Hetek - VIII. évfolyam, 9. szám, 2004. február 27

Az észak-keleti régió, de talán az ország legdinamikusabban fejlődő városaként tartják számon Tiszaújvárost. Az idelátogató - többek között - megtekinthet itt egy szabadidőközpontot, egy nemrég átadott európai szintű gyógyfürdőt, két mammut üzemet (a TVK-t és egy olajfinomítót) és egy exkluzív családi házakkal bővülő kertvárosi részt. Amennyiben ehhez még hozzávesszük, hogy a város ontja magából a világszínvonalú sportolókat, gondoljunk csak a többszörös világbajnok kajakos lányokra vagy legfrissebb Európa-bajnokunkra, a műkorcsolyázó Sebestyén Júliára, akkor azt vélhetjük, hogy itt tényleg minden nagyon szép, minden nagyon jó. Cikkünkben rámutatunk, hogy ez nem egészen így van, mert a településre hatnak az egész országot befolyásoló politikai és gazdasági szereplők lépései.

A város - történelme folyamán - szervesen összefonódott az egyik legnagyobb hazai, s a tőzsdén jól jegyzett petrolkémiai gyárral, a Tiszai Vegyi Kombináttal. Mind a központi irányítás, mind a piacgazdaság idején kiválóan teljesítő üzemnek köszönheti Tiszaújváros azt a nyolcvanas évek elején épült jégpályát, amely akkor még ritkaságszámba menően télen-nyáron üzemelt. Ezzel nemcsak a település nyert, hanem a nemzet is, gondoljunk csak a már említett új Európa-bajnokunkra, akinek lehetősége sem lett volna ezt a teljesítményt elérni e feltétel nélkül.
Maradva a mánál, önkormányzati és TVK-s forrásokból is egyöntetűen állítják, hogy tavaly 700 millió forint volt a húszezres lélekszámú város bevétele csak ebből az egy üzemből. Hogy ez miért érdekes?
Farkas Zoltán polgármester szerint tényként lehet leszögezni a Mol és a TVK fúzióját, habár jogilag ez utóbbi önálló maradt. Ezt az egyesülést alátámasztja a minap megjelent vállalati rangsor is, ahol a TVK üzleti eredményénél azt írták, hogy ne itt keressék, mert az a Molhoz lett számítva.

Az eddig leírtaknak még nem igazán lenne hírértéke, ha különböző jelek nem mutatnának hasonlóságot a Kraft csokoládégyár Szlovákiába történt áttelepülésével. A szomszédos országot a térség adóparadicsomának tartják már egy ideje, s a multik mellett kisebb-nagyobb hazai vállalkozások is gondolkodnak a székhelyváltásban. Márpedig ha ez a Mollal megtörténne, melynek már most vannak ott érdekeltségei, az nemcsak Tiszaújvárosra, hanem az egész magyar gazdaságra, sőt társadalomra is felmérhetetlen hatással lenne.
A tiszaújvárosi polgármester szerint: „A TVK döntéseit a Mol hagyja jóvá, melynek a petrolkémiai irányítása pedig már most Pozsonyból történik. Amíg csak erről van szó, addig nincs gond, de - ahogy mondják, s ahogy én is gondolom - csak idő és a körülmények kérdése, hogy mikor gondolják úgy a tulajdonosok, hogy a gazdálkodásnak bizonyos elemei, a könyvelésnek és az eredménynek az értékelése mikor történik úgy, hogy esetleg máshol jelenik meg. A magyar állam már nincs abban a helyzetben, hogy beleszóljon ebbe, mert már csak 20 százalék a tulajdon része a Molban, s van egy aranyrészvénye.”
Itt érdemes megjegyezni, hogy az olajipari óriás 2003. évi adózott nyeresége 100 milliárd forint felett volt. Az ő esetükben egy esetleges székhelyváltás közel 20 milliárd forinttól fosztaná meg az államkasszát. Mosonyi György vezérigazgató a napokban egy napilapnak azt nyilatkozta, hogy a Mol-csoport könyvelésében néhány millió pluszt jelentene egy ilyen irányú lépés, így őket nem ez motiválja. Ugyanitt azt is elismerte, hogy a Mol bizonyos feladatokat már a határon túlról intéz. Ehhez kapcsolódik az a hír is, melyben a pozsonyi Pénzügyminisztérium szóvivője így nyilatkozott: „Az ottani adózáshoz nem szükséges a székhelyváltás abban az esetben, ha egy magyar cégnek van szlovák leányvállalata. Ilyenkor annál az adóhivatalnál köteles adóját befizetni, ahol tevékenységének nagyobb részét folytatja, vagy ahol a legtöbb ingatlannal rendelkezik.” Ez utolsó feltétel tükrében elgondolkodtató jelenség, hogy a másnapi napilapok tele voltak értékesítésre szánt Mol-ingatlanok hirdetéseivel.
A TVK helyzete ilyen szempontból stabilabbnak látszik a cég kommunikációs igazgatója, Pálffy Gábor véleménye szerint: „Azért is nehéz elképzelni a mi esetünkben az áttelepülést, mert javában benne vagyunk egy 110 milliárdos fejlesztésben, melynek keretében egy olefin- és egy polietilén-gyáregységgel bővül üzemünk.”
Viszont itt nem csak pénzről van szó. A foglalkoztatáspolitikai kérdések sokkal jobban aggasztják a városvezetőt, ami egy ilyen helyzetben messze túlmutat egy településen. A rendszerváltáskor közel hétezer fő dolgozott a TVK-ban, ma kettőezer körül, és ez szerinte tovább csökken. „A valóságban árnyaltabb ez a kép - fűzi hozzá Pálffy úr -, mert az egykori üzemterületen majdnem annyian dolgoznak, mint tíz évvel ezelőtt, csak több gyáregység nem a TVK részeként, hanem kft.-k formájában működik.”
A polgármester szerint azonban ez nem minden: „A privatizáláskor értékesített helyi erőművek másfél ezres létszáma negyedére esett. Az olajiparban Sveháton, Pozsonyban, Horvátországban, Százhalombattán és itt van finomítói tevékenység a térségben. Mindenki tudta, hogy ez sok, egynek meg kell szűnnie. Azt gondoltam, hogy földrajzi adottságunkból kifolyólag, merthogy mindenki a keleti piacra igyekszik, ez az üzem funkcionálni fog. Ezzel szemben, ahogy finoman fogalmazták a vezetők, nem bezárták, hanem konzerválták, ami szerintem egy és ugyanaz. Végignézek a városban az embereken, és azt látom, hogy az ilyen típusú szakemberek eltűntek. Máris értékvesztésben vagyunk.”
Ha belegondolunk egy országos méretű - és itt ne csak egy cégre gondoljunk - költözködésre (Szlovákia nem egy távoli kontinens), az nemcsak adóbevételekkel csökkentené a büdzsét, hanem a kifizetésre kerülő munkanélküli segélyekkel is terhelné, hogy más negatív hatását ne is említsünk. Minden bizonnyal tisztában vannak ezzel a gazdaságpolitikusok is, mert a minap Draskovics Tibor pénzügyminisztert egy ilyen kontextusban az adótörvény változtatását firtató kérdésre egy így is, úgy is értelmezhető választ adott egy tévéinterjú során. Azonban a miniszterelnök sem tájékozatlan, neki többek közt Farkas Zoltán írt a Mol-TVK-fúzió hátulütőiről, s a kormány felelősségéről egy levelet.
Hogy ez utóbbi mennyire szerteágazó problémát jelenthet, arra jó példa a sport. A TVK (tágabb értelemben a Mol) a tiszaújvárosi élsportolók, így Szabó Szilvia, Bóta Kinga, Viski Erzsébet, Dékány Kinga vb-aranyérmes kajaknégyes vagy a már említett Sebestyén Júlia főszponzora. A polgármester, aki hetedik éve a vízi szakosztály vezetője városában, beszélgetésünkkor elmondta, hogy a főtámogató „finoman” értésére adta, ha sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel, problémák lehetnek a város élversenyzőinek szponzorálásával. Az akadozó támogatást jelzi, hogy február közepéig a tiszaújvárosi kajakosok számlájára egy forint sem érkezett még, úgyhogy az e havi béreket kölcsönből fizette ki.
Egy ilyen lépés a Moltól, amelyik a horvát nemzeti labdarúgás egyik főszponzora, enyhén szólva is érdekes lenne. „Gyurcsány Ferencnek is mondtam, hogy elképesztőnek tartom, hogy aláír egy ilyen szerződést, mert egyszerűen az általuk előterjesztett törvényben szerepel, hogy a sportgazdálkodással nem foglalkoznak, nem támogatják. Aláírhatta volna a gazdasági miniszter, valamelyik bankelnök, bárki, de nem ő, miközben a magyar sport szűkölködik.” Azt azért még hozzá tette a polgármester: lehet, hogy ezzel a témával az olimpia után kellene foglalkoznunk, de nem azért, mert magát félti, hanem a kajakos lányok miatt aggódik.
Ám a kommunikációs vezető állítása szerint: „Teljesen elképzelhetetlen, hogy ilyen világszintű élversenyzők támogatásáról bármiért is lemondana a TVK.”
Visszakanyarodva az alapgondolathoz, mely szerint elképzelhető, hogy a Mol és más hazai cégek is Szlovákiában adózzanak a jövőben, akkor annak a kormánynak, amelyik azon iparkodik, hogy minél több pénzt (milliárdokról van szó) fogjon meg, azon is gondolkodnia kellene, hogyan tehetné Magyarországot adóparadicsommá. Ugyanis teljesen feleslegesen kaparja az egyik kezével az állam a forintokat, ha a másikkal még inkább szórja!