MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2018. 02. hó – nyolcadik
évfolyam, második szám
Kulturális
és szórakoztató folyóirat
Független,
és ingyenes heti lap
Alapítva
: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő:
Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
"NYIBA,
KÖLTŐK IMÁI" - DÍJAS KÖLTŐ ÉS ÍRÓ
1.Évfolyam:
2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól
a 6. számig)
3.Évfolyam:
2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam:
2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam:
2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam:
2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam:
2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam:
2018. február
MOTTÓ:
TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************
1. LECTORI SALUTEM!
ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Manapság már így megy, Január,
Február, itt a nyár.. Ebben a hónapban is tobzódhatunk
a névnapokban, a népi hagyományokban, bálokban, és népi jóslásokban
egyaránt. Legfontosabb talán a farsangi időszak, a
tavaszvárás, a medve, aki kijöhet a barlangjából , és nem lesz belőle
"der medve..."
A farsang a vízkereszttől
(január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése,
amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek
jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban
nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra
épül. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az
„erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló
szokásai miatt tiltották.
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is.
 |
| Nagy Vendel |
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is.
Ide kapcsolódik a
mohácsi busójárás, a helyi bálok, a Velencei karnevál, és a
Riói fesztivál is,. Bár már hallottam olyan dolgot is, hogy
a velencei karneválon be akarták tiltani az álarc viselését, ebben
a migránsos világban, biztonsági okokból.
Csak reménykedhetünk , hogy nem kerül rá sor..
A globalizált világ pedig megadta nekünk a Valentin napot, ami idegen a mi kultúránkban, jó volt nekünk a Bálint nap is..
Alább leírom a jellegzetes névnapokat, aki nem találja a maga nevét, az vagy változtassa meg, vagy keresse más hónapokban, kivéve a szerencsés szökőéveseket...
- FEBRUÁR 2. GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY NAPJA
- FEBRUÁR 3. BALÁZS NAPJA
- FEBRUÁR 3. KAROLINA napja
- FEBRUÁR 5. ÁGOTA NAPJA
- FEBRUÁR 6. DOROTTYA NAPJA
- FEBRUÁR 14. BÁLINT NAPJA
- FEBRUÁR 16. JULIANNA NAPJA
- FEBRUÁR 19. ZSUZSANNA NAPJA
- FEBRUÁR 22. ÜSZÖGÖS SZENT PÉTER NAPJA
- FEBRUÁR 24. MÁTYÁS NAPJA
- FARSANG
Ki ne hagyjátok a torkos csütörtököt, mert aztán jön a Húsvét előtti böjt... egyebet nem mondhatok...
A szerkesztő...
Csak reménykedhetünk , hogy nem kerül rá sor..
A globalizált világ pedig megadta nekünk a Valentin napot, ami idegen a mi kultúránkban, jó volt nekünk a Bálint nap is..
Alább leírom a jellegzetes névnapokat, aki nem találja a maga nevét, az vagy változtassa meg, vagy keresse más hónapokban, kivéve a szerencsés szökőéveseket...
- FEBRUÁR 2. GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY NAPJA
- FEBRUÁR 3. BALÁZS NAPJA
- FEBRUÁR 3. KAROLINA napja
- FEBRUÁR 5. ÁGOTA NAPJA
- FEBRUÁR 6. DOROTTYA NAPJA
- FEBRUÁR 14. BÁLINT NAPJA
- FEBRUÁR 16. JULIANNA NAPJA
- FEBRUÁR 19. ZSUZSANNA NAPJA
- FEBRUÁR 22. ÜSZÖGÖS SZENT PÉTER NAPJA
- FEBRUÁR 24. MÁTYÁS NAPJA
- FARSANG
Ki ne hagyjátok a torkos csütörtököt, mert aztán jön a Húsvét előtti böjt... egyebet nem mondhatok...
A szerkesztő...
*************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2. ELBESZÉLÉS. ERDŐSNÉ ONDA MARICA: EGYEDÜL
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL ... KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
MÁTYÁS RITA, NAGY CSABA, TÓTH ENIKŐ, SZAUER GERTRÚD,
DEÁK ÉVA, KUCHTA CSILLA, HAJDAN VALI
4. ESSZÉ. ÁRVAY MÁRIA: VITA A NEVEK KÖRÜL
5. ARCKÉPCSARNOK. GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET: KÁTAI VIRÁG
6. BEMUTATOM A NAGYAPÁM- ERDŐSNÉ ONDA MARICA: KEREKES GÉZA
7. NOVELLA. BOGNÁR PAPP IRÉN : AZ ELSŐ, ÁRTATLAN SZERELEM
8. HAZAI TÁJAKRÓL... - NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
9. BARÁTAIMNAK! KOVACS JOSEF KOPEK: A KOCKA EL VAN VETVE
10. HANGOS VERSEK ÉS RÁDIO RIPORTOK
NAGY VENDEL AUSZTRÁLIAI ÉS KÍNAI RIPORTJAI
NAGY VENDEL HANGOS VERSEI
11. ELBESZÉLÉS. CSOMOR HENRIETT :KITARTÁS A MINDENNAPOKBAN
12. VERSVÁLOGATÁS.
BURZA MÁRIA, I. P. STEVE, YLEN MORISOT VERSEIBŐL
13. ÍZES TÖRTÉNETEK - IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
NAGY VENDEL : A FARSANGI FÁNK, ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK
14. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB KÖNYVE A MEK - EN!
GYÓGYÍTANI SZAVAKKAL IS LEHET
IRODALMI PÁLYÁZAT - A PRÓFÉTA LÉPTEI
MEGJELENT CSOMOR HENRIETT HETEDIK E. KÖNYVE!
HATÁRTALAN KÉPZELET
15. VERSRŐL VERSRE... KORTÁRSAINK TOLLÁBÓL
VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT, KUCHTA CSILLA, SZAUER GERTRÚD
NAGY CSABA, BAKSA ANCI, TÓTH ENIKŐ, DEÁK ÉVA
16. HALLGASSUK EGYÜTT...DR. KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA
JÁRTÓ RÓZA VERSE - BÚVÓ PATAK
17. CSAK A DAL... NAGY VENDEL DALAI: MIKOR IFJÚ LEGÉNY VOLTAM
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT ...OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: FEKETE BODZA
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
2. ELBESZÉLÉS. ERDŐSNÉ ONDA MARICA: EGYEDÜL
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL ... KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
MÁTYÁS RITA, NAGY CSABA, TÓTH ENIKŐ, SZAUER GERTRÚD,
DEÁK ÉVA, KUCHTA CSILLA, HAJDAN VALI
4. ESSZÉ. ÁRVAY MÁRIA: VITA A NEVEK KÖRÜL
5. ARCKÉPCSARNOK. GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET: KÁTAI VIRÁG
6. BEMUTATOM A NAGYAPÁM- ERDŐSNÉ ONDA MARICA: KEREKES GÉZA
7. NOVELLA. BOGNÁR PAPP IRÉN : AZ ELSŐ, ÁRTATLAN SZERELEM
8. HAZAI TÁJAKRÓL... - NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
9. BARÁTAIMNAK! KOVACS JOSEF KOPEK: A KOCKA EL VAN VETVE
10. HANGOS VERSEK ÉS RÁDIO RIPORTOK
NAGY VENDEL AUSZTRÁLIAI ÉS KÍNAI RIPORTJAI
NAGY VENDEL HANGOS VERSEI
11. ELBESZÉLÉS. CSOMOR HENRIETT :KITARTÁS A MINDENNAPOKBAN
12. VERSVÁLOGATÁS.
BURZA MÁRIA, I. P. STEVE, YLEN MORISOT VERSEIBŐL
13. ÍZES TÖRTÉNETEK - IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV
NAGY VENDEL : A FARSANGI FÁNK, ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK
14. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB KÖNYVE A MEK - EN!
GYÓGYÍTANI SZAVAKKAL IS LEHET
IRODALMI PÁLYÁZAT - A PRÓFÉTA LÉPTEI
MEGJELENT CSOMOR HENRIETT HETEDIK E. KÖNYVE!
HATÁRTALAN KÉPZELET
15. VERSRŐL VERSRE... KORTÁRSAINK TOLLÁBÓL
VÖNÖCZKINÉ GMEINDL MARGIT, KUCHTA CSILLA, SZAUER GERTRÚD
NAGY CSABA, BAKSA ANCI, TÓTH ENIKŐ, DEÁK ÉVA
16. HALLGASSUK EGYÜTT...DR. KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA
JÁRTÓ RÓZA VERSE - BÚVÓ PATAK
17. CSAK A DAL... NAGY VENDEL DALAI: MIKOR IFJÚ LEGÉNY VOLTAM
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT ...OLVASÓINK ÍRTÁK
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: FEKETE BODZA
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
*************************
2. ELBESZÉLÉS
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Egyedül
 |
| Erdősné Onda Marica |
Mivel életem első 25 évében látóként
éltem, még akkor is ha ennek az időnek az utolsó egy harmadában már csak alig
látónak számítottam, mégis van összehasonlítási alapom, mennyivel másabb vakon
közlekedni. Most nem a technikai kivitelezésről szeretnék írni, mert az a
különbözőség mindenki számára evidens, hanem az átélt élmény által ébresztett
érzésekről, gondolatokról.
Amíg láttam, az egész részeként együtt mozdultam a körülöttem lévő világgal. Ugyan most is hallom, érzékelem, és van tudomásom az eseményekről, helyüket változtató emberekről és tárgyakról, mégsem érzem azt, hogy egyként, a környezet részeként haladnék előre utamon. Sőt! Időnként, nagyon is ellentétesen, a harmóniából kiszakadva teszem ezt. Bizonyára már mindenki látott, olyan kabaréba illő jelenetet, amikor két ember ki szeretné kerülni egymást, de mindig egy felé mozdulnak, akadályozva ezzel a másik haladását. Végül mindketten megállnak, és lelkiállapotuktól függően, mosolyogva vagy épp morcosan intenek, megegyezve, hogy ki, melyik oldalon folytassa az útját. Az én esetemben, többnyire ez úgy oldódik meg, hogy a szembejövő fél, érzékelve, hogy nem látok, szó nélkül félreáll, és megvárja, hogy elhaladjak mellette.
Elvesztek a szavak, eltűnt a kommunikáció, mióta a szemek beszéde némaságra kárhoztatott. Megváltozott állapotom burkot képez körülöttem, mely kevés kivételtől eltekintve, távolságtartásra készteti az embereket. Van, akit azért, mert nem akar megzavarni a koncentrálásban, másokat meg azért, mert nem tudják, hogy közelítsenek…
Nem tudok átintegetni a túloldalban igyekvő szomszédnak, az úton kerékpározó távoli rokonnak. Fogalmam sincs, hogy utam során „összefutok-e” régi osztálytársakkal, tanárokkal, volt munkatársakkal, ha csak nem köszönnek rám.
Egyedül maradtam. Egyedül a gondolataimmal, az érzéseimmel a folyton változó, nyüzsgő, zsúfolt utcákon.
Gondolataimból, körmök kopogása, morgás, kutyák acsarkodása rángat vissza a jelen valóságába. Megfeszül a póráz, addig egyenletes ritmusban, nyugodtan haladó vakvezető kutyám ellentámadásba lendül. Iskolázott, képzett állat, tudja, hogy nem bonyolódhatna utcai csetepatéba, ha rajta van a hám, és felelősségteljes munkáját végzi, látásomat pótolva óvja lépteimet. De ez most más. Mint később megtudom, két nagytestű kutya ugrott rá, tehát ez önvédelemnek számít. A póráz egyre feszül, majd eltűnik a kezemből. Percek telnek el, vagy csak egy pillanat? Nem tudom. Szeretnék valamit tenni, kutyám segítségére sietni, de nem tudok. Ha feléjük rúgok, lehet, a saját kutyámat találom el. Nem beszélve arról, hogy azzal senkinek sem teszek jót, ha a verekedés hevében, valamelyik dühös állat megharap. Hallom, hogy egyre távolodnak, így Bogit szólongatom.
- Már jön vissza, itt is van. - mondja mellettem egy hölgy. - Megengeded, hogy megnézzem, nem sérült-e meg?
- Igen, sőt köszönöm szépen… - mondom, és én is végig simítom a kezemhez, lábamhoz bújó, ziháló, csóváló ebemet.
- Ne haragudjon, hogy nem léptem közbe, de gyerekkel vagyok. - mondja egy mélyebb hang, a másik oldalamon.
- Semmi baj, megértem. Én sem mernék közbeavatkozni ilyen esetben még akkor sem, ha látnék. - mondom.
- Nagyon ügyes voltál. - szól a magasabb hangú, fiatal nő a kutyámhoz, majd hozzám fordul. - Semmi baja sincs, egyetlen karcolás nélkül megúszta. Igazítsuk meg a felszerelését, mert az viszont összekuszálódott.
Leveszem róla a hámot, megigazítva adom rá vissza.
- Hová mész?
- A rendelőbe, dolgozni. - felelem.
- Épp arra mentek a kutyák is. Nehogy visszaforduljanak, és ismét rátok támadjanak! Elmegyek a sarokig, mert nem látom őket.
Megköszönöm a segítséget, és lassan mi is abba az irányba indulunk.
- Tessék vigyázni, mert a másik utcában van két nagy kutya. - szólít meg egy félénk hang. - Nem lenne jobb, átmenni a túloldalba? - kérdezi. Úgy vélem egy iskolába tartó diák lehet.
- Itt vannak még nem olyan messze. - ér vissza hozzánk előző segítőm. Talán valóban jobb lenne a túloldalon menni. - helyesli ő is a felvetést.
Tudomásom szerint nincs átjáró, legalábbis hivatalos nincs, ezért megkérem a fiatalembert, hogy kísérjen át a túloldalba. Félénk, bizonytalan minden mozdulata, talán most segít először így egy vak embernek, de készséges.
A járdára érve elköszönünk, és megyünk a dolgunk után.
Pár órával később vidám hangot hallok az ablakomnál.
- Mindketten jól vagytok? Pihen a kis drága?
Néhány percig kedélyesen beszélgetünk a hölggyel, aki reggel segített, biztosítom arról, hogy minden rendben van. Amikor elmegy, furcsa érzés kerít hatalmába. Könnyeket csalogató, torkot szorító, jó érzés.
Mégsem vagyok egyedül!
Bár a sötétben elmerülő szemkontaktus nem tart minden pillanatban kapcsolatot a környezetemmel, ez az eset bizonyítja számomra, hogy az egység részeként tekintenek ránk. Hozzá tartozunk a reggelente munkába, iskolába igyekvő tömeghez. Nem intenek, nem mosolyognak, de figyelemmel kísérnek a csillogó szemek.
Ha csöndes lépteink magányosnak tűnnek, ha nem is kapok nap mint nap visszajelzéseket, hálás vagyok, hogy a bajban, eltűnik a sietős közöny, és segítenek az emberek.
Amíg láttam, az egész részeként együtt mozdultam a körülöttem lévő világgal. Ugyan most is hallom, érzékelem, és van tudomásom az eseményekről, helyüket változtató emberekről és tárgyakról, mégsem érzem azt, hogy egyként, a környezet részeként haladnék előre utamon. Sőt! Időnként, nagyon is ellentétesen, a harmóniából kiszakadva teszem ezt. Bizonyára már mindenki látott, olyan kabaréba illő jelenetet, amikor két ember ki szeretné kerülni egymást, de mindig egy felé mozdulnak, akadályozva ezzel a másik haladását. Végül mindketten megállnak, és lelkiállapotuktól függően, mosolyogva vagy épp morcosan intenek, megegyezve, hogy ki, melyik oldalon folytassa az útját. Az én esetemben, többnyire ez úgy oldódik meg, hogy a szembejövő fél, érzékelve, hogy nem látok, szó nélkül félreáll, és megvárja, hogy elhaladjak mellette.
Elvesztek a szavak, eltűnt a kommunikáció, mióta a szemek beszéde némaságra kárhoztatott. Megváltozott állapotom burkot képez körülöttem, mely kevés kivételtől eltekintve, távolságtartásra készteti az embereket. Van, akit azért, mert nem akar megzavarni a koncentrálásban, másokat meg azért, mert nem tudják, hogy közelítsenek…
Nem tudok átintegetni a túloldalban igyekvő szomszédnak, az úton kerékpározó távoli rokonnak. Fogalmam sincs, hogy utam során „összefutok-e” régi osztálytársakkal, tanárokkal, volt munkatársakkal, ha csak nem köszönnek rám.
Egyedül maradtam. Egyedül a gondolataimmal, az érzéseimmel a folyton változó, nyüzsgő, zsúfolt utcákon.
Gondolataimból, körmök kopogása, morgás, kutyák acsarkodása rángat vissza a jelen valóságába. Megfeszül a póráz, addig egyenletes ritmusban, nyugodtan haladó vakvezető kutyám ellentámadásba lendül. Iskolázott, képzett állat, tudja, hogy nem bonyolódhatna utcai csetepatéba, ha rajta van a hám, és felelősségteljes munkáját végzi, látásomat pótolva óvja lépteimet. De ez most más. Mint később megtudom, két nagytestű kutya ugrott rá, tehát ez önvédelemnek számít. A póráz egyre feszül, majd eltűnik a kezemből. Percek telnek el, vagy csak egy pillanat? Nem tudom. Szeretnék valamit tenni, kutyám segítségére sietni, de nem tudok. Ha feléjük rúgok, lehet, a saját kutyámat találom el. Nem beszélve arról, hogy azzal senkinek sem teszek jót, ha a verekedés hevében, valamelyik dühös állat megharap. Hallom, hogy egyre távolodnak, így Bogit szólongatom.
- Már jön vissza, itt is van. - mondja mellettem egy hölgy. - Megengeded, hogy megnézzem, nem sérült-e meg?
- Igen, sőt köszönöm szépen… - mondom, és én is végig simítom a kezemhez, lábamhoz bújó, ziháló, csóváló ebemet.
- Ne haragudjon, hogy nem léptem közbe, de gyerekkel vagyok. - mondja egy mélyebb hang, a másik oldalamon.
- Semmi baj, megértem. Én sem mernék közbeavatkozni ilyen esetben még akkor sem, ha látnék. - mondom.
- Nagyon ügyes voltál. - szól a magasabb hangú, fiatal nő a kutyámhoz, majd hozzám fordul. - Semmi baja sincs, egyetlen karcolás nélkül megúszta. Igazítsuk meg a felszerelését, mert az viszont összekuszálódott.
Leveszem róla a hámot, megigazítva adom rá vissza.
- Hová mész?
- A rendelőbe, dolgozni. - felelem.
- Épp arra mentek a kutyák is. Nehogy visszaforduljanak, és ismét rátok támadjanak! Elmegyek a sarokig, mert nem látom őket.
Megköszönöm a segítséget, és lassan mi is abba az irányba indulunk.
- Tessék vigyázni, mert a másik utcában van két nagy kutya. - szólít meg egy félénk hang. - Nem lenne jobb, átmenni a túloldalba? - kérdezi. Úgy vélem egy iskolába tartó diák lehet.
- Itt vannak még nem olyan messze. - ér vissza hozzánk előző segítőm. Talán valóban jobb lenne a túloldalon menni. - helyesli ő is a felvetést.
Tudomásom szerint nincs átjáró, legalábbis hivatalos nincs, ezért megkérem a fiatalembert, hogy kísérjen át a túloldalba. Félénk, bizonytalan minden mozdulata, talán most segít először így egy vak embernek, de készséges.
A járdára érve elköszönünk, és megyünk a dolgunk után.
Pár órával később vidám hangot hallok az ablakomnál.
- Mindketten jól vagytok? Pihen a kis drága?
Néhány percig kedélyesen beszélgetünk a hölggyel, aki reggel segített, biztosítom arról, hogy minden rendben van. Amikor elmegy, furcsa érzés kerít hatalmába. Könnyeket csalogató, torkot szorító, jó érzés.
Mégsem vagyok egyedül!
Bár a sötétben elmerülő szemkontaktus nem tart minden pillanatban kapcsolatot a környezetemmel, ez az eset bizonyítja számomra, hogy az egység részeként tekintenek ránk. Hozzá tartozunk a reggelente munkába, iskolába igyekvő tömeghez. Nem intenek, nem mosolyognak, de figyelemmel kísérnek a csillogó szemek.
Ha csöndes lépteink magányosnak tűnnek, ha nem is kapok nap mint nap visszajelzéseket, hálás vagyok, hogy a bajban, eltűnik a sietős közöny, és segítenek az emberek.
*************************
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL -
KORTÁRSAINK ÍRÁSAIBÓL
Mátyás Rita: Tavasz a télben...
Tavasz nyílik télben,holnap, ma elébe,
felborult a világ,
tél előtt, tavasz jár.
Fergeteg havában,
jégbontó virága.
zöldül, fehéredik,
bokrok alján virít.
Bókoló hóvirág,
nyílik, mint szóvirág.
Rügyek kipattannak,
gyümölcsfák virágban.
Szeleknek havában,
fagy jő a tavaszban,
hófehér szirmokra,
hópelyhek tapadnak.
Elfagyott szirmokból,
nem fejlődik gyümölcs,
így járunk amikor,
fejre áll az idő!
2018. 01 12
.............................................
NAGY CSABA: Valósággá vált álom
Te vagy a forró reggeli kávém,
elalvás előtti dajkamesém,
felhőtlen folt a mennyei égen,
nyugalom a vihar vad szemében.
elalvás előtti dajkamesém,
felhőtlen folt a mennyei égen,
nyugalom a vihar vad szemében.
Magad vagy a csend a nyüzsgő zajban,
a mennydörgésnél áldott szemfedő,
és nyár esti szakadó záporban
fejem felett kopottas háztető.
a mennydörgésnél áldott szemfedő,
és nyár esti szakadó záporban
fejem felett kopottas háztető.
Rím vagy ügyetlen kis verseimben,
tört napsugár befagyott tó jegén,
pulzáló élet szűk ereimben,
s édes dallam vad zuhogás helyén.
tört napsugár befagyott tó jegén,
pulzáló élet szűk ereimben,
s édes dallam vad zuhogás helyén.
......................................
TÓTH ENIKŐ: Eszperente vers szerelmeseknek!
Szerelem ez? Szerelem, szerelem,
egy csecsebecse rettenetesen megtetszett nekem,
kedvenc helyemre vezetlek el,
s te megveszed nekem...
egy csecsebecse rettenetesen megtetszett nekem,
kedvenc helyemre vezetlek el,
s te megveszed nekem...
Megveszed nekem, egyetlenem? Persze,
megveszed,rendes ember, gyere velem,
ezresek kellenek,
rengeteg, hetvenezer lesz, de ez
ne szegje kedvedet, kedvesem!
Este rendes leszek veled,
kedvenc eledeledet teszem kezedbe,
s egy nemes nedvet, mely Egerben termett!
Szerelmes kedvem lesz, melyben
megengedek neked rengeteg kellemes
helyzetet, de nekem
e csecsebecse teljesen felgerjesztette kedvemet,
gyere velem, s vedd meg nekem
ezerrel!
kedvenc eledeledet teszem kezedbe,
s egy nemes nedvet, mely Egerben termett!
Szerelmes kedvem lesz, melyben
megengedek neked rengeteg kellemes
helyzetet, de nekem
e csecsebecse teljesen felgerjesztette kedvemet,
gyere velem, s vedd meg nekem
ezerrel!
S eme versezet
szerelmesek helyett
neked lett szerkesztve,
s te nevethetsz egyet
eme remek nyelven,
mely tele E-vel rebeg neked szerelmesen...
szerelmesek helyett
neked lett szerkesztve,
s te nevethetsz egyet
eme remek nyelven,
mely tele E-vel rebeg neked szerelmesen...
...........................................
Szauer Gertrúd: Farsangoljunk!
Űzzük el most a rút telet,
Jelmezben, vidáman
Hangos szóval mulatozva
Tarka-barka bálban.
Mohácson a Busók járják,
Maszkokban a házakat,
Kereplővel rémisztgetik,
Mind ki odalátogat!.
Készíthetünk Kiszebábut,
Úsztassuk le patakon,
Úgy tűnik el, ahogy a tél
Mert én hinni akarom.
Mire eljő majd a tavasz,
Itt már nyugalmat talál
Megpihenve arra várunk,
Mikor zöldül a határ.
...........................................
DEÁK ÉVA: Tükör tisztán ablakomból
Mint vörös félhold bújik elő a nap
Rónafalu égig érő hegyei között.
Felölti tavaszi köntösét, tájba olvadón,
mint sok kis kikandikáló macskaszemes ház,
az elnyúló hullámzó gerincen,
a természet bájával övezve.
Ablaküvegeik tisztán tükröznek
a városra szivárványszíneket,
bekacsintanak az alatta húzódó
völgyváros koszorújába.
Jó reggelt!
Békésen indul a nap, életet nyüzsgőn!
Felveszik az ütemet, az aranyló fénysugarak.
Őrködnek a nyugalom felett, és selymes
édes illatot hozó szellő megsimogatja arcom,
még erőt merítek és magamhoz ölelem
a végtelen szabadság érzetét.
Rónafalu égig érő hegyei között.
Felölti tavaszi köntösét, tájba olvadón,
mint sok kis kikandikáló macskaszemes ház,
az elnyúló hullámzó gerincen,
a természet bájával övezve.
Ablaküvegeik tisztán tükröznek
a városra szivárványszíneket,
bekacsintanak az alatta húzódó
völgyváros koszorújába.
Jó reggelt!
Békésen indul a nap, életet nyüzsgőn!
Felveszik az ütemet, az aranyló fénysugarak.
Őrködnek a nyugalom felett, és selymes
édes illatot hozó szellő megsimogatja arcom,
még erőt merítek és magamhoz ölelem
a végtelen szabadság érzetét.
..........................................
Kuchta Csilla: SZEMEK VARÁZSA
Érintsd meg a kezem, szemem s tiszta lelkem!
Mondd, mit látsz szemeddel?
"Szem a lélek tükre." -
szólsz szívemnek csendben.
Mesélj két szemeddel? -
súgom halkan neked.
Együtt látunk mindent:
hegyet, völgyet, erdőt,
eget, napfényt, mezőt,
tengert, szelíd folyót,
s hulló kis csillagot.
szólsz szívemnek csendben.
Mesélj két szemeddel? -
súgom halkan neked.
Együtt látunk mindent:
hegyet, völgyet, erdőt,
eget, napfényt, mezőt,
tengert, szelíd folyót,
s hulló kis csillagot.
Érintsd meg a kezem,
szemem s tiszta lelkem!
Mondd, mit látsz szemeddel?
szemem s tiszta lelkem!
Mondd, mit látsz szemeddel?
....................................................
Hajdan Vali: Farsangi Bálsirály
Farsangi bálba bárki jár,jól tudja, sok az álkirály!
Ha férfi vagy, hát lehetsz Te is
azám, lazán bálkirály!
Bálkirálynő cím is kijár,
lehetnél a nőcim, király!
Eszedbe, tudom, mi jár,
lehet, hogy farsangi fesztivál!
lehetnél a nőcim, király!
Eszedbe, tudom, mi jár,
lehet, hogy farsangi fesztivál!
Ott nem lesz estéd oly sivár,
táncparketten, majd Orsi vár!
Szívedben szólal már gitár,
s egy másik szívet tán kitár!?
táncparketten, majd Orsi vár!
Szívedben szólal már gitár,
s egy másik szívet tán kitár!?
Sokáig nem kell várni már,
lehet, ez neked már kijár!
Hiszen az élet feletted is repül,
legyél bár, sirály!
lehet, ez neked már kijár!
Hiszen az élet feletted is repül,
legyél bár, sirály!
Sokáig nem kell várni már,
itt van egy újabb fesztivál!
Gyere, az élet feletted is repül,
legyél Bálkirály!
itt van egy újabb fesztivál!
Gyere, az élet feletted is repül,
legyél Bálkirály!
*************************
4. ESSZÉ
ÁRVAY MÁRIA: Vita a nevek körül
Az asztalnál többen ültek. Egy
naptár fölé hajolva veszekedtek. A kismamán már jól láthatóak voltak a
terhesség jelei. Éppen a kicsi nevén vitatkoztak:
nagyszülők, férj és feleség,
sőt, még a keresztszülők is. Nagy volt a hangzavar, így nem mindig volt
egyértelmű, mikor, ki beszél.
- Az ultrahang világosan kimutatta,
hogy kislány lesz, így legalább a fiúneveket kizárhatjuk.
- Régen, az én időmben senki nem
tudott semmit a kicsi megszületéséig! A babakelengyét is nehéz volt így
összeszedni!
- Legyen Mária, Erzsébet, Katalin,
Anna!
- Haladnunk kell a korral, ezek már
túl régimódi nevek.
- Nagyon is szépek, amikor én
fiatal voltam, rengeteg volt ezekből a nevekből.
- Ha mostani divatos neveket
akartok, mi legyen?
- Akár Bella, Cintia, Dominika,
Eszmeralda, Vanda, Vivien...
- Nekem egyik sem tetszik, semmi
magyaros nincs bennük!
- Pedig ezek még a kimondható és
megjegyezhető nevek közé sorolhatók.
- Kunigunda, Leopoldina?
- Ugyan már, szegény gyerek! Azt
akarjátok, hogy állandóan gúnyolják őt az oviban, iskolában?
- Azt is figyelembe kell vennünk,
hogy ne essen egybe a névnapja a születésnapjával! Nekem elég baj volt az, hogy
Évának kereszteltek, s így a karácsonyt és a névnapomat egybe
ünnepeltük, s kevesebb ajándékot kaptam!
- Nem mindegy hogy hívják, csak
egészséges legyen!
- Ha netán nem lesz az, ellöknéd
magadtól?
- Ne beszélj már szamárságokat! De
tényleg, mindenki ezt mondja!
- Eddig még nem jutottunk semmire,
csak vitatkozunk, nem tesz jót a kicsinek odabent!
- Olyan névre kellene gondolnunk,
hogy idegen nyelveken is könnyen ki tudják ejteni. Lehetne pl. Krisztina, ennek
a névnek mindenütt van megfelelője.
- Valami különlegeset, egyedit
kellene kitalálni!
- Legyen Viktória!
- Ne már!
- De igen, a baba is ezt akarja!
- Hogyhogy?
- A Viktória név hallatára
megmozdult!
- Győzelem, győzelem!
- Volt már a családban Viktória?
- Szerintem nem, épp itt az ideje!
Becézgetni is lehet, s különben is nagyon szép név, a jelentéséről már nem is
beszélve!
- Legyen mindig sikeres az Életben!
- Ezt meg kell ünnepelni, de nem
pezsgővel!
- Drága kismama, mit ennél?
- Fagylaltot, jó sokat, finom
csokoládét!
- A fagyi mindenkinek jöhet!
A veszekedés kedélyes csevegésbe
váltott át, majd csak a kiskanalak csörgését lehetett hallani. Önfeledten
lakmározták a finom csemegét. Viktória nem csupán
a győzelmet, hanem a békét is
meghozta családja körébe.
*************************
5. ARCKÉPCSARNOK
GERENCSÉR HAJNALKA
RIPORTSOROZATA
VÁLTOZTASSUK MEG A SZEMLÉLETET : KÁTAI VIRÁG
"Az ember nem az adott
körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog."
Riport Kátai Virággal
- Mesélj egy kicsit a
gyermekkorodról!
- Nyitott gerinccel születtem,
rögtön a születésem után megoperáltak. Ennek a betegségnek egy elég súlyos
válfaját kaptam "ajándékba" a sorstól: deréktól lefelé ugyanis
teljesen bénultak a végtagjaim, nem is érzek semmit ezeken a területeken.
Kisgyerekkorom óta kerekes széket használok, járni sosem tudtam. Voltak ugyan
kísérletek, hogy járógéppel megtegyek néhány lépést, de emlékeim szerint ezek
rendszerint kudarcba fulladtak: kínszenvedés volt használni, ráadásul mire
elkészült az éppen aktuális darab, sokszor ki is nőttem azt. Így Édesanyám úgy
döntött, nem erőlteti tovább.
- Emlékszel az óvodában eltöltött
időszakra?
- Bölcsibe és óvodába nem jártam.
Anyukám műszaki rajzolóként otthon dolgozott, így vele voltam egész nap,
viszont az összes iskolámat épek között végeztem. Ezt is anyukámnak és a
családomnak köszönhetem, mindig támogattak, és kiálltak mellettem, hordoztak,
cipeltek a lépcsőn sok-sok éven át, segítettek, amiben csak tudtak.
- Mesélj a Szüleidről!
- Anyukámról azt kell tudni, hogy
életem legmeghatározóbb egyénisége. Mindent tőle kaptam. Szüleim egyébként
elváltak, de apukámmal is jó a kapcsolatom.
Kátai Virág: A legdrágább kincs
21 éves volt, mikor gyereke
született. Szinte még maga is gyerek. Vajmi keveset tudott az életről:
nem sokkal hagyta maga mögött bulizós kamaszkorát, és nem sokkal korábban
határozta el, hogy családot alapít gyerekkori szerelmével. Reménnyel és várakozással
tekintett a jövőbe, ahogy a legtöbb fiatal az ő korában. Abban az időben, ha
egy baba sérülten született, azt "illett" titokban tartani, így
szinte semmit nem tudott a testi fogyatékosságokról. Elképzelhetetlen, mit
érzett, amikor szembesülnie kellett azzal, hogy az ő kicsikéjével, akit kilenc
hónapon át úgy várt a szíve alatt hordva, valami nagyon nagy baj van. Két héten
át zokogott kétségbeesetten. Pont addig, amíg a pici kórházban volt, hogy
ellássák sérülését, ami egész életében elkíséri majd. Mikor a baba
hazaérkezett, megrázta magát, és elhatározta, boldog, életerős embert nevel
csemetéjéből, aki szereti az életét. Megmutatja, megtanítja neki, hogy nincs az
a nehéz élethelyzet, amit lelkierővel, akarattal, derűlátással, az életbe
vetett hittel ne lehetne átvészelni, és azt is, hogy bármiben, még a legapróbb
dolgokban is lehet örömöt találni, ha kitartóan keresi az ember.
Köszönöm, hogy Hozzád születhettem,
hogy Te vagy az ANYUKÁM!
 |
| Gerencsér Hajnalka |
- Anyukád elképzelése megvalósult.
Most is együtt éltek?
- Bizonyos szempontból még mindig
egyfajta burokban élek, hiszen együtt lakunk, bár teljesen különálló
lakrészben, úgyhogy amolyan „együtt, de mégis külön” helyzetben, ez
meglehetősen ideális számomra.
- Könnyen elfogadtad az állapotodat?
- Az állapotomat hamar és könnyen
elfogadtam, emlékszem, nagymamám úgy 3 éves korom körül szembesített azzal,
hogy ez nem egy olyan betegség, mint például a nátha: ez sosem fog elmúlni,
sosem fogok "kigyógyulni" belőle. Azért az idézőjel, mert sosem éltem
meg ezt betegségként, állapotnak tituláltam mindig is, egyfajta körülmény,
amiből ki kell hozni a lehető legtöbbet és legjobbat.
Kátai Virág: KORLÁT-GYAKORLATOK II.
/Első lépések az úton, avagy tényleg
ilyen k*** nehéz elindulni?/
Mottó: "Önmagunk megismerése a
legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb
találkozás."
Kedves ÉNMAGAM!
Néminemű elégedettséggel
konstatáltam, hogy mostanában egyre inkább tudatosodik benned az az eleddig jó
mélyen magadba rejtett rettegésed, hogy a nem szokványos életkörülményeid miatt
kimaradtál/kimaradsz egy sor olyan dologból, ami másnak teljesen természetes.
Félsz, hogy így nem éled meg az életet a maga teljességében, hogy végérvényesen
elveszítesz valami rendkívül fontosat, pótolhatatlant, ami nélkül nincs is
értelme az életednek.
Gyerekkorodban nem tudtál együtt futkározni a többiekkel, sokféle
tevékenységből kimaradtál. Ám gondolj csak bele, mennyi közös élményetek volt,
mennyi játékban részt vettél mégis, sőt, ha épp nem volt, hát kitaláltál
valamit, amit többnyire te irányítottál. Emlékezz csak a Vuk-bandára, mikor
magad köré gyűjtötted a környékbeli gyerekeket megannyi boldog percet szerezve
ezzel nem csak saját magadnak, de nekik is.
Kamaszkorodban kimaradtál sok őrületből, a lázadásból, fiúzásból,
flörtökből, kacérkodásból. Ám gondolj csak bele, mennyi buliban volt részed
mégis, mikor vidámságoddal, a táncparketten való tombolásoddal, vagy épp a nagy
lelkizős beszélgetésekkel, hallgatni tudásoddal lenyűgözted a környezetedet.
Csodabogárságodon túl is szerettek téged, szimpatikus volt az embereknek, amit
csináltál, ahogy élted az életedet. Neked pedig nagyon is kedvedre való volt ez
az állapot. Ha épp nem volt buli, hát szerveztél te. Emlékezz csak az ifjúsági
klubra, amit azért csináltál, hogy a többi hozzád hasonló sérült fiatal élete
is olyan színes lehessen, mint a tiéd.
Aztán kezdetét vette a legfájóbb emlékű
időszak: a kamaszkorod vége, fiatal felnőtt éveid eleje, amikor többnyire már
minden barátodra rátalált a szerelem, csak te érezted magad végtelenül
magányosnak és elveszettnek. Úgy érezted, senki nem mer, és talán nem is akar
közeledni hozzád, mert ugyan ki fogadna el egy magadfajta embert. Te pedig nem
tudtad, hogy oldjad meg/fel ezt a helyzetet. Ettől annyira elvesztetted az
önmagadba vetett hitet, hogy innentől kezdve képtelen voltál a kezedbe venni az
irányítást, ami korábban semmi gondot nem okozott. Tüskés lettél, magadra
maradtál, begubództál, elfordultál az emberektől, dühös lettél a világra,
nyalogattad a sebeidet. Ahelyett, hogy korábbi énedhez híven cselekedtél volna.
Az állapotodra fogtad, illetve másokat okoltál, hogy téged nem fogad el senki,
és ebbe bele is törődtél, mert így kényelmesebb volt, mint tenni a kialakult
helyzet ellen. Nyughatatlan természetednek köszönhetően persze találtál pár
olyan helyzetet, tevékenységet, amivel hosszabb-rövidebb időszakokra érdekessé
tetted az életed, néha még az emberekkel is megkedveltet(t)ed magad, de
folyamatosan azt érezted, valahogy nem az igazi, ezek csak pótcselekvések az
elveszett dolgok helyett. Részben igazad van, viszont észre kellene venned az
ezek mögött a dolgok mögött rejlő varázslatos pillanatokat, melyek olyasmivel
gazdagítanak, amilyen gazdagságban nincs minden embernek része.
 |
| Kátai Virág társával |
Kétségtelenül elvesztegettél egy csomó
értékes időt, lehetőséget, emberi kapcsolatot. Ám ha ezt végre hajlandó vagy
tudatosítani magadban, szembenézni vele, ha befejezed végre az önsajnálatot, a
nyavalygást, akkor még most sem késő, hogy újra magadhoz ragadd az irányítást,
a kormányrudat, és kievezz az élet tengerére, hogy szembenézhess önmagaddal, a
kalandokkal, a viharokkal. "Csak" az élet(ed)hez, a dolgokhoz való
hozzáállásodat kell megváltoztatnod, (hisz ahogy egyik barátod mondta nemrég,
jórészt ezen múlik a boldogságod). El kell fogadnod, hogy ez a te életed,
"ezt dobta a gép", ám ez egyszeri és megismételhetetlen. Ha te nem
cselekszel itt és most, senki nem fogja helyetted megtenni, semmi nem fog
változni, és nem fognak a dolgok a kedved szerint alakulni. És vedd már végre
észre azt is, mennyi remek helyzet és ember bukkan fel rendre a környezetedben,
mind-mind tálcán kínálva a lehetőségeket. Neked csak ki kellene nyújtanod a
kezed, elvenni, és élni velük. Mozdulj! Törj ki végre a biztonságot???
(lóf***!!! unalmat, kirekesztettséget, magányt) adó falaid közül! Ne csak
győzködd magad, cselekedj!
Nehogy azt gondold, másnak
egyszerűbb, jobb, könnyebb! Csak más. És meg ne próbáld többé azzal áltatni
magad, hogy pusztán az állapotod miatt alakultak így a dolgaid!
Ha ezt végre-valahára sikerül
beleverned abba az ütődött, lökött csirke fejedbe, akkor igazán büszke leszek
rád.
Baráti öleléssel, szerető,
szókimondó:
TEMAGAD
P.S.:Többet nem tehetek érted.
Innentől kezdve minden rajtad múlik. Tudom, hogy félsz, de hidd el, ebből a
csatából csak győztesen kerülhetsz ki, akármi is történik.
- Hol születtél és hol élsz most?
- Abból a szempontból is szerencsés
vagyok, hogy Budapesten születtem és élek. Itt valamivel könnyebb befogadó
iskolát és munkahelyet találni.
- Szerettél iskolába járni?
- Mindig szerettem tanulni, bár elég
lusta vagyok, sosem voltam az a stréber típus, de sok minden érdekel. A nyelvek
egész korán elkezdtek vonzani, úgyhogy talán nem véletlen, hogy az ELTE
Tanárképző Főiskolai Karán szereztem magyar-olasz szakos tanári diplomát.
Angolul is pötyörészek valamit.
- Mi a horoszkópod?
Kátai Virág: KOS-SOK(K)
KOS vagyok, így
akaratos,
éles eszű,
indulatos.
Ki bár híven
tud szeretni,
jobb vele nem
ujjat húzni.
Haragom jön
nagy hirtelen,
szertefoszlik
ám sebtiben.
Spontán vagyok,
türelmetlen,
ezer lánggal
égek én el.
- Mivel foglalkozol, mi a munkád?
- Iskolában sosem dolgoztam,
tanítani viszont imádok. A munkám ettől eléggé távol esik: egy mobiltelefon
társaság telefonos ügyfélszolgálatán dolgozom, igaz, itt is emberekkel
foglalkozom, nekik segítek, ami a lételemem.
- Tagja vagy az egyik nagyon sikeres
kerekes székes tánccsoportnak. Megváltoztatott – e téged ez a fajta
csapatmunka?
- Ha már a fontos dolgokról
beszélünk, a másik meghatározó tényező az életemben a kerekes székes tánc. 16
éve tart ez a szerelem. Jelenleg a ParaDance Company csapatát erősítem immár
három éve. Nehéz lenne megfogalmazni, hogy mit jelent számomra a tánc, annyira
sokrétű. Azért mégis megpróbálom: a tánc előtt eléggé gátlásos és visszahúzódó
voltam, általa kinyíltam és a világ is kinyílt előttem. Sok embert megismertem,
lettek barátaim, és sok olyan tevékenységbe csöppentem bele, amik teljesen
függetlenek a tánctól, mégis ennek a révén kerültem velük kapcsolatba, (de
ezekről majd később).
- Mit jelent Neked a tánc ?
- A tánc önkifejezés, szórakozás,
művészi munka, lelki tartalmak, érzések átadása. Ezzel persze csak a felszínt
kapargatom, hisz a lényeg szavakkal elmondhatatlan, ezt meg kell tapasztalni.
Imádom például, amikor létrejön az a bizonyos "mágikus pillanat",
amikor kölcsönhatásba lépünk a nézőkkel, és valami olyan borzongató atmoszféra
teremtődik meg, hogy pontosan érezzük a nézőkkel egymás rezdüléseit is. Az
valami csoda! Olyankor mindig úgy érzem, hogy megtérül a befektetett kemény
munka. Egyébként elég hamar kiderült, hogy ez nem csupán öncélú szórakozás, itt
sokkal többről van szó.
 |
| Kátai Virág sorstársaival... |
- Több videót láttam már, nekem
nagyon tetszik, amit ti műveltek! Lerí rólatok a boldogság, a tenni akarás
minden művészi produkcióban. Milyen a közönség visszajelzése?
- Két lényegi dolgot emelnék ki a
közönség visszajelzései alapján: egyrészt az "egészségesek" mindig
megjegyzik, hogy mi a helyzetünk ellenére mennyire vidámak és felszabadultak
tudunk lenni, ők pedig a csip-csup problémáik miatt is keseregnek sokszor, és
hogy példát vehetnek rólunk. Másrészt a sorstársainktól olyan visszajelzéseket
kapunk, hogy erőt adunk nekik, egyfajta ösztönzést, útmutatást, ha
fogalmazhatok ilyen nagyképűen, hogy meg kell az embernek találnia a célját, az
örömét, a hasznos elfoglaltságokat az életben, minden körülmények között. Ez
egyébként egyfajta ars poeticám is. Kedvenc idézetem:
"Az ember nem az adott
körülmények, hanem az általa választott hozzáállás folytán boldog." /Hugh
Downs/
- Sokszor szerepeltetek már, de
nemrég az egész ország láthatott benneteket egy megmérettetésen. Mondj erről nekünk
valamit kedves Virág!
- Nem vagyok versenyző alkat, de
hatalmas elismerés volt, amikor tavaly megnyertük a tánccsoportunkkal a
Paraszupersztárt, ami az első, fogyatékossággal élő embereknek rendezett
művészeti verseny volt. Tulajdonképpen a fent említett példa- és iránymutatáson
kívül nekem személy szerint fontos az is, hogy fejlődjek a táncban, és komoly
művészi színvonalú produkciókat hozzunk létre.
- Mivel foglalkozol még
szabadidődben?
- A táncon kívül sokféle hobbim van:
imádok olvasni, puzzle-t kirakni, írni, nyelveket tanulni és tanítani.
Ugyanakkor "mászkálós" típus vagyok: nagyon szeretek utazni,
kirándulni, világot látni.
- Hol szeretsz lenni a legjobban?
- Kedvenc helyem, mi is lehetne más,
mint Olaszország. Annyira gyönyörű minden szeglete, ahol eddig jártam, hogy nem
tudnék kiemelni egyet sem közülük. De természetesen itthon is bejártam már
Tolnát-Baranyát, ahogy mondani szokták.
- Gondolom, hogy sok fellépésetek
van vidéken és külföldön is, így kapóra jön, hogy szeretsz utazni!
- Ez az egyik remek hozadéka a
táncnak, hogy a rengeteg fellépésnek köszönhetően bejárjuk az országot.
Időnként a határainkon túlra is eljutunk a fellépéseinkkel.
- A fellépéseken kívül is ismerkedsz
hazánkkal és a világgal?Vannak megvalósítandó álmaid?
- Anyukámmal már korábban is nagyon
sok helyre elmentünk, kezdetben leginkább itthon, aztán külföldre is
elmerészkedtünk. Számos európai országban jártam már, Európán kívül pedig
Tunéziában voltam kétszer is, kétségtelenül ezek voltak a legegzotikusabb élményeim.
A bakancslistámon pedig szerepel egy igazi, hamisítatlan fehér homokos –
tengerpartos - pálmafás helyen való nyaralás. Nem tudom, miért, de Mauritius
nagyon vonz, remélem, valóra válik az álmom, és egyszer eljutok oda is. Másik
ilyen bakancslistás vágyam: látni a Sarki-fényt. Valamiért abba is
beleborzongok, ha csak rágondolok, és úgy érzem, látnom kell.
- Minden témában írsz. Nagyon
tetszik a következő haikud, ahol lényegre törően pár sorban ragadod meg
az egyes évszakok szépségét.
Virág Kátai: Évszakok /Haiku-folyam/
Foto-szintézis /Tavasz/
Színes illatok
képe hatol be lelkem
optikáján át,
képe hatol be lelkem
optikáján át,
életerővel
töltve fel éjfekete,
alvó bugyrait.
töltve fel éjfekete,
alvó bugyrait.
******************************
Nap(k)éjegyenlőség /Nyár/
Szikrázó napfény
buja fülledtségében
tobzódik a lét,
buja fülledtségében
tobzódik a lét,
holdnak könnyében
fürödve hűsíti le
heves vágyait.
fürödve hűsíti le
heves vágyait.
****************************
Levél-remény /Ősz/
Arany, zöld, bíbor
levelek, mint megannyi
tarka pillangó
levelek, mint megannyi
tarka pillangó
aléltan hull le
az újjászületésnek
ígéretével.
az újjászületésnek
ígéretével.
**************************
Hűlt hely /Tél/
Megdermedt szívem
jégvirágos ablakán
nem néz be senki.
jégvirágos ablakán
nem néz be senki.
Hófehér magány
lep el kívül és belül,
érzem: megfagyok.
lep el kívül és belül,
érzem: megfagyok.
- Sportolsz is valamit?
- Leginkább a tánc révén ismertem
meg extrém vagy kerekesszékkel annak tűnő sportokat. Ezek közül a jet-ski a
nagy szerelem, azt évek óta űzöm, még országos bajnok is voltam néhány éve. De
rengeteg mást is kipróbáltam: ültem már sárkány- és vitorlázórepülőn, síeltem
(a kerekes székesek számára kifejlesztett ülősí változatban), boboztam, paint
-balloztam és a tájékozódási futásnak a kerekes székes verziójával, a
trail-o-val is ismeretséget kötöttem. Illetve a lövészetet, íjászatot, tekét,
bowlingot, lovaglást próbáltam még. A felsoroltak többségébe persze csak
egy-egy alkalommal kóstoltam bele, de mindegyik nagy élmény volt. Jut eszembe:
a búvárkodást szívesen kipróbálnám, úszni gyerekkorom óta imádok. Volt egy kis
nyaralónk anno Velence fürdőn, ott töltöttem minden nyarat, gyakorlatilag a
tóban.
- Nagyon tetszenek az írásaid. Mióta
írsz?
- Kb 10 éve kezdtem el egy
internetes társkeresőn blogolni. Ott még az elsődleges célom a
figyelemfelkeltés volt, de aztán egyre többször jött az ihlet. Nem tartom
magam különösebben jó írónak, de van, mikor homlokon csókol a múzsa, és
ajkamra, azaz billentyűzetemre tolulnak a szavak.
- Melyik volt az első versed?Kaptál
– e díjat a verseidre?
- Hogy melyik volt az első versem,
már nemigen tudnám megmondani, talán az Együgyű ars poetica.
Virág Káta: Együgyű ars poetica
É lvezni minden pillanatát
L étemnek,
E gybeolvadni az életnek
T áncával,
I mpulzusokból táplálkozó
G ondolat
E mberként keresni utamat
N ap mint nap.
Nem is hittem volna, hogy
eredményeket is el fogok érni ezen a területen, de két antológiában is
megjelentek a verseim, és 2009-ben megnyertem a Kerekes szabadság?! című
irodalmi pályázat fődíját. Ez egy kimondottan kerekes székes emberek számára
kiírt pályázat volt. Erre meglehetően büszke vagyok.
- Tagja vagy a Gyógyító Művészetek
közösségnek, sőt az egyik kedves adminunk is vagy! Ezúton szeretném megköszönni
az jó szervezéseidet, ötleteidet! Mi a véleményed a közösségünkről?
- A Gyógyító Művészetek csoportjával
való találkozással akkor ajándékozott meg a sors, amikor épp eléggé magam alatt
voltam, mert véget ért egy kapcsolatom. Jó volt kiírni magamból a fájdalmat, a
keserűséget, a kétségbeesést és a magányosság érzését. Azt hiszem, az írás
nagyon jó lélekterápia. Jó érzés volt az is, hogy figyelmet és szeretetet
kaptam a csoport tagjaitól akkor, amikor a leginkább szükségem volt rá. Azt
hiszem, ebben rejlik a csoportunk legfőbb ereje: az egymásra való
odafigyelésben, támogatásban.
Szeretek ide tartozni, noha némiképp
szégyellem magam, mert egy ideje kissé háttérbe szorult a csoport az
életemben...
- A közösségünkben rengeteg
lehetőséggel lehet élni. Egyetlen kötelező dolog van, az pedig az, hogy sose a
kritika, hanem mindig a szeretet szóljon belőlünk a másik ember irányában! Úgy
tudom, hogy boldogság köszöntött az életedbe, aminek nagyon örülök!
- Igen, újra rám talált a szerelem.
Tavasszal ismertem meg a páromat az interneten keresztül. Pár hónapja már
együtt is élünk. Igaz, még csak a kapcsolatunk kezdeti szakaszában vagyunk,
mégis úgy érzem, - először életemben -, hogy kiteljesedünk egymás mellett, és a
legjobbat hozzuk ki egymásból. Ő egyébként nem sérült ember, mindemellett az,
hogy én mozgássérült vagyok, semmit sem számít közöttünk, egyáltalán nem
befolyásolja a kapcsolatunk minőségét. Kezdetektől fogva elfogad, és úgy áll
hozzám, mint bárki máshoz. Az emberi értékeim alapján ítél meg.
- Hogyan viszonyulnak hozzád az
egészséges emberek?
- Mivel mindig is egészségesek
között mozogtam, természetes, hogy az épek elfogadnak és az embert látják
bennem, nem a sérültet. Nyilván persze előfordult az ellenkezője is, amikor
lekezelően, lesajnálóan bánnak velem, de többnyire normálisan állnak az emberek
a fogyatékosságomhoz.
Kátai Virág:
" SIT - DOWN COMEDY",
avagy a "csodabogár-effektus"
Valamelyik nap kerítésfestés közben
- a szomszédok és a járókelők fürkésző tekintete is közrejátszhatott-
töprengtem el azon, hogy hányszor előadtam már az én egyszemélyes kis
show-műsoromat (helyzetemből adódóan, tekintve, hogy nem tudok se járni, se
állni, ezt mégsem nevezhetem "stand-up"-nak ;)). Azaz hányszor
kerültem olyan helyzetbe, vagy teremtettem meg én magam, mikor az emberek
rácsodálkozhattak arra, hogy egy "béna" ugyanolyan dolgokat művel,
mint ők maguk. Szeretem erre rádöbbenteni az embereket. Persze elsősorban nem a
figyelemfelkeltés a célom, csupán élem az életemet. Csak hát ennek vannak olyan
momentumai, amikre az "egészséges" emberek /rettentően utálom ezt a
kifejezést/ módfelett rácsodálkoznak. Ami nyilván abból adódik, hogy nem
ismerik a mindennapjainkat, így valamiféle csodabogárnak gondolnak minket. Nem ismernek,
hisz a hétköznapi életben ritkán találkozhatnak velünk /ennek okai borzasztó
messzire vezetnének, ezeket most nem boncolgatom, a leglényegesebb az
akadálymentesítés hiánya, hogy nem tudunk jelen lenni az élet legalapvetőbb
színterein/. Amit nem ismerünk, attól pedig tartunk, és sokszor téves
képzeteink vannak róla. Egy ismerősöm szokta mondogatni, hogy a fejekben is
akadálymentesítést kellene végezni. Én hozzáteszem, a lelkekben is. Erre remek
lehetőség a tánc, de sokkal több alkalom kéne.
A másik dolog, ami ezzel szorosan
összefügg, hogy sokan mondták már nekem, hogy mennyire csodálják a belőlem
áradó életerőt, vidámságot, hogy "így is" milyen boldog tudok lenni.
Ezen én mindig módfelett megdöbbenek, mert számomra természetes az állapotom, a
helyzetem, és természetes, hogy keresem azokat a dolgokat az életemben, amik
örömöt okoznak. Ezzel sem vagyok másképp, mint bárki más. Sőt, volt, aki
gratulált, hogy így fel merem vállalni önmagam. Nagyon jól esnek ezek az
elismerő szavak, de kérdem én, mi mást tehetnék? Nem az a célunk
mindannyiunknak, hogy saját magunkat vállalva megpróbáljuk megkeresni /nyilván
nem mindig találjuk meg/ azokat az élethelyzeteket, amikben örömünket leljük,
hogy aztán ezen alkalmak révén minél boldogabbak lehessünk? Lehet, hogy túl naiv
vagyok, de másként el sem tudnám képzelni az életemet.
- Mi a véleményed a „fogyatékos
szóról” ?
- Sok helyütt olvastam, hogy a
többség számára bántóak ezek a kifejezések, ez a megkülönböztetés, a fogyatékos
megnevezés. Számomra sosem volt az. Mindig is mozgássérültként aposztrofáltam
magam, a lényem része az állapotom, hozzám tartozik. Sorstársakkal egymás közt
használjuk poénból a béna, roki, nyomi, stb szavakat, de nem hinném, hogy a
szavakon kellene, hogy legyen a hangsúly. Sérült avagy fogyatékos, fogyatékkal
élő (vagy nevezzük bárhogy) vagyok. Ezen nem változtat egy enyhébb,
cizelláltabb kifejezés. A lényeg az, hogy hogyan állnak hozzám az emberek,
hogyan bánnak velem. Nem a szavak, a tettek számítanak inkább. Lehet, hogy
fekete bárány vagyok a véleményemmel, de vállalom.
Virág Kátai: FÉLEMBER VAGYOK?
Jó ideje nem hagy nyugodni egy
megjegyzés, amit egyszer egy blogban olvastam. Az illető látott egy vak lányt,
és így morfondírozott magában a sérült ember láttán, idézem:
"...azon gondolkodtam, hogy
tudatában van-e annak, hogy az élete egy másik teljes ember szerint mennyire
szánalmasnak látszik."
Eltöprengtem, vajon az én életem
szánalmasnak látszik egy "teljes ember" szemében? Akkor én csak
félember vagyok? Soha nem éreztem, hogy az életem szánalmas lenne pusztán
azért, mert bizonyos dolgok kimaradnak belőle, viszont helyettük olyasmikben
van részem, amik nem biztos, hogy minden "teljes ember" számára
megadatnak...Szerintem az, hogy az ember mennyire éli meg az élet teljességét,
azon múlik, hogy mennyire tudja vagy akarja kihasználni a sors kínálta
lehetőségeket. Szánalmassá pont attól válik valaki, (legalábbis az én
szememben), ha nem veszi észre ezeket a lehetőségeket, és így nem is tud élni
velük.
- Mi a véleményed az
esélyegyenlőségről és az akadálymentesítésről?
- Ha már a bánásmód szóba került: az
esélyegyenlőség és az akadálymentesítés hatalmas témák, regényt lehetne írni
róluk. Amit fontosnak tartok kiemelni az az, hogy rengeteg olyan apróságnak
tűnő dolog van, ami pusztán empátia, odafigyelés, bánásmód kérdése, de hatalmas
lépés az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód terén.
- Mire gondolsz?
- Említek egy saját példát. Egyszer
lefoglaltam Szlovéniában egy szállást egy magánháznál. Volt egy lépcsőfok, és a
házigazda, mikor megírtam, hogy kerekes székes vagyok, pár deszkából épített
nekem egy kis rámpát, pedig írtam, hogy nem egyedül megyek, lesz segítségem. Ez
egy nagyon kedves gesztus volt, és külföldön számtalan ilyennel találkoztam.
Nem ártana átvennünk ezt a fajta hozzáállást. Persze tisztában vagyok vele,
hogy ez csepp lenne a tengerben, hatalmas megoldandó feladatok várnak még ránk
a fent említett két témakörben, és nagyon gyerekcipőben járunk még. Itt most
nem is szeretném felsorolni a már-már unásig ismert problémákat.
- A hozzáállás csak az egészséges
embereken múlik?
- Nem győzöm hangsúlyozni, nekünk,
sérülteknek is tennünk kell az ügy érdekében. Nyitnunk kell, nem begubózni, meg
kell jelenni az élet mindenféle színterén, hogy megismerhessenek minket, mert
az elfogadás csak így jöhet létre, egyoldalúan nem várhatjuk ezt el. A
kiszolgáltatottságunkat is csak akkor csökkenthetjük, ha mi is közeledünk,
megmutatjuk a saját világunkat, és ráébresztjük az embereket, hogy nem is különbözünk
annyira, mint azt első ránézésre gondolják rólunk.
- Az esélyegyenlőség kapcsán…
találtam Tőled egy klassz írást.
Virág Kátai: Álom, álom...
Nézek egy sorozatot, mely egy törpe
növésű házaspár mindennapjaiba enged betekintést. Túl azon, hogy már az is
vágyakozással tölt el, hogy látom, milyen meghitt és szeretetteljes a
kapcsolatuk, elgondolkodtam, mennyire másképp mennek külhonban a dolgok. A
feleség neonatológus orvos a maga 99 cm-s magasságával. WTF???- merülhetne fel
a kérdés itthon, hisz kis hazánkban valószínűleg már a felvételi alkalmassági
vizsgán elhasalna a csaj, mondván, az ő állapotában, az ő méretével, alkatával
ugyan hogyan is látná el a feladatát? Aztán ha valami "fatális
véletlen" folytán mégis elvégezhetné az egyetemet, nálunk ugyan melyik
kórház alkalmazná? A szülők hozzáállásáról már nem is beszélve: "az én
gyerekemet egy "ilyen" ne kezelje!" Pedig szemmel láthatóan
nagyon is jól elboldogul a szakmájában, minden megoldható. Aztán megfigyeltem
azt is, mennyire másképp állnak hozzá(juk) az emberek: mennyivel fesztelenebbül
cseveg a csajjal a fodrász, (aki történetesen pasi), de bárkit említhetnék a
kollégáiktól kezdve a barátokon át a vadidegenekig. Ilyenkor mindig felmerül
bennem a kérdés: nálunk vajon kialakul valaha ez a fajta hozzá(nk)állás? Nah,
ja, azt hiszem, sürgősen ki kell vennem a kezem ama képzeletbeli biliből.
- Mi a véleményed az Internetről és
a Facebookról?
-Nagyon jónak tartom ezeket a
lehetőségeket mind az ismerkedésre, mind a kapcsolattartásra. A páromat is így
ismertem meg, sőt, a korábbi párkapcsolataim is a net által köttettek. Tény,
hogy el is távolít, ha bezárkózunk a virtualitásba, de ha okosan használjuk,
akkor kinyílhat a világ!
Virág Kátai: KI MER A NADRÁG ALÁ
NÉZNI?
A cím megtévesztő, ezúttal nem
korhatáros írás
Egyszer egy ismerősöm az egyik
internetes oldalon profilképként kitett egy rémisztő külsejű, lila, hónaljig
felhúzott mackónadrágba öltözött fazonról egy fotót, azzal a céllal, hogy
kiderítse, vajon mennyien fognak ezek után szóba állni vele, hogy vajon tényleg
ennyire befolyásoló tényező-e a külső. A képről eszembe jutott, hogy nekem is
van ám egy remekbeszabott "lilagatyóm", azaz az állapotom, mely
tökéletes szűrőként "funkcionál". Igaz, az én "nadrágom"
rám van "gyógyulva", nem tudom le-föl veszegetni kényem-kedvem
szerint. De nem bánom. Érdekes megfigyelni, ki az, aki képes túllátni rajta,
azaz hajlandó észrevenni a "nadrág alatt" rejtező embert. Nem
mindenki ért a nadrág alá nézés (látás) művészetéhez, mert ehhez az kell ám!
Empátia, megértés, tolerancia, kíváncsiság, szeretet, egyszóval igazi művészet.
- Magával a lélekkel foglalkozol a
következő két haikudban:
KÁTAI VIRÁG: Lélek- jelenlét
/Haiku-kísérlet/
Huszonegy grammnyi
súlyveszteség a testből:
ennyi a lélek?
súlyveszteség a testből:
ennyi a lélek?
E (súly)veszteség
terhét halálom után
terhét halálom után
elviselnétek?
S te vajon lelked,
létezésed értékét
hány grammban méred?
létezésed értékét
hány grammban méred?
************************
Kátai Virág: Seb-tapasz-talat
Van-e arról
tapasztalat:
a lelki seb is
beheged egy
tapasz alatt?
- Mi ad erőt a nehéz
időszakokban?Hiszel Istenben?
- Nem hiszek Istenben. Korábban azt
gondoltam, a vallás a gyenge emberek menedéke, vigasza, hisz az ember csak
magára számíthat, nem várhatja egy külső hatalomtól, egy megfoghatatlan
akármitől a segítséget. Ma már árnyaltabb a kép, és bár nem vagyok vallásos,
valamiféle hitem mégiscsak van. Sok olyan esemény történt az életemben, amiről
úgy érzem, nem véletlenül történtek, szükségem volt rájuk. Tehát valamiféle
rendező elvnek mégiscsak kell lennie, de úgy tartom, az ember alapvetően
felelős a saját sorsa alakulásáért.
Ha épp magam alatt vagyok, rossz
időszakot élek át, akkor saját magamból vagy a szeretteimből igyekszem erőt
meríteni a folytatáshoz, és nem Istenben keresem a menedéket.
- Milyen terveid vannak?
- Nagyon hosszú távra nem tervezek.
Hiszek abban, hogy fontos megélni a mát, az adott pillanatot. Persze olykor
aggodalmaskodom a jövőt illetően, úgyhogy az előbb említetteket még gyakorolnom
kell. Rövid távon tervezem, hogy meg kellene végre tanulnom vezetni (csak ne
rettegnék annyira tőle!), ezen kívül szeretném komolyabban folytatni a
tanítást, és esetleg valamiféle tréneri, tanácsadói munkába belefogni, amibe
már pár alkalommal belekóstoltam, és bár borzasztó nagy felelősséggel jár,
ugyanakkor tetszik, hogy segíthetek másoknak felismerni e bennük szunnyadó
képességeket, illetve rátalálni a céljaik eléréséhez vezető útra. Számomra
fontos, hogy hasznosnak érezhessem magamat, és amit csinálok, és eközben persze
én is rengeteget tanulok önmagamról. Egyszóval dupla haszon.
- Megfogalmaztál valamiféle hitvallást?
- Íme egy részlet egyik írásomból,
amolyan ars poetica-féleség:
...Talán én is tudtam (tudok)
adni nektek egy kicsit magamból. Ha mást nem, hát megpróbálom közelebb hozni
hozzátok az én világomat, hogy lássátok, nem is különbözik annyira a tiétektől.
Ezt fontosnak tartom, mert lépten-nyomon ledöbbenek, mennyi téves képzet él az
emberekben a sérültekkel kapcsolatban.
Mai napig fetrengek a
röhögéstől, ha eszembe jutnak egyik volt fősulis barátnémnak a szavai: mikor
még csak látásból ismert, azt hitte, kedélyjavító gyógyszert szedek, mert az
nem lehet, hogy az én helyzetemben valaki ennyire nyitott, vidám legyen, ennyit
röhögjön. Persze, szedek. Optimizmusnak, életszeretetnek hívják az én
"gyógyszeremet". Nagy dózisban szedem minden nap. Hogy elhiggyem,
igenis van értelme az életemnek, a mindeddig (és lehet, hogy mindörökre)
kimaradó dolgok ellenére, amik nélkül sokak szerint nincs értelme az ember
életének. Elhitetem magammal, mert el akarom hinni! Mert szeretek élni. Mert
érzéseket adok, és kapok. Mert le akarom dönteni a falakat, a sztereotípiákat,
amik közénk állnak. Mert erre születtem. KOS-nak. Faltörő, faldöntő kosnak...
- Nagyon szépen köszönöm, hogy
megismerhettünk a riportod alapján – kedves Virág! Nekem is az a célom, hogy
ledöntsem a falakat!
SZEBB LENNE A VILÁG
Ha... észrevennénk magunk körül azokat a helyzeteket, amin tudunk segíteni... és segítenénk!
Ha... meglátnánk a mosoly mögött a fájdalmat, és enyhítenénk szeretettel!
Ha... észrevennénk egymásban az értéket!
Ha... ahelyett, hogy kritizálnánk a másikat, szeretettel fordulnánk felé!
Ha... örülnénk annak, hogy sok közös vonás van bennünk!
Ha... felkarolnánk azokat, akik falakat emelnek maguk köré!
Ha... hidakat emelnénk, hisz EGYÜTT könnyebb!
Ha... észrevennénk magunk körül azokat a helyzeteket, amin tudunk segíteni... és segítenénk!
Ha... meglátnánk a mosoly mögött a fájdalmat, és enyhítenénk szeretettel!
Ha... észrevennénk egymásban az értéket!
Ha... ahelyett, hogy kritizálnánk a másikat, szeretettel fordulnánk felé!
Ha... örülnénk annak, hogy sok közös vonás van bennünk!
Ha... felkarolnánk azokat, akik falakat emelnek maguk köré!
Ha... hidakat emelnénk, hisz EGYÜTT könnyebb!
*************************
6. BEMUTATOM A NAGYAPÁM...
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Kerekes Géza (1929-2009)
 |
| Erdősné Onda Marica |
Kerekes Géza Kunhegyesen született.
Szolnokon élt és alkotott. Ismert
szórakoztató zenészként kereste kenyerét. Néhány évig a vakok megyei
szervezetében vezető tisztséget töltött be,később is a sorstársi
közösségek meghatározó egyénisége maradt. Irodalmi munkásságát magánkiadású
kötetekben, antológiákban, folyóiratokban megjelent prózai írások és
versek őrzik. Rádiós és televíziós szereplései széleskörű tudásról,
optimista életérzésről tanúskodnak.
szórakoztató zenészként kereste kenyerét. Néhány évig a vakok megyei
szervezetében vezető tisztséget töltött be,később is a sorstársi
közösségek meghatározó egyénisége maradt. Irodalmi munkásságát magánkiadású
kötetekben, antológiákban, folyóiratokban megjelent prózai írások és
versek őrzik. Rádiós és televíziós szereplései széleskörű tudásról,
optimista életérzésről tanúskodnak.
"Harminc éve találkoztam Vele
először. Akkor alig múlt ötven, én
huszonévesen- friss vakságom terhétől roskadva- eleinte keserűen lázadozva
kortyolgattam a szavait. Mi vezérelt éppen Hozzá, mit kerestem azután oly
gyakran Nála? Akkoriban nem fogalmazódott meg bennem ez a kérdés.
Egyszerűen jó volt okos gondolataival azonosulni, sziporkázó humorával
töltekezni, szeretetében sütkérezni. Felegyenesedni és ismét hinni!"
Írta Kerekes Gézáról Dr. Baranyiné Miks Mária.
Gyermekként ilyennek láttam én is a nagyapámat. A hozzá forduló embereknek
apukája, nagypapája, mindenki Géza bácsija volt. A bátorításban,
vígasztalásban, lelki sebek gyógyításában felülmúlhatatlanná edződött saját,
fájdalmas élményeinek hatására.
Az egyre romló látásával küszködő kisfiú, a zongorista, férj, családapa,
tevékeny író, költő képe csak halála után, prózai írásait, és verseit
olvasva rajzolódott elém.
Optimista életfelfogásából erőt merítve jutottam arra az elhatározásra, hogy
műveit közreadom, hogy azok is erőt, bátorítást, vígaszt meríthessenek
gondolataiból, akik személyesen nem ismerhették őt.
De ki tudná Őt hitelesebben bemutatni, mint saját alkotásai, melyekből
megismerhetjük életét, gondolatait, vívódásait, örömeit.
huszonévesen- friss vakságom terhétől roskadva- eleinte keserűen lázadozva
kortyolgattam a szavait. Mi vezérelt éppen Hozzá, mit kerestem azután oly
gyakran Nála? Akkoriban nem fogalmazódott meg bennem ez a kérdés.
Egyszerűen jó volt okos gondolataival azonosulni, sziporkázó humorával
töltekezni, szeretetében sütkérezni. Felegyenesedni és ismét hinni!"
Írta Kerekes Gézáról Dr. Baranyiné Miks Mária.
Gyermekként ilyennek láttam én is a nagyapámat. A hozzá forduló embereknek
apukája, nagypapája, mindenki Géza bácsija volt. A bátorításban,
vígasztalásban, lelki sebek gyógyításában felülmúlhatatlanná edződött saját,
fájdalmas élményeinek hatására.
Az egyre romló látásával küszködő kisfiú, a zongorista, férj, családapa,
tevékeny író, költő képe csak halála után, prózai írásait, és verseit
olvasva rajzolódott elém.
Optimista életfelfogásából erőt merítve jutottam arra az elhatározásra, hogy
műveit közreadom, hogy azok is erőt, bátorítást, vígaszt meríthessenek
gondolataiból, akik személyesen nem ismerhették őt.
De ki tudná Őt hitelesebben bemutatni, mint saját alkotásai, melyekből
megismerhetjük életét, gondolatait, vívódásait, örömeit.
Kerekes Géza: A vak zongorista
Fehérbotos férfi ballag az estében
Apró lépésekkel, tétován halad.
Arcán derűs mosoly, dallal a lelkében
meg-megkopogtatja bottal a falat.
Apró lépésekkel, tétován halad.
Arcán derűs mosoly, dallal a lelkében
meg-megkopogtatja bottal a falat.
Pódium, zongora, zenekar, étterem.
A vak zongorista rajongva zenél.
Számára a hangok világa szerelem,
Melyben ő is fontos, boldog és remél.
A vak zongorista rajongva zenél.
Számára a hangok világa szerelem,
Melyben ő is fontos, boldog és remél.
************************
Kerekes Géza: A két galamb
Egy galambot simogatok,
Szelíden szedi a magot.
Ilyen volt az édesanyám
azon a kis, meghitt tanyán.
Emlékezem és könnyezem.
Szelíden szedi a magot.
Ilyen volt az édesanyám
azon a kis, meghitt tanyán.
Emlékezem és könnyezem.
Egy galambot simogatok,
A felhőknek kiált nagyot.
Ilyen volt az édesapám
Ő rá hasonlítok? Talán.
Emlékezem és könnyezem.
A felhőknek kiált nagyot.
Ilyen volt az édesapám
Ő rá hasonlítok? Talán.
Emlékezem és könnyezem.
Megkondul a lélekharang,
S nem mozdul a két kőgalamb.
Márványtáblát simít kezem
Virágom a sírra teszem.
Emlékezem és könnyezem.
S nem mozdul a két kőgalamb.
Márványtáblát simít kezem
Virágom a sírra teszem.
Emlékezem és könnyezem.
****************************
Kerekes Géza: Kezemben a kezetekkel
Egyszer, ha majd ágyam is fáj,
és közelít az égi táj
Üljetek ide mellém!
és közelít az égi táj
Üljetek ide mellém!
Meg kell, hogy köszönjem néktek a
gondot
A sok-sok szépet,
A fényt életem egén.
A sok-sok szépet,
A fényt életem egén.
Az alkony estébe fordult.
Azért ami szép volt s elmúlt,
botor dolog zokogni.
Azért ami szép volt s elmúlt,
botor dolog zokogni.
Rég begyógyult lelki sebbel
Melengető emlékekkel
szeretnék mosolyogni.
Melengető emlékekkel
szeretnék mosolyogni.
Kezemben a kezetekkel
Talán majd így mehetek el
ha megérlelt rá a kor.
Talán majd így mehetek el
ha megérlelt rá a kor.
S mögötte egy szép élettel,
szelíd búcsú lehelettel
újra porrá lesz a por.
szelíd búcsú lehelettel
újra porrá lesz a por.
*************************
7. NOVELLA
BOGNÁR PAPP IRÉN: Az első ártatlan szerelem
Végre itt a vakáció! Jövőre már
másodikos gimnazista leszek! A nyáron elmegyek az Olgiékhoz Mágocsra, ott lesz
búcsú.
Illatos volt a nyári este, a fiatalok bálra gyülekeztek. Azt mondják jó zenekar játszik, és ilyenkor sokan vannak. A szülők már néhány éve nem kísérik el a lányokat a bálba. Nekem is megengedték, hogy az Olgiéknál alhatok. Egy színes selyemruha volt rajtam, de elvittem magammal az új rózsaszín ruhámat. Azt gondoltam, hogy nem húzom fel, mert le kellene vágatnom a hosszából. Bár azt mondják, hogy a midi a divat. Ezt errefelé nem merik még felhúzni a lányok. A selyemruhában csinos lehettem, mert többen felkértek táncolni. Először kint a kultúrház udvarán volt a bál, majd később bepakoltak a zenészek. Egy fitos orrú szép arcú szőke kis kamasz kért fel táncolni, Nándinak hívták. Nagyon tetszett a szép kék szeme, s a mindig mosolygós arca. Néhány hónappal fiatalabb nálam. Bent a teremben viszont felhúztam a rózsaszín virágos midimet, elég feltűnő jelenség voltam, fel is kért a Bagossy Laci. Akkor talán ő volt a kultúros, már nem emlékszem, de később ismert rendező lett belőle.
Nándi akkor éjjel hazakísért, vagyis az Olgiékig. Úgy emlékszem, hogy megcsókolt. Ekkor kezdődött a románcunk, amelyik néhány évig tartott. Bár párhuzamosan volt még egy Komlón tanuló karcagi fiú, akivel nagyon ritkán találkoztam, moziba mentünk és sokáig leveleztünk. De semmi több.
Ha meglennének, a régi Naplóim bizonyára ezer emléket idézne fel, de így csak a kuszán emlékezem és nagy vonalakban, hogyan is volt az első gyönyörű szerelem, amelyik ha több szakaszban is, de a halálig tartott.
Azon a nyáron találkoztunk még néhányszor, de semmi többre nem emlékezem, csak egy romantikusan induló szerelemre. Hazakísért a házunkhoz, egyszer a kertünkben, a szilvafa alatt búcsúzkodtunk sokáig. Aztán amikor elkezdődött az iskola, váltottunk néhány levelet. Hazautazásomkor átjött hozzánk, mivel a szomszédos faluban laktunk. Kerékpárral jött, még esőben is, hidegben is, tudom majd lefagyott a bicikliről.
Nálunk néha megkínáltuk, ő csodálkozott, hogy mi télen is kolbászt eszünk, mert ők csak nyáron kezdték meg, régi szokás szerint aratás körül. Akkoriban már a kombájnok arattak.
A 17. tavaszomban járhattam, amikor fehér ruhámban lefotózott, amint a meggyfa zuhogó virágtengerrel ékes ágainál álltam nálunk a baromfiudvarban. Máig ez a legkedvesebb képem ebből az időből. Őt én fényképeztem le, de kettőnkről együtt nincs kép.
Egyszer télen ketten maradtunk a konyhában, a szüleim már lefeküdtek. Szép hófehér habos kis blúz volt rajtam. Nándi a blúzom kezdte kigombolni, szerette volna megsimogatni a mellem, mert ilyet még sosem tett. Én félve, de hagytam, még csak két gombig jutott, amikor megjelent anyukám a szobaajtóban. Ott leskelődött, nehogy valami illetlen dolog történjék.
Tizenhét éves lehettem. Akkoriban még nem volt mobil telefon, még vezetékes is alig, így lassúbb volt az élet, nem ilyen pörgős, mint ma. A találkák is ritkábbak voltak, időnk is volt, mint a tenger.
Érettségi ballagásomra Munkácsy Mihály életét kaptam meg tőle, két kötetben, a Nap szerelmese, és az Aranyecset címmel.
Lassan közeledtem a 18. életévem felé, és megígértem neki, ha nagykorú leszek, akkor történhet köztünk közelebbi. Vagyis az enyém leszel?- kérdezte örömmel, és én rábólintottam. Csakhogy azon a nyáron még várni kellett, mert a nyár vége felé lettem 18, de valahogy mégsem történt meg.
Dolgozni kezdtem Komlón. Ott éltem egy idős házaspárnál albérletben. Juliska nénivel aludtam egy szobában, eszem ágában sem volt a testi kapcsolat a valóságban, csak néha fantáziáltam róla.
Illatos volt a nyári este, a fiatalok bálra gyülekeztek. Azt mondják jó zenekar játszik, és ilyenkor sokan vannak. A szülők már néhány éve nem kísérik el a lányokat a bálba. Nekem is megengedték, hogy az Olgiéknál alhatok. Egy színes selyemruha volt rajtam, de elvittem magammal az új rózsaszín ruhámat. Azt gondoltam, hogy nem húzom fel, mert le kellene vágatnom a hosszából. Bár azt mondják, hogy a midi a divat. Ezt errefelé nem merik még felhúzni a lányok. A selyemruhában csinos lehettem, mert többen felkértek táncolni. Először kint a kultúrház udvarán volt a bál, majd később bepakoltak a zenészek. Egy fitos orrú szép arcú szőke kis kamasz kért fel táncolni, Nándinak hívták. Nagyon tetszett a szép kék szeme, s a mindig mosolygós arca. Néhány hónappal fiatalabb nálam. Bent a teremben viszont felhúztam a rózsaszín virágos midimet, elég feltűnő jelenség voltam, fel is kért a Bagossy Laci. Akkor talán ő volt a kultúros, már nem emlékszem, de később ismert rendező lett belőle.
 |
| Bognár Papp Irén |
Nándi akkor éjjel hazakísért, vagyis az Olgiékig. Úgy emlékszem, hogy megcsókolt. Ekkor kezdődött a románcunk, amelyik néhány évig tartott. Bár párhuzamosan volt még egy Komlón tanuló karcagi fiú, akivel nagyon ritkán találkoztam, moziba mentünk és sokáig leveleztünk. De semmi több.
Ha meglennének, a régi Naplóim bizonyára ezer emléket idézne fel, de így csak a kuszán emlékezem és nagy vonalakban, hogyan is volt az első gyönyörű szerelem, amelyik ha több szakaszban is, de a halálig tartott.
Azon a nyáron találkoztunk még néhányszor, de semmi többre nem emlékezem, csak egy romantikusan induló szerelemre. Hazakísért a házunkhoz, egyszer a kertünkben, a szilvafa alatt búcsúzkodtunk sokáig. Aztán amikor elkezdődött az iskola, váltottunk néhány levelet. Hazautazásomkor átjött hozzánk, mivel a szomszédos faluban laktunk. Kerékpárral jött, még esőben is, hidegben is, tudom majd lefagyott a bicikliről.
Nálunk néha megkínáltuk, ő csodálkozott, hogy mi télen is kolbászt eszünk, mert ők csak nyáron kezdték meg, régi szokás szerint aratás körül. Akkoriban már a kombájnok arattak.
A 17. tavaszomban járhattam, amikor fehér ruhámban lefotózott, amint a meggyfa zuhogó virágtengerrel ékes ágainál álltam nálunk a baromfiudvarban. Máig ez a legkedvesebb képem ebből az időből. Őt én fényképeztem le, de kettőnkről együtt nincs kép.
Egyszer télen ketten maradtunk a konyhában, a szüleim már lefeküdtek. Szép hófehér habos kis blúz volt rajtam. Nándi a blúzom kezdte kigombolni, szerette volna megsimogatni a mellem, mert ilyet még sosem tett. Én félve, de hagytam, még csak két gombig jutott, amikor megjelent anyukám a szobaajtóban. Ott leskelődött, nehogy valami illetlen dolog történjék.
Tizenhét éves lehettem. Akkoriban még nem volt mobil telefon, még vezetékes is alig, így lassúbb volt az élet, nem ilyen pörgős, mint ma. A találkák is ritkábbak voltak, időnk is volt, mint a tenger.
Érettségi ballagásomra Munkácsy Mihály életét kaptam meg tőle, két kötetben, a Nap szerelmese, és az Aranyecset címmel.
Lassan közeledtem a 18. életévem felé, és megígértem neki, ha nagykorú leszek, akkor történhet köztünk közelebbi. Vagyis az enyém leszel?- kérdezte örömmel, és én rábólintottam. Csakhogy azon a nyáron még várni kellett, mert a nyár vége felé lettem 18, de valahogy mégsem történt meg.
Dolgozni kezdtem Komlón. Ott éltem egy idős házaspárnál albérletben. Juliska nénivel aludtam egy szobában, eszem ágában sem volt a testi kapcsolat a valóságban, csak néha fantáziáltam róla.
 |
| Az első ártatlan szerelem... |
Nándi közben katona lett. Talán anyukám jobban emlékezne rá, hogyan is volt, hányszor találkoztunk, de én nem tudom. Sajnos már nincs kit megkérdeznem. Arra emlékszem igen élénken, amikor szakítottunk. Azt hittem összedől a világ. Az a fájdalmas szívdobogás, hogy elhagyott! Őszies idő volt, és az öcsém vitt át motorral Mágocsra. Szívembe tőrt döfött. Akkoriban én már több éve verseket írtam, de nem csak hóbortból, erős tűz égett bensőmben, és komoly elhatározás, hogy költő leszek. Ebben még egy gyönyörű szerelem sem tudott megakadályozni. Sok verset írtam akkoriban hozzá, a fájdalmamról, de éreztem, hogy a mi utunk nem mehet egyfelé. Nekem olyan férfi kell, akit sarkall a tudás, aki tovább akar lépni a falusi élet nehézségein. Tudásszomj volt bennem, céltudatosság. Mindenképp, fejlődni akartam, más körökben forogni, híres lenni, szépeket alkotni. Értelmiségivé szerettem volna válni. Elég görbe utat kellett ezért megtennem.
Később, a sors érdekessége, hogy Mágocsra mentem férjhez. Nem értelmiségi férfihez, még csak nem is módosabbhoz, édesanyja egyedül nevelte őt, elég szegényes házban éltek. Megszerettem, mert jóképű volt, vonzó és tetszett a nem éppen sima modora, mégis vonzott.
Házasságunkból két gyerekem született. Ő, az első szerelmem, egy módosabb lányt
vett el, apai jóváhagyásra. Nekik is két gyermekük lett. A 15 évi házasságom
alatt nem igazán láttam őt, sőt alig hallottam felőle. Éltük a magunk életét.
Egy faluban, mégis egymástól távol. A munka, az otthonteremtés eléggé lekötötte
energiánkat.
Arra még emlékszem, hogy amikor már gyűrűs mennyasszony voltam, találkoztunk
titokban, az én falumban. Kért, hogy gondoljam meg, még szakíthatok a
vőlegényemmel. Akkor nekem erre nem volt bátorságom. Mit szólnának a faluban?
Ettől féltem. Mennyire nem érdekelne ma az, hogy az én életemről ne a falu
szája miatt döntsek, hanem az érzéseim mondják meg mit tegyek.
Negyven hosszú év telt el azóta. Nagyszülők lettünk.
Harmadik kötetem dedikáltam a falujukban, amikor odajött hozzám.
Mágocs főterén voltunk, ott zajlottak az események, az ünnepség. Sokan kerestek meg a hársak árnyékában, és vették a könyvem.
- Szeretnék én is egy könyvet, de nincs pénzem!- mondta ő.
- Nem számít, Te ajándékba kapod!- válaszoltam. - S milyen jó, hogy ezt mondtam, és nem valami mást, mondjuk, hogy majd legközelebb kifizeted! Ki gondolta volna akkor, hogy nem lesz soha többet legközelebb! Milyen jó, ha az ember ebben a múlandó és törékeny létben el tud rugaszkodni a földi javak gyarapításától, a kapzsiságtól és nagylelkűen viselkedik.
Akkor Ő megfogta a kezem, és megcsókolta. Aztán elindult, s én indultam volna vissza a dolgom felé, de ő visszafordult.
- Szeretnék még valamit mondani. - suttogta az ő halk és kedves hangján, ahogy beszélt velem mindig, egész életében, mert ő finom volt, mint egy szellő, mint egy halk sóhaj, mint egy pillanat a szivárvány megszületéséből. Szelíd hangon szólt, szelíd szőke fejét kissé lehajtva ismét megfogta a kezem.
- Voltam a házatoknál, megnéztem a gyermekkori házad, a házat, ahova jártam udvarolni neked….Biciklivel mentem, mint amikor hozzád vitt a szívem. Aztán kimentem a temetőbe is, megnéztem édesanyád sírját, mert tudom a földön neked ő volt a legdrágább. – Amint ezt mondta, néhány könnycsepp hullt a kezemre.
S elment.
Néhány hónap múlva jöttek az email üzenetek, hogy meghalt.
Volt egy szerelem, hófehérben.
Negyven hosszú év telt el azóta. Nagyszülők lettünk.
Harmadik kötetem dedikáltam a falujukban, amikor odajött hozzám.
Mágocs főterén voltunk, ott zajlottak az események, az ünnepség. Sokan kerestek meg a hársak árnyékában, és vették a könyvem.
- Szeretnék én is egy könyvet, de nincs pénzem!- mondta ő.
- Nem számít, Te ajándékba kapod!- válaszoltam. - S milyen jó, hogy ezt mondtam, és nem valami mást, mondjuk, hogy majd legközelebb kifizeted! Ki gondolta volna akkor, hogy nem lesz soha többet legközelebb! Milyen jó, ha az ember ebben a múlandó és törékeny létben el tud rugaszkodni a földi javak gyarapításától, a kapzsiságtól és nagylelkűen viselkedik.
Akkor Ő megfogta a kezem, és megcsókolta. Aztán elindult, s én indultam volna vissza a dolgom felé, de ő visszafordult.
- Szeretnék még valamit mondani. - suttogta az ő halk és kedves hangján, ahogy beszélt velem mindig, egész életében, mert ő finom volt, mint egy szellő, mint egy halk sóhaj, mint egy pillanat a szivárvány megszületéséből. Szelíd hangon szólt, szelíd szőke fejét kissé lehajtva ismét megfogta a kezem.
- Voltam a házatoknál, megnéztem a gyermekkori házad, a házat, ahova jártam udvarolni neked….Biciklivel mentem, mint amikor hozzád vitt a szívem. Aztán kimentem a temetőbe is, megnéztem édesanyád sírját, mert tudom a földön neked ő volt a legdrágább. – Amint ezt mondta, néhány könnycsepp hullt a kezemre.
S elment.
Néhány hónap múlva jöttek az email üzenetek, hogy meghalt.
Volt egy szerelem, hófehérben.
*************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL
NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
LOGIKUSSÁG - DIVIKE MEGMAGYARÁZZA...
NAGY VENDEL: UNOKÁS VERSEK
Névnapja, és Karácsony után
számot vet a szőke legényke,
mi az ünnepek termése?
az ifi ember megvizitálja,
mennyi autóinak száma.
hányan állnak a garázsban?
lendkerekes, és elektromos,
van neki villany motorja,
némelyik megy is.
van mindenféle fajta,
amilyen csak lehetséges,
amilyet akarna.
kinyílik az összes ajtaja,
néhányuknak csak madzag a húzója.
billencs, melyik a homokot hordja,
markolós, ami felrakja.
s kisszéken ül az ajtóban,
várja hogy fát hozzanak
Dávidnak a Góliátok,
amit ő behordhatna a kamrába.
láncfűrészének ő a motorja.
elektromos traktorok sora,
buszok, mik az embereket viszik,
piros , sárga, kék,
helyközi, és helyi járat,
az ajtók záródnak,
vigyázat!
az ember nem is tudja melyik melyik.
de mégis csak a csúcsok csúcsa,
a sok szirénázók csapata.
milyen autók ezek?
és hol laknak?
értetlenkedek...
magabiztosan felel az ötéves unoka,
ez a rendőrség,
ez a tűzoltóság,
ez a katonaság,
és ez pedig a mentőség.
végül is nincs más verzióság,
hatóság , és hathatóság,
elöljáróság.
hathatós hatóság,
ez a logikusság
az ígéret adósság.
2018. január 15.
...............................................
NAGY VENDEL: LESEK MINT A LUKI NYÚL
Nincs a Földön semmiféle új,
figyelek,
figyelek jobbra, balra,
akár a luki nyúl,
nehogy bekerítsenek készakarva.
nem lépek semmi olyanra
ami imbolyogna,
vagy nem stabil,
mindent a Föld közepe felé
vonz a gravitáció.
történhet velünk bármi,
a zuhanó repülő gépen
s a meglékelt hajón
egy ateistát sem lehet találni.
egy imát néha magam is elmormolok.
ÁMEN DOMINE..
ÚGY LEGYEN URAM...
ahogyan Te akarod.
látlak benneteket gazok,
vakon is átlátok rajtatok,
nem hamis próféta vagyok.
jobban odafigyelek rátok,
mióta kuksi lettem,
számból a valót hallhatjátok.
néha az ideg felvet,
nem találkozik a külcsín és a belbecs.
csak annak szép a gondolatja,
kinek jó a belső akaratja.
pedig legendás a türelmem,
fát lehet vágni a hátamon
ha nem túl göcsörtes.
okosnak hitt emberekkel
döngölni lehetne a Földet.
fidelek akár a castró,
nehogy kubaltázzanak velem.
sorsom újabban
egy nehéz akta,
valahogy úgy,
ahogy a svápemper mondja,
valaki nekicsapta,
de ő nem így mondta..
ez már legyen az ő dolga.
remélem még nem adakta,
nincs még beporolva.
sorsunk valahol meg van írva,
kezével óvja a teremtő.
kit Isten valamire tartogat,
azt meg is próbálja.
lesek mint a luki nyúl,
ha látom hogy baj van,
vagy sejtem mint vad a vihart,
vagy vadász van a határban,
visszabújok a lukba.
2018. január
21.
*************************
9. BARÁTAIMNAK
KOVACS JOSEF KOPEK: A KOCKA EL VAN VETVE
 |
| Kovacs Josef Kopek |
Barátaimnak!
A kocka el van vetve...
Ez volt életem útjának, eddigi legnehezebb kereszteződése.
Két út állt előttem, élni, vagy így élni. Orvosaim, a Damokleszi kardal láttak fejem fölött, mások eddigi életemre utaltak, a szokásos, ahogy eddig megvoltál stb.
Sajna de a döntés csak az enyém volt. Kaptam három nap gondolkodási időt.
A haláltól sosem féltem a születést egy tragédiának tartottam, (persze az újszülött szempontjából,) mindig úgy éreztem hogy ezzel csak bevégzek egy elkezdett folyamatot.
De olvasván sok szakirodalmat, és látván, hogy az infarktus sem biztos halál, itt is marathatsz tehetetlen ágyba kényszerített hosszú távon kiszolgáltatott életnek nem nevezhető állapotban és közben találván egy orvost Kolozsváron, ki megnyerte bizalmam, kérve Istent, hogy világosítsa meg elmémet, és segítsen dönteni, meghoztam végső és visszafordíthatatlan határozatom, megyek, február nyolcadikán reggel bevonulok és várom a csodát.
Hiszem, hogy még koccintani fogunk, de ha véletlenül Isten megelégelni földi tévelygéseim, őrizétek meg emlékem, szerettelek titeket és mindig jó volt veletek lenni. az Úr áldását kérem rátok.
A kocka el van vetve...
Ez volt életem útjának, eddigi legnehezebb kereszteződése.
Két út állt előttem, élni, vagy így élni. Orvosaim, a Damokleszi kardal láttak fejem fölött, mások eddigi életemre utaltak, a szokásos, ahogy eddig megvoltál stb.
Sajna de a döntés csak az enyém volt. Kaptam három nap gondolkodási időt.
A haláltól sosem féltem a születést egy tragédiának tartottam, (persze az újszülött szempontjából,) mindig úgy éreztem hogy ezzel csak bevégzek egy elkezdett folyamatot.
De olvasván sok szakirodalmat, és látván, hogy az infarktus sem biztos halál, itt is marathatsz tehetetlen ágyba kényszerített hosszú távon kiszolgáltatott életnek nem nevezhető állapotban és közben találván egy orvost Kolozsváron, ki megnyerte bizalmam, kérve Istent, hogy világosítsa meg elmémet, és segítsen dönteni, meghoztam végső és visszafordíthatatlan határozatom, megyek, február nyolcadikán reggel bevonulok és várom a csodát.
Hiszem, hogy még koccintani fogunk, de ha véletlenül Isten megelégelni földi tévelygéseim, őrizétek meg emlékem, szerettelek titeket és mindig jó volt veletek lenni. az Úr áldását kérem rátok.
Az alábbiakban elküldöm három
versemet, melyek ebben az időszakban születtek:
***********************************
Más lettem
Most mindent érzek, mit eddig nem
éreztem,
Hogy van egy időmérőm ez az én szívem.
Ketyeg, mint egy óra, eddig nem figyeltem.
Az, hogy fájni is tud, ezt még most sem hiszem.
Mellemet, ha súly nyomta, mindig úgy hittem,
Tündérek pihentek meg, kissé szívemen.
Vagy szerelem nyila, ült meg most keblemben.
Csillagokat láttam, de örömmel tűrtem.
De legördült a függöny vége a játéknak,
Lefújták a mecset, holt vágányra raktak.
Mi jöhet majd még ezután,
Égbe szállok angyal szárnyán?
Vagy itt felednek örökre,
És nem vagyok jó semmire?
Visszatér most gyerekkorom,
Ismét csak a napot lopom.
Semmi tevő lesz a nevem,
Egész nap csak iszom eszem.
Mások terhét nem vállalom,
Enyémet is másra rakom.
Napjaim csak számolgatom,
Összeadom és kivonom.
Így lesz ez, ha itt maradok,
Ha nem csaptak be az álmok.
Ha pedig végleg elmegyek,
Isten maradjon veletek!
**********************************
Az utolsó játék.
Lehullt a rég ismert fátyol,
A függöny lassan legördült
Ez volt az utolsó játék,
Arcomról a mosoly eltűnt.
A színpad lassan elfordul,
Csak emlék marad az űrben.
Nyuszi, nyelte le a farkast,
A győztes zászlót kitűzve.
Játék volt ez a javábból,
De, a színészt, ki ismerte?
Csak elbújva volt igazi.
De, így senki sem nézhette.
Most, mint ismeretlen jár, kel,
Ki ő, senkit sem érdekel.
Ragyogása eltűnt kihalt,
Már most csak a neve maradt.
De van egy nő, kit még szeret,
Ő, ismerte ezt az embert,
Kit, maszkja meg nem tévesztett.
Hiába is hordozta ezt.
Már most fátyla sincsen neki,
De ő, még mindig szereti,
Emlékét örökre őrzi,
Ha már nem is fog játszani!
*********************************
Élni, vagy így is élni?
A probléma úgy kezdődött,
Szívem elkezdet zörögni.
Felmentem hát Kolozsvárra,
Egy szív lakatost keresni.
Nem túl messze a központtól,
Találtam egy szívműhelyt.
Ott a sok műszerész közt,
A megfelelő szakembert.
Ahogyan történi szokott,
A munkaágyra fektettek.
Itt többször is megforgattak,
S kopogtatták szívemet.
Aztán, mint manapság szokás,
Vizsgálgatták a Cé-Té-met.
Átnézve a leleteket,
Megszülettek a döntések.
Ajaj, nem lesz könnyű dolgunk,
Több vezetékkel is, baj van!
Szétkel szedni ezt a motort,
Így csináljuk már újabban.
Egy kis semmiség az egész,
A doktor úr, így vígasztalt.
Van a testben plusz vezeték,
Ha, nem, hát rakunk újabbat.
Rutin munka ez már nálunk.
Motort kissé leállítjuk.
Ha kell, dugattyút cserélünk,
Majd ismét újra indítjuk.
No, azért azt, meg kel mondjam,
Néha, néha, megtörténhet,
Hogy az új szív nem indult el,
De ez nálam ritka eset.
E felbátorítás után,
Megbeszélhettem magammal.
Döntsem én el most egyedül,
Mit akarok a motorommal!
Doktor úr mindezt megértve,
Hogy meghozhassam döntésem:
Lenne önhöz egy kérdésem,
Válaszoljon, kérem szépen!
Mondja meg igaz szavára,
De csak így, csendben, diszkréten!
Most így megfoltozott szível,
Szerethetek e, úgy, mint régen?
ERDÉLY, 2018.02.02.
*************************
10. HANGOS VERSEK ÉS RÁDIÓ RIPORTOK
NAGY VENDEL VERSEI
AUSZTRÁL, ÉS KÍNAI RÁDIÓKBAN
NAGY VENDEL KÍNÁRÓL SZÓLÓ VERSÉT
ELMONDJA EGY KEDVES KÍNAI HÖLGY, KANG YIREN. (https://www.youtube.com/watch?v=yRlCLqraylg&feature=youtu.be)
NAGY VENDEL: EGY CSÉSZE FORRÓ, KÍNAI, ZÖLD TEA
 |
| Nagy Vendel |
Korábban kel itt a Nap,
mint a világ más féltekén,
sokaknak álmai hona,
ez itt már a mesés Ázsia.
fény vetül a pagodákra,
Peking tiltott palotáinak
titkos rejtekén.
ősi falakon kúszik a fény,
délhez közeledvén aranyos meredély.
évezredek titkait rejtette sokáig el,
de felfedi most már az érdeklődő ember előtt,
császárok kincseit mutatja a sírhalmok belseje most,
agyagkatonák ezrei
őrizték a fejedelmi álmot.
megismerheted mindezt, akár
a Sánkháji sárga villamost.
remegő rizs a porcelán tálon,
artistaként eszem pálcikával,
testemet hűsíti forró zöld tea,
asztalom remeke a porcelán váza.
édes savanyú mártásokban
roppantja bőrét a narancsos kacsa.
halmokban álló rizsek milliónyi válfaja.
kristálypohárban ontja illatát
a mandarinos nektár.
hűsíti testedet, és lelkedet,
érvényesül a külcsín , és a belbecs.
puha selyempárnákon
oson a langyos éj,
selyemre esznek a hernyók,
ezernyi eperfa levél,
begubódzik az évszázados remény.
a selyemúton újra száll
karavánok nehéz pora.
követi őket cirkuszosok
hajfonaton függő artisták varázslata.
lampionok sora úszik a Sárga folyón,
a tenger felé,
gyöngysorok folyama,
pekingi madárfészek a modern kor hona,
ráborul az alkony a Kínai nagy falra..
Huntól, Mongoltól hazájukat védő hősök,
s rabszolga hadak végső otthona.
bekevert főtt rizs örökös állaga,
masszív a védfalban.
évezredek keverednek,
fűszerek, ételek, nektárok,
émelyítő illata,
illat kavalkád orgia,
és a puskapor szaga,
mit szorgalmas emberek alkottak egykoron,
alázat, és a fegyelem kitartó sora.
katapultok suhogó kolonca,
üvöltő kémek elhaló sikolya,
tűzijátékok varázslata,
iránytűk északi sarkcsillaga,
földrengést jelző, golyót köpő béka.
megannyi csoda.
eljut lassan mindenhova.
Kínai embereket véd,
az évezredes rítus,
mereven ülő Buddha...
s a sok ősi dinasztia.
a lámpással kitömött
színes szalaggal átszőtt,
hosszasan tekergő
sárkányok csattogó fogsora .
messziről halk zenét hoz
a kóborló szél.
álomra hajtja fejét
s kissé megpihen,
a tovafutó remény.
s velem is elszalad néha,
a RIKSA KULI kocsija.
s mindvégig elvarázsol
egy forró, zöld tea.
mint a világ más féltekén,
sokaknak álmai hona,
ez itt már a mesés Ázsia.
fény vetül a pagodákra,
Peking tiltott palotáinak
titkos rejtekén.
ősi falakon kúszik a fény,
délhez közeledvén aranyos meredély.
évezredek titkait rejtette sokáig el,
de felfedi most már az érdeklődő ember előtt,
császárok kincseit mutatja a sírhalmok belseje most,
agyagkatonák ezrei
őrizték a fejedelmi álmot.
megismerheted mindezt, akár
a Sánkháji sárga villamost.
remegő rizs a porcelán tálon,
artistaként eszem pálcikával,
testemet hűsíti forró zöld tea,
asztalom remeke a porcelán váza.
édes savanyú mártásokban
roppantja bőrét a narancsos kacsa.
halmokban álló rizsek milliónyi válfaja.
kristálypohárban ontja illatát
a mandarinos nektár.
hűsíti testedet, és lelkedet,
érvényesül a külcsín , és a belbecs.
puha selyempárnákon
oson a langyos éj,
selyemre esznek a hernyók,
ezernyi eperfa levél,
begubódzik az évszázados remény.
a selyemúton újra száll
karavánok nehéz pora.
követi őket cirkuszosok
hajfonaton függő artisták varázslata.
lampionok sora úszik a Sárga folyón,
a tenger felé,
gyöngysorok folyama,
pekingi madárfészek a modern kor hona,
ráborul az alkony a Kínai nagy falra..
Huntól, Mongoltól hazájukat védő hősök,
s rabszolga hadak végső otthona.
bekevert főtt rizs örökös állaga,
masszív a védfalban.
évezredek keverednek,
fűszerek, ételek, nektárok,
émelyítő illata,
illat kavalkád orgia,
és a puskapor szaga,
mit szorgalmas emberek alkottak egykoron,
alázat, és a fegyelem kitartó sora.
katapultok suhogó kolonca,
üvöltő kémek elhaló sikolya,
tűzijátékok varázslata,
iránytűk északi sarkcsillaga,
földrengést jelző, golyót köpő béka.
megannyi csoda.
eljut lassan mindenhova.
Kínai embereket véd,
az évezredes rítus,
mereven ülő Buddha...
s a sok ősi dinasztia.
a lámpással kitömött
színes szalaggal átszőtt,
hosszasan tekergő
sárkányok csattogó fogsora .
messziről halk zenét hoz
a kóborló szél.
álomra hajtja fejét
s kissé megpihen,
a tovafutó remény.
s velem is elszalad néha,
a RIKSA KULI kocsija.
s mindvégig elvarázsol
egy forró, zöld tea.
WEN TI - ez a nevem kínai nyelven...!
SZEKSZÁRD, 2018.
JANUÁR 07.
MEGSZÓLALOK NAGY VENDEL
...........................................
NAGY VENDEL RIPORTJA A
KÍNAI NEMZETKÖZI RÁDIÓBÓL. 2018. ELSŐ RÉSZ.
KÉRTEK RÁ DIÓT? - RIPORTER ...HAJNAL LÁSZLÓ
A VERSET ELŐADJA....KANG YIREN
A RIPORT TÖBB RÉSZBŐL ÁLL.
..........................................
WEN TI
EZ A KÍNAI NEVEM,
JELENTÉSE ... KÉRDÉS ..
MEGSZOLALOKNAGY VENDEL
WWWMEGSZOLALOKBLOGSZPOT.HU
SZEKSZÁRD, 2018.01.26.
...........................................
NAGY VENDEL, MEGSZOLALOK
MAGAZIN, RÁDIO RIPORT, SÍDNEY MOZAIK, AUSZTRÁLIA
KÉRTEK RÁ DIÓT?
A GUSZTI RÁDIÓ ADÁSÁBÓL
A RIPORT KÖZVETLEN LINKJEI..
RIPORTER ILOSVAY GUSZTÁV
A VERSEKET ELŐADJA... ILOSVAY EGYED KATALIN
ILOSVAY GUSZTÁV
A RIPORT KETTŐ RÉSZBŐL ÁLL
ELSŐ RÉSZ
MÁSODIK RÉSZ
megszolaloknagyvendel
wwwmegszolalokblogszpot
.......................................
NAGY VENDEL RIPORTJA A
KÍNAI NEMZETKÖZI RÁDIÓBÓL. 2018. MÁSODIK RÉSZ.
KÉRTEK RÁ DIÓT?
RIPORTER ...HAJNAL LÁSZLÓ
A VERSET ELŐADJA....KANG YIREN
A RIPORT TÖBB RÉSZBŐL ÁLL.
MÁSODIK RÉSZ
WEN TI
MEGSZOLALOKNAGY VENDEL
WWWMEGSZOLALOKBLOGSZPOT.HU
SZEKSZÁRD, 2018.02 01.
*************************
11. ELBESZÉLÉS
CSOMOR HENRIETT: Kitartás a mindennapokban
Érettségi után 1995-ben,
rögtön elkezdtem munkát keresni, mert mindenáron dolgozni akartam. Hittel és
reménnyel álltam neki keresni. Naponta végigböngésztem az újság - munkát keres
- rovatát, de mindig szomorúan tapasztaltam, hogy számomra nincsen olyan munka,
amit el tudnék végezni. Lelkileg kiborultam, mert nem azért tanultam, hogy
egész életemben szociális segélyen éljek. Ez túl nagy büntetés volt nekem,
azért mert mozgássérült vagyok. Hinni akartam, hogy megállom a helyem a
társadalomban, de tudomásul kellett vennem, hogy még a védett, sérült
munkahelyeken sem kellettem, mert féltek, ahogy mozgok, hogy elesek és ők nem
tudnak felelősséget vállalni értem. A kezem sem volt elég ügyes, hogy iksz idő
alatt egyforma kis gombokat be tudtam volna zacskózni.
 |
| Csomor Henriett |
A másik helyen értelmi
fogyatékosokkal, és siketekkel használt ruhákat kellett volna válogatnom. De
ott is ijesztőnek tűntem, és még beszélgetni sem tudtam velük, mert nem
kommunikáltak.
Annak idején Csak segítséggel
közlekedtem ha akkor felvesznek valahova nem tudom megoldani a munkába járást.
Anya nem vállalhatta be a szállításomat, mert az rengeteg plusz költséggel
járt. Munkaterén el áshattam magam, csődöt mondtam. Akkor is csinálni
akartam valamit, utáltam magam azért, mert sérült vagyok. Mindig csak azt
hallottam, hogy nem fogok tudni dolgozni.
Végső elkeseredésemben kaptam egy
fehér-barna anyakecskét. Még picike volt, a barna nagy vesszőkosárba cipeltem,
úgy dédelgettem. Jennifernek neveztem el, akkoriban nagyon tetszett ez a név. A
családnak nem igazán tetszett Jenni, mert nem volt szabad ól. Apámat hiába
kértem, hogy csináljunk egy faólat Jenninek. Csak a mézesmadzagot húzta
el előttem, amíg megígérte. Kicsit elkezdtük, tartottam a deszkát, közben a
szomszéd kertész oszlopának támaszkodtam, hogy el ne essek. Aztán röhögött
egyet, és Pató Pál módjára azt mondta apám: - Hej, ráérünk, talán holnap folytatjuk!
- evvel el is ment. Nagyon dühös voltam rá: - Ekkorra szemétséget még nem
láttam! - kiabáltam. Ha tudnám, megcsinálnám egyedül. Istenem, miért nem adtál
legalább jó kezeket nekem, hogy ólat tudjak építeni. Szegény Jennifer így
halálra lesz ítélve, s ettől féltem. Mindig ez volt, s gyűlöltem, ha valamit
akartam, s apám nem, az mindig elmaradt.
Jenni nagyon elkényeztetett jószág
volt, ha kikötöttük, hogy legeljen, naphosszat csak mekegett, rossz volt
hallgatni. Így vihettem legelni, de ennek ára is volt, elkötöttem a fától, s
vezetni akartam. Néha ment is szép lassan, de amikor begyorsult önagysága,
elrántott, és addig húzott maga után, még el nem engedtem.
Napi szinten a pince dombról
felugrott a háztetőre, s végigszaladt a tetőn, majd mekegve ráugrott előszoba
műanyag tetejére. Kis lyukakat hagyva a műanyag tetőn, s esőzéskor be is
áztunk. Vödröket tettünk a lyukas részek alá, ebbe csöpögött az esővíz.
Késő tavasszal már elég meleg volt,
hogy ne kelljen fűteni. Egész nap csak olvastam bent, és átfagyva kiültem a
libákhoz. Libuskáim egy önetetővel voltak elkerítve, hogy ne tudjanak messze
elmenni, legfőképp bejönni a lakásba. Ha elszabadult a pokol, akkor kutya,
kecske, liba, kacsa, mind a lakásba jött utánam. Gyakran kiabált velem ezért
anyám.
- Most mit csináljak? Keresnek, mert
szeretnek! - nevettem.
Odaültem az önetető elé, hívnom se
kellett őket, megláttak, s már totyogtak is a maguk nyelvén elcseverésztek. Rám
hajtották fejeiket, lágyan csipkedtek, csillogó fülbevalóm után kapkodtak.
Eljött az idő, mikor Jenni üzekedni
kezdett, s bakkecskére volt szüksége. Tudni kell, hogy a bakkecske iszonyú
büdös jószág. Csak úgy bűzlöt tőle udvarunk. Jenni erre az egy éjszakára a
terményesbe lett összezárva a bakkecskével.
S másnap rám várt, s nehezen ki
kellett takarítanom a bűzbomba helyét. Soha nem volt dolgom büdösborzzal, de
most legalább sejtésem volt róla, hogy milyen büdös lehet mikor megjelöl.
Anya kendőt kötött a fejemre,
számra, és oromra vékony sálat, hogy kevésbé érezzem a könnyfakasztó bűzt.
Bendzsi kutyám be akart velem jönni a helyiségbe.
- Kinn maradsz Bendzsikém, nem
akarom hogy te is büdös légy. Ülj az ablak alá, játssz velem Rómeót és én
leszek Júlia, csak ne sírj!
Kisöpörtem, s fel is mostam a
cementlapot.
Titokban örültem, hogy Jenninek
hamarosan kiskecskéi lesznek.
Bementem és rögtön a fürdőkádba
ültem, miután levetkőztem. A víz tele volt habfürdővel, jól elfeküdtem benne, s
hamarosan tisztára csutakoltam magam.
Öt hónap múlva, két kiskecskének
adott életet Jenni. Kiköpőt hasonmásai lettek Jenninek, mindketten nőstények
voltak. Rengeteget játszottam velük, már dússálni akartak, ha megláttak. Jennit
távol kellett kötni a bodzabokortól, mert ha bodzát eszik, akkor büdös lesz a
teje. Apunak mindig megállt, ha fejte. De ha ketten fejtük anyával, akkor
mindig ugrált, hiába fogtam, s simogattam a kis dögöt.
Mivel magát a tejet nem szerettem,
anya kakaót főzött belőle. A kecsketej nagyon egészséges, egy kicsit
összeszedtem magam mióta ittam.
A kiskecskéket eladtam, darabját
ötezer forintért. Örültem, hogy kerestem egy kis pénz. A pénzt, örömmel
odaadtam anyunak.
Sajnos Jennifert, elpasszolta apám
tudtomon kívül két Zetor-traktor
trágyáért.
S Jenni végzetes balesetet
szenvedett, újdonsült gazdája nem tudta, hogy Jennire néha rá kell nézni, mert
rácsavarodhat a fára. Két hét sem telt el, s Jennifer felakasztotta
magát.
2018.Január. 06.
Nagy Vendel költő Úrtól kölcsön
kapott verse díszíti novellámat. Hálás köszönetem érte..
NAGY VENDEL: ELSZÖKÖTT A KECSKÉM
Elszökött a kecském
Messzire futott.
Friss füvet keresve
Elkalandozott.
Szóltam neki hogy,
Gyere haza most,
Meghallotta hangom
És hazafutott.
Visszajött a kecském
Hűs vizet kapott
Hálából énnékem
Friss tejet adott.
Megdicsértem ott
Hogy szótfogadott
Megörült és gyorsan
Legelni futott.
2016. október 16.
*************************
12. VERSVÁLOGATÁS
BURZA MÁRIA, I. P. STEVE, YLEN MORISOT VERSEIBŐL
……………………
BURZA MÁRIA VERSEIBŐL
VISSZAKAPOTT VILÁG
Mint ág hegyén csüngő,elárvult falevél,
úgy sírtam át az éjt,
a sápadt Hold csókolta arcom,
s pilláim alá rejtett bánatom.
Lehunyt szemmel, mégis ébren,
tévedéseimre néztem, s utoljára
lángra lobbant, majd lassan hamvadt
mi szívemben fájón égett.
tévedéseimre néztem, s utoljára
lángra lobbant, majd lassan hamvadt
mi szívemben fájón égett.
Néztem a lassan hamvadó képet,
s a mélyből felsíró fájdalom hangját,
hisz ott él bennem minden kimondott
és ki nem mondott szava, még hamvadón
is elvarázsolja lelkem, elég egy röpke pillantás,
s míg tekintetem elpihen rajta,csillogtatják
könnyek a hamvadó parazsát.
s a mélyből felsíró fájdalom hangját,
hisz ott él bennem minden kimondott
és ki nem mondott szava, még hamvadón
is elvarázsolja lelkem, elég egy röpke pillantás,
s míg tekintetem elpihen rajta,csillogtatják
könnyek a hamvadó parazsát.
Lám, nem tud elhamvadni mégsem,
megfejthetetlen erő a hamvadásból
újraszüli, s a könnyfátyol mögött
leomlik a kettősség arca, eltűnik
a hibát hibára halmozás halmaza,
s a szívben újjáéled a megértő
megbocsátás békés hangja, ledobva
minden fájdalom-láncot, a bántásokat
mélyre ásón, őszintén megbocsátón.
megfejthetetlen erő a hamvadásból
újraszüli, s a könnyfátyol mögött
leomlik a kettősség arca, eltűnik
a hibát hibára halmozás halmaza,
s a szívben újjáéled a megértő
megbocsátás békés hangja, ledobva
minden fájdalom-láncot, a bántásokat
mélyre ásón, őszintén megbocsátón.
Látom még a szavakat, melyek
sebeztek,
látom a harcot, melyet magammal vívtam,
bírnom kellett elviselni, ami fájt, a türelmet
tanulván, magamhoz ölelve a szót,
mely méreg volt, s megtörtént a csoda
visszakaptam világom, mely egykor tiszta volt.
látom a harcot, melyet magammal vívtam,
bírnom kellett elviselni, ami fájt, a türelmet
tanulván, magamhoz ölelve a szót,
mely méreg volt, s megtörtént a csoda
visszakaptam világom, mely egykor tiszta volt.
****************************************
MAGADAT BIZTATVA
Mikor összetört lesz egy szép álom,
mintha az idő is könnyezve állna,
picinyke reménysugárra várna,
majd fellobban a fájdalom szikrája.
Egy ideig úgy hiszed visszakaphatsz
mindent, mi összetört és elveszett,
és ami fáj mélyre lesz elrejtett,
így fájdalmad nem látják az emberek.
Mosolyogsz, így senki se látja ami
fáj,
bár mélyen vérzik sebed, de nem látják,
befelé könnyezel, de elrejtve.
Bíztatod magad, idővel megszokod,
s egyre mélyebbre rejted bánatod,
remélve , mi összetört, majd összeforr.
********************************
CSENDHANG-ÁRNYALATOK
A csend az öröm forrása is lehet,
mikor kérdéseire az ember
a csend mélyén válaszra lel, könnyed
lesz minden, megértéssel töltekezve.
Néha a csenddel mondunk el mindent,
de hogy hogyan tesszük- nagyon lényeges,
hisz lehet bizonytalanságot okozó "fegyver",
ha meg nem értett, de félreértett,
nem tudható, hogy egyet ért-e a másik,
vagy másként gondolja és fogja fel.
Ajándék is lehet a csend, benne
a másik odafordulása, figyelme,
így engedve teret az érzések
zavartalan kifejezésére.
A csend időkérés is lehet, hogy
a mondanivaló átgondolt legyen,
de lehet visszavonulás jele, de
ehhez a másikat ismerni kell.
A csend pozitív dolgot is befedhet,
ha nem kívánja folytatni a vitát,
vagy ellenkezőleg, a csendet
bántásra használja fel.
Gyógyító is lehet a csend, hol nincs
szükség szavakra, mégis megértés van,
ritka boldog pillanat, mert a csend szava
lélektől-lélekig hatoló és az
elme által nem félremagyarázható.
De lehet olyan a csend, amikor
az úton , mely a másikhoz
vezet, eltévedsz, szavaid ilyenkor
élettelenül a semmibe hullnak,
hiába figyelsz, nem látsz semmit se,
mert a másik bezárta önmagát előtted.
Amikor a Lélek lakattal lezár, mégis
beszél, bár nincs más benne, mint üresség,
ott elveszíted önmagad, mert beléd
fojtják a szót, bezáratják veled
a léleklakatot,s már nem hallod a csend szavát,
és már nem akarsz változtatni az
eléd táruló helyzeten , mely értett lett.
***********************************
TEDD FÉLRE
Tedd félre a megbántást és
nézz a bántó lelkébe, hol
az élet-vágta sebei
gyógyulni vágynának,
de a meglevő tüske szúr.
Húzz fényt fájó lelkébe, ha
önzetlen a szereteted,
oly könnyedén megteheted,
s nem keseregsz, hogy megbántott,
felismered , te is bántottál
bár nem akartál életed során.
Nézz lelkedre, a tied is
érzékeny, ennek tudata
mélyen megértővé tesz,
öleld át az érzékeny lelkeket,
soha többé ne sebezz,
magadért és másokért
felelős csak így lehetsz.
................................................
VERSEK I. P. STEVE
VERSEIBŐL
Érzelemtánc
Dúdol fejedben még a vágy,ingóritmust lüktet talán,
de álmok kötnek ágyhoz,
bár a nyíló ajtód várod.
Járnád újra szabad táncod.
Mosolyt érzel simogatón,
suttogni véled lágy hangon
s érte nyújtod mindkét kezed,
de csak a semmit öleled.
Játszik veled a képzelet
suttogni véled lágy hangon
s érte nyújtod mindkét kezed,
de csak a semmit öleled.
Játszik veled a képzelet
Talán fájón nyeled könnyed,
tested magad elé görnyed,
mint egy fűzfa, hol sírhalom,
és már győzött az irgalom.
Bú! Hát nincs többé tilalom?
tested magad elé görnyed,
mint egy fűzfa, hol sírhalom,
és már győzött az irgalom.
Bú! Hát nincs többé tilalom?
Dúdol, bár halk és nesztelen,
a vágy szól, az ész elmereng.
Lépnél előre, vagy hátra,
vagy álmot élnél a mában.
Ájulnál mély boldogságba.
a vágy szól, az ész elmereng.
Lépnél előre, vagy hátra,
vagy álmot élnél a mában.
Ájulnál mély boldogságba.
**************************************
Álom, remény és valóság
Elindulsz és visszanézni nem mersz,
célod a rejtélyes ismeretlen.
Még nem tudod, hogy mit egyszer elhagysz,
azt igazán, többé vissza nem kapsz,
úgy marad benned, mint egy pillanat,
melyért érzed, a szíved megszakad.
Hív, szinte csalogat a boldog lét,
hisz nem teljesült soha álmod még.
Reményed a gyermeked jövője,
és ez visz majd csöbörből vödörbe,
tovasodródsz a nagy, messze távba,
s ott leszel, mint egy idegen árva.
Be nem fogadott, nincstelen árva,
ki csak jött, nincs őse, se hazája,
kiben más a felfogás, a nézet,
és nem ért minden helyi beszédet.
Honban még koldusként is sokkal jobb,
mert a szánalom is egy magyar szó.
Magot szórnak a döcögő évek,
aztán gyökeret ereszt az élet,
de nem érzel otthont az új helyen,
a régi meg már végleg elveszett.
Nincsen már semmi, csak a megszokás,
s földhöz köt az irgalmas borzongás.
Gyermekeidé a mindennapok,
és ők sohasem lesznek magyarok,
kinek jobb lesz sorsa, kinek rosszabb,
pont ugyanúgy, mint a régi honban.
Miért is indulsz, tétova vándor,
ha nem is a boldogság vár máshol?
*************************************
Lélektárház
Elmerengtem, nem haragszom a múltra,
hisz oly rég rátértem a mai útra,
melyen hol rohanok, hol csak ballagok,
haladni akarok, mert ember vagyok.
Levél. Bélyege antik. Régről regél,
a múló, szaladó időről mesél.
Pecsétje elmosódott, tán könnyektől,
de az is lehet, hogy csak az évektől.
A feledés patinája vonta be,
mégis a voltat élesen hozta el,
tartalma ma is a lélektől ragyog,
mert élő, érző, hús-vér ember vagyok.
Elmúlt már a nagy pillanat, vége
lett,
az idő a lelket mégsem szőtte be,
s ahogy jövőnek száll a perc jelenként,
úgy zár vissza mindent emlékezetként.
Ami szép volt, gondolatban elrakom,
ha belső hang szól hozzám, meghallgatom.
Arcom fénye ragyog, és szívem dobog,
mert ember vagyok, s érezni jó dolog.
**************************
Értékek
Lehet irdatlan vagyonod, több házad,
ám mikor búcsút intesz e világnak,
magaddal a dolgaid nem viheted.
Még drága ékszereid sem cipeled,
csak indulsz s mész a végtelenbe árván,
mint a nyári szellő a pusztát járván.
Ha meghalok, mindenem a tiéd lesz! -
és azt reméled, hogy még hosszan élhetsz.
Olyan ez a megfontolt kiáltásod,
mint amikor leülsz a vacsorádhoz,
és ahogy vendéged kínálod halkan:
Egyél, ha már én kész vagyok s jóllaktam!
Nem az az igazi érték, amit hagysz,
hanem önmagától a szíved mit ad!
..................................................
YLEN MORISOT VERSEIBŐL
YLEN MORISOT : Hószín asszony
Télruhát ölt hószín asszony,
vezekel,
dérpalástja csonttá fagyott
bánat-árban örömhagyott
lehelet.
Télasszonynak kacagása
hallgatás,
zord sötétnek szakadása,
fütyülő szél szaladása
jajgatás.
Fehér asszony bontja haját,
teríti,
csillanása fáknak ágát,
fagyos földnek kába álmát
fenyíti.
Recseg-ropog rideg tetem
idege,
szikrát vet a havas lepel
tetején a jeges lemez
hidege.
Ablakomon kristály-virág
didereg,
dermedt pára gőgös világ
görcsmarkában vitalitást
hiteget.
Fagyott szirma hazug tavasz
ígéret,
tüzes fényben tűnik hamar,
semmivé lesz majd a ravasz
igézet.
Nap simítja foszló ruha
szövetét,
elolvad a pihe-suba,
tavasz küldi sete-suta
követét.
************************************
Ylen Morisot: Ráncok
Öreg arcon ráncok tánca,
évek fűzte redők lánca,
vásott árkok bőrbe vájva,
gondok gyűrte élet-násfa.
Sorakoznak, összegyűltek,
árulkodnak, csúfot űznek,
aggodalmam meg nem szűnhet,
soha onnan el nem tűnnek.
Fiatal báj! Mért lesz hűtlen?
*******************************
Ylen Morisot: A ma öröme
Ráncaim mélyén élethordalék,
bőrömbe bújt a bánat,
szám sarkában még bágyadt
mosolya az idetartozásnak,
- suttogom: szeressetek! -
de már nem kapaszkodom belétek,
ezt nekem elhiggyétek!
Ha mégis kellenék tinéktek,
elértek még, itt vagyok,
már semmiért nem panaszkodok,
lassan mindent itt hagyok,
de addig megyek fáim közé,
lábam száraz homokot tapos,
szemem felhőt les, holdat, napot.
Már nem várom a kétes holnapot,
szememben a ma öröme ragyog.
*************************
13. ÍZES TÖRTÉNETEK -
IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV (17. fejezet)
NAGY VENDEL: A FARSANGI FÁNK ÉS EGYÉB HUNCUTSÁGOK
A mi családunkban az volt a szokás,
hogy déli egy órakor az asztalon állt az ebéd, ha esett, ha fújt, vagy ha száz
ágra sütött a nap, akkor is.
Édesanyámnak nem volt munkahelye,
háztartásbeli volt, ezt akkoriban így mondták, de szerintem sokkal többet
dolgozott otthon, mintha munkába járt volna.
Reggel a három férfi családtag
eltűnt a lakásból, ki iskolába, ki dolgozni, ki-ki a maga sorsát intézte.
 |
| Nagy Vendel |
Édesanyánk pedig takarított, mosott,
főzött, és egy órára már ott gőzölgött a finom, mindig friss ebéd, mivel
maradékot csak este ettünk, mivel ételt sohasem dobtunk ki.
Én nagyon szerettem a melegített
ételt vacsorázni.
Ha édesapám feje megjelent az
ablak előtt, a mama már tálalta is a levest.
Egy napon, mikor belépett, a
sparhelten egy kislábasban főtt még a leves, és édesanyám mondta a papának,
maradj a konyhában és kevergesd meg időnként a levest, nekem ki kell menni a
deszka toalettre - mivel nekünk akkoriban francia vécénk volt, hátul volt a
francban - mindjárt jövök.
A papa kissé örült, hogy rábízták a
fontos hivatalt, és nekiveselkedett a feladatnak. S meglepődve állt
csodálkozva, ilyet még nem tapasztalt ebben a házban, a lábasban fémpénzek
főttek, az akkoriban divatos és érvényes kétforintosok. Néha megkeverte az
utasítások szerint a pénzlevest, és a hokedlire leülve fejét a kezére hajtva
komolyan elgondolkodott. Mi soha nem voltunk gazdagok, de mégsem értette a
dolgot, olyan szegények sohasem voltunk, hogy valamiféle levesre ne tellett
volna, de hogy már itt tartunk, hogy a vaspénzt kell megfőzni, ezt nem hitte
el.
Ez megkérdőjelezte családfenntartói
mivoltát, és ez nagyon bántotta, már oda jutottunk, hogy vasat kell rágnunk.
Pedig a fizetéséből már egy férfi
kerékpárt is vett magának, aminek Bosch lámpája volt.
Nagyon gazdagnak számított mások
szemében, keveseknek jutott ilyen járműre.
A mama kintről leste a fejleményeket,
mivel semmi dolga nem volt az udvarban, s jókat kacarászott magában.
Végül bejött, hogy megmentse a
helyzetet, s a papa zordan rákérdezett, mi ez az ebéd?
- Ez nem ebéd, hanem a vacsora...
Majd meglátod...
Édesapám egy hivatalban dolgozott,
mint segédhivatalnok, de mégis a családban úgy tartották, hogy a papa fontos
beosztásban van a hivatalban, és mindent el tudott intézni a családtagoknak és
még telefont is kapott az irodájába, tehát megbecsült ember volt. Hétvége
lévén, aznap este tartották a farsangi bált az irodában és a mama sütötte a
csodálatosnál csodálatosabb szalagos farsangi fánkokat, és abba főzte a kettő
forintosokat, fertőtlenítés gyanánt, hiszen egyet-egyet belesütött a fánkba,
valamiféle játék okáért, hogy aki pénzt talál a süteményében, annak jár egy
pezsgő. A mama nagyon tudott finom fánkot sütni, és büszke volt arra, hogy szép
szalag díszítette, s az úriasszonyok mindig csodálták, hiszen ők nem tudtak
ilyet. Apámat nagyon szerették a hivatalban, és édesanyámat is mindenki Vendel
néninek hívta apám iránti tiszteletből, talán az ő nevét nem is tudták, pedig
szép neve volt: Terézia.
A mama mindig zsírban sütött és
főzött, olajat sohasem használt, ettől voltak olyan finomak az ételei. Utána
jött még csak az olaj-mánia, de ő valahogy megsejtette, hogy ez nem lesz olyan
hosszú életű dolog, s ha vendéglőben ettünk nagy néha, akkor napokig beteg volt
utána az olaj szagától.
Este pedig a bálban volt olyan
gazdagabb úr, aki tálcaszám vette a fánkot, hogy hátha benne van az elrejtett
pénz és jár a hűtött pezsgő.
Nagy taps és nevetés fogadott minden
megtalált pénzérmét, jó színfoltja volt a rendezvénynek...
Nem is merték harapni a süteményt,
nehogy valakinek beletörjön a foga, s mondhassák, fogához verte a garast.
Saját főzésű sárgabarack lekvárt
kaptak a fánk aranybarna közepébe.
Akkoriban is tudtak mulatni az
emberek, de más dimenziókban.
Álljon itt most emlékére pár
fánkféle receptje, mert sokféle fajtáját ismerjük állaga, formája és talán még
íze szerint is ennek a csodálatos, egyszerű ünnepi desszertnek, ami nélkül
elképzelhetetlen lenne a farsang.
 |
| Farsangi fánk. Hát nem édes...? |
Talán a legismertebb a klasszikus
fánkforma a szalagos fánk, amit porcukorral és valamilyen jóféle lekváros ízzel
illett tálalni, de elképzelhető volt még pudinggal, vagy csokis öntettel, vagy
málna öntettel. Nálunk az egyszerűsége okán gyakran volt forgács-, vagy a kissé
más alakú csöröge fánk, ami abban különbözött tulajdonképpen hogy a
forgácsfánkra középen egy csomót kötöttek még nyers állapotában és így sütötték
meg. A csöröge fánkra csak egy késsel vagy derelyevágóval egy vágást ejtettek
és csíkokra vágva sütötték ki. Aztán a rózsafánk, ami háromféle különböző
átmérőjű karikából lett középen összeragasztva, és ahogy sült, a meleg hatására
a szélei sziromszerűen felpöndörödtek, s a legfelső kisebb karikába kellett
rakni a lekvárt, a porcukrozás után.
Volt még túrófánk, amerikai fánk,
aminek a közepe lukas volt, és különféle ízekkel lehetett megszórni, pl.
vanília, fahéj, csoki reszelék, itt elszaladhatott a fantázia, ameddig csak
valami volt a spájzban.
Talán a legizgalmasabb a boszorkány
fánk volt, ami valami csuda folytán sütés közben valamilyen fizikai oknál fogva
magától megfordult.
A fánk sütése a tészta
összeállításával kezdődött, ami szakértelmet és gyakorlottságot igényelt,
melyet csak sokszori sütéssel lehetett elsajátítani.
A langyos tejben felfuttatott
élesztőt egy kanál cukorral, egy csomag margarinnal, csipet sóval, három tojás
sárgájával és amennyit felvesz mennyiségű lisztel összegyúrunk, és meleg helyen
kelesztjük, konyharuhával letakarva, s ilyenkor a mama mindig mérgelődött, hogy
ne nyitogassuk a konyhaajtót, mert megfázik a tésztája, de soha sem fázott meg.
A tojásfehérjéből lehetett habcsókot
sütni, vagy felverte habnak és hozzákeverve a tésztához, lazította az állagát.
Mikor gyöngyen megkelt a tészta,
kiöntötte a deszkára, és nem túl vékonyra sodorta, mondjuk kétujjnyira, s bár
volt neki pogácsa-szaggatója, mégis mindig különféle poharakat használt a
kiszaggatáshoz, pláne, ha többféle méret kellett a rózsafánkhoz példának
okáért. Aztán bő és forró zsírban kisütötte a mosolygós párnácskákat, amelyek
ott illatoztak az erre a célra tartogatott egyedi szépségű üvegtálcán,
porcukrozásra várva.
A fánkot minden magára valamit adó
háziasszony forróan tálalta, frissen sütve, s ebéd közben ez elég macerás volt,
mindig ugrálnia kellett a gazdasszonynak, de büszkén nézte, hogy a gyermekei
befaltak a finomságból vagy négyet-ötöt lekvárral leöntve.
Nem valami diétás étel, de ki
foglalkozott akkor ezzel.
A gyenge, fejlődő fiatal szervezet
mindent elbír, gondoltuk akkoriban, s más is volt a szemlélet.
Némi érdekességek, praktikák:
Csupán csak érdekességként említem
meg, hogy apám egyik barátját Puhafánknak hívták, sajnos már feledésbe merült,
hogy ez volt-e az igazi neve, vagy csak ragadványnév volt. Sajnos akkoriban nem
kérdeztem rá, most meg már késő.
Édesanyám rengeteg fánkot sütött, de
nemcsak farsangra a hagyományos szalagos fánkot, hanem még forgácsfánkot, és
ritkán a rózsafánkkal is megpróbálkoztunk az édesszájú családtagok nagy
örömére. Mindegyik mellé került házilag befőzött barack-, később meggy- vagy
más savanykás lekvár, de a kisebbeket belehempergettük fehér porcukorba, vagy
kakaóporral elkevert finom kristálycukorba, de egyszer csurgattunk rájuk
csokimázt is.
Anyukám a kelesztett-dagasztott
fánkot részesítette előnyben, sokat kellett velük dolgozni, precízen mérni, és
a kelesztés is időbe telt. A fűtött konyhában a gondosan előkészített
hozzávalókból, cukros tejbe áztatott, életre keltett gombasejt-tömeg az
alaposan átkevert, gyúrt, dögönyözött kulimászból - a letakart és meleg helyen
pihentetett anyagból - duplájára fújta fel a tésztát, a kis élőlények termelte
szén-dioxid miatt, amit anyagcseréjükből kifolyólag nyertünk és foghattunk
munkára (az összeállítás során adagolt cukorból, a liszt keményítőjéből - a tej
vagy víz nedvesítő hatására). A levegős, laza tésztát kerekre vagy szögletesre
szaggatva-vágva, ügyesen formázva, a bő, kellően forró zsírban kisütve
jutottunk a fenséges falatokhoz.
…………..
Boszorkány fánk
Az ördögpirula receptjeinek keresése
közben találkoztam sütőporos, szódabikarbónás készítésűekkel is, ezek előnye a
fáradságos dagasztás kihagyása mellett a nagyon rövid idejű összeállítás és a
gyorsan kisüthető végtermék.
Barátom egyik levelében egy találós
kérdést tett fel: lánya boszorkányfánkot süt, ami azért "boszorkány",
mert a fánkok maguktól fordulnak meg az olajban. Hogy lehet ez?
Kicsit elgondolkoztam a dolgon és
sejtésemet le is írtam neki, amiért igen megdicsérte okos fejemet. A megoldást
ideírom nektek is.
A megfelelően összeállított
fánktésztából mély serpenyőbe, bő, forró zsírba két kanál segítségével (amelyek
egyike lehet egy zsírba mártogatott kiskanál) kicsi, gömbhöz hasonlatos
gombócokat szaggatunk, helyet hagyva, hogy nőhessenek és forgolódhassanak. A
zsír valóban forró és bőséges legyen, az edény elég mély, hogy a gombócok ne
érhessenek az edény aljához. A gombócok - a tészta összeállításakor a liszthez
szárazon adagolt sütőpor vagy szódabikarbóna és a hő hatására felszabaduló
szén-dioxid miatt felfúvódnak, olykor kissé megrepedve - nőni kezdenek és
forgolódni. Ahogy az aljuk megsült, a fajsúlykülönbség miatt a nehezebb felső
rész alábukik a zsírba, ahol szintén megsül, és a folyamat addig ismétlődik,
amíg a gombócokból minden nedvesség-tartalom kisül, befejezik a forgolódást, és
mindegyik oldal átsül pirosas-barnára (de mielőtt feketére váltana,
szűrőkanállal szedjük ki és csepegtessük le, vagy tegyük szalvétapapírra vagy
itatósra) és akkor már a belsejük is finom, sült lesz.
Ezt ellenőrizhetjük a kiszedett
példányokon: egy-két darabot tépjünk vagy vágjunk ketté, és a sütést ennek
függvényében folytassuk tovább. A kiszedett fánkocskákat azután ehetjük
porcukorral lehintve vagy beleforgatva, de kínálhatjuk csoki mázzal nyakon
borítva, vagy éppen lekvárba mártogatva is vendégeinknek.
De az utóbbi receptet érdekességként
sós változatban is elkészíthetjük, ilyenkor kicsit módosítva a cukor-só arányon
- a hozzávalókhoz fokhagyma granulátumot is teszünk, a kisütést követően
tejföllel kínáljuk. Finom főétel egy kiadósabb leves után.
Jó étvágyat!
Még egy kis trükk.
A tészta könnyedségét a sütőporon
kívül a tojás habbá verésével és lazán a tésztához keveréssel "idézzük
elő".
Némi érdekességek, nem szokványos
receptek:
Mámoros menyecske
Akinek nem lenne elég az ital a
pohárban, annak ajánlom ezt a furcsa fánkszerzetet. Kicsi, sült tésztagolyók,
amelyek csobbannak a forralt borban.
Legjobb nagy kanállal kihalászni
őket 2-3 perc után, akkorra már jó adag bort magukba szívtak.
Forralt boros fánk, azaz a mámoros
menyecske:
Hozzávalók:
3 tojás
10 dkg méz
1 kiskanál sütőpor
14 dkg liszt
csipetnyi só
1 kiskanál reszelt citromhéj
……………..
a forralt borhoz:
6 dl vörösbor
2-3 darabka fahéj
2-3 szem szegfűbors
4-5 szem szegfűszeg
kb. 5 dkg cukor
2 szelet citrom
a sütéshez: olaj
Elkészítési idő: 40 perc
A tojások sárgáját a mézzel habosra
keverjük. A sütőporral elkevert lisztet hozzáadjuk, csipetnyit megsózzuk, a
reszelt citromhéjat beleszórjuk, végül a tojások fehérjéből vert kemény habot
is beleforgatjuk.
A masszát kiskanállal a
felforrósított olajba szaggatjuk és a kis fánkocskákat körös-körül aranysárgára
sütjük. Közben a vörösbort a fűszerekkel és ízlés szerinti cukorral
felforraljuk. Leszűrjük, tányérokba merjük, és a megsült, szalvétán lecsöpögtetett
fánkokat belepottyantva azon forrón kínáljuk.
S most, végezetül e sok finomság
után következzen egy ide illő versike, mely emléket állít a mama által sütött
fánknak és a mamának is.
NAGY VENDEL: JELMEZZÉ SZELÍDÜLT
Itt van fársángnak gyönyörű ideje
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Vidáman vonulsz benne
A karneválon.
Ragyogó arcod
Áttündököl
Az aranyos álarcon.
2017. farsangján
Folytatjuk...
*************************
14. MEGJELENT...
ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB KÖNYVE
A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN
Árvay Mária: Gyógyítani szavakkal is
lehet
Ajánlás:
Léteznek emberek, akik már azzal is
képesek példát mutatni, ahogy nap, mint nap megmutatják: élni jó és élni szép!
Azzal együtt, ha nekik a sors más életutat
szánt, mint sokunknak...
 |
| Árvay Mária |
Amikor ázunk egy buszmegállóban és
még lecsap ránk az előttünk elzúgó autó, mérgelődünk, hogy mekkora bosszúság
ért? Amikor nem kapjuk meg a kedvenc felvágottunkat
egy boltban, vagy amikor a vonaton csak ott van ülőhely, ahol pont a szemünkbe
süt a nap, elégedetlenkedünk?
Esetleg sok a lépcső egy emeletre,
ahol dolgozni is kell majd egész nap?
Árvay Marikát azért becsülöm
(bevallom, néha irigylem is), mert bármikor olvasom sorait, (szóljanak azok
lovaglásról, életbeli pillanatokról, véleményeiről,
a világról, vagy éppen olyan életbölcsességekről, melyeket itt olvashat majd
bárki), olyan erősen és természetesen árad belőlük a pozitív életkedv és
vidámság,
öröm, hogy abból, a nap, az év minden pillanatában képes bárki erőt meríteni!
Nem megunt hegyi beszédek hangzanak
el tőle, hanem olyan apró ötletek, vidám történetek, segítő meglátások,
tanácsok, melyek minden élethelyzetbe beilleszthetőek.
Ha pedig csak elmerengünk rajtuk, mert éppen mi is pozitívak vagyunk, akkor is
elmélyíti azt, amivel mi magunk is legyőzhetetlennek érezzük magunkat.
Mesélnek gyerekként felnőtteknek,
felnőttesen gyerekeknek, de mindben ott lehetünk mi magunk!
Írásai könnyedek, nem erőszakosak és
idővel akkor is meggyőznek minket, ha az első reakciónk az ösztönös
ellentámadás: ez nekem nem megy!
Mit kér ő cserébe mindezért? Csupán
annyit, hogy fedezzük fel azt a jót, azt az örömöt, kedvességet és vidámságot,
amitől a hétköznapok ránk nyomuló szürkesége
kiszíneződik, amitől a hideg éjjel csillagosan felszikrázik, amitől a mozgás
öröm lesz, és amitől meglelhetjük az élet apró örömein át magát az életet!
 |
| A könyv borítója |
Legyen ez egy íz, egy kép, egy hang,
egy illat, vagy éppen egy emlék, esetleg bármi más, amiben önmagunkra
ismerhetünk.
Jenei András
......................................
IRODALMI PÁLYÁZAT : A PRÓFÉTA LÉPTEI
A Bihar- és Szilágy Megyei Vakok Szövetsége 2018-ban is meghirdeti "A
Próféta Léptei" című irodalmi pályázatát.
 |
| Kovács József Kopek |
Erre a ma már nemzetközivé vált irodalmi vetélkedőre, (amelyre csak látássérült
szerzők műveit fogadjuk el), várjuk magyar nyelvű alkotók műveit is, mégpedig
három kategóriában: próza, vers, epigramma.
A prózában egy, a versben öt, míg az epigrammában tíz alkotást kell beküldeni.
A mindhárom kategóriában beküldött művekből, , a zsűri által legnagyobb
pontszámot elért alkotást díjazzuk,
és a díjak átadására meghívjuk a nyertes szerzőt is. A kétnapos itt
tartózkodás minden költségét szövetségünk finanszírozza.
A művek beküldési határideje: 2018. április 10.
A műveket zárt borítékban várjuk, amelyen nem szerepelhetnek a pályázó adatai.
A művet szíveskedjenek egy mottóval ellátni. A mottó az alkotás mellet egy
kisebb, ugyancsak zárt borítékban legyen a szerző pontos címével és személyes
adataival. Továbbra is szeretnénk megkönnyíteni az alkotások beküldését.
Ezért az idei pályázatunkra is elektronikus formábban is várjuk műveiket.
Ugyanúgy mint a postai küldeményeknél, az e-mailben, mottóval ellátott
alkotások mellé is, szíveskedjenek csatolt fájlként elküldeni a szerző
személyes adatait is: a szerző neve és elérhetőségei.
Az elektronikus formában beküldött alkotásoknál is,, kérjük,
tartsák szem előtt a következőket: Prózánál a maximális terjedelem 10 A4-es
oldal. Betűtípus: Times New Román. Betűméret: 10. Sorköz: 1.
Minden alkotást nagy szeretettel várunk, tudván, hogy az önök alkotásai
nagymértékben növelik pályázatunk hírnevét.
Címünk:
Asociatia Nevăzătorilor
Bihor-Sălaj
Oradea. Cod. 410 346
Str. bulevardul Dacia nr. 32
Bl C. 56 România
Amennyiben bárkinek kérdése merülne fel a fentiekkel kapcsolatban, elektronikus
levélben keresheti:
Kovács Józsefet (Kopek-et). E-mail: kovacsjosif@gmail.com
............................................
MEGJELENT…
MEGJELENT CSOMOR HENRIETT HETEDIK E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS
KÖNYVTÁRBAN,. HATÁRTALAN KÉPZELET CÍMMEL. EZ AZ ÖTÖDIK VERSES KÖTETE.
 |
| A könyv borítója |
Az alábbi címen olvasható: http://mek.oszk.hu/17700/17745/
*************************
15.VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINK TOLLÁBÓL
Vönöczkiné Gmeindl Margit: Férfit álmodom!
Tedd meg, ó, jó sors, tedd meg azt
nekem!
"Csak jókedvet adj", csak azt adj nekem!
Egy férfi legyen a játékszerem.
Vele játék lesz az én életem.
Jaj, ha a fülét megharaphatom,
ne harag legyen nekem a jutalom!
A düh kerülje el akkor is,
ha citromba harap a kis hamis!
Ne félelem uralja tetteit,
ha megtalálom nőkről a fényképeit!
Kedvesen, szeretve búgjon a hangja,
ha ráült éppen egy hangyabolyra!
De útját kiadom, ha a tréfát nem érti,
hisz e nélkül csak sótlan báb az ilyen férfi!
(Az idézet Garai Gábor verséből
való.)
..............................................
Kuchta Csilla: Hajók a Dunán
Megcsodáltam a csendes Dunát,
a paksi hajók fényes útját.
Átutaznak folyónkon lassan,
melyek haladnak három sorban .
Ma látni vélek mindent másképp.
Szívembe szűrődik a lát-kép.
Szállnak felettük a sirályok,
ma minden madárt szépnek látok..
Szelíden pihennek a folyón.
Lám, folyik a Duna mosolygón
hajók a célhoz tartanának,
gyönyörű hullámok cikáznak.
...............................................
Ma, január 22-én van a Magyar
Kultúra Napja!
Szauer Gertrúd: Egy Gondolat
Ma született a Himnuszunk,
Kölcsey tollából,
Már ismerik a világban,
Hangozzék fel bárhol.
A Magyar Kultúra Napja van,
Kérded, hogy te mit tehetsz?
Olvass prózát, vagy szép verset
Bármi olyat, mit szeretsz!
Járj koncertre, vagy színházba
A könyvtár is téged vár,
Sok- sok megírt tarka álom
A sorok közt megtalál!
Ha úgy érzed, értéke van
Oszd meg e gondolatot,
Hadd töltsük meg tartalommal
Ezt a csodás szép napot.
............................................
NAGY CSABA: Fohász
Istenem, kérlek, szeress minket,
jobban annál, mint ami megillet,
lelkünk hitvány pórázt visel,
csupán küszködünk a hittel.
Uram, tudod, vétkünk számtalan,
mely elsüpped a mának mocsarában,
hűen imádunk arctalan bálványokat,
pénzünkből csak járvány fakad.
Gyarlóságaink örökké lesznek,
de nézd el nekünk, esendőknek,
megőrizni igaz emberséget,
soha ne tévelyedjünk el Tőled.
Haragvásunk egyre csak csitítsad,
értő szívvel őrizd józan álmainkat,
kinek lelke tiszta, higgyél szavának,
talán ők többé nem robbantanának.
Hagyd, hogy rátaláljunk önmagunkra,
az igazság és szeretet vezéreljen újra,
békítsd az önzőségtől sajgó szíveket,
ne mondd nekünk túl korán: ég veled
............................................
BAKSA ANCI: Napsütésben
Ragyogó fényre ébredtem,
Örömmel felöltözködtem,
Szépséges erdőbe mentem,
Közepében tündököltem.
Minden vakítóan ragyog,
Tél eltűnt, Tavasz mosolyog,
Hóvirágok táncot járnak,
Zöld fű között virítanak.
Libusom is ennek örül,
Belegel, majd hazarepül,
Jóllakottan elszenderül,
Tavasz jő, minden kizöldül.
Repes a szív, fény öleli,
Arcomat is melengeti,
A természet is szereti,
Földünket is ő élteti!
Tavasz illat áradozik,
Szerelem is nyiladozik,
Napsütésben pompázik,
Világunk újra kinyílik!
 |
| Baksa Anci "Napsütésben" c. verséhez... |
......................................
TÓTH ENIKŐ: Hóban…
Hóban a felleg, ébred a hajnali táj,
hóban a lelked, fedd be ha annyira fáj!
Hóban az utcád, színeit így ne keresd,
hóban a sétád szép lesz elhiheted!
Hóban a kisbaba fázik, sír, pityereg,
hóban a felnőtt most lehet újra gyerek,
Hóban e szép Föld, kristály mind mi fehér,
hóban az Isten hírdeti itt van a tél…
hóban a lelked, fedd be ha annyira fáj!
Hóban az utcád, színeit így ne keresd,
hóban a sétád szép lesz elhiheted!
Hóban a kisbaba fázik, sír, pityereg,
hóban a felnőtt most lehet újra gyerek,
Hóban e szép Föld, kristály mind mi fehér,
hóban az Isten hírdeti itt van a tél…
.........................................
DEÁK ÉVA : Érted kiáltok!
Ha az ember Lyme kórban szenved,
szomorú lesz minden ested.
Vasmarokkal fogja tested,
megsebzi a gyenge lelked.
Úgy vágyol a napsugárra,
de az AB kúra akadálya.
Versenyt futni az idővel,
nem bírod sokáig tüdővel.
Próbálkozol fűvel, fával,
mindenféle orvossággal,
egymást segítő kezek,
jó tanácsok, teóriák, elméletek,
egybefonnak, felkarolnak,
jó szavakkal simogatnak.
Bizakodunk, meggyógyulunk,
akarattal, erőt kapunk.
Nem adom fel! - jelmondatunk,
ebben rejlik minden tudományunk.
„Segíts magadon az Isten is megsegít”,
szóló közmondás csak nemesít,
mert a mai egészségügy erre kényszerít.
Elgyengülök vagy harcolok,
ez lenne a végső menedék, vagy
törődésről álmodok?!
Őrizz és védj meg Istenem!
Ha így vagyok kénytelen,
napjaim megszenvednem.
Hallassátok hangotok,
szenvedő segélykiáltásotok!
2017. április 2. AB kúra
*************************
16. HALLGASSUK EGYÜTT…
DR. KOVÁTS GYULA
ZENEI ROVATA - JÁRTÓ RÓZA VERSE
(15. ROVAT)
BÚVÓPATAK
 |
| dr..Kováts Gyula |
Közelgő Valentin nap felidéz bennünk
egy korábban megírt, de a neten még nem publikált zenés versünket, a
Búvópatak-ot.
Ennek tapasztalata bizony gyakran megjelenik gondolatunkban. Hiszen minden
ember szeretettel emlékezik vissza első szerelmi élményére, amely már réges-rég
a múlt ködébe burkolózik, de soha nem felejtődik el. Az első alkalommal repeső
szív valakiért kitörölhetetlenül megmarad emlékeink sorában. Álomszépen jön elő
az érzés, a szív muzsikál, a gondolat ide-oda csapong, a lélek a mennyekben
repdes. És még azt is könnyűnek érezzük, hogy talányosan véget ér – de
érzelmünk rengetegében elő-elő bukkan. A felidézésben M. Ravel bájos
zongoraversenyének zenei átirata tovább erősíti régmúlt érzéseinket.
Hallgassák újra átéléssel ezt az érzésüket a Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek műfajban írt alkotásunkban – szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula.
Hallgassák újra átéléssel ezt az érzésüket a Örökbecsűek/Dallamokkal ölelt rímek műfajban írt alkotásunkban – szeretettel Jártó Róza és Derkovats Gyula.
Jártó Róza: Búvópatak
Lehull a lepel a vágyról,Ódát zengve egy virágról.
Szíved most nyílt meg talán,
Versenyt úszva érzelmed taván.
Hárfa hangja sír az éjbe,
Vágyad húz a napsütésbe.
Álmod átszáll az éteren,
Darabokra tört érzelem.
Vágyad húz a napsütésbe.
Álmod átszáll az éteren,
Darabokra tört érzelem.
Ha a szerelmed véget ér,
S szíved lesz majd hófehér.
A hajad is már őszbe jár
Emlékeid vad talaján.
S szíved lesz majd hófehér.
A hajad is már őszbe jár
Emlékeid vad talaján.
Vágyva nézed a párokat,
Búsan kergetve álmodat.
S kérdezed majd – mondd miért?
Ami szép volt, így véget ért.
Búsan kergetve álmodat.
S kérdezed majd – mondd miért?
Ami szép volt, így véget ért.
Elszállt, mint egy gondolat,
De álmaidban megmaradt!
Mint csörgedező kis patak,
Fel-feltűnik, majd elszalad...
De álmaidban megmaradt!
Mint csörgedező kis patak,
Fel-feltűnik, majd elszalad...
Elérhetőségek:
https://youtu.be/jpEBfuOIi2E
https://orokbecsuek.blogspot.com/2018/01/buvopatak.html
https://soundcloud.com/yulaerkovats/buvopatak-zene-m-ravel-nyoman2
https://orokbecsuek.blogspot.com/2018/01/buvopatak.html
https://soundcloud.com/yulaerkovats/buvopatak-zene-m-ravel-nyoman2
*************************
17. CSAK A DAL... NAGY
VENDEL DALAI
MIKOR IFJÚ LEGÉNY VOLTAM
(dal)
Mikor ifjonc ember voltam,
pocsolyákban ugrándoztam,
mezítlábas porontyokkal.
de mióta legény vagyok,
falu előtt csizmát húzok,
félre csapom a kalapot.
mikor ifjú ember voltam,
langyos porban futkároztam,
meztélábas suhancokkal.
de mióta gazda vagyok,
pengő sarkantyút is rakok,
megülöm a cifra bakot.
mikor ifjú legény
voltam,
ostoromat pattogtattam,
cifra lovam mutogattam.
csizmám fényesre vikszoltam,
lábam egymás elé raktam,
hogyha táncolni akartam.
de mióta öreg vagyok,
otthagytam a cifra bakot,
szerencsém is rég elhagyott.
őszre fordult már az idő,
ezután már csak a tél jő,
fagyos rögös bús temető.
2018. január
31.
*************************
18. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK
ÍRTÁK
Vendinek hála!
Még évekkel ezelőtt történt. Egy
irodalmi pályázat eredményhirdetése után nagyon csalódott voltam, mert
elutasítottak! Nem ez volt az első alkalom! Megfordult a fejemben, hogy
„Letészem a lantot!”
Akkor úgy éreztem, nincs értelme
bármit is körmölni, ha nem kell, amit írok.
S akkor… megtalált Vendi. Egy írásom
kapcsán felkeresett, s kérte, publikáljak rendszeresen a Megszólalok Művészeti
Magazinnak.
Micsoda lehetőség ez? Csodálatos!
Mégis kellenek az írásaim!
Ez óriási erőt adott! Vendi
támogatásának hála, most már több éve megjelennek írásaim a magazinjában! Ha
valamiért nem küldök történetet, érdeklődik, mi történt, várja, mindig
nagy-nagy szeretettel!
Nekem meg örömöt ad, hogy az olvasóknak
kedveskedhetek, s pár percre kikapcsolódhatnak!
Vendi, köszönöm, hogy akkor
felkerestél, nem hagytál magamra! A lant a kezemben marad továbbra is, s az
ihlet jegyében megpendítem!
Árvay Mária
..................................................
Drága vendi köszönöm szépen a csodás
újságodat. Imádom, hogy beteszed az izés történeteidet, igazi felüdülést
nyújtott nekem. Köszönöm szépen türelmes munkádat. Ez egy gyönyörű világ
a te újságod ahova jó elbújni itt mindig találok egy gyönyörű élményt, amely
lenyűgöz.
Gratulálok: h
....................................................
Henka: A 801 -es JANUÁRI MAGAZIN
KÉPEINEK LEÍRÁSA.
1.. Lectori salutemnél
NAGY VENDEL Piros zakóban s fehér
ingben szavalja a versét
3.VERSEK A
NAGYVILÁGBÓL, KORTÁRSAINK ÍRTÁK
Nagy Vendel nagyon
elegánsan áll a színpadon piros zakó és fekete nadrág van
rajta. szemüveges szőke hajú. kezében mikrofon s átható érzéssel szavalja
versét.
Szauer Gertrúd mosolygós
fekete rövid hajú, fekete szemű. Egy párna van a feje alatt.
Kuchta Csilla fehér blúzban
van barna rövid hajú mosolygós.
4. ÖNVALLOMÁS
ÁRVAY MÁRIA: A lelki szépség
ajándéka
Marika rövid barna hajú. Egy szürke
bordós kőoszlopnak támaszkodik.
5. ELBESZÉLÉS
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: Hétköznapi
történet
Marica háttal a zöld bokornak áll.
fekete hajú, piros blúzban van.
6. EREDMÉNYHÍRDETÉS
GERENCSÉR HAJNALKA:
A GYÓGYÍTÓ MŰVÉSZETEK Facebookos
közösség XI. HÁZIVERSENY KARÁCSONYI PÁLYÁZATÁNAK ANYAGA…..
Melinda Melánia Biró: Hosszú fekete
göndör haja van. mosolygós szemüveges fekete szemű.
Fellner István szalmakalap a fején
pipázik. Szemét lehunyja, szürke pólóban van szemüvege nyakába lóg
körszakállas.
Nagy Vendel áll a könyvespolca előtt
szürke pulóverben szemén szemüveg.
Ács nagy Éva: Szőke vállig érő haja
van, barna szeme van szemüveges. kék kötött pulóverben van.
CSOMOR HENRIETT: Csomor Henriett fa
alatt ül, rövid fekete hajú fekete szemű. farmer kabátban és rózsaszín kockás
ingben van.
7. NOVELLA FOLYTATÁSOKBAN
BURZA MÁRIA: A KÜLÖNC
Burza Mária áll egy zöld levelű fa
mellett haja ősz fekete szemű kék hosszú ujjú blúzt visel.
9. NOVELLA
Vönöczkiné Gmeindl Margit
: Egy délelőtt története: Vönöczkiné Gmeindl Margit Barna rövid hajú
szeműveges. ciklámen színű blúz van rajta.
10. MEGJELENT:
CSOMOR HENRIETT
HATODIK NOVELLÁS KÖTETE: REMÉNYT HOZTÁL
CSOMOR HENRIETT: MEGYBORDÓ HÁROMKEREKŰ
motorján ül a fűzfa alatt. Rózsaszín kockás ingben, világoskék
farmerszoknyában,
és világoskék farmer sapkában van.
Fekete pulikutyája ül baloldalán.
11. ÜNNEPI VERSEK UTÓHANGRA
Adamecz László mosolygós barna szemű
szemüveges.
Hajdan Vali tükörképben látszik
bordó kiskabát és barnás ruha van rajta.
12. ÍZES TÖRTÉNETEK - 01
NAGY VENDEL : Irodalmi szakácskönyv
Nagy Vendel szelíd mosolyával
áll a könyvespolca előtt szürke atlétában szemén szemüveg.
13. CSAK A DAL
VÁLOGATÁS NAGY VENDEL
DALSZÖVEGEIBŐL... :CSAK A DAL A TIÉD
Grafikai rajz látható Nagy
Vendelről. szőke hajú szemüveges, szelíd, mosolyog.
14. ELBESZÉLÉS
CSOMOR HENRIETT: Négylábú hűséges
társ
Csomor Henriett fa alatt ül. rövid
fekete hajú fekete szemű. farmer kabátban és rózsaszín kockás ingben van.
Novellája közepén fekete puli kutya
áll. Rózsaszín nyelvével csúfolkodik.
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS
SZERZŐKTŐL
Adamecz László mosolygós barna szemű
szemüveges.
Szauer Gertrúd mosolygós fekete
rövid hajú, fekete szemű. Egy párna van a feje alatt.
17. UTÓREZGÉSEK AUSZTRÁLIÁBÓL
- I. P. STEVE - VERSEIMBŐL:
I.P.Steve. ősz hajú barna
szemű szemüveges. fekete ingben van oda van a kép bal alsó
sarkába kék betűkkel I.P.STEVE
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
SOPONYAI MIHÁLY mosolygós
vörös hajú szürke zakóban van.
Közönséges szurokfű fehér lilás
virága van.
............................................
Szia, Te nagy Kópé !
Köszönöm soraid sokan felköszöntöttek Ágnes napon .
A férjem több zárlat mentes napot kívánt magának
Hallgattam kedves versedet magyar - kínaiul és
gyönyörű mandarin nyelven is !
Szép volt !
Barátaim akik a szibériai expresszen dolgoznak ,ahol most - 67C- fok van
azoknak is elküldtem.
Sok puszi Ági
.........................................
Szia kedves Vendi!
Élveztem a szakács könyved minden mondatát. Éreztem a különböző fánkok
illatát és ízét. Megéheztem amíg olvastam,és ami még nagyon tetszett, a
tisztelet és szeretet ,amit érezni lehetett minden szavadból. Látszik,hogy
nagyon szeretted a szüleidet.
Köszi az élményt!
Puszi Marika.
...................................
Kedves Vendi!
A lenti sorokat tettem ki az
egyesületünk facebook oldalára!
Ott csak közel 300 fő olvassa,
Kínában, gondolom 300 millió ember is hallani fogja a versedet, ha nem sokszor
több!
FERI
Ajánló!
A Megszólalok Magazin szerkesztője:
Nagy Vendel
Szívből ajánlom a szekszárdi
születésű Nagy Vendel barátom egyik különleges írását,
mely a Kínai rádiós magazin
felkérésére készült.
A verset előadja egy kínai hölgy.
Nagy Vendel évtizedek óta alkot, ír
és gondolatokat sűrít és közvetít.
Írásaiban különös módon jelenik meg
a képi ábrázolás, a magával sodró élményvilág,
úgy, mintha velünk történt volna meg
mindaz, amiről Ő ír!
Kissé rokonlélekként jelenik meg
gondolataiban, soraiban.
Szívből ajánlom írásait olvasásra, saját
kedvre
és azért, hogy rohanó világunkban
újra éledjen bennünk minden, ami szunnyad!
Természet, irónia, küzdelem, hit és
szerelem, megannyi rejtett, kósza ábránd,
vágy és remény, mely a sötétbezárt
világ kavalkádjából szökken újra és újra világunkban, mint megannyi
színes tűzijáték!
Csak remélni tudom, hogy a fiók
mélyében szunnyadó számtalan kincs egyszer fényre derül és háborgó léleknek
nyugalmat hoz, szunnyadó szíveket újra lángra gyújt!
Vendi! Szívből köszönöm!
Feri
Íme a link...
............................................
Kedves Vendi!
Mivelhogy még nem vagyok bölcs, bár
szeretnék az lenni, ezért csak most egy kicsit bölcselkedek veled kapcsolatban.
Gondolj arra, hogy saját városodban
még nem lehetsz próféta, aminek ne keresd az okát. Engedd el, és ha ezt
megteszed utánad fognak nyúlni. Te csak tedd a dolgodat ahol hagynak, és várnak
érvényesülni. Örülj annak ami van, és ne hiányozzon az ami nincs, mert azt majd
magával rántja a van, és nem kell te fáradozz az elfogadtatásoddal.
Kizárt, hogy mindenkinek megfelelj,
még akkor se ha tényleg jó amit csinálsz. Mert ha ez így van akkor jöhet az az
irigység és egyáltalán a sapka a fejeden.
Ha majd itt is meghallják a
hangodat, és elismernek akkor se leszel elégedett, mert nyitott vége van a
sikernek. Várj türelmesen, és minden megjön a maga idejében.
Magamról annyit, hogy nem járok a
szövibe…
Jól vagyok, állandó életterem a
kutyámmal az itthonunk.
Üdv:
Róz
19.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT -
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
Fekete bodza (Sambucus nigra)
Gyógyhatásai:
 |
| Soponyai Mihály |
A virágból készült tea vízhajtó, emésztést elősegítő, köhögéscsillapító hatású.
Megfázásra, hörghurutra, izzasztószerként és immunrendszeri serkentőként
használják. A friss bodzahajtás erős hashajtó. Használják még vértisztításra,
fülfájásra, rekedtségre. A bogyó izzasztó, nagy mennyiségben hashajtó, ödéma és
reuma ellen ajánljuk. Friss leve vagy a belőle készült lekvár bizonyítottan
kitűnő szer a TBC gyógyítására. A bodzafa kérge purgáló, féreghajtó hatású.
Erős vízhajtó, heveny vesegyulladásra, általános ödémásodásra ajánlják.
A bodza levele vízhajtó és hashajtó, reumás fájdalmakat enyhít.
Lázcsillapításra is ajánlják. Bőséges izzadás idézhető elő vele kiütéses láz
(kanyaró, skarlát) és reumás láz esetén, hurutos fertőzésnél (hörgőgyulladás,
influenza). Ritkán használatos belsőleg. Leginkább vérzésre és égési sebekre
ajánljuk.
Elkészítése:
Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után
szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.
Felhasználása belsőleg
A bodzateát étkezés előtt fogyassza, lehetőleg ízesítés nélkül. Nátha esetén
napi 2-3 csészével is ihatunk belőle, amilyen forrón csak lehetséges. Hatékonyságát
növeli, ha forró lábfürdőt veszünk és közben forró bodzateát iszunk, majd
azonnal ágyba bújunk. Ilyen módon „kiizzadjuk a náthát”, azaz méregtelenítjük
szervezetünket, meggyorsítjuk a gyógyulást.
Gyermekeknek 6 éves kortól hígítva adható (egy teáskanál teafű 2,5 dl vízhez).
Orrdugulás, köhögés esetén inhalálni is lehet teájával, kiválóan tisztítja a
légutakat, oldja a lerakódást, köptető hatása van.
Vizelethajtásra reggel egy csészével kell fogyasztani.
Testsúlycsökkentő hatása miatt a bodzát fogyókúra kiegészítésére napi egy-két
csészével 3-4 héten keresztül lehet fogyasztani. A tea fogyasztásánál érdemes
figyelembe venni az erőteljes vizelethajtó hatást.
Intenzívebb izzasztó hatást lehet elérni, amennyiben közvetlenül szaunázás
előtt elfogyasztunk 1 csésze forró bodzavirág-teát.
Napi egy-három csészével korlátlan ideig iható.
Felhasználása külsőleg
Nyugtató hatása miatt borogatásként használjuk mellhártyagyulladásra,
vérömlenyre, köszvényre, fagyásra, pikkelysömörre és ekcémára. Lemosásra
alkalmas szemgyulladás, árpa esetén.
 |
| Fekete bodza |
A fekete bodza Európában és Ázsiában őshonos, hazánkban is elterjedt,
akár 6 m magasra megnövő cserje vagy fácska, amely a bodzafélék
(Caprifoliaceae) családjának tagja. Több éves ágai szürkés színűek,
szemölcsösek. Összetett levelei hosszúkás elliptikusak, fűrészes szélűek.
A fekete bodza nem tévesztendő össze a lágy szárú, alacsonyabb termetű
gyalogbodzával (Sambucus ebulus L.), mely nem gyógynövény.
Jó egészséget,szép napokat kívánok!
Soponyai Mihály
*************************
Kedves belső- és külső munkatársaink!
Az lenne a kérésem, hogy akinek még nincs fényképe a magazin számára, vagy pedig meglehetősen régi, nos azok - ha mód van rá - küldjenek képet, vagy frissítsék a régit! Már nyolc éves az MMM újság, s azóta a munkatársaink is megváltoztak ugyebár...!?
😏
A fényképeket a következő e-mail címre küldjék - küldjétek: veghelyo@t-online.hu
Kézcsókom a Hölgyeknek, üdv az Uraknak: Véghelyi József a színes változat szerkesztője.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
………………................……
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
………………..............……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
………………........……….
Facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is
találtad az oldalaimat: Megszolalok Nagy Vendel
…………………............……
Nagy Vendel Írásai:
Megszólalok művészeti magazin szerkesztő nagy vendel
……………….............……..
Könyvtár:
E. könyvek a MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
......................................
Ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
....................................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________
Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
.........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
............
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..............
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 802
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése