Tihanyi Péter
Zuhanórepülés
Beszélgetés Nagy Viktorral, aki saját drámáját írta forgatókönyvvé a most bemutatott filmben

Teológiát tanult, mégis az alvilágban kötött ki. Tudatosan fellázadt minden ellen, amiben hitt. Szó szerint hét emeletet zuhant. Az életéről készült filmben a drog, a szex, a vér, a halál dominál. Interjú, katarzis nélkül.

Nagy Viktor. Teológiáról a börtönbe
Fotó: Somorjai László

Részeg vagy drogos voltál, mikor kiestél a hetedik emeletről?
- Sima részeg voltam. Ha drogos vagyok, dehogy esek le. Akkor olyan penge vagyok, mint a spitz.
Mennyire voltál részeg?
- Akkor már negyedik napja ittam egyfolytában. Mixer voltam egy spanyol városban, Alicantében. Otthon hagytam a kulcsot, és mint annyiszor máskor, most is a folyosóról nyíló ablakból akartam beugrani a konyhába, csak most nem jött öszsze. Megcsúsztam, és leestem a lebetonozott kis belső udvarra.
Éjjel?
- Hajnalban.
Diszkóban voltál mixer?
- Igen.
Kábítószer, pia…?
- Minden, ahogy másoknak is.
Mit szívtál?
- Mindent, amit csak lehet. Hernyó, kokain, szúrni nem szúrtam, de a spangli mindig a szánkban volt.
Az eséstől hogyhogy nem ment szét a koponyád?
- Annyira részeg voltam, hogy talpra estem. A talpamtól a térdemig minden szilánkokra tört, ez már soha nem jön rendbe. Tolókocsi. A két térdem megmaradt, meg a combom is. Összecsuklottam, és a medencém tört nagyon csúnyán, a gerincem is két helyen, a térdeim a bordáimat törték szét. A koponyám is eltört.
Az agyad is megsérült?
- Az nem, de ez csak jóval később derült ki. Három hétig kómában voltam a kórházban, aztán felébresztettek, és az életmentő műtéteket megcsinálták. Négy hónap múlva jöttem haza, és egy itteni kórházban még másfél évig toldoztak-foldoztak anynyira, hogy tolókocsiba ülhessek.
Emlékszel valamire a kóma idejéből?
- Mondatokra, amiket rólam és nekem mondtak az ágyam körül. Anyám meg egy barátom látogathatott. Anyám Amerikából utazott Spanyolországba. Nem fogtam fel, mi történt velem. A kóma alatt az álmaimra is emlékszem, azokat hittem valóságnak.
Most mi a valóság?
- Hogy itt ülök tolószékben, és a merevítő műlábak az ágyamon.
Mikor tudtad meg, hogy mi történt?
- Nagyon soká. Miután felébresztettek a kómából, olyan fájdalmaim és kényszerképzeteim voltak, hogy literszámra pumpálták belém a morfiumot, ami alig használt. A szervezetem iszonyúan rezisztenssé vált a morfiumra, majdnem mondtam az orvosoknak, hogy még jó is, csak többet adjanak, hogy hasson is. Három teljes év kellett, hogy felfogjam, mi történt. Addig nagyon kattogtam. Aztán úgy döntöttem, hogy nem leszek egy intézetben élő kerekesszékes nyomorék. A legnagyobb problémám az volt, hogy egyfolytában és kínzóan fájt mindenem. Csak nemrég sikerült hátul elvágni egy ideget, amitől kicsit enyhült ez az őrült fájdalom. Próbáltam öngyilkos is lenni, csak nem sikerült.
Gyógyszer?
- Sokkal durvább.