Wallenberg elrablása

________________
EMBER MÁRIA

Ki kétli és kérdi, voltak-e idegen országokba küldött diplomaták között mellesleg felderítő, kikémlelő feladatokkal megbízott egyének is? Nem érezzük magunkat illetékesnek ugyan a kérdés eldöntésére, hány százalékos volt az arány 1944-ben Budapesten a maradék diplomáciai testületekben (hiszen a Magyarországgal hadban álló nemzetek, államok már régebben visszavonták követségeik munkatársait). Mindenesetre előttünk van abból az irattömegből, amelyet 1991 folyamán juttattak el a szovjet külügyi-belügyi szervek a stockholmi Svéd Királyi Külügyminisztériumnak, egy kimutatás - a magyar fővárosba akkreditált diplomáciai képviseletek „szigorúan titkos” címlistája, amelyet a 2. Ukrán Front SZMERS („Szmerty spionam” = Halál a kémekre!) Elhárítási Főnökségének főnöke, Koroljov altábornagy, továbbá az Elhárítási Főnökség 2. osztályának helyettes vezetője, Petrovszkij őrnagy juttatott el 1945. január 22-én az Elhárítási Főnökség operatív csoportja főnökének, Rinden alezredesnek az Elhárítási Osztály 18. Különleges Bizottsága útján. A melléklet tartalmazza Németország, Bulgária, a független horvát állam, Dánia, Spanyolország, Finnország, Franciaország, Olaszország, Japán, Mandzsukó, Portugália, Románia, a Johannita Rend, a Vatikán, az önálló szlovák állam, Svájc, Törökország és végül Svédország érdeklődésre számot tartó épületeinek címét, végül pedig a következő megjegyzéseket:
      „Fenti címjegyzék adatai abból a tájékoztató füzetből származnak, amelyet a Front Politikai Főnöksége Szlovákia rendkívüli követétől és meghatalmazott miniszterétől, SZPASEKtől, valamint a budapesti svéd követség letartóztatott titkárától, WALLENBERGtől kapott.”
      Hogy vajon miért volt „szigorúan titkos” az a címjegyzék, amelyet a szovjet elhárítás szakemberei bármelyik 1944-es budapesti telefonkönyvben megtalálhattak volna, annak indoka csak és kizárólag a szovjet viszonyok ismeretében fejthető meg: mint tudjuk, a telefonkönyv Moszkvában, merőben éberségből, nem volt nyilvános, hanem erre a célra kijelölt bódékban, erre a célra kijelölt tisztviselők néhány kopek befizetése ellenében közölték az érdeklődővel a keresett telefonszámot (vagy nem).
      E dokumentum szerint tehát Raoul Wallenberg már le volt tartóztatva.
      Wallenberg svéd diplomáciai útlevéllel érkezett 1944. július 9-én Budapestre. Nem volt hivatásos diplomata; 1935-ben az USA-ban, a Michigani Egyetemen (Ann Arbor) építészmérnöki diplomát szerzett, majd rövid banktisztviselői próbálkozás után élelmiszer export-import kereskedelemmel foglalkozott. Budapesti kiküldetését főnöke és üzlettársa, a Magyarországról elszármazott dr. Lauer Kálmán kezdeményezte dr. Marcus Ehrenpreis stockholmi főrabbi útján az amerikai Háborús Menekültügyi Bizottság (War Refugee Board) stockholmi megbízottjánál, Iver C. Olsennél. Hogy ebben az előkészületi szakaszban még ki mindenki kapcsolódott bele és milyen szervek részéről a budapesti „humanitárius akció” létrehozásába, arról Lévai Jenő számos részletet közöl Wallenberg-könyvében. [1]
      Nem lehet tudni, vajon nem az keltette-e fel a szovjet elhárítás gyanúját Wallenberg személye iránt, hogy nem volt hivatásos diplomata. Noha útlevele - amelyet 1989 októberében a szovjet belügyi hatóságok „váratlanul megtaláltak” valamelyik börtönraktárban, és átadtak a bátyja keresésére Moszkvába érkezett Nina Lagergren asszonynak - teljesen szabályosan volt kiállítva a Svéd Királyi Külügyminisztérium által 1944. június 30-i dátummal. Per Anger egykori budapesti svéd attasé, aki az 1992-es Wallenberg-kiállítás alkalmából Budapesten járt, elmondta e sorok írójának, hogy egészen addig, amíg Wallenberg szolgálati útlevele vissza nem került Stockholmba, és ő kézbe nem vehette, attól félt, hogy talán nem volt szabályszerűen meghosszabbítva Raoul Wallenberg eredetileg csak félévre kiadott diplomáciai útlevele - „és talán ezért vitték el az oroszok” -, de azután meggyőződhetett róla, hogy a budapesti svéd követség nem követett el mulasztást, Wallenberg letartóztatásának nem holmi adminisztratív nagyvonalúság volt az oka.
      Tény, hogy a szovjet csapatok, pontosabban a SZMERS-alakulat kémelhárítási specialistái valósággal vadásztak a külföldi diplomatákra. Letartóztatták például Harald Feller svájci ügyvivőt, akinek a neve ott szerepelt a semleges hatalmak 1944. november 17-i, személyesen Szálasi Ferencnek eljuttatott és minden eddiginél élesebb hangú memoranduma alatt (a jegyzéket Angelo Rotta pápai nuncius és Carl Ivan Danielsson svéd követ november 17-én este adta át). E jegyzékben azt követelik a nyilas kormánytól, hogy „vonja vissza a zsidók (értsd: a budapesti és a munkaszolgálatos magyar zsidók - E. M.) deportálására vonatkozó határozatot és függessze fel a már folyamatban lévő intézkedéseket” oly módon, hogy „azok a szerencsétlenek, akiket házi tűzhelyeik mellől eltávolítottak, oda a legrövidebb időn belül visszatérhessenek”. Ebben a memorandumban valósággal zsaroló hangnemben figyelmeztetik a nyilas kormányt a szövetséges hatalmaknak a háború végeztével várható megtorló intézkedéseire.
      Ugyancsak aláírta Feller - valamint a pápai nuncius, a svéd követ, továbbá Pongrácz gróf, ideiglenes portugál ügyvivő és Jorge Perlasca, az álspanyol ideiglenes ügyvivő; szerencsére ez utóbbiról a nyilasok nem tudták, hogy mindenféle felhatalmazás nélkül tevékenykedik - a semleges országok követeinek december 23-i, még élesebb hangú jegyzékét.
      December 26-án - Lévai Jenő értesülései szerint - a Szabadság tér 12. szám alatti, akkor svájci követségi épületben (valójában az Amerikai Egyesült Államok követsége, amelyből a hadiállapot miatt az amerikai diplomaták távoztak, a svájciaknak pedig épp e hadiállapot következtében jelentős arányú idegen érdek képviseletét kellett átvállalniok, és ezért igénybe vették a házat), megbeszélést tartottak „gyertyafény mellett” a Pesten tartózkodó diplomaták. A svájci követség részéről Harald Feller volt jelen, és állítólag ezen a tárgyaláson nyíltan beszéltek arról Wallenberggel, hogy ők ketten „igyekeznek majd valahogyan átjutni az oroszokhoz, azokat informálni a főváros lakosságának szörnyű helyzetéről és a város elfoglalását siettetni. Közvetlenül e megbeszélés után, december 29-én Harald Feller svájci ügyvivőt a nyilasok elfogták, és menyasszonyával, Perényi bárókisasszonnyal együtt az Andrássy út 47. alá hurcolták, és súlyosan bántalmazták.” [2]
      A svájci konzulról, Carl Lutzról szóló monográfiában [3] olvassuk, hogy „1945. április elején a semleges követségek diplomatáinak az orosz csapatparancsnok utasítására el kellett hagyniok Magyarországot. Lutz konzul, a felesége és svájci munkatársai együtt utaztak el a pápai nunciussal és annak kíséretével orosz katonai felügyelet alatt. A csoport összesen hetven tagú volt. Kalandos és veszélyes utazásban lett részük: hatnapos vonatút után megérkeztek Isztambulba, onnan egy kis gőzösön mentek tovább Lisszabonba (át az elaknásított Földközi-tengeren), s onnan tovább Madridon és Barcelonán át Genfbe. A svájci diplomaták közül hiányzott Harald Feller ügyvivő és Max Mayer - csak körülbelül egy év múlva engedték haza őket az oroszok.”
      Könyvében a Svéd Vöröskereszt 1944-es magyarországi főmegbízottjának, Valdemar Langletnek a felesége, Nina Langlet [4] is beszámol arról, hogy a szovjet megszálló hatóságok végeérhetetlen és megalázó kihallgatásoknak vetették alá mintegy huszonöt napon keresztül ez emberbaráti svéd szervezet tagjait, mielőtt azok elindulhattak volna délnek, hogy Törökországon keresztül eljussanak északra, Svédországba - de hát meg kellett kerülniök a második világháború végjátékának lángjaival elárasztott fél Európát. 1945. szeptember 2-án érkeztek meg Göteborgba, és ekkor derült ki, hogy Raoul Wallenberg nincs köztük.
      A stockholmi szovjet nagykövet ez időben Alexandra Kollontáj asszony volt, a Leninhez fűződő személyes barátsága miatt a régi bolsevik gárda legendás személyisége. Azt persze nem tudhatták róla Svédországban, hogy stockholmi pozíciója már csak látszólag befolyásos pozíció, s mihelyt visszahívják Moszkvába - ami nemsokára be is következett -, már végképp meg lesz fosztva a közbenjárás, az intézkedés minden lehetőségétől.
      Raoul Wallenberg anyja - a mind mostanáig legjobb Wallenberg-monográfia, John Biermann könyve [5] szerint - 1945 „február folyamán érintkezésbe lépett a stockholmi szovjet nagykövettel, Alexandra Kollontájjal, aki megnyugtatta: ne aggódjon, Raoul biztonságban van a Szovjetunióban és hamarosan hazatér. Nagyjából ebben az időben Kollontáj hasonlóan nyilatkozott a svéd külügyminiszter, Christian Günther feleségének. Még annyit hozzátett, hogy jobb volna, ha a svéd kormány nem csapna nagy lármát, mert ez csak késleltetné Wallenberg hazatérését. Magyarországon, március 8-án a budapesti zsidók és mindazok, akiknek okuk volt sorsával törődni, megdöbbenve hallották az oroszok ellenőrzése alatt álló Kossuth rádióból, hogy Wallenberget útközben Debrecen felé meggyilkolták, feltételezhetően magyar fasiszták vagy Gestapó-ügynökök. A svéd külügyminisztérium azonnal utasította Söderblom nagykövetet, hogy szerezzen bővebb információkat az oroszoktól. Gyekanoszov[6] ígéretet tett arra, hogy sürgős vizsgálatot indítanak a rádióhírrel kapcsolatban. Ugyanekkor Kollontájt visszahívták Moszkvába más megbízással."
      A szovjet források, amelyek 1989-91 között tárultak fel, igazolják Kollontáj asszony értesüléseit. Előkerült - hacsak nem későbbi hamisítvány - egy vonalas füzetlapra írt feljegyzés 1945. január 14-éről, Dmitrijenko őrmester kézírásos jelentése arról, hogy „Az általunk elfoglalt Benczúr utca 16. számú házban tartózkodik a budapesti svéd követség titkára, Raoul Wallenberg és gépkocsivezetője. (...) Wallenberg átadott egy Stockholmba címzett, német nyelvű táviratszöveget, amely nálam van. Kéri, közöljük, hogy az általunk megszállt területen tartózkodik. (...) Raoul Wallenberget és gépkocsivezetőjét elhelyeztük és védelem alá helyeztük. Várom utasításait” - jelenti Dmitrijenko nem a saját szolgálati felettesének, hanem a „Politikai Osztály Főnökének”.
      Ha igaz, és nem hamisítvány, fennmaradt egy sajtcédulán - miközben a Szovjet Hadseregnek azért még tovább kellett vonulnia, és harcokban megtisztítania az utat Berlinig - egy bizonyos Afonyin számára a 18-as (?) lövészhadosztályhoz (?) küldött parancs, amelyen két mondat áll: „Egyelőre nem továbbítani” és „Táviratot visszatartani”. Fennmaradt továbbá a Politikai Osztály Főnökének, a már említett Petrovszkij őrnagynak 1945. január 23-án kelt kimutatása „a 2. Ukrán Front SZMERS szervei által 1945. január 1-20 között letartóztatott ellenséges ügynökökről”, s ezek közül kettő „a budapesti svéd követség munkatársa”, ezek közül egy svéd.
      Szalai Pál, az az egykori nyilas ifjúsági vezető, aki 1937-ben a nyilas per egyik vádlottjaként együtt volt elítélve Szálasi Ferenccel, de csakhamar kiábrándult a mozgalomból és szakított a hungaristákkal, ám ennek ellenére vezető pozícióba került az 1944. október 15-i nyilas hatalomátvétel után (és ebben a minőségében mint a Nyilaskeresztes Párt rendőrségi összekötője bekapcsolódott Raoul Wallenberg zsidó-mentő tevékenységébe) elmondta e sorok írójának: „Wallenberg 1945. január 20-a táján üzent a Szent Domonkos utcai rendházból, hogy bajban van. De hát ki tudott volna neki akkor segíteni?!”
      Lévai Jenő a könyvében megszólaltatja dr. Pető Lászlót, aki Wallenberg legrégebbi ismerőse volt Budapesten (egy svájci fiúinternátusból, a húszas évekből), és aki véletlenül az utolsó volt, aki látta; Petőnek 1945. január 17-én Wallenberg „elmondotta, hogy kitűnően bántak vele az Erzsébet királyné úton”, és hogy „a Zugló városrész felett parancsnokló Csernisev tábornok adta meg neki az engedélyt a debreceni útra”. [7]
      Hogy mi történt ezután, arról több, a szovjet hadi- és börtönfogság legalább tíz évét átélt német zárkatárs mondott jegyzőkönyvbe néhány információt 1955-56 folyamán. Ezek a szovjet hatóságok által háborús bűnösnek tekintett és tíztől huszonöt évi börtönre elítélt német főtisztek, illetve diplomaták Konrad Adenauer nyugatnémet kancellár 1955-ben Moszkvában tett látogatását követően nyerték vissza szabadságukat és térhettek haza. Közülük tizennyolcan éltek még abból a talán még egyszer annyiból, akik zárkatársai voltak Raoul Wallenbergnek, illetve gépkocsivezetőjének, a magyar zsidó Langfelder Vilmos mérnöknek (akit Dmitrijenko őrmester jelentése szerint Wallenberggel együtt fogtak el a Benczúr utca 16. szám alatti házban, és aki vele együtt tűnt el). Az egyik német tiszt elmondja, hogy Langfelder zárkatársa volt, és a magyar fogoly elbeszélte neki: amikor Wallenberggel megérkeztek Moszkvába, előbb még egy kis városnéző sétára vitték őket, megmutatták nekik a moszkvai metrót is, a szocialista építőmunka eme büszkeségét, csak ezután zárult be mögöttük a Lubjanka börtön kapuja.
      A szovjet szervek 1989-91 között átadták a svédeknek „a moszkvai Belső Börtön” iratai közül annak a jegyzéknek a másolatát, amely tanúsítja, hogy Wallenbergtől egy hátizsákot vettek el 1945. február 6-án - és adtak ki 1945. május 30-án, amikor a fogoly második moszkvai börtönébe, a Lefortovói börtönbe „továbbíttatott”.
      Wallenberg valóban hátizsákkal érkezett Budapestre - továbbá hálózsákkal, viharkabáttal és revolverrel -, Per Anger attasé emlékezete szerint [8]; Lévai Jenő is többször emlegeti monográfiájában azt a hátizsákot. Hogy mit tartalmazott ez a hátizsák, az erre vonatkozó kimutatást a szovjet szervek nem találták meg. Langfeldertől egy bőröndöt vettek el, annak tartalmáról részletes leltár maradt fenn, a tartalék inggombokig bezárólag („5 db”).
      Mi állapítható meg a Belső börtön néhány, véletlenül fennmaradt bejegyzéséből? A börtönkarton szerint annak az engedélynek a kelte, amelynek értelmében Raoul Wallenberg letartóztatható: január 19-e, vagyis öt nappal azt követően, hogy Dmitrijenko őrmester megtalálta őt és gépkocsivezetőjét a Benczúr utca 16. szám alatti villában. A moszkvai Belső börtönbe 1945. február 6-án érkeztek meg, ekkor vették el Wallenberg hátizsákját és állították ki a kartont. Első kihallgatása február 8-án éjjel 1 óra 05 perctől hajnali 4 óra 35 percig tartott, ekkor még bizonyos Szvercsik volt a kihallgatója. Langfeldert másnap, ugyancsak éjfél után fél kettőkor kezdte kihallgatni bizonyos Kuzmisin vagy Kuzmiskin, a procedúra hajnali 3 óra 40 percig tartott. Wallenberg is Kuzmisin vagy Kuzmiskin elé kerül 1945. április 28-án; ez délutáni kihallgatás, másfél órát tart. Langfeldert 1945. március 21-én szállítják át a Lefortovói börtönbe. Előadójuk továbbra is Kuzmisin, még 1947 márciusában, illetőleg júliusában is ő elébe vezetik a rabokat. Létezett azonban egy Kopiljanszkij nagy Kopeljanszkij nevű kihallgatójuk is, akiről annyit közölnek, hogy „a 3. sz. főosztály operatív meghatalmazottja”.
      Hogy pontosan milyen feljegyzési naplóból, börtönfőkönyvből származnak ezek a bejegyzések, nem lehet tudni. Talán a folyosón ülő börtönőr rögzítette a rabok mozgását - miként a szovjet szállodákban a „gyezsurnaja” a vendégek járását-kelését -, és a rabnak azért kellett a bejegyzést sajátkezű aláírásával hitelesítenie, hogy utóbb bizonyítható legyen: a kihallgatásán nem verték agyon. Wallenberg írása szilárdabbnak látszik, Langfelderé megviseltebb, sőt, nála olyan személyiségváltozásra utaló jelet is láthatunk, mint neve első betűjének cirill abc szerinti írása...
      Ez azonban már egy másik iratcsomóból kikerült aktákon tanulmányozható. A szovjet szervek ugyanis eljuttattak a svéd külügyminisztériumnak egy olyan másolatköteget is, amelyen korábban gondosan eltávolított aláírások voltak - tussal, tintával készakarva leöntött vagy csak kézzel kiikszelt tintapacák vagy x-ek sora alól hozták megint a felszínre, bonyolult restaurátori munka eredményeképpen Wallenberg vagy Langfelder aláírását. Ezeken a bejegyzéseken, melyek az előbbieknél is nehezebben értelmezhetők és pusztán életjelként foghatók fel abból a korszakból, amikor még éltek, három kivágatot érdemes alaposabban szemügyre venni. Az egyik Langfelder aláírása 1946. július 3-áról, a másik Wallenbergé 1946. augusztus 30-áról és a harmadik Langfelder aláírása 1946. július 17-éről. Az időközben eltelt két hét alatt Langfelder írásának tengelye megváltozott, és a neve nem a latin abc betűjével kezdődik. Wallenberg írása változatlanul ugyanaz, amilyennek a budapesti svéd követség által kiadott igazolásokról ismerjük.
      Wallenberg állítólag 1947. július 17-én halt meg a börtönben. Az erről szóló „Raport” (jelentés) így hangzott:

      „Szigorúan titkos!
      A Szovjetunió Állambiztonsági Minisztériuma Főparancsnokának
      V. Sz. Abakumov elvtársnak
      Jelentés
      Jelentem, hogy az Ön által jól ismert Valenberg nevű fogoly ma éjszaka cellájában váratlanul elhunyt, feltehetően szívroham következtében.
      Az Öntől kapott utasítás értelmében, mely szerint személyesen kell gondját viselnem Vallenbergnek, kérem utasítását arra vonatkozólag, kit bízzunk meg a halál okának megállapítását célzó boncolással.
      A börtön egészségügyi szolgálatának vezetője
      Szmolcov
      orvos-ezredes”
      47. VII. 17.

      A jelentésen Szmolcov kézírásával az alábbi megjegyzés olvasható:

      „Jelentettem személyesen a Miniszternek. Utasítás: a tetemet boncolás nélkül hamvasztani.
      VII. 17. Szmolcov”

      Langfelder halálára vonatkozólag azt közli a Szovjetunió külügyminisztériuma J. V. Andropov budapesti szovjet nagykövettel 1957. szeptember 17-én, hogy: „Illetékes szovjet szervek gondosan megvizsgálták a Langfelder Vilmos magyar állampolgárral kapcsolatos anyagokat. Sajnos, a Szovjetunióban való tartózkodásának körülményeire vonatkozólag nem sikerült adatokat fellelni. Joggal feltételezhető, hogy a Langfelderre vonatkozó anyagokat a Wallenbergre vonatkozó anyagokkal egyetemben a Szovjetunió Állambiztonsági Minisztériuma volt vezetőinek utasítására megsemmisítették. A Lubjanka-börtön foglyainak egyik fennmaradt névjegyzékében azonban szerepel Langfelder neve a következő megjegyzéssel: »1948. március 2-án meghalt«.”
      Volt rabtársai közül azok a német tisztek, akik 1955-ben hazakerültek, úgy emlékeznek, hogy Langfeldert - Wallenberg vélelmezhető halála után - elszállították a Lefortovói börtönből. Vélhetően rá vonatkozik az az iratok között elfekvő, egy elrongyolódott papírlapról készített xerox-másolat, amelyen név nem áll, csupán ez a jegyzet:

      „Holmija rendben átvéve.
      1947. július 23.
      Szigno.”

      Az orosz szövegeket Előd Nóra fordította.
      A szerző köszönetet mond a Soros Alapítvány „Tényfeltáró újságírás”-pályázatán elnyert féléves ösztöndíjáért.

      Mellékletek
      1. A SZMERS kísérőlevele a követségek címlistájához
      2. Dmitrijenko őrmester jelentése
      3. „Táviratot nem továbbítani”
      4. A SZMERS jelentése a letartóztatottakról
      5. Wallenbergtől elvették a hátizsákját
      6. Wallenberg börtönkartonja
      7. Langfeldertől elvettek egy bőröndöt
      8. Langfelder bőröndjének tartalma
      9. Wallenberg kihallgatásának nyoma (1945. február 8.)
      10. Wallenberg kihallgatásának nyoma (1945. április 28.)
      11. Wallenberg kihallgatásának nyoma (1947. március 11.)
      12. Langfelder kihallgatásának nyoma (1947. július 22.)
      13. Három aláírás összehasonlításképpen (hiány)
      14. Szmolcov jelentése (hiány)
      15. „Holmija rendben átvéve” (hiány)

      1. melléklet: A SZMERS kísérőlevele a követségek címlistájához

      Szigorúan titkos
      A 2. UKRÁN FRONT SZMERS ELHÁRÍTÁSI FŐNÖKSÉGE OPERATÍV CSOPORTJA FŐNÖKÉNEK, Budapest
      Rinden alezredes et-nak
      (A SZMERS ELHÁRÍTÁSI OSZT. 18. KÜLÖNL. BIZOTTSÁGÁN KERESZTÜL)

      Mellékelten megküldöm a Budapesten működő diplomáciai képviseletek címjegyzékét, operatív felhasználás céljából.
      MELLÉKLET: a szöveg szerint, 3 lap.

      A 2. Ukrán Front SZMERS ELHÁRÍTÁSI FŐNÖKSÉGÉNEK FŐNÖKE
      /KOROLJOV/ altábornagy
      A 2. Ukrán Front SZMERS ELHÁRÍTÁSI FŐNÖKSÉGE 2. osztálya h. VEZETŐJE
      /PETROVSZKIJ/ őrnagy
      1945. január 22.
      1689/2. sz.
      Konovalov mb.

      2. melléklet: Dmitrijenko őrmester jelentése

      Szigorúan titkos
      A Politikai Osztály Főnökének

      Az általunk elfoglalt BENCZUR U. 16. sz. házban tartózkodik a budapesti svéd nagykövetség titkára RAOUL WALLENBERG és gépkocsivezetője.
      A nagykövetség többi tagja DANIELSSON meghatalmazott követ vezetésével BUDÁN tartózkodik. A nagykövetség fő épülete a 12. kerület GYOPÁR u. 8. sz., ahol BERG attasé is lakik.
      A nagykövetség Budapesten a központi GETTÓ és az ún. „IDEGEN GETTÓ” területén lakó zsidó nemzetiségű személyek érdekeit védi.
      A nagykövetség a városban kilenc irodával rendelkezik.
      Ezek: 8. kerület ÜLLŐI út 4.; ugyanazon kerület HARMINCAD u. 6.; ugyanott ARANY JÁNOS u. 16.; ugyanott KLOTILD u. 3.; ugyanott SZEMÉLY-NÖK u. 21.; ugyanott TÁTRA u. 6.; hatodik kerület RÉVAI u. 16.; ugyanott JÓKAI u. 1.
      Wallenberg átadott egy STOCKHOLMBA címzett német nyelvű táviratszöveget, mely nálam van. Kéri, közöljük, hogy az általunk elfoglalt területen tartózkodik; a nagykövetség többi tagja és egy NILS-SON nevű egyén a megszállt területen van.
      Ezen személyek sorsa ismeretlen. RAOUL WALLENBERGET és gépkocsivezetőjét elhelyeztük és védelem alá helyeztük.
      Várom utasításait.
      Dmitrijenko
      45. I. 14.

      3. melléklet: „Táviratot nem továbbítani”

      18 = Afonyinnak
      egyelőre nem továbbítani
      táviratot visszatartani

      4. melléklet: A SZMERS jelentése a letartóztatottakról

      TÁJÉKOZTATÓ

      A II. Ukrán Front SZMERS szervei által 1945. január 1-20. között letartóztatott ellenséges ügynökökről

      Letartóztatva összesen - 48 fő. Ebből:

      A német felderítés ügynöke - 39
      A magyar felderítés ügynöke - 7
      Német kémelhárító szervek ügynöke - 2
      A letartóztatott ügynökök megoszlása képzettség szerint:

      Híradós ügynök - 4
      Felderítő ügynök - 2
      Konspirációs lakást tartott fenn - 1
      Terrorista diverzáns - 39
      A kivont ügynökök nemzetiségi megoszlása:
      Magyar - 44
      Csehszlovák - 1
      Ukrán - 1
      Orosz - 1
      Örmény - 1

      Az ellenséges ügynökök és diverzánsok ártalmatlanná tétele során elkobzott fegyverek, robbanóanyagok és technikai eszközök:

      Mozgó rádióállomások a hozzájuk tartozó kóddal és rejtjelrendszerrel - 4
      Golyószóró - 11
      Ismétlő puska - 49
      Géppisztoly - 12
      Pisztoly - 8
      Gránátvető - 2
      Töltény - 42,7
      Pisztolytöltény - 1.000
      Különféle akna
      és gránát - 400
      Robbanóanyag - 167 kg
      Egyéb javak és felsz. tárgyak

      Továbbá a fenti időszakban letartóztatásra került 5 fő a magyar felderítőszervek hivatalos állományából és 3 fő a diplomáciai testületek állományából.
      Ezen belül:

      A budapesti Svéd
      Követség munkatársa - 2
      A romániai Magyar
      Konzulátus munkatársa - 1

      Ezek nemzetiségi megoszlása:

      Magyar - 6
      Svéd - 1
      Szlovák - 1

      II. UKRÁN FRONT SZMERS KÉMELHÁRÍTÓ FŐNÖKSÉGE 2. OSZTÁLYÁNAK POLITIKAI FŐNÖKE
      (PETROVSZKIJ)
      őrnagy
      1945. január 23.

      5. melléklet: Wallenbergtől elvették a hátizsákját

      Wallenberg nevét tartalmazó bejegyzés a letartóztatottak nyilvántartásba-vételi naplójából, 1945. február 6.

      Sorsz.:
      Szem.tárgyak, okm-k átv. kelte: 45. II. 6.
      Nyugta sz.: 205 holmi
      Tul. családi, apai, utóneve: Wallenberg Raoul Gusztav
      Csom. sz.: (szem.tárgy), csom.esz.(bőrönd, láda, batyu), pénz, értéktárgyak: Hátizsák 1 db.
      Milyen okm-kal rendelk.:
      a javakat, értéktárgy., pénzt átvevő: (Aláírás)
      Javak mikor kerültek áll. alapba, ill. a tulajd-nak kiadásra; rendelk.sz.; továbbított okm-k csatolási old. száma:

      Továbbítás helye, ideje: 45. V/30. Lf (= Lefortovó)
      Leadó raktáros neve: (Aláírás)

      6. melléklet: Wallenberg börtönkartonja

      Családi neve: Wallenberg
      Keresztneve: Raoul
      Atyai neve: Gusztáv
      Születési éve: 1912
      Születési helye: Stockholm
      Címe: Budapest, Gyopár utca 3.
      Foglalkozása: diplomáciai megfigyelő
      Munkahely: budapesti Svéd Követség
      Pártállása: pártonkívüli
      Nemzetisége: svéd
      Állampolgársága: svéd
      Letartóztatva: 1945. január 19-én
      Szovjet Állambiztonsági Népbiztosság
      Moszkvai Belső Börtöne
      Dátum: 1945. február 6.

      7. melléklet: Langfeldertől elvettek egy bőröndöt

      Sorsz.:
      Szem.tárgyak, okm-k átv. kelte: 45. II. 6.
      Nyugta sz.: 206 holmi 18. leírás
      Tul. családi, apai, utóneve: Langfelder Vilmos Karlovics
      Csom. sz.: (szem.tárgy) csom.esz.(bőrönd, láda, batyu) pénz, értéktárgyak: Bőrönd 1 db.
      Milyen okm-kal rendelk.:
      a javakat, értéktárgy., pénzt átvevő: (Aláírás)
      Javak mikor kerültek áll. alapba, ill. a tulajd-nak kiadásra; rendelk.sz.; továbbított okm-k csatolási old. száma:
      Továbbítás helye, ideje: 45. III. 30. Lf (= Lefortovó)
      Leadó raktáros neve: (Aláírás V. Mihajlov)

      8. melléklet: Langfelder bőröndjének tartalma

      A Lefortovói börtön 265. sorszámmal jelzett nyugtájának másolata Langfelder Vilmos holmijának felsorolását tartalmazó melléklettel, 1945. március 21. keltezéssel, Langfelder aláírásával

      17. sz. nyomt. Kiadandó a fogvatartottnak
      A fogvatartott holmijának, értéktárgyainak jegyzéke
      Kiáll. 4 pl.-ban

      ÁBNB* LEFORTOVÓI BÖRTÖN

      1945. III. 21.
      265. sz. nyugta másolata

      Átvéve Langfelder Vilmos Karlovicstól

      Sorsz.:
      Megnev.:
      Mennyiség (Dbsz. Súly [kg. gr.])
      Valuta, egyéb értékpapír:
      Megjegyzés: Tárgyai 1. ponttól 28. pontig bezárólag felsorolva

      A ............................................. börtön parancsnoka ....................................
      Átvevő raktáros .................................
      A jelen nyugtában feltüntetett adatok hitelességét tanúsítom.
      A nyugtát átvettem (Langfelder) fogvatartott aláírása

      *ÁBNB = Állambiztonsági Népbiztosság

      Langfelder Vilmos Karlovics letartóztatott holmijának leírása
      Lefortovó ... (tovább olvashatatlan)

      1945. III. 20.
      Sorsz. Megnevezés
      1. bőrönd fek. bőr kétzáras 1 db.
      2. nadrágszíj 2 db.
      3. nyakkendő színes selyem
      4. tollkés 4 pengével 1 db.
      5. borotva ? 1 db.
      6. borotválkozó ecset 1 db.
      7. borotválkozó tálka 1 db.
      8. (olvashatatlan)
      9. cigarettatárca fém 1 db.
      10. tükör kerek 1 db.
      11. kefe ? kicsi
      12. vonalzó számbeosztásos 1 db.
      13. ? szétnyitható 1 db.
      14. konzervnyitó fém 4 db.
      15. zseblámpa törött 1 db.
      16. ? fém 1 db.
      17. nagyítólencse 1 db.
      18. fenőszíj borotvához 1 db.
      19. cipőpaszta fek. 1 doboz
      20. hajháló 1 db.
      21. inggomb 5 db.
      22. tégely kicsi lezárt 3 db.
      23. (olvashatatlan)
      24. borotválkozó pamacs 1 db.
      25. timsó 1 db.
      26. állvány fém 1 db.
      27. fém körömtisztító 1 db.
      28. tégelyek 2 db.

      Leadta ....................
      szolg. raktáros
      45. III. 20.

      Megjegyzés (Köv. oldalon kézírásos bejegyzés): A holmit hiánytalanul átvettem 47. VII. 23. (aláírás)

      9. melléklet: Wallenbergre vonatkozó bejegyzés a Belső börtön kihallgatási naplójában, 1945. február 8.

      Sorsz. : 107
      Letartóztatott csal. neve, nevei kezdőbetűi: Wallenberg R. G.
      Kihallg-t elrendelő neve: Szvercsik
      Oszt., Szobasz.: áll.bizt.* 48/8
      Kihallg-ra ind. ideje (óra, perc): 1 05
      Kihallg-ról visszaérk (óra, perc): 4 35
      Kihallgatott aláírása visszaérk. után: Raoul Wallenberg

      * - feltehetőleg „állambiztonsági” + szobaszám

      10. melléklet: Wallenbergre vonatkozó bejegyzés a Belső börtön kihallgatási naplójában, 1945. április 28.

      Sorsz.: 63
      Letartóztatott csal. neve, nevei kezdőbetűi: Wallenberg R. G.
      Kihallg-t elrendelő neve: Kuzmisin
      Oszt., Szobasz.: áll.bizt.* 481/a
      Kihallg-ra ind. ideje (óra, perc): 15 35
      Kihallg-ról visszaérk (óra, perc): 17 00
      Kihallgatott aláírása visszaérk. után: Raoul Wallenberg

      * - feltehetőleg „állambiztonsági” + szobaszám

      11. melléklet: Wallenbergre vonatkozó bejegyzés a Belső börtön kihallgatási naplójában, 1947. március 11.

      Sorsz.: 33
      Letartóztatott csal. neve, nevei kezdőbetűi: Wallenberg R. G.
      Kihallg-t elrendelő neve: Kuzmisin
      Oszt. Szobasz.: 3-21.671
      Kihallg-ra ind. ideje, óra perc: 14 15
      Kihallg-ról visszaérk., óra perc: 16 00
      Kihallgatott aláírása visszaérk. után: Raoul Wallenberg

      12. melléklet: Langfelder Vilmosra vonatkozó bejegyzés a Belső börtön kihallgatási naplójában, 1947. július 22.

      Sorsz.: 58
      Letartóztatott csal. neve, nevei kezdőbetűi: Langfelder V. K.
      Kihallg-t elrendelő neve: Kuzmisin
      Kihallg-ra ind. ideje, óra perc: 21 30
      Kihallg-ról visszaérk., óra perc: 22 00
      Kihallgatott aláírása visszaérk. után: Langfelder

      1. Lévai Jenő: „Raoul Wallenberg regényes élete, hősi küzdelmei, rejtélyes eltűnésének titka”, Magyar Téka, Budapest, 1948.
      2. Lévai, idézett mű, 211. old.
      3. Alexander Grossman (Groszmann Sándor): „Nur das Gewissen - Carl Lutz und seine Budapester Aktion” (Csak a lelkiismeret parancsára - Carl Lutz és budapesti tevékenysége), 1986, Im Waldgut Kiadó, Wald (Svájc), németül, 189. old.
      4. Nina Langlet: „A svéd mentőakció, 1944.”, fordította Hannach Ágnes, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988. (131-132, 148, 155-156. old.)
      5. John Biermann: „Righteous Gentile - The Story of Raoul Wallenberg - Missing Hero of the Holocaust” (Tisztességes keresztény - Raoul Wallenbergnek, a Holocaust odaveszett hősének története), 1982 London, Penguin Könyvkiadó. Magyarul „ABC” szamizdat kiadásban, 1985-ben, a fordító nevének feltüntetése nélkül jelent meg. (Az idézett rész a 63. oldalon.)
      6. Vlagyimir Georgijevics Gyekanoszov, ekkor szovjet külügyminiszterhelyettes állítólag Lavrentyij Pavlovics Berija kedveltje volt, s az ő jóindulata révén került 1938 júliusában az Állambiztonsági Népbiztosság Külügyi Osztályának élére mint Berija grúziai honfitársa. „Az a nagyszámú halálos ítélet, amelyet ő hajtatott végre a húszas évek elején a Kaukázusban, 'a bakui hóhér' címet hozta meg neki, vérszomjas ébersége pedig a sztálini terror éveiben a grúziai népbiztosok tanácsának helyettes vezetőjévé való kinevezést. Gyekanoszovnak semmiféle tapasztalata nem volt a külügyek terén, és ő lett a külügyi osztály első olyan vezetője, aki sohasem járt a Szovjetunió határain kívül. De mindennek ellenére csakhamar nagyobb szerepet játszott a szovjet külpolitikában, mint bármelyik, nála sokkal tapasztaltabb elődje. A következő két évben külügyi népbiztos-helyettes, majd berlini nagykövet lett.” 1953. december 24-én Berijával együtt titkos perben halálraítélte a Szovjet Legfelsőbb Bíróság „a kapitalizmus felélesztésének és a polgárság szerepének visszaállítására tett kísérletben való tevékeny részvételért”. Minderről: Christopher Andrew és Oleg Gordievsky: „KGB - The Inside Story” (A KGB belülről nézve), 1990 London, Hodder és Stoughton Kiadó.
      7. Lévai, idézett mű, 219. old.
      8. Per Anger: „With Wallenberg in Budapest”, 1981. Holocaust Library, New York (50. Old.)