Hetvenöt éves a spenótevő

Hetvenöt éves lett Popeye, a spenóttól megerősödő tengerész, akiből már az 1930-as években az amerikai köztudat kapitánya lett. Popeye karrierje egy képregény mellékszereplőjeként indult, ám az első róla készült rövidfilm hatására a harmincas években egyharmaddal megnőtt a spenótfogyasztás az Egyesült Államokban, ahol kiállítással emlékeznek az idén hetvenöt éves és máig népszerű tengeri medvére.

„Viszonylag kevés rajzfilmfigura él meg ilyen idős kort, és válik a köztudat részévé" - mondta el a kiállítás kurátora. Popeye 1929-ben a Thimble Theater (Gyűszű Színház) című képregény egyik mellékszereplőjeként tűnt fel, de olvasói levelek hatására E. C. Segar két éven belül a történet főhősévé rajzolta át. 1933-ban már Max Fleischer rövidfilmjében debütált, melyet egy 108 részes rajzfilmsorozat követett. Segar 1938-ban elhunyt, de Fleischer filmjeit az 1950-es években elkezdték játszani a tévék, s ez a Popeye-rajongók újabb generációját jelentette. Az 1970-es években újabb epizódok következtek, melyekből a politikai korrektség jegyében már száműzték Popeye sípolós pipáját és a bunyós jeleneteket. Popeye akaratán kívül vált spenótzabáló tengerészből az amerikai tudat kapitányává. A kiállítás kurátora nem tudja, hogy Segar miért éppen a spenótot választotta Popeye kedvenc eledeléül: „Talán maga Segar is szerette vagy éppen hogy gyűlölte a spenótot. De az is meglehet, hogy csak vicc volt.” (origo)