Házak és mesterek
(Szemelvények egy újságból)
________
BÍRÓ JUDIT

„Ne legyen többé senki tunya, rest,
Hogy megszépüljön újra Budapest.
Igaz ügy mellett mindig legyen ott
Házfelügyelő és házmegbízott!
Reakció, ha betörni akar:
Zárjátok be a kapukat hamar...!”
Tuba Károly: Válasszatok! (1947)

Házmester: télen havat söpör, nyáron a poros, forró járdát locsolja. Ha a hatóság úgy kívánja, készen áll végrehajtói vagy rendőri szolgálatok elvégzésére. A háziúr kívánságára elromlott klozetot javít, megrepedt vezetéket foltoz. Gyanakszik a vicire, hogy az ismét zsebrevágta a kapupénzt és veszekszik a lakókkal, akik állandóan az udvarra köpdösik a dinnyemagokat.
      Házmester, aki mindenütt házmester. (Lakó, aki nem lakik sehol.)
      Házmester: három deciliter borból és két deciliter szódavízből álló kimért ital.
      Házmesterre mindig szükség van. 1945-ben a város ugyan romokban hever, majd negyvenezer lakóházából csupán ötezer a sértetlen, de az embereknek mégiscsak lakniuk kell valahol, s ha egy házban már két főbérlő él, ott házmesternek is kell lennie - hiszen ki más biztosítaná a közbiztonságot, ki más előzné meg azt, hogy egyesek bejelentés nélkül költözzenek be a lakásokba.
      Ezerkilencszáznegyvenöt a házmester-társadalom nagy szakmai kihívása: lezárni a piszkos, besározódott múltat és hozzálátni a tiszta, fényesen csillogó jövő megteremtéséhez. A házmesterek - a legnagyobb szappanfogyasztók - megemelt számú szappanjegyet igényelnek, mondván, hogy a házak tisztántartásáról is nekik kell gondoskodni.
      Dr. Jánossy Jenő ingyenes jogi tanácsadást nyújt az igazolóeljárás elé kerülő házmestereknek s ha kell, akár énekel is zenés-táncos összejöveteleiken, lévén országos hírű magyarnóta-szerző.
      Az újságolvasó házmesterek rettegnek és reménykednek. A fasiszták besúgóit és a hazafiak életének megkeserítőit kíméletlenül eltávolítják állásaikból. De a feljelentő, spicliskedő házmester a mocskos múltnak csupán egyik igazsága. A másik igazság: a kiszolgáltatottság. Kiszolgáltatottság a háziúrnak, a lakóknak, a hatóságnak.
      Mert házmesternek lenni nem könnyű mesterség. Egyszerre szolgálat és hatalom. Mindenképpen bizalmi állás. 1945 változásai közepette a szakma - önmagát keresve - nevet vált: a pejoratív zöngét kapott „házmester” helyét átveszi „A házfelügyelő”. Vas polgármester úr az 143.451/1945. IX. sz. Bp. székesfővárosi polgármesteri rendeletben rendezi a házfelügyelők jogviszonyát és járandóságait. Az éjfél előtt hazaérkező lakó 1 pengőt fizet a házmesternek. Éjfél után a tarifa megháromszorozódik. A szemetet a vicinek kell rendeznie, a szemétpénz őt illeti.
      Az állásaikban igazolt, a Magyar Házfelügyelők és Segédházfelügyelők Országos Szabad Szakszervezetének tagjaivá váló házmesterek műveltségi szintje nem kielégítő. A szakszervezet kedvezményes színházjegyeket biztosít számukra. A drámai szituációkra éhes házmesterek - jutányos áron - megtekinthetik a Márkus Emília Parkszínház előadását, „Vannak még férfiak” címen. Ez a kedvezmény a későbbiekben a MAFIRT-mozik műsorára is érvényes lesz: a csoportosan érkező házmesterek féláron juthatnak az orosz filmek kínálta szórakozáshoz.
      Hiába emelik fel a kapupénzt 4 pengőre, 1945 szeptemberében Budapesten 1 kg zsír már 20 ezer pengőbe kerül és a mintegy két millió négyzetméternyi budapesti járdán ingyen sepergető házmester-társadalom egzisztenciálisan bizonytalanságban érzi magát.
      Mi mással is lehetne az anyagi gondoktól, a társadalmi változásoktól megbomlott házmester-identitást visszaadni, mint a szakma becsületének megerősítésével. 1945 októberében - a választási kampány közepette - Rákosi Mátyás keresi föl az V. kerületi házfelügyelők nagygyűlését és lelkesítő beszédében minden, a rosszul fizető állása odahagyásában gondolkodó házmester számára mestersége szépségének és örök romantikájának visszaszerzését ígéri. „A maguk szerény, de fontos területén kitartóan harcoljanak a demokráciáért és befolyásukat, amely foglalkozásukból önként adódik, különösen ama nők körében hasznosítsák, akik politikailag nem elég tájékozottak. A reakció éppen ezekre a női szavazatokra számít, de téved, amikor annyira lebecsüli tisztánlátásunkat, hogy ne tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a reakciót a demokráciától”.
      A reakció valóban téved. A szakszervezet nemcsak az önfeledt időtöltés pillanatait biztosítja tagjainak, hanem ideológiai továbbképzésükről is gondoskodik. Mert az egyensúlyát vesztett társadalomban nehéz eligazodni. Demokrácia. Reakció. Szociológia. Kommunista. Szociális. Csupa idegen szó. Nagyon sokat vannak forgalomban.
      És a támogatókra lelt, szakmai hivatástudatában megerősödő - sőt, mi több - politikailag elkötelezetté váló házfelügyelő-társadalom szeme egyszer csak rányílik egy másik világra. Egy igazságos és jogszerű világra. Ahol a házmester nem maga söpri a járdát, hanem az arra illetékes utcatakarító. A szovjet típusú házfelügyelőség elérése olyan cél, amiért érdemes harcba szállni.
      Harcba szállnak. Hol nyernek, hol csatát veszítenek. A háziúr még alkalomadtán félholtra veri a kötelességét végző házmestert, de a kilakoltató, lakbéruzsorás időknek már vége. Alagsori, dohos lakásukból kilépnek a házmesterek. Követelik, hogy a lakók kapukulcsot kapjanak - amivel a polgári szabadságjogok úttörő szellemű szószólóivá válnak. Méltóságteljesen tüntetnek a köztársaság ellen szervezkedők ellen. Harcba indulnak a kölcsönös - a vicit, a lakókat és az egész emberiséget egybefogó - szeretetért. Olvasnak a sorok között. Tudják, hogy a hatalomra került új demokrácia első ötéves tervének hatalmas építkezési programja nemcsak tízezer új lakóházat jelent Budapesten, hanem azt is, hogy tízezer új lakóháznak lesz szüksége házmesterre és segédházmesterre. Ahány új ház, annyi új házfelügyelőség és segédházfelügyelőség - íme a valódi jelszó, a mozgósító, a perspektívát adó.
      S az önmagát megújítani mindig kész, az ismétlődő tisztogatásokon átjutó házmester-társadalom ébren őrködik, vigyázza A Nagy Közös Ház álmát. Sorai között helyet ad a háztartási alkalmazottak - hajdan: cselédek - szervezetének, felveszi a kapcsolatot a Budapesti Házmegbízott Testületek Vezetőségével, akiktől a rendfenntartási tevékenység további fogásait lesheti el. Létrehozza a „Porta” fogyasztási szövetkezetet, majd a „Kapu”-t, a Házfelügyelők Beszerző, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezetét. Igazi mesteremberekhez méltóan - mondhatni a céhszabályok reminiszcenciájaként - kiöregedett kartársaik számára aggmenházat szervez és saját temetkezési alapot hoz létre.
      S bár a szemeteskocsikkal továbbra is sok a baj, hiszen jobbára csak a Lipótvárost és a Belvárost ejtik útba, s egyes lakók továbbra is az ablakon át köpködik ki a dinnyemagokat, a feladatait jól végző házmesterből egyszer akár vezérigazgató is lehet, s ha pedig ott marad az egészségtelen, vizes házmesteri lakásban, hát lehet belőle újító szakember, aki a mosókonyhákban megmaradt lúgot nem engedi a lefolyóba veszni, hanem azzal mossa fel a gangot.
      Mert a város kapui alatt már új névtáblák sorakoznak s a kapukat, évente egyszer - május elsején - a házmesterek kézügyességét dicsérő művek díszítik. Például az 1949-ben első díjat nyert alkotás, melyen Lenin elvtárs, művészi faragvány képében, magabiztos jobbkézzel mutat rá az imperializmus korhadó fájára...

      1945 augusztusában - az időtájt, amikor a Szabó Zoltán vezette szerkesztőség az utolsó simításokat végzi a Valóság első számán - a magyar sajtó egy másik havilappal bővül. Ez a lap nem tudományos folyóirat és nem is kíván az egész társadalomhoz szólni. Az előbb csupán öt oldalas, majd a későbbiek folyamán terjedelmében szépen bővülő sajtótermék a Magyar Házfelügyelők és Segédházfelügyelők Országos Szabad Szakszervezetének hivatalos közlönye: a „Házfelügyelő.”
      Az alábbiakban szemelvényeket adunk az 1945 és 1951 között megjelent sajtótermékből.

      „Házfelügyelő”, 1945 szeptember, 3. oldal

      Házmester felvétetik
      A Kis Újság egyik számában jelent meg a fenti címmel egy hirdetés, aminek a szövegét alább adjuk:

HÁZMESTERT KERESEK Vilma királynő-úti villába, szép sérülésmentes lakással. Lakatos vagy szerelő házaspár jelentkezzen Andrássy út 83. Bankban. D. e. 9-12-ig.

      Abban a bankban, ahova a szerelő házaspárnak jelentkezni kellene, bizonyára nem olvasnak újságot és még mindig úgy gondolkoznak, mint a régi reakciós világban, lakatos, szerelő házaspárt keresnek házmesternek. A hirdetés feladói úgy gondolkoznak, hogy ha egy ilyen »házmestert« alkalmaznak, akkor a profit növelésével a lakatos-szerelő házaspárnak nagy része lesz mert azt hiszik, hogy a szerelőmunkát elvégzi a házmester.
      A bankban úgy látszik, nem tudják, hogy van egy szakszervezet, amely a Magyar Házfelügyelők és Segédházfelügyelők Országos Szabadszakszervezete és ez foglalkozik a házfelügyelői állások közvetítésével. Ebben a bankban nem tudják, hogy a házfelügyelőnek szerelési és lakatosi munkát végezni csak akkor szabad, ha erre iparengedélye van. Ebben a bankban azt sem tudják, hogy a házfelügyelő a háznak a felügyelője és nem a rossz karban lévő háznak a javítómestere.
      Ez a bank, az Andrássy út 83-ban igen okosan tenné, ha tudomásul venné a polgármesternek azt a rendeletét, amely előírja, hogy házfelügyelő csak az lehet, akit a házfelügyelők szabadszakszervezete leigazol és akit leigazol, annak először tagnak kell lenni, nemcsak azért, mert ezt a polgármesteri rendelet írja elő, hanem azért is, mert ezt mindenkinek tudnia kell, - még a banknak is - hogy mindenkinek van egy érdekképviselete, amely megvédi a tagok érdekeit. Mit szólna a bank, illetve a hirdetés feladói, ha egy ilyen hirdetést olvasnának.

Takarításhoz, söpréshez értő banktisztviselő házaspár felvétetik, jelentkezni lehet Andrássy út 83., bankban. d. e. 9-12-ig.

      Ha valaki nem becsüli, vagy legalábbis lebecsüli a másikat, hogy várhatja azt el, hogy őt megbecsüljék. Az ilyen és hasonló hirdetések ellen a Magyar Házfelügyelők és Segédházfelügyelők Országos Szabadszakszervezete tiltakozik és kikéri magának azt, hogy a házfelügyelőket berántsák olyan büntetések megfizetésére, amit a kontár munkák végzése után neki kellene megfizetni. Csak azért, hogy egyeseknek a profit nagyobb legyen. A fentieket jól jegyezzék meg az Andrássy út 83. szám alatti bankban. (V. T.)

      „Házfelügyelő”, 1945. november, 3. oldal

      Beszélgetés az orosz szakszervezeti kiküldöttekkel
      A szakszervezeti vezetők a Szakszervezeti Tanács épületében közös megbeszélésre jöttek össze, ahol az orosz szakszervezeti küldöttek is megjelentek. Szakszervezetünket ezen az értekezleten Altmann Lőrinc országos alelnök képviselte. Az értekezlet inkább barátságos jellegű beszélgetés volt. Altmann kartárs azon kérdésére, hogy milyen helyzetben vannak az orosz házfelügyelők, Vesnyikov szovjet elvtárs a következőket mondotta: «Oroszországban a segédházfelügyelők végzik azt a munkát, amit nálunk a házfelügyelők, ott háztakarító a neve. A házfelügyelő ott nagyobb úr, mint itt, ott 5-6 háznak a kezelője, kisebb családi házak vannak csak magántulajdonban, ezeknél minden munkát a tulajdonos végez. A házak az állam vagy város tulajdonát képezik, vannak nagyobb vállalatoknak saját kezelésű házai. A háztakarítók és házkezelők rendes fizetést kapnak, olyan arányban, ami a megélhetésüknek megfelel, ebben a tekintetben a lakókkal differenciájuk nincs, mert az állam fizeti őket.
      A házfelügyelőket az állam és a lakók is jobban megbecsülik, mint nálunk, járda- és utcaseprést külön erre a célra alkalmazott utcatakarítók végzik anélkül, hogy a lakókat emiatt külön megterhelné.
      Szakszervezetük van és ebbe tartoznak úgy a házfelügyelők, illetve házkezelők, mint a háztakarítók. Hetenkint és naponta megjelenő újságjuk van. Nagy meglepetéssel értesültek az orosz elvtársaink arról, hogy a magyar házfelügyelőket a lakók tartják el, amikor a magántulajdonos részére végeznek munkát. Az orosz házfelügyelőknek számos képviselőjük van a Szovjet Tanácsban és szavuk mindig meghallgatásra talál. Szamanov és Popov elvtársak szóltak még hozzá a házfelügyelői kérdéshez és megvilágították az orosz helyzetet, ami az újjáépítés után vár még az orosz elvtársakra.

      „Házfelügyelő”, 1946. december, 2. oldal

      Válasz a Magyar Házfelügyelők és Segédházfelügyelők Országos Szabadszervezetének

      Magyar Házfelügyelők és Segédházfelügyelők Országos Szabadszervezetének
      Budapest
      az 1753/1946. sz. felterjesztésére
      T. Cím fenti számú beadványában azzal a kéréssel fordult hozzám, bocsássak olyan rendeletet, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben a házak minden egyes lakója külön kapukulcsot kaphasson.
      E tárgyban átiratot intéztem a belügyminiszter úrhoz, közölje véleményét, hogy a közbiztonsági szempontok figyelembevételével időszerű-e a fenti tárgyú rendelet kiadása.
      A belügyminiszter úr 279.223- 1946. B. M. IV/2. sz. átiratában közölte, hogy a 10.460/1946. M. E. sz. rendelet részletesen megállapítja azokat a kötelezettségeket, amelyeknek a házfelügyelőknek eleget kell tenniük. Az abban előírt kötelezettségek rendészeti jellegűek és céljuk a lakóházak és a lakók biztonságának fokozottabb biztosítása. Ha a kért rendeletet kiadnám és ily módon a lakók külön kapukulcsot kapnának, a házfelügyelők semmiképpen sem láthatnák el szolgálatukat a kormányrendelet előírásainak megfelelően és a házakban történő közveszélyes cselekményekért nem volna kit felelősségre vonni.
      Az ismertetett szempontok és egyéb technikai akadályok miatt a lakóknak kapukulccsal való ellátásához tehát a belügyminiszter úr nem járul hozzá.
      Budapesten, 1946. évi november hó 20-án.
      A miniszter rendeletéből:
      dr. Kecső István s.k.
      miniszteri tanácsos

      „Házfelügyelő”, 1947. február, 1. oldal

      Halál a nép ellenségeire!
      A házfelügyelők és segédházfelügyelők országos szabad szakszervezetének mintegy hétezer főnyi tömege fegyelmezett tüntetést rendezett szerdán, folyó hó 15-én, a horthysta reakció összeesküvő szervezkedése ellen.
      A menet előbb a parlament elé vonult Nagy Ferenc miniszterelnökhöz. A házfelügyelők és segédházfelügyelők vezetősége az összeesküvők ellen tiltakozásukat fejezték ki. Egyben a 10 pontban megjelölt, megnyirbált és részben meg nem jelent rendeletnek a kiegészítését kérték, melyre vonatkozóan Nagy Ferenc miniszterelnök a minisztertanácson újbóli letárgyalását rendelte el.
      Tömegünk ezután a MKP akadémia utcai székháza elé vonult, ahol Rákosi Mátyás beszédet intézett hozzájuk: »Legyen megnyugodva az egész ország népe, - mondotta - ebben a kérdésben nem ismerünk tréfát. Az egész magyar demokrácia követeli, hogy az összeesküvőket mielőbb állítsák bíróság elé és annak vezetőire szabják ki azt a büntetést, amelyet a köztársaság védelméről szóló törvény az ilyen esetekre előír.
      A menet ezután az Akadémia-utcából előbb az építésügyi minisztériumhoz ment, ahol a szakszervezet vezetői Bencsik államtitkárt keresték fel és követelték a fűtéssel kapcsolatos munkabér azonnal megváltoztatását. A szakszervezet vezetőségének kívánságára ezen kérelmet Bencsik államtitkár másnap bejelentette a minisztertanácsnál.
      Azután Tildy Zoltán elnök fogadta a szakszervezet vezetőit és ötvenfőnyi küldöttségét. Mezey György főtitkár elmondotta, hogy mély felháborodással értesültünk az összeesküvés híréről és a köztársasági elnökön keresztül kérik a szakszervezet tagjai a bűnösök ellen a legszigorúbb büntetés, indokolt esetben halálos ítélet kiszabását.
      A köztársasági elnök válaszában megnyugtatta a küldöttség tagjait, hogy a magyar demokráciának van ereje ahhoz, hogy a legnagyobb szigorúsággal járjon el mindenkivel szemben, aki a magyar nép súlyos áldozatok árán elnyert szabadságának megdöntésére törekszik.
      »A rendőrség megtette kötelességét, jól végezte munkáját. Biztos vagyok afelől, hogy a magyar bíróság a magyar nép érdekében hozza meg igazságos ítéletét«, - mondotta befejezésül a köztársasági elnök.
      A házfelügyelők és segédházfelügyelők a köztársasági elnök ezen beszédét nagy éljenzéssel fogadták, majd a legnagyobb fegyelmezettséggel, rendben elvonultak.
      Juhász Árpád
      elnök

      „Házfelügyelő”, 1947. június, 3. oldal

      Szeressük egymást!
      Egy új rovatot indítottunk meg a felső címmel. Kérjük Kartársainkat, szóljanak hozzá a mindenkori problémáinkhoz és világítsanak meg a hozzászólásaikkal olyan dolgokat, amelyekkel eddig nem foglalkoztunk. A hozzászólásukkal reméljük, hogy sok problémánkra orvoslást fogunk találni.
      Ahogy a kerületi házfelügyelőket és segédházfelügyelőket látogatom meg, úgy érzem magamat, mintha egy légyraj venne körül és azok zümmögnének állandóan a fülembe, mert száz és száz panasz hangzik el úgy a házfelügyelő, mint a segédházfelügyelő részéről.
      A házfelügyelő panaszkodik, hogy a segédházfelügyelő nem végzi el a munkáját rendesen. Elvégre béke van, hangzik a panasz. A segédházfelügyelő nem marad otthon vasárnap, hogy a házfelügyelő elmehessen egy kicsit, szabad legyen! A segédházfelügyelő szemtelen, visszabeszél, nem fogad szót, sőt azt is mondja, hogy nekem maga nem parancsol stb., stb. Nem lehet elküldeni, mert nem hajlandó a lakást elhagyni. Nem lehet kilakoltatni a szolgálati lakásból, különösen, ha gyereke is van.
      Így néz ki ez az ügy nagyjából. Ember legyen a talpán, aki itt igazat tud tenni és adni.
      Mit csináljunk, hogy rend legyen és megelégedettek legyenek az emberek, akik a munkájukon keresztül egymásra vannak utalva?
      Legelőször emberek legyenek. Gondoljanak arra, hogy ma mindenkinek nehéz és mindenkinek nagy küzdelmet és harcot kell megvívni azért, hogy meg tudjon élni. A legtöbb baj ott van, ahol a házfelügyelő nem dolgozik, nem is érti meg a munkást és basáskodni akar, vagy a segédházfelügyelő nem akar dolgozni, ténylegesen hanyag, iszákos, vagy természeténél fogva azok közé tartozik, akik nem képesek semmit sem tisztán tartani, még magukat sem.
      Rendszerint itt van aztán a baj. A házfelügyelő nem bírja elnézni, hogy a segédházfelügyelő piszkos magára és piszkos az egész házra is.
      Van még egy lényeges dolog, hogy az emberek méregkeverők olyképpen, hogy a házban lévő háztartási alkalmazottal szemétszedés közben beszélgetnek. Nem is amiatt, mert erre oka volna, de Istenem, olyan jó az embernek kibeszélni magát még akkor is, ha nem is felel meg a valóságnak, de ilyenkor van a legtöbb alkalom arra, hogy magát kedvező és szenvedő színben tüntesse fel. Ha aztán az egyik fél ebben nem tudott kielégülni, mint csinál?
      Elmeséli az asszonyának, hogy mit hallott a vicitől, vagy a vici mondja el a házfelügyelőnek, hogy mit hallott a háztartási alkalmazottól. Természetesen ezt még fűszerezik a saját elgondolásuk szerint, a fantáziájukkal kiegészítik, eltorzítják és egész más lesz belőle, mint ami lényegében mondva lett. Ennek a vége aztán az, hogy ellenség lesz a lakó, a háztartási alkalmazott és a segédházfelügyelő a házfelügyelővel szemben. Természetes, a házfelügyelő is védekezik. A vége az, hogy elküldik a háztartási alkalmazottat vagy a segédházfelügyelőt, vagy mind a háromnak a helyzete tűrhetetlen lesz a házon belül.
      Ezeken a dolgokon most úgy próbálunk segíteni, hogy a most megjelenő új házirend alkalmazása mellett és annak betartásával is csak abban az esetben lesz lehetséges, ha a házfelügyelő és a segédházfelügyelő embernek és munkatársnak tekintik egymást és egyik sem él vissza a helyzetével és öntudatos munkáshoz méltóan viselkednek és végzik el a teendőiket.
      A háztartási alkalmazottak vezetőit meg arra kérjük, tanítsák és világosítsák fel a tagjaikat arra, hogy mind munkás, ne a házfelügyelő és a segédházfelügyelő ellen hagyják magukat felheccelni és arra tanítani, hogy minél több bosszúságot okozzanak a ház- és segédházfelügyelőknek, mert vegyék tudomásul, hogy a munkások összefogásából csak jó lehet és éppen a házban lévő házfelügyelő lehet segítségére a háztartási alkalmazottnak abban, hogy a most kiharcolt törvényeket a kizsákmányolni akaró munkaadóval szemben megvédhesse.

     
      „Házfelügyelő”, 1947. június, 3. oldal

      Kapuzárás után

      Éjszakáimat az asztalnál
      töltöm,
      Az egész ház álmát
      őrzöm.

      Tudom ki köhög,
      ki sóhajt nagyot.
      Ki boldog, hogy egy
      napot maga mögött hagyott.

      Tudom ki jön
      letörve haza.
      Tudom kinek
      erkölcse laza,

      Tudom kinek
      borvirágos a kedve
      Ki lett csókkal
      elengedve.

      Látom kinek
      bánatos az arca.
      Kinek volt ma
      Kínos harca

      Tudom ki lopott
      szerelmes éjet.
      Tudom ki csal
      meg feleséget-férjet.

      Tudom ki beteg
      ki duzzad erőtől.
      Ki tobzódik a
      jóléttől.

      A lakók nem tudják
      hogy mindent látok
      Ezért haragszanak
      házmesterek, rátok.

      Megőrzöm a titkot.
      Nem beszélek róla.
      Lefekszem, mert már
      reggel hat óra.

      Tausz E. Árpád

      „Házfelügyelő”, 1947. augusztus, 4. oldal

      Félholtra verte a háziúr a házmegbízottat
      A VIII. kerületi elöljáróság értesítette Spultz Edét, a Víg utca 8. számú ház tulajdonosát, hogy amennyiben házának sérült tetejét záros határidőn belül nem javíttatja meg, 600 forint pénzbüntetéssel sújtja. A háziúr ki akarta játszani a hatóságokat. Schultz Béla 70 éves házmegbízottal és a tömbmegbízottal egy nyilatkozatot akart aláíratni, hogy a tetőjavítási munkálatok már megtörténtek. Erre egyikük sem volt hajlandó.
      Spultz a házmegbízottal vitatkozni kezdett, majd egy vasdarabot rántott elő zsebéből és azzal halántékon, majd szembevágta az öregembert. A házmegbízott elvágódott, a háziúr a hátára ugrott és tovább ütlegelte. A jajveszékelésre előrohant házbeliek fékezték meg a dühöngő háziurat. A házmegbízottat a mentők a Rókus-kórházba szállították. Sérülései 30 napon túl gyógyulnak.
      Spultz Ede, kinek két bérháza van, 200 forint jövedelmet vall be és 4 forint 50 fillér közmunkát fizet havonta.
      Ez az eset élénken bizonyítja, hogy egyes háziurak nem férnek a bőrükbe. Az hiszik, hogy ismét úgy basáskodhatnak, mint a Horthy-korszakban. Azt hiszik, hogy a házfelügyelőket nyúzó lakókat kiuzsorázó idők tértek vissza. Reméljük a bíróság megrendszabályozza Spultz urat és a többi spultzokat...

      „Házfelügyelő”, 1947. november, 3. oldal

      A mi hőseink
      Schober Béla házfelügyelőt és családját kivégezték a nyilasok, mert a Stollár-féle ellenállásban részt vett
      Már a múlt számunkban megírtuk, hogy tiltakozunk azon általánosítás ellen, amely szerint a házfelügyelőket azzal vádolják, hogy nyilasok. Ezzel szemben rámutattunk, hogy ha sorainkban akadtak is árulók, azoknak arányszáma semmivel sem nagyobb, mint bármilyen más szakmáé és sehol nem akadt annyi derék, becsületes ember, aki élete kockáztatása mellett kiállt az üldözöttekért. Már akkor megírtuk, hogy ha a budapesti házfelügyelői karban nincs ennyi jóérzésű ember, akkor a budapesti zsidóság még többet vesztett volna.
      Hogy nemcsak hangulatkeltésből írtunk így, hanem tények alapján, azt mai számunkban kezdjük bebizonyítani. Ez alkalomból egy olyan házfelügyelőről írunk, aki saját és családja életének feláldozásával kitartott elvei mellett, részt vett a magyar ellenállási mozgalomban és halálával beírta nevét a magyar ellenállás vértanúi sorába.
      Schober Béla nem volt előkelő, tanult ember. Egyszerű dolgozó, szegény házfelügyelő, aki feleségével csendben, dolgozott a Klotild-utca 22. sz. házban. Itt élt Stollár Béla hírlapíró főhadnagy is, aki tevékenyen részt vett az ellenállási mozgalomban. A házban lévő lakásán állandóan részt vettek naponta a tárgyalásokon az ellenállási mozgalom vezetői és ezekbe a tárgyalásokba bevették Schober Béla házfelügyelőt, akit Stollár, mint megbízható, régi szervezett munkást ismert. A házfelügyelő lakásán egy vészcsengő volt felszerelve és azzal jelezte, ha valaki idegen jött a házba.
      Sajnos, valaki mégis beárulta a mozgalmat és egy nap, karácsony másodnapján nyilas pribékek szállták meg a házat. A házban épp ott tartózkodó Stollárt és társaságát, valamint Schober Béla házfelügyelőt, annak feleségét és a náluk véletlenül karácsonyi látogatáson lévő két sógorát lefogták és a karácsonyt megünnepelve, mindnyájukat még ott az utcán agyonlőtték.
      Így halt meg az ellenállási mozgalomban való részvételéért Schober Béla 41 éves házfelügyelő fiatal feleségével és két sógorával. Hősök voltak, a magyar munkásmozgalom és ellenállás mártírjai, akikre mindig meghatott büszkeséggel gondolunk.
      Nem maradt utánuk semmi. Halálukat nem jelzi még egy emléktábla sem, de a Magyar Házfelügyelők és Segédházfelügyelők Szabadszakszervezete most elhatározta, hogy ünnepélyes keretek között felállítja az emléktáblát, hogy az is hirdesse: a mi sorainkban is voltak, akik inkább meghaltak a magyarságért, de nem hódoltak be a német maszlagnak.

      „Házfelügyelő”, 1948. január 21., 4. oldal

      Fontos figyelmeztetés a ház- és segédfelügyelőkhöz
      Többirányú kérdezősködésre válaszolunk akkor, amikor értesítjük tagtársainkat, hogy a házban levő közös WC-t azoknak kell tisztán tartani, akik használják és nem a ház- vagy segédházfelügyelőknek. Ugyanez vonatkozik a házban levő üzletek mellékhelyiségeire, ezeket a ház- vagy segédházfelügyelő külön megállapodás és térítés ellenében kezelheti, de ez sem kötelező.

      „Házfelügyelő”, 1948. május 1., 7. oldal

      Eltüntek a Julikák
      Az egyik pesti színházban egy érzelmes, békebeli színművet játszanak, amelynek központjában a polgári író által elképzelt édes, butus, naiv kis »cseléd« és a ligeti hintáslegény giccses, szirupos szerelme áll. Molnár Ferenc, a polgári színpad nagy mestere, egy negyed évszázaddal ezelőtt, ezzel az olcsó romantikába burkolt kis pesti mesével ríkatta meg a Lipótváros elegáns hölgyeit, akik előtt akkor még forradalminak számított maga az a tény is, hogy a Vígszínház »előkelő« színpadán egy »cseléd« szerelmét játsszák. Maga Varsányi Irén nemesveretű művészete sem tudta szalonképessé tenni a kis Julika minden giccsessége mellett a költészet határát súroló alakját és csak tíz év múlva sikerült a közönyt áttörnie Molnár Ferencnek. Azóta azonban az történt, hogy ami akkor forradalminak számított, az ma már idejétmúlt anakronizmusnak hat. Ezek a Julikák, akik térdrehullanak a ligeti hintáslegény szívdöglesztő szavai előtt, szerencsére ma már a múlté és helyükbe azok a háztartási alkalmazottak léptek, akik szemináriumokra járnak, magukat képezik és vasárnap délután nem a ligeti hintáslegény szavait hallgatják, hanem a szakszervezeti és pártelőadók tanításait. Mert a mai háztartási alkalmazottak öntudatra ébredtek és tisztában vannak azzal, hogy ők is éppoly becsületes és derék rétege a magyar dolgozó társadalomnak, mint a többi munkások. És tisztában vannak azzal is, hogy vége a tegnapi olcsó romantikának, vége a hazug és álszent polgári propagandának, nem akarnak regényhősök és különösen nem ilyen giccses szerelmi regény hősei lenni, hanem dolgozni a népi demokráciáért, amelynek kifejlődése és megerősödése el fogja hozni azt a kort is, hol nemcsak a Julikák szűnnek meg, de megszűnnek az éhbérért, napkeltétől éjszakáig dolgoztató »naccságák« is. (Zs.)

      „Házfelügyelő”, 1948. július 20., 4. oldal

      A belügyminisztérium figyelmébe!
      Soha a reakció nem volt olyan támadó, mint épp az utolsó hetekben. Ezért tartjuk fontosnak, hogy minden olyan gócpontot, ahol a fekete reakció hadállása van, sürgősen számoljanak fel. Így felhívjuk a belügyminisztérium figyelmét a Zenta u. 1. sz. házban illegálisan működő Katolikus Háziasszonyok Háztartási Otthonára, amely papíron ugyan már régen megszűnt, de a valóságban még vígan működik. Závodszky Irén, a feloszlatott egyesület vezetőjének ötszobás öröklakásában állandóan 20-22 bejárónő lakik, akik amellett, hogy lakásukért megfizetnek és még hozzá jól megfizetnek, naponta Závodszky Irén »úrhölgy« oktató előadásait is végighallgatják. Őnagysága ugyanis a karmaiba kerülő takarítónőket valósággal háziapostolokká képezi ki és a hozzája forduló budai asszonyoknak büszkén ajánlja ezeket a takarítónőket, »akiket nem fertőzött meg a demokrácia.« Jó lenne, ha az államvédelmi osztály egyszer rajtaütésszerűen meglátogatná Závodszky Irén »Első Budai Háziapostolnő Képző Otthonát« és a reakció e zárdautcai fellegvárát sürgősen megszüntetné.

      „Házfelügyelő”, 1948. szeptember 15., 2. oldal

      Ketten beszélnek
      Házfelügyelő: Mit szól uram az őszi vásárhoz?
      B. listás: Ugyan kérem, az is valami.
      Házfelügyelő: Talán csak nem akarja letagadni, hogy 3 évvel egy vesztett háború után ez a vásár, ahogy Rákosi elvtárs mondotta, valóban a bőség vására.
      B. listás: Hát nem mondom szép-szép, de ami az utcai tejcsárdákat illeti, az disznóság.
      Házfelügyelő: Miért, már az sem tetszik, hogy van tej, amennyi csak kell, bezzeg 1945-be az ostrom után.
      B. listás: Úriember nem iszik tejet az utcán, ez olyan proli dolog.
      Házfelügyelő: Hagyja csak ezt az úriemberséget, azok a bizonyos úriemberek sok mindent csináltak az utcán a Horthyzmus alatt, amit mi prolik nem. Mi mindenesetre örülünk, hogy tej van, hogy az asszonyok teli szatyorral jönnek haza a piacról, megszűnt a sorbanállás és abból a pénzből, amit keresünk, napról-napra jobban élünk.
      B. listás: Fenét élnek jobban, ez csak látszat.
      Házfelügyelő: Lehet, hogy látszat, de ez a látszat nem csal. Én csak azt tudom, hogy a sarki fűszeres naponta másolta át a cukor árát és ezúttal nem emelkedett, hanem napról-napra olcsóbb lett. Most már annyi cukrot kapok, amennyi csak kell és az eddigi 9, és 10 forint helyett 6 forintért. Ehhez mit szól maga reakciós?
      B. listás: De meddig, uram meddig?
      Házfelügyelő: Azt pontosan én sem tudom, de egy bizonyos, hogy csak olcsóbb lesz a hároméves terv végén.
      B. listás: Jól van, megengedem, hogy sok eredményt ért el a maguk népi demokráciája, de majd jön a háború és akkor mindennek vége lesz.
      Házfelügyelő: Ez a jön a háború, ez a maguk éltető elemük, ahelyett, hogy dolgoznának, háborúra spekulálnak. Megnyugtathatom magát, hogy a háborúban csak az ilyen kótyagos fejűek bíznak.
      B. listás: Akkor miért csinálnak olyan nagy hűhót a honvédség körül?
      Házfelügyelő: Semmiesetre sem azért, hogy új háborút akarunk, de tudjuk, hogy a béke megőrzéséhez is erős hadseregre van szükség. Ezért erősítjük meg a demokratikus honvédséget, akár tetszik maguknak, akár nem.
      B. listás: Jó, jó, de azért a papok mégsem adták be a derekukat az iskolák államosításánál.
      Házfelügyelő: Inkább Mindszenthyről és a nagy papi birtokok elvesztésébe bele nem nyugvó főpapokról beszéljen, mert a paptanárok szívesen tanítottak volna, ha feletteseik engedték volna. Az eredmény azonban mégis minket igazolt, mert az államosított iskolák első tanéve megindult és mindenütt sikerült megfelelő demokratikus tanerőt találni az egyházi tanerők helyébe.
      B listás: Magával már nem is lehet tárgyalni, magát megfertőzte ez a népi demokrácia.
      Házfelügyelő: Igen, engem megfertőzött ez a népi demokrácia, mert visszaadta emberi jogomat, kiuzsorázott robotosból, öntudatos dolgozóvá emelt fel.

      „Házfelügyelő”, 1949. január, 3. oldal

      Értesítés
      Értesítem a VI. kerületi házfelügyelő kartársakat, hogy a »Zsugori« spóregylet asztaltársasága 1949. január 2-án megkezdte működését.
      Kérjük a kartársakat, hogy tehetségükhöz képest, saját érdekükben minél nagyobb számban jelentkezzenek, hogy ez év végéig még nagyobb összeggel tudjunk segíteni a rászorult szegénysorsú kartársaink gyermekein.
      Befizetés minden szombaton 6-8-ig a Szt. István krt. 13. fdsz. 12/a, sz. alatti helyiségben.
      Csernák István

      „Házfelügyelő”, 1949. február-március, 3. oldal.

      Nincs „kezétcsókolom”
      »Forradalom van«, társadalmunk szociális forradalma, rázzuk nap mint nap le az évszázados bilincseinket. Már sok minden a krónikába került és mégis, egy szó, mint száz, sőt ezer is elhangzik nap, mint nap.
      A spanyol hidalgók alapították, a bécsi kamarilla kifejlesztette, ők már nem is használják, és mi mégis, ma is használjuk a sok átkos hagyomány mellett, ez a szó még mindig nem akar lebukni, a másodrangúság kifejezőjét még ma is használjuk, asszonyaink, leányaink már felszabadultak és ezt a köszöntő szót tőlünk, férfiaktól, már nem is kívánják szerény véleményem szerint, már nem is illik.
      „Elvtársaim” Kartársaim! Rázzuk le ezt is. A körülöttünk lévő demokratikus államok vagy elvetették, de inkább nem is használják, a Szovjetunióban már senki sem csókol kezet, tehát az ízléstelen »Kezétcsókolom« helyett őszinte és tiszta szívből
      »ÜDVÖZLÖM!«
      Mi, »Házfelügyelők«, akik legjobban éreztük e szó mögött elhúzódó másodrangúság átkos terhét, kérem asszonykartársnőimet, ne fogadják el többet e csúnya, mindkét nemre egyformán lealázó köszöntési módot, az öntudatunk mellett a haladó házfelügyelők mást nem is tehetnek.
      Kartársi üdvözlettel
      Várnai József
      házfelügyelő

      „Házfelügyelő”, 1949. május 1., 4. oldal.

      Tegnap házfelügyelő - ma vezérigazgató
      Az Eötvös utca 48. számú házában éveken át nyitotta a kaput Sugár Imre elvtárs, a WM szerszámkészítő segéde, aki közben, kettős munkája után sem maradt tétlen, hanem dolgozott pártjáért és képezte önmagát. De a többit már maga Sugár Imre mondja el, aki ma már nem házfelügyelő, nem szerszámkészítő segéd, hanem a Csepel NV. kerékpárvállalat vezérigazgatója.
      - 1915 óta dolgozom a WM-ben, közben többízben külföldön is jártam, mert úgy éreztem mindig, hogy valamikor még hasznát veszem annak, ha szakmámat tökéletesen kitanulom. Tanonckoromban bekapcsolódtam az ifjúmunkások mozgalmába, majd a szakszervezetben dolgoztam és az 1919-es proletárdiktatúrában mint vörös katona az 53-as vörös ezredben a román és cseh fronton harcoltam. Dolgoztam és közben mint kommunistagyanúst a rendőrség állandóan zaklatott. 1942-ben mint a Csepel WM főbizalmija, büntető századba osztottak be és Ukrajnában voltam 2 évig. Utána internáltak.
      A felszabadulás után, mint régi kommunista, - folytatja Sugár elvtárs - a WM szerszámgyár MKP párttitkára lettem, majd körzeti káderes. Közben 1945 óta, mivel a hosszú üldöztetés alatt mindenünkből kifosztottak, hogy családomnak valamit szerezzek, elmentem feleségemmel házfelügyelőnek. 1946-ban a kerékpárgyár művezetőjévé 1948-ban üzemvezetőjévé neveztek ki és 1949 február 7-én megbízatást kaptam a Csepel NV vezérigazgatói állásának betöltésére.
      - Minek tulajdonítja elvtárs, hogy mint volt házfelügyelő és munkás a demokrácia ilyen nagy pozícióba juttatta?
      - Megmondom őszintén, minden szerénytelenség nélkül, hogy valami részem, talán nem is kis részem volt abban, hogy az államosítás után a kerékpárgyár termelését havi 10.000 kerékpárral fejlesztettem fel és ezt annak köszönhetem, hogy külföldi tapasztalataimat fel tudtam használni a szocializmus építésére. A felszabadulás óta mindent elkövettem, hogy pártom jelszavát az iparosítás fejlesztését szolgáljam és a gyakorlatban elősegítsem azt, amit Rákosi elvtárs a Láng-gyári beszédében mondott, hogy urak országából a dolgozók hazáját teremtsük meg.
      A jövőben az ötéves terv keretében még inkább azon leszünk, hogy a kerékpárokat százezres szériában gyártsuk és adjuk el a dolgozók részére, valamint a varrógépekből és motorkerékpárokból szintén tízezreket juttassunk a munkások és parasztok számára.
      - Februárban neveztek ki a Nemzeti Vállalat élére és azonnal megkezdtem a vidéki és 3 budapesti fióküzlet felállítását és azon leszünk, hogy rövidesen 24 fióküzlet hirdesse a szocialista kereskedelem diadalát.
      - Volt kartársaimnak még csak ezt üzenem: továbbra is, mint eddig is, éjjel-nappal dolgozzanak a szocializmus építésén és a népi demokrácia megerősödésén. Az én példám is bizonyítja, hogy ebben az országban tényleg a gyakorlatban is megvan a munka becsülete és ma mindenki előtt minden, út minden pálya szabadon áll, csak becsületesen kell dolgozni és tanulni - fejezte be érdekes beszélgetését a házfelügyelőből lett vezérigazgató.
      (Zs. O.)
     

     
      „Házfelügyelő”, 1949. szeptember 26., 3. oldal

      Magánéletében is züllött Horthy tiszt marad a hazaáruló Pálffy
      Szeptember 16-án, pénteken megkezdődött a fasiszta kémbanda tárgyalása. Rajk, Szőnyi, Pálffy és a többi hasonló társai, akik be is ismerik bűnösségüket, ezeknek nem volt elég a két véres háború áldozata és szenvedése. Míg mi azon dolgoztunk, hogy felépítsük az országunkat és eltüntessünk minden romot, ami a háború borzalmaira emlékeztet minket és begyógyítsuk a háború ütötte sebeket, felszárítsuk az özvegyek, az árvák könnyeit, addig ez a briganti banda fenevad módjára lapult közöttünk és pokoli tervüknek kivitelén dolgozott. Oda akarták dobni országunkat az amerikai imperialisták martalékává. Ezt a célt szolgálták Titóval és Tito bandájával együtt.
      Rajk, kinek a kezén annyi ártatlan ember vére száradt, hű maradt az évtizedes egyességhez, amit a Horthy-rendőrspiclikkel kötött.
      Pálffy, a volt fasiszta Horthy-tiszt családja kevés ideig nálunk lakott a házban és ezalatt ő mindennap jött a családját meglátogatni. Olyan hír keringett Pálffyról, hogy szülei kitagadták, amiért a demokratikus hadseregben szolgált. Legtöbbször késő éjjel jött haza és átdőzsölte az éjszakát. Amikor felvittem a liften őt, nagy tisztelettel néztem rájuk, mint a demokratikus honvédségünk tisztjeire. Bizony, legtöbbször elfelejtették a házfelügyelő köszönését fogadni. Nem tudtuk Pálffynak a magatartását összeegyeztetni annak az embernek a magatartásával, aki hivatva van arra, hogy a nép fiaiból jó erős honvédséget és erős katonatiszteket neveljen. Ez a Pálffy most elmondja vallomásában, hogy nem tetszett neki ez a rendszer és azért törtetett magas pozícióba, hogy jobban tudjon ellenünk dolgozni és ezért helyezett magas pozícióba nyugatról visszatért fasiszta Horthy-tiszteket, hogy megakadályozzák és gáncsolják a dolgozó emberek gyermekeinek előbbre jutását a hadseregben.
      Persze, mert tudták, hogy a dolgozóknak a gyermekei nem lesznek árulói annak az országnak, amit ők maguk építettek fel a nagy Szovjetunió segítségével. Nem dobják el azt a szabadságot, amit szintén a nagy Szovjetuniónak köszönhetnek. Ezeket az embereket, akik a mi gyermekeink, nem lehet arra nevelni, hogy a földet visszaadják az Eszterházyaknak. Tudják, hogy mit jelent az, amit a hároméves tervünkkel elértünk. A föld, a jó pénz, a gyárak, üzemek, bankok, az iskolák államosítása, a kórházak, a bölcsődék, napközi otthonok, a nők egyenjogúsága és az országunk legszebb üdülői, ami a miénk, a dolgozóké. Ezeket nem, hogy nem adjuk vissza, hanem halált kiáltunk azoknak a fejére, akik kezet mertek emelni a dolgozó népre és a dolgozó nép jogaira. Halált kiáltunk azokra, akik a mi nagy vezérünknek, Rákosi elvtársnak az életére akartak törni csak azért, hogy visszarakhassák ránk az évezredes bilincseket.
      Mikor még ők voltak hatalmon, ők kevesen voltak. Övéké volt a pénz, a hatalom, a katonaság, a rendőrség és a dolgozók millióit tudták kizsákmányolni és rabszolgaságban tartani.
      Ezzel szemben most millió és millió dolgozó embernek a kezében van a hatalom, a rendőrség, a katonaság, és olyan erős fegyver is, ami nekik nem volt és ez Marx és Lenin ideológiája is.
      Hála és köszönet a mi nagy vezérünknek, Rákosi elvtársnak. Az ő éberségének köszönhetjük, hogy a kémbanda leleplezése megtörtént és hogy Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja a leleplezés után erősebb és egységesebb, mint valaha is volt. Tanuljunk és legyünk éberek. Figyeljük egymás munkáját is, figyeljük a még köztünk lapuló törtetőket. Éljünk a kritikával, ne engedjük munkánkat eltéríteni Marx és Lenin elmélete által megjelölt útról, mert csak ezen az úton lehet az ötéves tervünket megvalósítani, a szocializmust felépíteni és a tartós békét megteremteni.
      Éljen a Párt! Éljen a Szovjetunió, a béke legfőbb őre!
      Éljen a mi nagy és bölcs vezérünk, Rákosi elvtársunk!
      Gavalya Gyuláné
      IV., Váci utca 4/e

      „Házfelügyelő”, 1949. december 1., 6. oldal

      Gyűjtsük a mosókonyhába a megmaradt lúgot
      Az alábbi megszívlelendő levelet kapta a Szakszervezet:
      Én, Nemes Ferenc házfelügyelő a következő újítást javaslom bevezetni a bérházakban:
      Minden mosókonyhában egy fa- vagy lemezedényt elhelyezni és a mosásnál levő megmaradt lúgot abba gyűjtenénk össze és ezzel mosnánk fel a folyosókat, lépcsőházakat, és a kinti WC-ket. Számításom szerint országos viszonylatban közel százezer forint megtakarítást érnénk el, a szappant és mosószódát teljes egészében megtakarítanánk. A szappan és szóda alapanyagát valutáért vásároljuk, így nem lennénk kiszolgáltatva ezúton is a külföldnek, hanem saját magunk, eldobni való lúggal tudnánk ezt a műveletet elvégezni.
      Budapest, 1949. november 17.
      Nemes Ferenc

      „Házfelügyelő”, 1949. december 21., 2. oldal

      Budapest házai vörös díszben ragyogva köszöntik Sztálin elvtársat
      Jó munkát végeztek a pesti házfelügyelők
      Az ország dolgozó népe lázas örömmel készült népünk felszabadítóját, tanítóját és barátját, Sztálint ünnepelni. Gyárak, termelőüzemek, bányák, faluk munkásai és dolgozó parasztjai, hivatalok értelmiségei egy emberként igyekeztek többet jobbat dolgozni, hogy munkájukon, többtermelésükön keresztül mutassák ki ragaszkodásukat és forró szeretetüket a szocializmus és kommunizmus diadalmas építője, a nagy Sztálin iránt.
      Ebből a hatalmas megmozdulásból nem maradhattak és nem is maradtak ki a házfelügyelők sem. Budapest és a vidék házfelügyelői ezért elhatározták, hogy a maguk munkaterületén tisztasági és díszítési versenyt rendeznek és ezzel bizonyítják be, hogy ők is őszinte szívvel köszöntik a béke nagy támaszát, a győzelmes szocializmus országát és annak vezérét, Sztálin elvtársat.
      De ezt nemcsak elhatározták, hanem végre is hajtják. Budapest házai soha nem látott ünnepi díszt öltenek december 21-ére. Szinte vörös díszbe öltözik minden pesti ház és kapu. És a munkában mindenütt élen jártak a házfelügyelők. Úgy díszítik fel erre az alkalomra a házakat, hogy munkájukba belevitték szívüket és lángoló szeretetüket. Talán ezért is úszik máris vörös színben erre a napra Budapest.
      Amikor e sorokat írjuk, még az utolsó simításokat végzik a házfelügyelők a házak díszítésein, még vannak helyek, ahol ott állnak a létra tetején, még vannak házak, ahol most szegezik ki a feliratokat, hogy »Sztálin útján, Rákosi Mátyás vezetésével, előre az ötéves terv sikeréért«, de azt már meg lehet állapítani, hogy erre a napra jól felkészültek és jó munkát végeztek a házfelügyelők a házmegbízottakkal és a lakókkal egyaránt.

      „Házfelügyelő”, 1950. február, 7. oldal

      Ne várakoztassuk a kapuban a dolgozókat
      Kedves Kartársnők és kartársak!
      Mint ahogy az asztalos a gyaluval kezében a gyalupad mellett és így a többi dolgozók is, hiszen olyan sok szakmát fel lehetne így sorolni, akik országunk felépítéséért, az ötéves terv minél előbbi sikeres végrehajtásáért dolgoznak, próbáljuk meg mi is, kapukulccsal a kezünkben, elősegíteni az ötéves terv minél előbbi megvalósulását. Ezt azzal is elősegíthetjük, hogy a fáradságos napi munkája után hazatérő munkástársainknak rövidítsük meg a kapu előtti várakozását, hogy minél előbb a jó meleg otthonában lehessen, ne kelljen neki 20-25 percet várni, hanem a legrövidebb idő alatt nyissunk kaput. Én kihívom az összes házfelügyelőket versenyre, ígérem, hogy az eddigi 4-5 perces várakozási időt megrövidítem 1 percre, ezzel járulok hozzá az ötéves terv minél előbbi sikeres végrehajtásához. Így a munkástársaim hamarabb eljutnak a jó meleg lakásokba, bőséges vacsorájuk után lepihenve, reggel újult erővel állnak munkába, kipihenve és újult erővel dolgoznak a demokrácia érdekében és az ötéves terv sikeres végrehajtásában.
      Kartársi üdvözlettel: Salap József (II., Kunfi Zsigmond u. 1. sz.)

      „Házfelügyelő”, 1950. március 1., 7. oldal

      Levél Galyatetőről
      Innen, a galyatetői nagyszállodából írok. Úgy érzem magam, mintha valami tündérálomban élnénk. Gyönyörű szobám van, reggel 9 órakor kelünk, utána fürdő, vagy uszoda, majd felmegyünk az ebédlőbe, ahol fehérkabátos pincérek szolgálnak ki. A reggeli kávé, vaj, jam, ezüst szervírozásban, egy csodálatosan szép ebédlőben. Utána ródlizni megyünk vagy sétálni, félegykor hazajövünk farkasétvággyal, de akkora ebédet kapunk, hogy nem bírjuk elfogyasztani. Még egy nagy fröccsöt is adnak az ebéd mellé. Ezután kétórás csendes pihenő, majd egy kis politikai megbeszélés, uzsonna, játék, szórakozás, vacsora és utána, akinek kedve van, éjfélig táncolhat a bálban. Az idő gyönyörű és én megvallom, sosem hittem volna, hogy én, az óbudai házfelügyelőnő valamikor lejuthatok ide a Galyatetőre, ebbe a luxus szállodába, amit annak idején bizony nem nekünk építettek.
      A szórakozás mellett sokat tanultam az itteni pártmunkásoktól, élmunkásoktól, sztahanovistáktól és ha hazamegyek, még több munkával és tanulással fogom megköszönni ezt a két hetet Pártomnak és annak szeretett vezetőjének, Rákosi Mátyás elvtársnak.
      Elvtársi üdvözlettel:
      Donka Mihályné.

      „Házfelügyelő”, 1950. november 30., 3. oldal

      (cím nélkül)
      Gyakori panasza volt a dolgozó tömegeknek, hogy Budapesten október 1-től április 30-ig a kapukat reggel 6-ig tartják csukva, a nyári 5 óra helyett. A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a legutóbbi ülésén megvizsgálta a dolgozók kérelmét és elrendelte, hogy ezentúl Budapesten a lakóházak kapuit egész éven át reggel 5-től este 11-ig tartsák nyitva.

      „Házfelügyelő”, 1951. szeptember 4., 2. oldal

      Tisztább, Egészségesebb Budapestet
      A városok, községek lakóinak kultúráltságát nemcsak azok a statisztikai adatok bizonyítják, amelyekből a szakemberek következtetéseiket levonják, hanem minden idegen számára egy pillanat alatt feltárják kultúráltsági színvonalukat, rendezettségükkel, csínjukkal és főként tisztaságukkal. Az utca a közületekbe települt embernek a lakás és munkahely mellett a legközvetlenebb környezete. A szovjet biológia és társadalomtudomány, amely a szocialista biológia és társadalomtudomány kútforrása, világosan rámutatott a környezet átalakító erejére. A környezet döntő tényező az emberi természet kialakításában is. Ezért nem közömbös, hanem a szocializmust építő államokban döntő jelentőségű a városok, falvak rendezettsége, csínja és tisztasága.
      A lakótelepülések rendezettsége és tisztasága a köz- és lakóépületek, valamint a telkek előtti részlegekből tevődnek össze, amelyek tisztaságáért épületenként (telkenként) a tulajdonos, használó, vagy ahol van, a házfelügyelő felelős. A szocializmusban élő emberek a közös dolgokhoz másként viszonyulnak, mint a kapitalista környezetben. A kapitalista városlakó azt hiszi, azért fizet adót (a többi között), hogy a szemetet fizetett »szolgák« felseperjék. A szocialista ember azért nem szemetel, hogy a közös környezetet kímélje, és a köztisztasági dolgozóknak (házfelügyelőknek) felesleges munkát ne okozzon. A szocialista ember tudatosan él az utcán is és embertársaira figyelemmel van.
      Ha Budapest utcáin napjainkban végignézünk, kellő önkritikával azt kell megállapítanunk, hogy ebben a városban még nincs elég szocialista ember. Budapest nem elég tiszta város. Az az út, amelyre fejlődésünk során ráléptünk, a szocializmus útja, kötelezettségeket ró e téren is minden pesti lakosra. Aki a fejlődésnek már azon a fokán áll, amelyen a szemetelést, a közterület beszennyezését, a közösség ellen elkövetett bűnnek érzi, jó példájával és felvilágosító munkájával segítse elmaradt dolgozótársait fejlődésükben. Mindennél jobb propaganda azonban a következetes példaadás. Aki a villamosjegyet, papírdarabot eldobja az utcán, vagy a közterületet köpésével szennyezi be, az ne nyissa ki a száját mások oktatására.
      Az utca, tér, kollektív hely, azaz bárkinek jogos tartózkodási helye, környezete. Elvben törvények és rendeletek védik annak tisztaságát. A gyakorlatban azonban azt látjuk, hogy a közterületek természetes elszennyeződésének (elporosodásának) megszüntetésére szolgáló szervek munkája nem elegendő arra, hogy az emberek által termelt utcai szemetet eltakarítsák.
      Azon az általános, kollektív felelősségen kívül, amellyel mindenki felelős az utca tisztaságáért, az utcák (terek) tisztántartása konkrét kötelezettséggel jár a közületek és az épület (telek) tulajdonosai felé is. A városok a közterületek tisztításáról, a házi szemét elfuvarozásáról köztisztasági szervei útján gondoskodnak. A házak (telkek) előtti járdák tisztaságáért viszont az ingatlanok tulajdonosai, használói, vagy azok megbízottai (házfelügyelői) felelősek. Hogy ezzel kapcsolatban az érdekelteket milyen kötelezettségek terhelik, azt rendszerint a helyi köztisztasági szabályrendelet állapítja meg.
      A szocialista fejlődés során Budapesten most egy új lépést kívánunk tenni, amikor kiadjuk a jelszót:
      »Tiszta és egészséges Budapestet!«
      A jelszó nem mozgalmat akar jelenteni, amely hullámzásnak van kitéve, hanem kezdetét jelenti, egy kultúráltabb városkép kialakításának, amelyben mindenki szerepet kap: a város tanácsa, a kerületi tanácsok, az ingatlanok birtokosai, használói, vagy azok megbízottai, de ezeken kívül is minden közterületen járókelő.
      Lapunk céljának megfelelően, ez alkalommal csak azokat a kötelezettségeket soroljuk fel, amelyeket törvényes rendelkezések a közterületek tisztaságával kapcsolatosan az ingatlan tulajdonosaira, használóira, illetve megbízottjaikra, a házfelügyelőkre rónak. A köztisztaság fenntartásáról szóló rendelet (8141/1/1949.) 195. (N. M.) 6. §-a az ingatlan tulajdonosát (birtokosát, kezelőjét) kötelezi az ingatlan előtt levő gyalogjáró rész állandó tisztántartására. Seprés előtt a gyalogrészt locsolással portalanítani kell. A gyalogjáró rész tisztogatásának idejét azokban a városokban (községekben) - tehát Budapesten is -, ahol a házak kapunyitásának időpontját jogszabály (helyhatósági szabályrendelet stb.) állapítja meg, kapunyitás előtt 1 órával kell elvégezni.
      A gyalogjáró rész állandó tisztántartásának kötelezettségén kívül a ház tulajdonosa (birtokosa, kezelője) köteles az ingatlan előtt levő gyalogjáró rész mellett elhúzódó folyókákból és csatornanyílásról (aknafedélről) a hó, a jég, vagy azokat eltorlaszoló egyéb anyag eltakarításáról gondoskodni. Házfelügyelő alkalmazása esetében ez a munka a házfelügyelő kötelessége.
      A főváros tanácsának végrehajtóbizottsága harcot indít a tisztább, és egészségesebb Budapestért. Ennek a harcnak egyik harci területe az ingatlanok előtt elhúzódó gyalogjáró részek. A gyalogjáró részek naponkénti tisztításának kötelezettsége mellett fejlődést csak az fog jelenteni, ha a törvényes rendelkezések szándéka szerint annak állandó tisztántartását fogjuk biztosítani.
      Mivel az ingatlanok tulajdonosai (birtokosai, kezelői) Budapesten a házfelügyelők nem állhatnak állandóan seprűvel és szemétlapáttal a járdán, meg kell szerveznünk azokat a módokat, melyek alkalmasak a reggel megtisztított gyalogjárók tisztaságának megtartására.
      Kívánatos lenne, hogy lapunk olvasói ezzel kapcsolatos észrevételeiket, javaslataikat és ötleteiket közöljék, hogy ezzel is közelebb jussunk kitűzött célunkhoz. Addig is, amíg új szabályrendelet úgy fog intézkedni, arra kérjük a házfelügyelő kartársakat, hogy a járdáról összesepert szemetet ne a kocsiút szegélyére seperjék le, mert így a szemét az utcán marad, hanem az összesepert szemetet szemétlapátra seperve, a házi szemétgyűjtőbe tegyék. Ezzel nagy mértékben csökkenthetik az utcai szemetet. Legyen ez a csekély fáradság és figyelem első hatásos lépés a tisztább Budapest felé.
      Arató,
      Főv. Tanács tiszti főorvos h.