Elöljáróban le kell szögezni, hogy az elmúlt években döntően megváltozott a könyvtárak hagyományos funkciója. A dokumentumok gyűjtése, feldolgozása és rendelkezésre bocsátása helyébe az információk szolgáltatása került előtérbe.

A dokumentumok birtoklása mellett és/vagy helyett fontosabb az információhoz való hozzáférés biztosítása. A könyvtáraktól ma már nem várható el, hogy arra az esetre gyűjtsék a dokumentumokat, ha potenciálisan szükség lenne rájuk, hanem éppen akkor legyenek képesek fellelni és rendelkezésre bocsátani azokat, amikor igénylik. Tehát a fejlődés trendje, eltérően a klasszikus könyvtártól – amelynek még ma is egyik mérőszáma a birtokolt dokumentumok száma – az információs központok, az információ-elérési bázisok kialakulása. Ezek mérőszáma nem az állomány nagysága, hanem a nyújtott információ gyorsasága és pontossága.

A fejlesztési stratégia felhasználó- és problémaorientált: az alapvető cél az, hogy a szolgáltató az információ eszközével segítséget nyújtson a felhasználók feladatainak és problémáinak megoldásához, a döntések előkészítéséhez. Elvi alapja az információ azon értelmezése, amely szerint csak a valamely probléma megoldásához szükséges, ismeretgyarapodást eredményező közlés, dokumentum tekinthető információnak. A fejlesztés irányait az határozza meg, hogy – a könyvtárnak mely felhasználókat kell kiszolgálnia;

• e felhasználóknak mely feladatok, problémák megoldásához, milyen típusú döntések meghozatalára van szüksége információra;
• a szükséges információk biztosításához milyen típusú szolgáltatásokat kell nyújtania, és mely szolgáltatások könnyíthetik meg leginkább a problémák, feladatok megoldását;
• milyen módon fokozható a könyvtári és tájékoztatási munka hatékonysága. Ehhez olyan dokumentumszolgáltatást kell megteremteni, hogy a felhasználók akkor is hozzáférjenek az adott szakterület irodalmához, ha az könyvtárukban vagy az országban nem található meg.

Tehát a könyvtáraknak meg kell oldaniuk

• a világ teljes publikus dokumentumterméséből a tájékozódás lehetőségét,
• a primér információ iránti igény kielégítése céljából ehhez a hazai lelőhely megállapításának lehetőségét,
• a primér információ bárhonnan történő beszerzésének és bárhová eljuttatásának lehetőségét.

Az állománygyarapítás kontra hozzáférés kérdésben határozottan a hozzáférés, a dokumentumszolgáltatás irányába kell elmozdulni.

A könyvtárak szakmai tevékenységét, szolgáltatásait alapvetően az határozza meg, hogy mely felhasználókat kell kiszolgálniuk.

A BME KTK felhasználói magától értetődően

• a BME magyar és külföldi hallgatói,
• az egyetemi oktatók, kutatók,
• az egyetem dolgozói,
• más felsőoktatási intézmények hallgatói,
• a külső felhasználói kör.

Az egyetemen belüli felhasználók kiszolgálásán túlmenően tehát a könyvtárra feladatok hárulnak a külső felhasználói kör vonatkozásában is, nevezetesen képesnek és alkalmasnak kell lennie arra, hogy kiszolgálja

• az ország más műszaki egyetemein dolgozó felhasználókat;
• a felsőfokú műszaki oktatás és kutatás tekintetében állami, nemzetközi felhasználókat;
• a matematika, fizika, szerves kémia területén országos felhasználói kört;
• az ipari kutatás és fejlesztés terén jelentkező vállalati, intézeti felhasználókat.

A beszerzési keretek reálértékének csökkenése az elmúlt években jelentős mértékben szűkítette a magyarországi könyvtárakban a dokumentumok számát. A külföldi könyvbeszerzés volumenének folyamatos mérséklődése mellett 10 év alatt mintegy 40%-kal csökkent a külföldi folyóiratok száma. Míg 1985-ben 20 625 folyóiratféleséget fizettek elő a hazai könyvtárak, addig ez a szám 1996-ra 12 454 címre csökkent. Az előfizetett példányszám tekintetében a csökkenés 38%-os volt ugyanezen időszak alatt. Folyamatosan növekszik azon megszüntetett előfizetések száma is, amelyek egyedüli példányként találhatók az országban.

A központi költségvetés helyzete az eljövendő néhány évben is olyan lesz, hogy a felsőoktatásnak valószínűleg kevesebbel kell majd többet elérnie. Közhelynek számít, de valójában illúzió az a megállapítás, hogy a hazai állományfejlesztés legelső feltétele a nagyságrenddel nagyobb financiális lehetőség. Ennek megléte magával vonná a mennyiségileg és minőségileg magasabb szintű állománygyarapítást, a magasabb fokú szervezettséget. A könyvtáros társadalomnak fel kell ismernie a koordináció–kooperáció, az összefogás szükségességét.

A szűkös anyagi lehetőségek valamelyest ellensúlyozhatók az erők összesítésével:

• a gyűjtőkörök pontosítása,
• kooperatív állománygyarapítás,
• egyeztetett folyóirat-rendelés,
• egymás állományáról kölcsönös tájékoztatás,
• könyvtárközi kölcsönzés elektronikus úton,
• adatbázisok együttes előfizetése révén

és így tovább.

A felsorolt lehetőségek közül – több felsőoktatási és országos szakkönyvtár közreműködésével – mára jelentős eredmények valósultak meg: pl. a “Közelkat" (közös felsőoktatási könyvtárközi lekérdező rendszer), amely különféle hazai könyvtári rendszerek és az intézmények katalógusainak együttes lekérdezését oldotta meg. Vagy a SwetScan folyóirat tartalomjegyzék szolgáltatás adatbázis együttes előfizetése és szolgáltatása.

* A szerző jelen hozzászólásával együtt a BME KTK helyzetéről, fejlesztésének súlypontjairól szóló tanulmányát is eljuttatta szerkesztőségünkbe. Ezt júniusi számunkban közöljük.