatkozó személyeket toborozniuk. Korábbi kutatási tapasztalataik annak megítélésében is segítségünkre voltak, hogy mennyire tekinthetők őszintének válaszadóink és a tőlük kapott információk.

Tekintettel arra, hogy a kutatás viszonylag kis léptékű volt, nem azt tűztük ki célunkul, hogy nagy léptékű általánosításokhoz jussunk el, s azok érvényességét bizonyítsuk. Sokkal inkább az volt a célunk, hogy az eredményül kapott leíró adatokat problémák, súlyponti kérdések és potenciális trendek azonosítására szolgáló eszközül használhassuk. Különösen azoknak a különböző motívumoknak az explorálásában voltunk érdekeltek, amelyeket a turisták, illetve a szexmunkások az egymással kialakított/fenntartott interakciókról fejtettek ki. (A háttérben ott volt persze a szexuálhigiénés kérdéseknek tulajdonított fontosság, hiszen fönnállt közöttük a nemi úton terjedő betegségekkel, illetve a HIV-vel való fertőződés veszélyének lehetősége.)

 

A strandi szépfiúk és a szexmunkásnők jellemzői

A szépfiúk - értelemszerűen - a fiatal korosztályokból kerülnek ki, fizikumuk jó, küllemük vonzó. Életkoruk a mintánkban: 17 és 25 év között. (Amiből arra következtethetünk, hogy ritkán akad közöttük 25 évesnél idősebb.) Az ügyesebbje könnyen tanul idegen nyelveket; a menőbbek akár négy-öt nyelven is képesek tűrhetően társalogni. Ez rendkívül fontos, hiszen különböző országokból jövő emberekkel kell tudniuk kapcsolatot teremteni. Sokan közülük olyan állásban dolgoznak, amely szükségszerűen hozza kapcsolatba őket a turistákkal (idegenvezetők, strandfelszereléseket kölcsönöznek, pincérkednek vagy bárfiúként dolgoznak, sorsjegyeket árulnak vagy üdülőtelepi apartmanok bérbe adásával foglalkoznak). Munkájuk végzése teljesen legitim ürügyet teremt nekik arra, hogy "megkörnyékezzék" a turistanőket, és igen megkönnyíti, hogy kapcsolatot teremtsenek velük.

A Dominikai Köztársaságban a strandi szépfiúk kivétel nélkül a fekete lakosság fiataljaiból kerülnek ki. Ők maguk úgy gondolják, bőrük színe csak növeli vonzerejüket a turisták szemében, akik számára ez csak fokozza a "tapasztalatszerzés" egzotikumát. Mint egyikük megjegyezte: "Ezek a nők soha nem voltak még fekete férfival. Úgy látszik, ettől csak még izgalmasabb számukra a dolog." Másikuk szerint meg: "A quebeci nők úgy gondolják, mi jobbak vagyunk az ágyban." A hetvenes és a nyolcvanas években az ilyen fiatalemberek még főleg férfiakkal léptek fizetett szexuális kapcsolatra. Mostanában azonban, mint mondják, egyre kevesebb közöttük az olyan, aki férfiakkal fekszik le, hiszen a kilencvenes években rettentően megugrott azoknak a nőknek a száma, akik hajlandónak mutatkoztak ugyanezért fizetni. S nem csak stigmatizálóbb volt e fiatalok számára, ha férfiaknak nyújtottak pénzért szexuális szolgáltatást, de ráadásul azok nem is fizettek annyit, mint amennyit a nők hajlandónak bizonyulnak adni.

A női szexmunkások nagyjából hasonló életkorúak, mint a fiatalemberek. Néhányan közülük már külföldön is dolgoztak szexmunkásként (a fiúk között ilyen egy sem akadt). Miközben a legtöbb fiúnak van valamilyen egyéb foglalkozása, a nők semmi egyéb alkalmazásban nem állanak, ez a munka jelenti számukra az egyetlen bevételi forrást, így teljes mértékben ettől függenek. Nyelvtudásuk közel sem olyan jó, mint a fiúké. Körülbelül felük állította magáról, hogy tud egy keveset angolul, néhányan pedig azt, hogy értenek valamicskét franciául. Legtöbbjük azonban a nemverbális kommunikáció eszköztárát veszi igénybe, ha a turistákkal interakcióba kíván lépni. Mivel a "kettős mérce" a szigeten is virul, a helyi lakosság a női szexmunkások fölött sokkal szigorúbban ítélkezik, mint a strandkandúrok fölött. Nem meglepő hát, hogy a legtöbb strandi szépfiú helybéli, a szexmunkásnők viszont szinte mindannyian máshová valósiak. A fiúk nem szégyellik családjuk előtt azt, hogy mivel keresnek pénzt, a szexmunkásnők legtöbben igyekeztek ezt eltitkolni otthon hagyott családjuk elől. A stigmatizálás miatt a szexmunkásnők nem szeretnek kliensükkel a nyilvánosság előtt mutatkozni. A fiatalemberek, viszont, szinte semmilyen környezetben nem jönnek zavarba, ha egy turistanővel látják együtt őket.

Szinte mindegyik szexmunkásnőnek voltak kliensei a helyi lakosság köréből is, akiktől sokkal kevesebb pénzt kértek, mint a turistáktól. A parti fiúk csak a turistanőktől kapnak pénzt. Legtöbbjüknek van kedvese a helybéli nők között, egyeseknek egyenesen élettársuk van. A szexmunkásnők között csak nagyon kevésnek akadt stabil barátja, olyan partnere, akinek nem kell fizetnie a szexért.

 

Az involváltság motívumai

Némelyik strand-szépfiút (s ez különösen a fiatalabbjára igaz) erőteljesen motiválja a turistanők szexuális "meghódítása" is. Ám akárcsak másutt, ebben a kutatásban is világosan megmutatkozott, hogy arra a kérdésre, miért lépnek kapcsolatba a turistaként felbukkanó nőkkel, a profi fiúk mindannyian gazdasági megfontolásokat említenek a válaszukban. Ebbe belefér az olyan rövid távú anyagi megfontolás, mint hogy ingyen juthassanak egy jó ebédhez, szórakozási lehetőséghez; hogy amikor autót bérelnek, a legújabb, legmenőbb típust bérelhessék, hogy ruhát vagy ékszert vehessenek maguknak. Közepes távban gondolkozva, lehet szó járművásárlásról (motorkerékpár) vagy arról, hogy valamilyen kisvállalkozásba fogjanak a szerzett pénz segítségével. Hosszú távon pedig cél lehet az Egyesült Államokba vagy Európába utazáshoz szükséges pénz előteremtése, vagy az, hogy házasságkötés révén ott letelepedhessenek és munkát vállalhassanak.

Hogy a turistanők miért lépnek kapcsolatra a helyi férfiakkal, arra a korábbi kutatások fő motívumul vagy a romantikus szerelmi kapcsolat keresését említették (Pruitt és LaFont 1995) vagy pedig a szexuális élvezet és az "újdonság" keresését (de Albuquerque 1998). Utóbbi szerző a nőket négy típusba sorolta be. Megkülönböztet neofita "újoncokat", továbbá "helyzethez igazodókat" - vagyis olyan nőket, akik, ha úgy esik, lefekszenek egy adódó partnerrel, de nem kifejezetten és nem elsősorban ebből a célból utaztak oda. Vannak aztán a "veteránok" - akik kifejezetten az anonim szexkapcsolatokért jönnek, s végül a "visszaesők" - akik egy korábbi útjukon ismerkedtek meg valakivel, ahhoz térnek vissza. Jelen, mind turistanőkre, mind parti fiúkra figyelmet fordító kutatásunk eredményei - de Albuquerque-éitől eltérően - azt mutatták, hogy a nők többsége elsősorban romantikus kapcsolatot keresett (melybe akár a szex is beleférhet), s csak egy kisebb hányaduk számolt be arról, hogy elsősorban a szex kedvéért kezd kapcsolatot valakivel. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy kutatásunk tanúsága szerint nem csak a turistanők, de a strandok "hivatásosai" is azt mondják, hogy a turistanők többsége nem kerül szorosabb kapcsolatba e fiatalemberek valamelyikével.

Kutatásunk arra int: célszerű a turisták osztályozására szánt kategóriák kidolgozásánál számot vetnünk az előzetes elvárásaikkal. A legtöbb "újonc" turistanő nem azzal a megelőlegzett elvárással érkezik a helyszínre, hogy ott majd "összeszed" valami "helybéli hímet". Az a hányaduk, amelynek sikerül "összejönnie" valakivel, a maga kapcsolatát többnyire sokkal inkább romantikusnak ítéli meg, mintsem szexuálisnak. Az ebbe a csoportba tartozókat mi "romantikus újoncoknak" neveztük. Azt a - létszámát tekintve sokkal kisebb - csoportot pedig, mely azokból áll, akik eleve betervezték a kapcsolatteremtést, s abban a szexuális elemnek tulajdonítottak elsőbbséget, "pályakezdő szexturistáknak". Az ebbe a csoportba tartozók általában sok mindent hallottak már különböző, a szigeten megfordult nőktől az itt szerzett tapasztalataikról, élményeikről - s elsősorban az hatott rájuk, ahogyan ezek az itteni férfiak szexuális teljesítőképességéről lelkendeztek. Sokan, akik már korábban is megfordultak a Dominikai Köztársaságban, s romantikus kapcsolatba bonyolódtak egy helyi férfival, most azért térnek vissza, mert ápolni, fönntartani akarják ezt az érzelmeken alapuló kapcsolatot. Az ő csoportjukat "romantikus visszaesőknek" kereszteltük. Van, mindezeken túl, egy olyan kisebbség is, amelyik azzal a szándékkal látogat vissza az országba, hogy a lehető legtöbb szexuális élvezetre tegyen szert. Az ebbe a csoportba sorolható nők többsége egyetlen partnertől kívánja megkapni ezeket az élvezeteket, egész idejüket ezzel a partnerrel kívánják tölteni, őket a "lehorgonyzó szexturista" névvel illettük. Tartoznak azonban olyanok is a csoportba, akik nem csak az aktusok sokaságára vágynak, hanem a partnerek sűrű váltogatására is. Őket a "kalandhajhász szexturisták" névvel neveztük el. Az egyik fiatalember egyenesen egy olyan német nőről mesélt nekünk, aki azzal dicsekedett, hogy két hét alatt tizennyolc különböző férfival feküdt le. Egy másik meg az általa megismert két torontói nőről mesélt, akiknek egyik barátjával udvarolt: amikor az este végén ő meg a barátja külön-külön akart volna "eléjszakázni" a maga választottjával, a hölgyek a leghatározottabban tiltakoztak, ragaszkodtak ahhoz, hogy "együtt csinálják...", s ahhoz is, hogy az éjszaka során partnert váltsanak. Elég nyilvánvaló ezek szerint, hogy egyesek kifejezetten kalandra éhesen - és "egzotikus" szexuális tapasztalatok begyűjtésére fölajzva - vállalkoznak a turistaútra.

Abban, hogy eleve be van-e tervezve a szexprogram vagy sem, fontos szerepe van annak, hogy honnan jön a turista. A Québecből jövő francia-kanadai turisták nagyobb hányada válaszolta azt (függetlenül attól, hogy férfit vagy nőt kérdeztünk), hogy eleve ezért jött ide, mint az Ontarióból jött angol-kanadai férfiak és nők. A "megtervezettség" etnikai különbségei hangsúlyosabbak voltak a nők, mint a férfiak körében. Az egyik turistanő kijelentette: "Abszolúte benne voltam abban, hogy lefeküdjek valami helyi férfival, mert úgy gondoltam, hogy a nyaralás az »legyen más, mint az egész évi rutin!« Hát nem?!". A szexuálisan motivált nők hajlamosabbnak mutatkoztak arra, hogy kitárgyalják és értékeljék a dominikai férfiak szexuális teljesítményét. Egyikük arról számolt be, hogy a barátnője mesélt neki arról, milyen fantasztikus szeretők a helybéli férfiak.

A Dominikába látogató nőktől eltérően, az itt szexuális partnernőre szert tevő férfi turisták csak alkalmi kapcsolatokat létesítettek, melyek nem terjedtek túl a nagyjából egyórás (vagy maximum egy estére szóló) együttléten. A nőktől eltérően a legtöbb férfi nem vállalkozott szigetnézésre vagy más efféle turistatevékenységre a maga szexuális partnere társaságában. Ha akadt is néhány férfi, aki belekezdett egy hosszan tartó érzelmi kapcsolatba, legtöbbjüknek esze ágában sem volt ilyesmi.

A szexmunkát végző nők egyedüli kimutatható motivációja a pénzkeresés volt. A hivatásos fiúktól eltérően, nekik nem "emelte" a státuszukat, ha turistákkal léptek kapcsolatba. Többségüknek meg sem fordult a fejében, hogy esetleg sikerülhetne összeházasodnia turistaként idelátogató alkalmi partnerével, s valahol, hazájától távol, magasabb életszínvonalon élhetne. Ráadásul az a tény, hogy igen kevesen beszéltek valamennyire is angolul, ugyancsak megnehezítette, hogy hosszú távú kapcsolatot építhessenek ki egy külföldi turistával.

 

A célszemély kiválasztása

Hogy a strandi szépfiúk a turistanők közül kire hajtanak rá, az attól függ, hogy milyen motivációk hajtják őket. Az, aki csak szexuális skalpra vágyik, elsősorban fiatal, csinos, és - lehetőleg - szőke nőt céloz meg. Általánosságban leszögezhető, hogy ezeknek a nőknek viszont nem áll szándékukban fizetni. Az alapvetően pénzre hajtó fiúk ezért vagy az idősebb (mondjuk 40 éven felüli) nőkre utaznak, vagy a fiatalabb, de kövér nőkre. Közben teljesen világosan látják, hogy "választottjaik" sebezhetőségét aknázzák ki. Ezek közül a nők közül sokan azért sebezhetők, mert nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy egy férfi romantikus jellegű érdeklődést mutasson irántuk, így ez az élmény vagy merőben új számukra, vagy legalábbis nagyon rég nem adatott meg nekik. Ha hihetünk a fiúk beszámolóinak, ezek a nők könnyebben esnek szerelembe, s általában kevésbé próbálják titokban tartani, milyen az anyagi helyzetük. Ezzel összhangban több pénzt is szánnak "a dologra", mint más nők. Hogy miért hajtanak a kövérebb nőkre, a helybéli férfiak gyakran azzal válaszolnak, hogy azoknak előzőleg kevés szexuális partnerük akadt csak, mivel az észak-amerikai férfiak a karcsú nőket részesítik előnyben. Túlsúlyos nők részéről tehát kevésbé fenyeget az a veszély, hogy valami nemi betegséget lehessen elkapni tőlük. Az is fölmerül, hogy a dundibb vagy érettebb korú nőket kevésbé zavarja, ha a többi turista egy szépfiú társaságában látja őket. A fiatal és attraktív nőkre éppen az ellenkezője igaz: nagyon is számít nekik az, hogy kifélével látják őket együtt.

A karib térségben folytatott korábbi kutatások (de Albuquerque 1998) eredményeivel összhangban, a dominikai fiúk is arról meséltek, hogy szignifikáns különbség van a különböző helyekről ide érkező turisták között. A Francia-Kanadából jött nőkkel a legkönnyebb kontaktust teremteni, s ők mutatkoznak a leginkább szabadosnak akár szexuális értékválasztásaikat, akár szexuális gyakorlatukat illetően. A rangsorban rögtön utánuk a kanadai angolok következnek, illetve az olaszok. Az Egyesült Államokból jött nőkkel általában nehezebb volt kikezdeni, ami pedig a fekete férfiakkal való szexuális kapcsolatra mutatkozó hajlandóságukat illette, jóval több előítélet volt bennük, mint a más országokból jöttekben. Arra vonatkozóan, hogy kit próbáljon "becserkészni" az ember, a parti fiúk egyértelműen bizonyos nyomokra és jelekre hagyatkoznak. Szívesebben hajtanak rá olyan nőre, aki a parton napozik, mint olyanra, aki az árnyékban heverve könyvet olvas. Meggyőződésük, hogy a magát a napon süttető nő kalandra vágyik (egyszersmind szexuális magatartásában szabadosabb), az árnyékba húzódó, könyvet olvasó nők pedig igazából azt "jelzik": nem tartanak igényt arra, hogy valaki háborgassa őket. Ugyancsak "nyomravezető jelnek" tekintik, hogy mennyire barna már egy nő. Ha a bőre még fehér, vele érdemesebb megismerkedni, hiszen csak nemrég érkezett; a barnára sült bőrű nő viszont már jó ideje ott van - vagyis valószínű, hogy rövidesen elutazik.

A potenciális kliensre vadászó szexmunkásnőknek nincs dolguk azokkal a finom különbségtételekkel, amelyek a fiúk számára fontosak. Mire mennének szelekciós kritériumokkal? Fix tarifa szerint dolgoznak, s ha egy férfi nem hajlandó ezt megfizetni, gondolkodás nélkül odébb állnak, hogy új kliens után nézzenek. Mivel csöppet sem titkolják, hogy fizetni kell, mint ahogy azt sem, hogy mennyit, eszükbe nem jutna olyan férfira vesztegetni a drága időt, aki nem szándékozik szolgáltatásaikért rendesen fizetni.

 

A csábítás trükkje

Általánosságban a fiúk kezdeményezik a kapcsolatteremtést. Közel mennek a nőhöz, rámosolyognak, igyekeznek vele a szemkontaktust fönntartani. Általában valamilyen nyilvános helyen (lent az öbölben, egy diszkóban) próbálkoznak az ismerkedéssel. Egyesek a városka utcáin is megpróbálják: felajánlják idegenvezetői szolgálataikat, eligazítják a nőt arról, hogy hol érdemes vásárolnia, milyen látványosságokat érdemes megnéznie. Ha napközben, a parti fövenyen ismerkednek meg a nővel, figyelmébe ajánlják, hogy este melyik diszkót a legérdemesebb meglátogatnia, este persze ők maguk is ott vannak. Általában elmondható, hogy modoruk barátságos, kedves, viselkedésükben nincs semmi agresszív vagy fenyegető. (Egyéne válogatja, persze, de a kifinomultabb stílussal operálók sikeresebbnek bizonyulnak az agresszíven rámenősöknél.) Ez például azt jelenti, hogy az első találkozás alkalmával még csak célzást sem tesznek a szexre. Nem esik célzás arra sem, hogy szolgálataikért valami fizetség járna cserébe. Profink egyszerűen csak jó modorú, kedves, barátságos és vonzó küllemű férfinak mutatkozik, aki ismeri a helyi terepet, és ötleteket adhat egy nőnek arra, hogy hogyan töltse kellemesen az idejét az ismeretlen környezetben. A nőben tehát az a benyomás támad, hogy a fiatalember olyan megbízható valaki, akinek szemlátomást fontos az, hogy ő jól érezze magát.

A legalapvetőbb csábítási stratégiák egyike a bókolás, hízelgés, udvarlás. A megfelelőnek ítélt pillanatokban fiatalemberünk a bókolás különféle formáival próbálja magát megkedveltetni a nővel, fölkelteni annak érdeklődését. Elragadónak mondja a nő megjelenését, ruháját, s ezekből a megjegyzésekből egyfajta romantikus udvarlást épít föl. Az egyik fiú elmondta nekünk, hogy "amikor az első beszélgetésbe elegyedem egy nővel, már akkor szerét ejtem, hogy virágot vegyek neki". A parti fiúknak egész sor stratégiájuk van arra, hogy a nő figyelmét már azt megelőzően is magukra irányítsák, hogy egyáltalán ismerkedni kezdenének vele. Jó módszer erre, ahogy fizikai kondíciójukkal, ügyességükkel (strandröplabda, vízisízés) "villognak". Kedvelt fogásaik közé tartozik, hogy nagyon is látványosan "megnyilvánulnak" egy szemrevaló fiatal nő társaságában, később megismerkednek az idősebb és előnytelenebb külsejű turistanővel, majd megvallják neki, hogy sokkalta vonzóbbnak találják, mint fiatal partnernőjüket, mivel ők igazából az érett nőket kedvelik.

Amikor a nő elmegy a diszkóba, persze ott találja a korábban megismert fiatalembert, s láthatja azt is, milyen remek táncos. Fiatalemberünk persze fölkéri a nőt - aki a látottak nyomán kapva kap ezen - s fölkínálja, hogy megtanítja neki, hogyan kell táncolni ezeket a táncokat. Így lehetősége nyílik arra, hogy tánc közben hízelgően bókoljon neki. S ami még ennél is fontosabb, a táncparketten töltött idő lehetőséget ad a fizikai közelségre és a testi kontaktusra. A szigeten népszerű táncok - mint például a merengue - lehetőséget kínálnak rá, hogy a két ember tánc közben összesimuljon, ami ideális alkalom arra, hogy fiatalemberünk - egyszerű barátból potenciális szerelmessé/szeretővé avanzsálandó - "nyomulni" kezdjen. Merenguét táncolva igencsak adódik mód a testi kontaktusra. A zene ritmusa, az egymáshoz tapadva táncolás, nemkülönben az elfogyasztott, elég magas alkoholtartalmú italok oldják a nő gátlásait. Nem egy fiatalember kifejezetten utalt arra, hogy a csábítási folyamatban jelentős szerepe van annak, hogy a nőt rábeszélik a helyi italféleségek végigkóstolására. Közben persze a nő "függési viszonyba" kerül. Abból, hogy a fiú milyen ügyesen tanítgatja neki a merengue tánclépéseit, nem nehéz "rájönnie" arra, hogy ugyanilyen ügyesen irányítaná egész idő alatt arra vonatkozó tanácsokkal is, hogy hogyan érezheti itt jól magát az ember.

Van fordított jellegű csábítási stratégia is, ezt a dörzsöltebbek alkalmazzák, megjátszva, hogy elérhetetlenek, nehezen kaphatók meg. Leginkább olyankor élnek ezzel, ha úgy látják, sikerült fölhívniuk magukra egy nő érdeklődését. Különösen a Québecből érkező francia-kanadai nők mutatkoznak ilyen értelemben kezdeményezőnek, ők világosan kimutatják, ha egy fiatalember fölkeltette az érdeklődésüket. Ilyen esetekben fiatalemberünk abból a megfontolásból tesz úgy, mintha őt "nehéz lenne megkapni", mert azt hiszi, így több pénzhez jut majd, mint ha azonnal azt jelezné vissza, hogy az érdeklődés és szimpátia kölcsönös.

A csábítási eszköztár teljes bevetésével a férfiak egy olyan totális kapcsolat kialakítására törekszenek, amely a legkülönfélébb tevékenységeket foglalja magába: kirándulásokat, táncos esti bulikat, vendéglőbe és mulatókba járást. Ha sikerül összekerülniük egy nővel, a fiúk általában igyekeznek, amíg csak a szigeten van, mindvégig stabilan mellette maradni. (Aki "hivatásosnak" tekinti magát, az nem tartja illőnek, hogy "egyéjszakás" kalandokért kérjen egy nőtől ellenszolgáltatást - no persze a tapasztalat meg is tanított mindenkit arra, hogy könnyebb pénzhez vagy ajándékhoz jutni, ha az ember hosszabb távon tartja fenn a kapcsolatot.) A közös programok kiötlésekor a fiatalember olyan helyekre viszi partnernőjét, ahol ismerik őt és népszerű. A nő szemében növeli a vonzerejét, ha azt látja, mennyire kedvelik a partnerét a helyiek. A strandkandúrok számára állandó elfoglaltságot jelent csáberejük napra készen tartása, illetve fokozása. Gyakran megvitatják egymás közt csábítási technikáikat, s konkrét esetmegbeszéléseket folytatnak, tisztázni igyekezvén, különböző helyzetekben hogyan a legcélszerűbb viselkedni. A fiatalabb fiúk igyekeznek ellesni idősebb társaiktól a szakmai fortélyokat, figyelmesen megszívlelik a tőlük kapott tanácsokat. A csoporton belüli interakciónak ez a módja nagyon hasonlít ahhoz, amit a görögországi Platanoszban lehet megfigyelni a turistanőket fölcsípni igyekvő férfiak, a "szigonyosok" (a kamaki-k) körében (Zinovieff 1991). A két csoport között van azonban egy alapvető különbség: a dominikai szépfiúk sosem kezelik annyi megvetéssel a női turistákat, mint görög "kollégáik". Ez talán azzal magyarázható, hogy ők lényegesen több időt töltenek el partnerükkel, mint a kamaki-k, így aztán nagyobb a valószínűsége annak, hogy valami érzelmi kötődésféle kialakulhasson bennük. (A Platanoszba látogató turisták lényegesen rövidebb időt töltenek ott, mint amennyit a mi turistáink a dominikai tengerparton.) A dominikai srácok egyébként kevésbé "átverősek", mint a görögök, akik bizony gyakran hazudnak a turistáknak, ha a foglalkozásukról, társadalmi pozíciójukról van szó. A turistákhoz való viszonyukat egymás közti férfi-bajtársiasságuk szabja meg. A dominikai szépfiúkat, egyáltalán nem fűzi egymáshoz ilyen mély és intenzív kapcsolat.

A női szexmunkások is a legkülönbözőbb helyeken - vendéglőkben, bárokban, bordélyban - igyekeznek megkörnyékezni a turistákat. Az ismerkedés azonban leggyakrabban diszkóban történik. Elég gyakori az is, hogy kint az utcán szólítja le egy strici a turistát, és direktben rákérdez, akar-e nőt. Ha a másik érdeklődést mutat, a strici azt mondja neki, menjen el vele egy adott bordélyba. A szállodasorokon nincs ismerkedés, mert ide a szexmunkásokat és stricijeiket nem engedik be. A strandokon sem divat háborgatni a férfi turistákat. Ellentétben a fiúk által alkalmazott kifinomult ismerkedési módokkal, a lányok egyértelmű szexuális utalásokkal dolgoznak. Kihívó módon öltöznek mindahányan, hogy magukra hívják a férfiak figyelmét, felkeltsék érdeklődésüket. A diszkóban rögtön kihívóan fixírozzák a férfit, és csábítóan mosolyognak rá. A következő lépés az, hogy rámenősen flörtölni kezdenek vele: megkérdezik, nincs-e szüksége társaságra. Az utcán strichelő szexmunkások ennél rámenősebben dolgoznak, otromba nyíltsággal kínálják szexuális szolgáltatásaikat. Ám a diszkókban ismerkedő nők, ha visszafogottabbak is náluk, abban a pillanatban, amint egy férfi érdeklődést mutat irántuk, azonnal fölkínálják magukat és megmondják, hogy mi mennyibe kerül. Ahogyan a megismerkedés után szinte azonnal közlik a férfival, hogy itt fizetni kell a szexért, az drámaian különbözik az ismerkedésnek attól a módjától, amely a fiúk munkáját jellemzi. Mivel ezek a nők anyanyelvükön kívül más nyelven nem tudnak kommunikálni, nagyon nehezen teremthetnek a turistával másféle fajta kapcsolatot, mint szűken szexuálisat. Abban is különböznek a fiúktól, hogy nemcsak turistákkal van dolguk, helyi kuncsaftoknak is rendelkezésére állanak.

Szinte valamennyi szingli turista arról számolt be kutatásunknak, hogy a helyiek megpróbáltak ismeretséget kötni velük. A nők szerint a velük ismerkedni akaró helyi férfiak túlnyomó többségükben barátságosnak és segítőkésznek mutatkoztak. Ha akadt is olyan nő, aki "tolakodásnak" vette a férfiak ismerkedési szándékát, a többség ebben figyelmes gesztust látott, amit értékelt is. A turistanők beszámolójából úgy tűnt, hogy a férfiak leggyakrabban a csábítás két módját vetették be: bókoltak, udvaroltak, illetve merenguét táncolni hívták őket. Míg a férfi turisták arról számoltak be, hogy a helybéli nők csak spanyolul beszélnek, a női turisták tapasztalata az volt, hogy a velük megismerkedő helybéli férfiak többsége tulajdonképpen egész jól volt képes társalogni a nő anyanyelvén. A férfiak véleménye általában az volt, hogy a helyi nők kedvesek és barátságosak. Mint általában fogalmaztak: "tényleg helyesek". Azok viszont, akiket nagyon nyílt és egyértelmű módon szólítottak le, inkább viszolyogtatónak, mintsem kedvcsinálónak minősítették ezt a fajta ismerkedési módot.

 

Szexuális kapcsolatok

A strandfiúknak meggyőződésük, hogy a legtöbb nő, aki férfi kísérő nélkül indul nyaralni, azért jön egyedül, hogy az itteniek között találjon majd férfit, aki lefekszik vele. Ugyancsak meggyőződésük, hogy a legtöbb külföldi nő a helyi férfiakat ügyes, tüzes, mindenre kapható szeretőnek tartja. Van azonban realitásérzék bennük, pontosan tudják, hogy a turistanők többsége nem fekszik össze a helybeliekkel. Időrendben legutolsó tíz csábítási próbálkozásuk felől faggatva a parti fiúkat, azt válaszolták, hogy tíz esetből átlagosan ötben sikerült a nővel valamennyi időt közösen tölteniük, s csak két vagy három nővel sikerült odáig eljutniuk, hogy azok lefeküdtek velük. Válaszaikból az derült ki, hogy évente átlagban tíz turistával van szexuális kapcsolatuk, másként fogalmazva a "tipikus" parti fiúnak eddig már "húsz nője volt". Vannak néhányan, akiknek már száznál is több nővel akadt dolguk. A megkérdezettek mintegy fele nyilatkozott úgy, hogy a partnerei között volt férjes asszony. Arra a kérdésre, hogy egy szexuális partnerrel való utolsó találkozást követően mikor kerül sor a következő partnerrel való lefekvésre, egyharmaduk azt válaszolta, hogy még aznap, ugyanennyien mondták, hogy két-három nap is eltelik közben, s ugyancsak egyharmaduk válaszolta azt, hogy négy vagy még annál is több nap kihagyás után kerül sor újabb "munkára".

De Albuquerque (1998) arra a következtetésre jutott, hogy a térségbe utazó nőket az vonzza ide, hogy erősen hisznek az itteni férfiak hímvesszejének méretéről elterjedt rasszista sztereotípia igazságában. A kutatásunkban megkérdezett fiúk azonban úgy gondolták, hogy szexuális virtuozitásukhoz képest ez csak másodlagos szempont, az ide látogató nők közül csak nagyon kevesen vannak, akik a méretre utaznak. A dominikai "parti fiúk" igen büszkék arra, hogy milyen kiváló szeretők, és igyekeznek a nőt olyan szexuális élménnyel megajándékozni, amilyenben "soha életében nem volt még része". Arra törekednek, hogy a velük való szexuális együttlét igazán emlékezetes élménye maradjon a turistának. Ennek megfelelően sokkal inkább arra figyelnek, hogy a nő élvezze az együttlétet, mintsem arra, hogy nekik legyen jó. Megteszik a magukét azért, hogy a nőnek az együtt töltött éjszaka során több orgazmusa is legyen. Készséggel tesznek eleget a nő bármi nemű szexuális igényének, amit az kifejezésre juttat. Nyomatékkal szokták hangoztatni magukról, hogy vonakodás nélkül hajlandók orális szexre, s hogy egy éjszaka alatt többször is képesek szeretkezni. (Ez szöges ellentétben áll de Albuquerque tapasztalataival, aki arról számolt be, hogy a karibi térségben a strandi szépfiúk vonakodnak orális szexszel kielégíteni partnernőjüket, s elsősorban azzal törődnek, hogy ők maguk élvezzék az együttlétet.) Az általunk kifaggatott fiatalemberek szerint nagyon sok nő mondja nekik azt, hogy életében nem élvezte még úgy a szeretkezést, mint velük, s hogy partnerük vagy férjük messze nem hajlandó olyan szexuális élményben részesíteni őket, mint amilyenben itt részük volt. A parti fiúk úgy gondolják: szexuális élvezetet nyújtani jó módszere annak, hogy a nők beléjük szerelmesedjenek. (Érdemes rögzíteni azt a tényt, hogy amikor együtt járnak egy turistanővel, a fiúk szüneteltetik a helyi nőkkel való kapcsolataikat, hogy energiáikat a turisták számára tartogathassák.)

A parti fiúk elég sok időt töltenek egymás társaságában, hogy kitárgyalják a turistanők szexuális kvalitásait, illetve elhencegjenek saját "hőstetteikkel". Általánosan hangoztatott véleményük, hogy kövér nőkkel jobban lehet élvezni, mert azok más nőknél ritkábban élnek nemi életet, ezért vaginájuk szűkebb és így a férfinak több élvezetet okoz. Amikor olyan nőkkel fekszenek le, akit nem találnak szexuálisan vonzónak, különböző stratégiáik vannak arra, hogy erről a "zavaró tényezőről" megfeledkezhessenek. Szeretkezés közben például nem a nő arcát nézik, hanem testének valamely más pontjára koncentrálnak; vagy egyáltalán nem figyelnek rá, hanem valaki mást képzelnek a helyébe. Persze az is segíthet, ha előtte jól beisznak.

Arról is beszámolnak, hogy a "kalandor" típusú turistanők szexuális szokásaikban és elvárásaikban nemcsak a többi turistától különböznek erősen, hanem a dominikai nőktől is. Nem haboznak maguk kezdeményezni a szexet, és igényt tartanak a legkülönfélébb tevékenységformákra. Egyértelműen elvárják a partnerüktől, hogy vadul szeretkezzen velük, és felfokozott érzékenységgel reagálnak partnerük tevékenységére. Az egyik fiú elmesélte, hogy egyszer a szállodai szobájában szeretkezett egy turistanővel, az meg "orgazmus közben olyan hangosan sikoltozott, hogy az egész szállodaszemélyzet összeszaladt, mert azt hitték, hogy bántom a nőt".

A fiúknak vegyesek az érzelmeik a gumióvszerrel kapcsolatban. Legtöbben azt mondják, nem szeretik, mert használata csökkenti az élvezetet. Kövér partnernők esetében azzal racionalizálják a gumi elutasítását, hogy ezek a nők úgysem találnak maguknak szexuális partnert, így nem is lehetnek nemi betegségeik. (Az a vélemény is erősen elterjedt körükben, hogy ha egy nő kövér, az azt jelenti, egészséges, tehát nem lehet nemi beteg.) Sokan meg egyszerűen azt gondolják nagy magabiztosan, hogy nekik nincs szükségük óvszerre, mert hogy ők képesek ránézésre megállapítani egy nőről, hogy van-e valami betegsége, illetve hogy AIDS-es-e. A legtöbb nő azonban ragaszkodik ahhoz, hogy partnere óvszert használjon. Eléggé általános, hogy mikor először lefeküsznek egymással, akkor használnak óvszert, néhány alkalom után azonban fölhagynak ezzel. A fiúknak csak egyharmada nyilatkozott úgy, hogy minden szexuális aktus alkalmával használ óvszert. Sokan hivatkoztak arra, hogy a gumi gyakran kilyukad, s ez lehet annak jele is, hogy nem igazán tudják, hogyan kell használni. Miközben elsősorban olyan nőkkel keresnek kapcsolatot, akik vélhetőleg ellátják majd őket pénzzel, az is előfordul, hogy fiatal és csinos turistanőket próbálnak meg fölcsípni (főleg ha azok szőkék). Ha ez sikerül nekik, az persze nagyban emeli az ázsiójukat "kollégáik" körében, s úgy tartják őket számon, mint elsőrangú szeretőket, akikhez még a legkívánatosabb nők is vonzódnak.

Akárcsak a fiúk, a szexmunkásnők is azt hiszik, ha egy férfi szólóban van, akkor biztosan azért jött, mert az itteni nőkkel akar lefeküdni. A mintánkba kerültek szerint a külföldi turistáknak legalább a feléről elmondható ez, mint ahogy a többségükről az is, hogy nem csak egyetlen nőt akarnak kipróbálni. Szexmunkásnőink arról számoltak be, hogy többnyire ők lépnek föl kezdeményezőleg a turistákkal szemben, próbálkozásaik általában 50 százalékban sikeresnek bizonyulnak, s a turistákkal való szexuális kapcsolataik szinte kizárólag genitális kontaktusra szorítkoztak.

A fiúktól eltérően szinte valamennyien arról számoltak be, hogy turistákkal való szexuális együttléteik során mindig használnak gumióvszert. (Tekintettel arra, hogy kutatásunk időpontjában éppen intenzív óvszerhasználati kampány zajlott a helyszínen, megeshet, hogy néhány válaszadónk úgy érezte, az óvszerhasználatra vonatkozó kérdésünkre "társadalmilag elvárt" módon kell válaszolnia.) Abban is különböztek a fiúktól, hogy egyikük sem mondta azt, hogy ellenére volna az óvszerhasználat. Ezzel együtt mindannyian úgy nyilatkoztak, hogy dominikai klienseik ódzkodnak annak használatától, így bennszülött kliensek esetében (különösen ha rendszeres kuncsaftról van szó) a kérdés elő sem jön.

Az általunk meginterjúvolt tizennégy turistanő közül heten számoltak be arról, hogy szexuális kapcsolatuk akadt helybéli férfiakkal. Négyen közülük úgy adták ezt elő, hogy beleszerettek egy helyi férfiba, s szerelmük kölcsönösnek, viszonzottnak bizonyult. (A szexuális kapcsolatba bonyolódott turistanők arról számoltak be, hogy a szigeten töltött idejük java részét - különféle programok keretében - a kedvesük társaságában töltötték.) Tizenhat férfi turistánk közül viszont csak négyen ismerték be, hogy volt dolguk helyi szexmunkással.

A helybéliekkel való szexuális kapcsolatai részleteiről senkit sem faggattunk, az óvszerhasználatra vonatkozóan azonban tettünk föl kérdéseket. A legtöbb turista úgy nyilatkozott, hogy hozott magával. Azok a nők, aki helyi férfival megesett szexuális aktusról számoltak be, kivétel nélkül azt állították, hogy minden egyes együttlétükkor használták is. Ez azonban ellentmondani látszik a strandfiúktól kapott információknak, ami azt valószínűsíti, hogy ennél a kérdésnél azzal kell számolnunk, zömében a társadalmi kívánatossághoz igazodó válaszokat kapunk.

 

Pénzhez jutás

Ami azt illeti, hogyan jutnak fizetséghez, a parti fiúk azt mondják, hogy sosem kérnek szolgáltatásaikért "direktben" valamilyen szabott összeget (ahogyan a női prostituáltak csinálják). A nővel való megismerkedéskor, az első találkozás alkalmával sohasem tesznek említést arról, hogy pénzt kérnének. Ehelyett különböző stratégiáik vannak annak jelzésére, hogy sajnos nincs pénzük arra, hogy meghívhassák a hölgyet egy italra, a diszkó-belépő megfizetésére, vagy hogy taxit rendeljenek. Egyesek meghívják ugyan a nőt egy italra, de ezt úgy teszik, hogy a nő kénytelennek érezze, hogy ő fizessen. (Például előveszik a tárcájukat, majd hirtelen látványosan rádöbbennek arra, hogy nincs náluk elég pénz.) Egy ilyen helyzetben a nő többnyire kötelességének érzi, hogy az asztal alatt stikában pénzt adjon a férfinak, hadd tűnjék olybá, mintha ő fizetné a cehhet. Annak, hogy a nő fizeti a különböző költségeket, rendkívül fontos szerepe van abban, hogy a hatalmi egyenlőtlenségi "szereposztás" visszájára látszik fordulni: nem kell úgy éreznie, hogy lekötelezettje, adósa a férfinak, sokkal inkább úgy élheti meg, hogy ő az, aki "kézben tartja" a helyzetet. Ebből következően nem kell úgy éreznie, hogy "kényszerülve van" belemenni a szexuális aktusba.

A fiúk sokféle "díszletbe" ágyazhatják a sanyarú anyagi helyzetükről való beszámolót. Célozhatnak arra, hogy nagyon szegények, értésre adhatják, hogy ők felelősek a család valamelyik magatehetetlen beteg tagjának ellátásáért, vagy hogy elő kell teremteniük továbbtanulásuk költségeit, netán nagy szükségük van pénzre ahhoz, hogy valamilyen vállalkozásba fogjanak. Lehet azt is csinálni, hogy az ember nem szól semmit, csak néz maga elé szomorúan. Ez "kibillenti" a nőt a szokványos viselkedési rutinból, hiszen egészen eddig a fiatalember egyfolytában kedvesnek és szolgálatkésznek mutatkozott, állandóan mosolygott rá, és jókedvűen tereferélt vele - akkor most mi a baj? A nő nagyon hamar fölfogja, hogy mi is a baj, amikor a fiatalember vonakodva, húzódozva kinyögi, hogy financiális problémái vannak. Persze még ekkor sem áll elő semmi olyannal, hogy "tudnál-e erre-arra pénzt adni nekem?" Gondosan kivárja, álljon elő a nő maga azzal a javaslattal, hogy hiszen hát ha probléma van, ő esetleg tudna segíteni. A gondok, problémák elmesélése a kapcsolatteremtést követően történik, amikor a nő érzelmileg már bele van gabalyodva a partnerébe, s így annak előterjesztett anyagi szükségletei iránt nagyobb megértést mutat. Thaiföldön a női szexmunkások is élnek efféle stratégiákkal, ha azt látják, hogy a kuncsaft érzelmileg kötődni kezdett hozzájuk (Cohen 1982). Nagyon gyakran előfordul az is, hogy a szexmunkás nem "direktben" kéri megfizetni az általa nyújtott szexuális szolgáltatást, hanem valami mesével áll elő, hogy rá vagy családjára milyen pénzügyi természetű gondok nehezednek.

A parti fiúk szerint minél idősebb és/vagy minél csúnyább a nő, annál több pénzt hajlandó fizetni. Zinovieff (1991) is azt tapasztalta a görögországi "szigonyosok" között, hogy a helyi selyemfiúk szolgálataiért általában idősebb nők fizetnek. Amikor az öbölparton a helyi fiúk egyikét egy nála jóval idősebb nő társaságában látják, a "kollégák" mind meg vannak győződve arról, hogy sikerült neki jelentősebb összeget szakítania. Mindenképpen megemlítendő, hogy nem mindegyik nő ad pénzt a nyaralás végén. Egyesek csak a partnerük étel- és italfogyasztását fedezik. A férfiak mindenesetre azt állítják, hogy minden egyes partnerüktől 100 és 500 dollár között mozgó összeget kapnak (bár vannak, akik ennél nagyobb összegről számolnak be). Előfordul, hogy a nő ajándékokat ad partnerének (motorbiciklit, drága, elegáns ruhákat). Akad a fiúk között nem is egy, aki anyagilag elég sikeresnek bizonyul és lényegesen nagyobb jövedelemre tesz szert, mint az átlagos dominikai férfi. Többen állították közülük, hogy havi ezer dollárt (vagy még annál is többet) megkeresnek. Összehasonlításképp álljon itt az az adat, hogy a Dominikai Köztársaságban az átlagos férfi havibér 60 dollár.

Gyakorlatilag nem fordult még elő, hogy egy strandi szépfiú kirabolja a partnernőjét. A mintánkba kerültek egyértelműen azt állítják, hogy aki ilyesmit csinál, az nem lehet "profi"; mély meggyőződésük, hogy az ilyesmi kifejezetten ellentétes a saját jól fölfogott érdekükkel. Kifejezetten figyelmeztetni szokták a turistanőket, vigyázzanak, ne hagyják a diszkóban csak úgy a székükön, asztalukon a táskájukat, ne legyen náluk táska, tárca, ha éjszaka kihalt utcákon sétálnak. A fiúk aggodalmába persze belejátszhat az is, hogy ha egy nőt az alatt rabolnak ki, amíg "együtt járnak", a rendőrség biztos fontolóra veszi, nekik maguknak vajon van-e közük ehhez.

A női szexmunkásoknál szokásos direkt módszer merőben más, mint azok a közvetett eljárásmódok, amelyekkel a parti fiúk próbálnak pénzhez jutni. Ezek a nők előre megmondják a turistának, hogy mennyibe kerül a szolgáltatás, amit nyújtanak. A szexmunkásnők általában több pénzt kapnak a turistáktól, mint a parti fiúk a turistanőktől. Némelyik fiúnak viszont sikerül nagyon gazdag nővel kapcsolatba kerülnie, akkor viszont jóval nagyobb összeget kaszál, mint bármelyik női szexmunkás.

Azok a turistanők, akiknek "dolguk akadt" helybéli fiatalemberekkel, mind azt mondták, hogy tőlük nem kért pénzt a partnerük. No persze, amikor megkérdeztük őket, még javában tartott a nyaralásuk, nem lehetetlen tehát, hogy ha kérdésünket a szigetről való eltávozásukkor tettük volna fel nekik, másként válaszoltak volna. Egy azonban bizonyos. Azok a nők, akiknek lett kapcsolatuk helyi férfival, kivétel nélkül mind elismerték, hogy ők állták a partnereikre eső költségeket (étel, ital), s hogy adtak/fizettek amazoknak ajándékokat (elsősorban ruhaneműt). Jegyezzük meg ezzel kapcsolatban, hogy a fiúk "pénzbe kerülésének" kérdésével őszintén szembenézni sok turistanő számára fenyegetőnek bizonyulhat, hiszen megkérdőjelezhetővé teszi, milyen jellegű is volt valójában a kapcsolatuk. Egészen másként viszonyulnak ehhez a kérdéshez a férfi turisták, akik realisztikusan kezelik a helyi szexmunkásokkal való kapcsolataikat. Mindazonáltal, minthogy a szex pénzért való vásárlását rossz néven szokás venni, velük is elfordulhatott, hogy letagadták, ha volt közük helyi nőkhöz.

 

A hosszú távú kapcsolatok

A mintánkba került fiatalemberek között egy sem volt, akinek ne lett volna egy-két közelebbi ismerőse, barátja, akinek kifejezetten itt megismert turistanő-szeretője segítsége révén sikerült eljutnia valahová külföldre. Sokan közülük évről-évre hazalátogatnak. "Sikerességüknek", "gazdagságuknak" az itthoni földön való demonstrálásával követésre érdemes modellül szolgálnak mindazoknak a strandkandúroknak, akik ki akarnak szakadni a szegénység állapotából. Sok fiú reménykedik abban, hogy majd összeházasodik egy turistanővel, s ennek révén kijuthat Kanadába vagy valamelyik európai országba. Előfordul, hogy a romantikus kapcsolat azután is megmarad, hogy a turista elhagyta a szigetet: a nő hazaérkezése után is ír leveleket a férfinak (s ezekben a levelekben pénzt is küld neki). Vannak nők, akik repülőjegyet küldenek a férfinak, hogy eljöhessen hozzájuk Torontóba vagy Montrealba. Mint foglalkozásnak, a "szépfiúság"-nak az a legnagyobb előnye, hogy a külföldre jutás olyan lehetőségeit kínálja, amivel kevés más foglalkozás vetekedhet. Mindez nem dominikai "specialitás". Hasonló helyzetről számolt be Cohen (1971) az Izraelbe turistaként látogató fiatal nőkkel és a helybéli arab fiatalemberekkel, illetőleg Zinovieff (1991) az Észak-Európából Görögországba utazó női turistákkal és a helyi görög férfiakkal kapcsolatban.

Ha a parti fiúkkal mérjük össze a női szexmunkásokat, az ő körükben lényegesen ritkábban fordul elő hosszantartó kapcsolat a szigeten megfordult férfiakkal ("hosszantartó" kapcsolaton a levelezést értve, illetőleg a férfinak a szigetre való visszalátogatását). Elvétve kapnak csak házassági ajánlatot, de még olyan meghívást is csak ritkán, hogy turistaként látogassák meg hazájában alkalmi partnerüket. Ennek ellenére nagy ritkán megesik, hogy egy turista beleszeret egy helyi nőbe, tartós kapcsolatot alakít ki vele, aminek akár házasság is lehet a vége.

 

Végkövetkeztetések

Hogy jobban megértsük a Dominikai Köztársaságban a turisták és a helyi lakosság között létrejövő kapcsolatok természetét, tisztába kell jönnünk néhány, az ország és a karib térség más országai között fönnálló alapvető fontosságú kulturális különbséggel. Elsőként azt kell említenünk, hogy a Dominikai Köztársaság a spanyol kulturális örökség letéteményese, és a lakosságnak csak egy kis töredéke ért és beszél a turisták nyelvén. A karib szigetvilág legtöbb szigetén az angol a beszélt nyelv, ami igencsak megkönnyíti a helyi lakosság és a turisták közötti érintkezést. Másodikként pedig azt, hogy a térség legtöbb szigetétől eltérően, itt hosszú évek óta virul a prostitúció. A legutóbbi időkig a klientúra férfiakból állt, s könnyűszerrel megtalálta a maga hetero- vagy homoszexuális kívánságait kielégíteni hajlandó szexmunkásokat. Ahogy azonban a szigetre látogató női turisták létszáma felszökött, úgy nőtt azoknak a helyi férfi lakosoknak a száma is, akik hajlandónak mutatkoztak arra, hogy - valamilyen fizetség ellenében - nők számára kínálják fel szolgálataikat.

Kutatásunkban mi elég jelentős különbségeket találtunk a női szexmunkások és a parti fiúk között. De Albuquerque (1998) meg ennek ellenkezőjéről számolt be, arról, hogy nem nagyon talált különbséget közöttük. Amikor a magunk kutatásának eredményeit az övéivel összevetjük, érdemes nyomatékkal kiemelnünk, hogy a mi eredményeink magukba foglalják a turisták véleményeit is, az övéiből ezek hiányzanak, mert ezekre nem kérdezett rá. Úgy nyilatkozott, hogy a turisták nem hajlandók válaszolni a helyi lakossággal kialakított és fenntartott szexuális kapcsolataikra vonatkozó kérdésekre. Nekünk más volt a tapasztalatunk. Jelentős különbség mutatkozott a két kutatásnak a parti fiúk szexuális attitűdjeit illető eredményei között is. De Albuquerque szerint ezek Barbadoson csak a maguk szexuális igényeinek kielégítésével törődtek, és ők szabták meg, hogy mikor kerül szexuális együttlétre sor a kliensekkel, és hogyan történik az. Az általunk megkérdezett fiúk viszont, éppen ellenkezőleg, azt hangsúlyozták, mennyire fontos nekik, hogy a turistanő élvezze a szexuális kapcsolatukat, s hogy ezért készek mindenre, amit az kíván. A Barbadoson tapasztaltakkal ellentétben (ott a parti fiúk húzódoztak az orális szextől), a dominikaiak büszkék voltak ebbéli jártasságukra. Mi azt tapasztaltuk, sokkal inkább a nő, mintsem a férfipartner szabta meg, hogy mikor kerül sor az első szexuális együttlétre. Mindez arra látszik utalni, hogy a csábítási folyamatban a dominikai férfiak erőteljesen figyelembe veszik partnernőik igényeit.

Pruitt és LaFont (1995) véleményével szembehelyezkedve de Albuquerque (1998) teljesen valószínűtlennek tartja, hogy a külföldi nők és a helyi fiúk között létrejött kapcsolatokból - elszórt kivételektől eltekintve - szerelem legyen. Arra hivatkozik, hogy a nők többsége egyszerűen csak a szexuális késztetettség okán kerül érzelmi kapcsolatba egy parti fiúval. Eredményei azonban megkérdőjelezhetők, hiszen igazából elmulasztotta erről magukat a turistanőket is kikérdezni. Mi a Dominikai Köztársaságban - a fiúk által elmondottak és a turistanők válaszai alapján is - azt tapasztaltuk, hogy motivációikat illetően a nők között igen jelentős különbségek vannak. Nagyon sokan vannak, akik nem eleve azzal a szándékkal indulnak neki a nyaralásnak, hogy ágyba bújjanak valakivel. Érdekesek ebből a szempontból O'Connell Davidson (1996) a Kubába látogató férfi turisták körében végzett kutatásának eredményei. Azt találta, hogy nagy többségük nem eleve azzal a szándékkal indult útnak, hogy szexuális kalandban legyen része, hanem csak akkor kezdett ennek a realizálására törekedni, amikor fölfedezte a kínálkozó lehetőségeket. A Dominikai Köztársaságban mi azt tapasztaltuk, hogy a turistanők közül nagyon sokan "kivárnak" - kivárják, amíg elhitetik magukkal, hogy igazi romantikus érzelmi kapcsolat szövődött köztük és egy helybéli férfi között, csak ezután fekszenek le vele. Vannak nők (elsősorban a francia-kanadaiak), akik eleve a szex kedvéért jönnek, de ők nem tekinthetők a többséget reprezentáló almintának. Ha igaz lenne, amit de Albuquerque állít, hogy tudniillik a nők többsége emocionális kötődés nélküli alkalmi szexre vágyva utazik ide, akkor mivel magyarázható, hogy ezeknek a nőknek túlnyomó többsége ittléte során végig kitart egyetlen partner mellett (akibe - állításuk szerint - beleszerelmesedtek)? De Albuquerque egyébként olyasmit is állít, hogy a férfi és női szexmunkások strichelési módszerei között lényegileg nincs különbség. Mi mégis egy sor különbségre bukkantunk, ezek közül a leginkább egyértelmű az, hogy a szexmunkásnők a strandfiúknál sokkal egyértelműbben nyilvánítják ki, hogy pénzért (és hogy mennyi pénzért) hajlandók szexuális szolgáltatásokat nyújtani. Eredményeinkkel egybevág Cohen (1982) Thaiföldön szerzett tapasztalata, hogy a női szexmunkások - még azok is, akik szívesen hajtottak volna rá hosszú távú kapcsolat létesítésére - kendőzetlenül adták a lehetséges ügyfél tudtára, hogy pénzt akarnak cserébe. (Az azonban igaz, hogy az ottaniak nem szabott összeget kértek, a kuncsaftra bízták, hogy mennyit fizet.)

Mivel járul hozzá kutatásunk a szexturizmus fogalmának megértéséhez? De Albuquerque szerint a női turisták és strandfiúk közötti kapcsolat lényegében szexturizmus, sajátlag: pénzen vett szexuális kapcsolat. Azt is állítja, továbbá, hogy a férfi és a női szexturizmus lényegében ugyanaz. Igen keményen bírálja tehát a Pruitt és LaFont által fölvetett románc-turizmus fogalmat. Kutatásunk itt bemutatott eredményei azt jelzik, hogy a helyzet bonyultabb akár a de Albuquerque, akár a Pruitt és LaFont által bemutatottnál. Joggal vonhatjuk le azt a következtetést, hogy leegyszerűsítő lenne a turistanők és strandkandúrok közötti kapcsolatokban akár szűken értelmezett szexturizmust, akár szűken értelmezett románc-turizmust látni. Ehelyett azt kell tudnunk felismerni, hogy a turistaként ide érkező nőket a helyiekkel való kapcsolatteremtésre ösztönző motívumok igen sokfélék lehetnek. Van, aki alapvetően románcot keres, s van, aki alapvetően csak szexet. Az is megeshet, hogy egyformán fontos számukra az érzelmi kapcsolat is, a szex is. És végül: vannak turisták, akik csak társaságra vágynak, nem kérnek érzelmi románcból sem, szexből sem. Ez felveti egy új fogalom, a "társaságkereső turizmus" létrehozásának lehetőségét.

Az a feltételezés, hogy a motivációk elrendezhetősége egy románc/szex kontinuum mentén férfiakra és nőkre egyaránt érvényes lehet, egyáltalán nem jelenti azt, hogy közöttük ne lennének felfedezhetők gender alapú különbségek. Saját kutatásunk ugyanazzal a tanulsággal szolgál, mint Cohené (1982) a thai szexmunkásnőkről és fehér klienseikről. Tévedés azt gondolni, hogy az összes férfiturista belerakható egy adott dobozba, a nők meg mind belerakhatók egy másikba. A két társadalmi nemi szerepkészlet és -előírásrendszer "specialitásai" között nyilván van átfedés. De ha van is, saját kutatásunk eredményei azért azt mutatják: a nők nagyobbik hányadát a románc-motívum indítja turistaútjára, a férfiak többségét meg inkább a szex ösztökéli. Eredményeink összhangban látszanak lenni azon kutatásokéival, amelyek tágabb, átfogóbb értelemben vizsgálva a két nem szexuális viselkedését s a hozzá kapcsolódó attitűdjeiket, azt állapították meg, hogy a férfiak a nőknél kaphatóbbnak bizonyulnak alkalmi szexuális kalandokra- és több szexuális partnerre tartanak igényt, mint a nők; emezek pedig jóval inkább vágynak arra, hogy egy szerelmi kapcsolatban jussanak hozzá a szexuális beteljesüléshez, mint a férfiak (Lauman, Gagnon, Michael és Michaels 1994).

Az általunk a kutatás során megismert turistanők és parti fiúk egyformán utalnak arra, hogy a turistanők szexualitásának vizsgálatakor fontos változónak bizonyul az, hogy hová valósiak. E vonatkozásban kapott eredményeink mind de Albuquerque (1998), mind Karch és Dann (1981) eredményeivel egybevágnak. Mindkét kutatás arról adott számot, hogy a Francia-Kanadából érkező turistanők sokkal egyértelműbben hajtanak a szexre a fiúkkal való kapcsolataikban, mint a világ más pontjairól érkező turistanők. Ezt a különbséget egy olyan kanadai kutatás is megerősíti (Barrett, King, Levy, és Maticka-Tyndale 1997), amely az életkornak, a társadalmi-gazdasági státusnak és az iskolázottságnak a szexuális attitűdökre és viselkedésmódokra gyakorolt hatását vizsgálta: mindent számba véve úgy tűnt, hogy a kanadai franciák a kanadai angoloknál sokkal "engedékenyebbnek" bizonyulnak, akár az alkalmi szexuális kapcsolatok, akár a házasságon kívüli kapcsolatok, akár a prostitúció kérdéskörében. Összességében minden adat azt látszik bizonyítani, hogy a francia-kanadai nők az itteni fiúkkal létesített kapcsolataikban szexuálisan sokkalta permisszívebbnek bizonyulnak, mint a többi nő.

Kutatásunk célkitűzéseiből adódóan bizonyos témák vizsgálatára nem tértünk ki. Ilyen téma például, hogy milyen szerepet játszanak a stricik a női szexmunkások életében. Bizonyára lesznek majd kutatók, akik ezt is megvizsgálják egyszer. Ami a további kutatásokat illeti, érdemes nyomatékkal utalni arra, milyen kevés figyelmet fordítottunk eddig azokra a nőkre, akik nem gabalyodtak bele egyetlen helyi férfiba sem. Ha ugyanis valaki igazán meg akarja érteni a turisták és a helyi lakosság között létrejövő kapcsolatokat, azoknak a motivációit is meg kell értenie, akik nem tagozódnak be ebbe a kapcsolatrendszerbe. S végezetül: nem kevés további kutatásra van szükség arra vonatkozóan, hogy a turistanők és a parti fiúk között létrejövő interakciók mögött miféle motivációk, miféle személyközi dinamikai folyamatok játszanak szerepet - és miféle szerepet játszanak. E vonatkozásban kitüntetett szerep jut a "kizsákmányolás" pontosabb föltárásának és megértésének. O'Connell Davidson (1998) úgy érvelt, hogy a "nyugati világ" nőturistája általában véve ugyanúgy zsákmányolja ki a helybéli férfiakat, mint ahogy a férfi turista teszi ezt a helyi nőkkel. Nos, kutatásunk eredményei azt mutatják, hogy a Dominikai Köztársaságba látogató nők nem kizsákmányoló természetűek. Ellenkezőleg, igen mélyen meg vannak győződve arról, hogy kapcsolatuk kölcsönösen viszonzott érzelmekre épül föl. Az ide látogatók közül igazán kevés az olyan, aki eleve eltervezi, hogy "összejön" valami helyi hapsival. E felfogásnak adekvát "tükörképül" szolgálhat az, hogy a parti fiúk sem érzik "kizsákmányoltnak" magukat; épp ellenkezőleg, többnyire meg vannak győződve arról, hogy ők irányítják és tartják ellenőrzésük alatt a kapcsolatot, hogy rajtuk múlik minden, hiszen ők döntik el, ki is lesz az a nő, akivel kapcsolatot teremtenek. Jó, rendben van, ismerjük el, hogy a nőnek jobbak a gazdasági erőpozíciói, de ezt ellensúlyozni tudja a fiúk szociális kapcsolatteremtésben mutatkozó ügyessége, jártassága, amelynek révén igencsak sikerül a turistanőket úgy manipulálniuk, hogy abból jelentős anyagi előnyökre tehessenek szert.

(Léderer Pál fordítása)

Karch, C.A. - Dann, G.H.S.: "Close Encounters of the Third World". Human Relations, 1981, 34, 249-268. old.

Laumann, E.O. - Gagnon, J.H. - Michael, R. - Michaels, S.: Sex in America. Chicago, University of Chicago Press, 1994.

McCormick, N.: Female Salvation: Affirming Women's Sexual Rights and Pleasures. Westport CT, Praeger, 1994.

Meisch, L.A.: "Gringas and Otavaleños: Changing Tourist Relations". Annals of Tourism Research, 1995, 22, 441-462. old.

O'Connell Davidson, J.: "Sex Tourism in Cuba". Race and Class, 1996, 1, 39-48. old.

O'Connell Davidson, J.: Prostitution, Power and Freedom. Ann Arbor, The University of Michigan Press, 1998.

Oppermann, M.: Sex Tourism and Prostitution. New York, Cognizant Communication, 1998.

Pruitt, D. - LaFont, S.: "Love and Money: Romance Tourism in Jamaica". Annals of Tourism Research, 1995, 22, 422-440. old.

Ryan, C.: "Sex Tourism: Paradigms of Confusion?" In: S. Clift - S. Carter (eds), Tourism and Sex: Culture, Commerce and Coercion. London, Cassell, 1999, 23-40. old.

Ryan, C.: "Bodies, Identity, Self-fulfillment and Self-denial". In: C. Ryan - C.M. Hall (eds), Sex Tourism: Marginalities and Liminal Peoples. London, Routledge, 2000, 17-58. old.

Strauss, A.: Qualitative Analysis for Social Scientists. New York, Cambridge University Press, 1987.

Truong, T.: Sex, Money and Morality: Prostitution and Tourism in Southeast Asia. London, Zed Books, 1990.

Zinovieff, S.: "Hunters and Hunted: Kamaki and the Ambiguities of Sexual Predation in a Greek Town". In: P. Loizos -
E. Papataxiarchis (eds), Contested Identities: Gender and Kinship in Modern Greece. Princeton, Princeton University Press, 1991, 203-220. old.

^* Female Tourists and Beach Boys. Romance or Sex Tourism? Annals of Tourism Research, 2001, vol. 28, no. 4, 978-997. old.