- Mely társadalmi rétegekben veszített az MSZP, illetve nyert a Fidesz szavazókat a 2002-es parlamenti választásokhoz képest a mostani európai parlamenti választáson?
- Két évvel ezelőtt a Fidesz- MDF közös listára a vallásosok, a fiatalok és a kistelepülésen élők szavaztak az átlagot jóval meghaladó arányban, míg a szocialisták a nagyvárosi értelmiségiek, valamint az idősek körében voltak inkább népszerűek. A kutatásaink azt mutatják, hogy az EP-választás idejére az MSZP egyedül a hatvan éven felüliek körében nem veszített a támogatottságából, ezzel szemben a Fidesz népszerűsége szinte minden társadalmi rétegben növekedett, sőt, a korábban jelentős szocialista bázisnak bizonyuló nagyvárosban élők, illetve értelmiségiek körében meg is előzték az MSZP-t. Ez azért is bizonyulhatott döntőnek a végeredményt illetően, mert ez a társadalmi csoport a legaktívabb a választás szempontjából, így alacsony részvétel esetén szavazataik nagyobb súllyal esnek a latba.
- Egy évvel ezelőtt az MSZP támogatottsága mintegy ötven százalékos volt: innen nézve még nagyobb kudarcnak tűnik a harmincnégy százalékos eredmény. Mi lehet ennek a drasztikus népszerűségvesztésnek az oka?
- Általános jelenség, hogy egy adott kormány a ciklus első felében népszerű, majd elkezd veszíteni a támogatottságából. Az
Orbán-kormánnyal még ennél is kevésbé voltak elégedettek a választók félidőben - ugyanakkor az ő megítélésük nem volt annyira hullámzó, mint a Medgyessy-kabineté. Ebből a szempontból a szocialisták számára pech volt, hogy a választásokat éppen most rendezték, annak ellenére is, hogy az ünnepélyes EU-csatlakozás érzékelhetően hozott szavazókat a nagyobbik kormánypártnak. Más oldalról megközelítve, az MSZP talán éppen azon bukott el, hogy nagyon népszerű akart lenni. A jóléti intézkedések hátulütője ugyanis az, hogy újabb és újabb igényeket hoznak felszínre, amelyeket a gazdaság nem feltétlenül, vagy csak kárral tud kielégíteni. A kétszer száznapos programot követően a felméréseink azt mutatták, hogy a figyelem a gazdasági problémákra irányult, és tavaly nyáron - az EU-csatlakozási kampány lezárulása után - drámai mértékben romlott a lakosság gazdasági közhangulata. Ez nyilvánvalóan közrejátszott az MSZP támogatottságának csökkenésében. Ráadásul, amíg a kiábrándulás a kedvezőtlenebb társadalmi helyzetűeket „csak” a bizonytalanok közé sodorja, addig a magasabb státusú - politikailag aktívabb - társadalmi csoportokat az ellenzék táborába viszi. Ez történt a fővárosban is, ahol két éve óriási volt a várakozás a jelenlegi kormánnyal kapcsolatban - ennek azonban, úgy tűnik, a koalíció nem tudott megfelelni. Ezen kívül volt még egy oka a szocialisták vereségének: a kormányzati pozícióból folytatott negatív kampány, ami a Medián felmérései szerint sok MSZP-szavazót elriasztott. Ez akár néhány százalékot is jelenthetett mínuszban a szocialistáknak.
- A 2002-es parlamenti választások két fordulója között a még kormányon lévő Fidesz éppen negatív kampánnyal faragott jelentősen a hátrányából. Ez nem ellentmondás?
- A negatív kampány eredményessége nagyban függ az adott körülményektől. Olyan választásoknál, amelyeknek nincs kézzel fogható belpolitikai tétje - a mostani ilyen volt - ez inkább riasztja a választókat. Ellenben, ha van konkrét tét - mint két évvel ezelőtt -, a negatív kampánynak jelentős mozgósító ereje lehet.
- Magyarországon a szavazók minden politikai erőt „kipróbálhattak” már kormányzati pozícióban: egyik sem maradt ott négy évnél tovább. Ráadásul a választási ígéreteket illetően is eléggé szkeptikusak vagyunk. Melyek azok a tényezők, amelyek leginkább meghatározzák, hogy egy választópolgár kire adja le a voksát?
- A két nagy párt szavazói magja alapvetően két politikai kultúrához tartozik: a kádári kispolgári lét kultúrája áll szemben azoknak a kultúrájával, akik a Kádár-korszaknak inkább a hátrányait tapasztalták meg, vagy életkorukból adódóan nem abban az időszakban szocializálódtak. Ez egyben generációs törésvonal is, ami egyébként nemzetközi viszonylatban meglehetősen ritka. A választók egy másik csoportját az örök ellenzékiek alkotják. Jellemző rájuk egyfajta ésszerűséget nélkülöző politikai cinizmus. Fontosnak tartják a materiális
szempontokat, ám irreális elvárásaik vannak az állam gazdasági szerepvállalását illetően. Egyszerre „minden jót” pedig csak az ellenzék tud megígérni - a kormány felelősséggel ilyet nem tehet.
- A Fideszen belül aggodalmat keltett az MDF mandátumszerzése, pontosabban az ennek nyomán tovább erősödő önállósodási törekvések. Attól tartanak, hogy két év múlva a Fórum nem éri el az ötszázalékos küszöböt, és így a rájuk leadott jobboldali szavazatok kárba vesznek. Ön szerint megismételhető a mostani eredmény?
- Úgy gondolom, az MDF-nek nehéz lesz egybetartania a szavazóbázisát „élesben”, amikor a választóknak majd Medgyessy (vagy utódja) és Orbán között kell dönteniük. Ugyanis a Fórum jelenlegi szavazótáborának nincs egységes politikai, szociológiai arculata, nem alakult ki belső identitása, nincs olyan kohéziós erő benne, amely összefogná. A pártnak szerintem elsősorban ezt kell megteremtenie ahhoz, hogy 2006-ban is sikeres legyen. A mostani jó szereplésében egyébként az is közrejátszott, hogy a szocialisták kampánya sok szavazót az MDF-hez sodort: őket riasztotta az MSZP, de a Fideszre sem szavaztak volna.
- Mitől és mennyiben változhat az MSZP és a Fidesz támogatottsága 2006-ra? Fel tudnak-e vajon a szocialisták „építeni” egy olyan vezetőt, akit sikeresen szembe lehet állítani Orbán Viktorral?
- Az EP-választás eredménye természetesen javítja a Fidesz 2006-os esélyeit. Itt ugyanaz a Fidesz győzött, amelyik két éve veszített, és ezzel helyreállt a párt Orbán-imázsa, a jelenlegi vezetés legitimitása. Az MSZP-nél nyilvánvalóan ellenkező előjelű hatása van az eredménynek, ám ez elindíthat egy megújulási folyamatot. Ugyanakkor kérdéses, hogy van-e egyáltalán olyan személy, akit Orbánnal szemben fel lehet építeni, bár erre nem is biztos, hogy szükségük van, hiszen az ő szimpatizánsaikban nincs igazán igény karizmatikus vezetőkre. Az MSZP, úgy tűnik, abban sem reménykedhet, hogy a választásokig megvalósulnának azok a reformok, fejlesztések, amelyeket ígértek: az egészségügyi reform, az autópálya-építések és a többi. Egy jobb gazdasági közhangulat azonban még átsegítheti őket a következő ciklusba.