Munkatársunktól
A bumeráng visszaüt

Ebben az országban „két” Nemzetbiztonsági Hivatal, és „két” Belügyminisztérium működik - nyilatkozta a Heteknek a magyar jogbiztonság ingatag állapotával kapcsolatban Sándor István. A „Papa”-ként is emlegetett nyugállományú rendőr alezredest az elsőfokú bíróság hétfőn felmentette minden vádpont alól: az egykori felderítőtisztet az ügyészség kétrendbeli, vezető beosztású, hivatalos személy által egy esetben kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettével, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaéléssel és hamis tanúzás bűntettére való felbujtással vádolta a kilencvenes évek második felében elkövetett cselekmények miatt.

Hegedűs László ügyvéd és Sándor István a hétfői ítélethirdetés után. „Papa” fél évet töltött börtönben ártatlanul Fotó: Reuters

Sándort 2000 októberében vették őrizetbe az ügyészségi nyomozók, egyetlen nappal azelőtt, hogy a parlament olajbizottsága meghallgathatta volna. Fél évig volt előzetes letartóztatásban, büntetőpere 2002 májusában kezdődött meg. Az ügy egyik érdekessége, hogy a per anyagát 85 évre titkosították. „Papa” állítja: azért történt így, mert egy interjúban megszellőztette, hogy hamis tanúk közreműködésével kívánják elítéltetni. A felmentő ítéletet követően Lamperth Mónika belügyminiszter kezdeményezte a titok feloldását. Sándor Istvánnal készült interjúnkat a 6-7. oldalon olvashatják. Terveink szerint jövő heti számunkban a szerteágazó, bonyolult történet érintettjei válaszolnak a nyugalmazott alezredes állításaira.

- Akkor kezdett kényelmetlenné válni az Ön személye, amikor az úgynevezett olajos ügyek 1998 tájékán bírósági szakaszba kerültek…
- Nem lehet ketté választani az olajos és a robbantásos ügyeket: 1996. november 1-jén Prisztás József meggyilkolásával elindultak az úgynevezett leszámolásos történetek. Akkor aktivizáltak minket a kábítószer vonalról erre a területre. 1997 márciusáig szinte csak tapogatózó, felmérő tevékenységet végeztünk, a hálózatainkat átállítottuk erre a vonalra, elég nagy rendszerrel dolgoztunk. Próbáltuk azokat a csoportokat bemérni, azonosítani, akiknek köze lehet ezekhez a cselekményekhez. 
- Akkoriban már beépült az alvilágba?
- Mint kábítószer-felderítő, alapító tagja voltam a rendszerváltást követően megalakult szervezett bűnözés elleni szolgálatnak. Ezért nem volt nehéz számomra a váltás: csak meg kellett találnom azokat az embereket az „olajos” alvilági körökben, akiket valamilyen formában meg lehetett oldalazni, magyarul, finoman be lehetett szervezni. Akik bevezettek ezekbe a körökbe. Mert ha nincs valaki, aki azt mondja, „ez a barátunk”, akkor nem fogadják be az embert. Mivel volt olyan, aki bevitt - természetesen az ő érdekei is úgy kívánták -, attól kezdve egy-két jó történet, egy-két vacsora után én voltam a „legnagyobb üzletember”. Fölkészültem az olajos szakmából, kentem-vágtam a savazást, a vámolást, a jövedéki törvényeket, a szakzsargont…
- Mint például orsóolaj, ami tökéletes üzemanyag - töredék áron… 
- Igen. Volt egy miskolci cég, amely annyi orsóolajat hozott be abban az időben az országba, ami egész Európának elég lett volna húsz évre.
- Hogy adták Önnek a Papa nevet?
- A koromnál fogva kaptam, ebben a körben ugyanis nálam jóval fiatalabbak, a húszas, harmincas korosztály tagjai mozogtak. Nekik tetszett a „papa”. 
- Szakszóval élve fedett nyomozó volt? 
- Igaziból nem voltam fedett nyomozó, akkor még nem létezett ez a státus, a törvények nem szabályozták pontosan az ilyen rendőri munkát. Úgy képzelje el, hogy 1990-ben ránk szakadt a nemzetközi bűnözés, a kábítószer, meg minden. Ennek nem igazán volt előzménye Magyarországon, ezért nem voltak idevonatkozó írott szabályok sem, csak ideiglenes szabályok. Sőt, a rendszerváltás után törölték az azelőtt meglévő összes operatív szabályzatot. 
- Mi volt az Ön számára a biztosíték, arra, hogy nem történik meg az, - ami végül is megtörtént -, hogy maffiavezérséggel vádolják meg? 
- Semmi.
- Nem gondolt arra, hogy veszélyes pályán mozog?
- Mindvégig veszélyes pályán mozogtunk, ezt tudtuk, de bíztunk abban, hogy a vezetőink figyelembe veszik, hogy a „gyerek tanul járni” című fejezetnél tartunk, és amikor el akar esni a gyerek, megfogják. De sajnos nem megfogtak, hanem ellöktek. 

Azt mondtam, ezzel a  bandával egy percet nem  vagyok hajlandó tovább  dolgozni.

- Milyen módszerekkel dolgoztak?
- Ez a világon mindenütt úgy megy - FBI, CIA vagy bármilyen titkosszolgálatot sorolhatnék -, hogy a felderítő nyomozó az alvilág bizonyos köreivel együttműködik. Nem lekorrumpálva, nem lekötelezve, hanem oda-vissza alapon. Mert információt csak úgy kapok, ha adok is információt. Vagy ha mondjuk az informátorom elkövet egy szabálysértést, azt nem úgy ítéljük meg, mintha egy átlagember követné el. Elsimítjuk az ügyét, de dokumentáljuk, és ezzel a gyeplő szorosabbra van húzva. 
- Úgy tudom, a fedett nyomozók minden tevékenységükről kötelesek beszámolni a feletteseiknek, tehát nyomon követhető a munkájuk.
- Ma már így van. A beszervezett embereknek dossziéja van, fedőneve vagy száma, és a velük kapcsolatos minden egyes eseményről írott anyagot kell készíteni. Hogy még világosabb legyen, idézem egykori főnökömet, aki azt nyilatkozta: „Sándor István dolga az volt, hogy mindenki bűnözőnek tartsa.”
- Elvileg tehát nem lehettek aggályai a munkáját illetően. Mégis, mikor érezte először, hogy problémába kerülhet?
- Érdekes dolog. 1997 végén érezhető volt, hogy valami nem kerek, a vezetés részéről nagyfokú passzivitás jelentkezett. Pedig naponta beszámoltam a munkámról, sőt a végén ez olyan szintre jutott, hogy a tábornoknak kellett beszámolnom. Akárhol voltam az országban, telefonon jelentettem, bármilyen esemény történt. De rendre olyan utasításokat kaptam, hogy tegyek a belátásom szerint.
És volt még egy érdekes momentum: 1998 márciusában a volt főkapitányhoz közel álló személy azt mondta, hogy ne örüljetek, mert kormányváltás lesz, és a Központi Bűnüldözési Igazgatóságot - ahol mi is dolgoztunk - meg fogják szüntetni. Nevettem rajta. De nem kellett sokáig várni, és fölszámolták. 
- 1998-ban kerül sor Dietmar Clodo, a bombagyárosként elhíresült illető elfogására.
- Szó szerint nagy hiba volt tőlem, hogy földerítettem. De talán mégiscsak jót tettem az országnak, mert megszűntek a robbantások. Amikor a Clodó-ügyre fény derült, pontosan tudtuk, hogy a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságról két magas rangú tiszt is benne van ebben a történetben. Úgy, hogy az egyik baráti kapcsolatot tart fenn a Clodóval.

Sándor István: „Nem érdekel, hogy MSZP-kormány vagy Fidesz-kormány van hatalmon, a bűnöző az bűnöző” Fotó: Somorjai L.

- Szakmai sikerei ellenére jóval a nyugdíjkorhatár előtt, a 98-as kormányváltást követően leszerelt. Miért?
- Július 31-én harmadszorra adtam be a leszerelési kérelmemet: fölálltam egy megbeszélésen, ahol jelen volt két ezredes meg a tábornok, és azt mondtam, ezzel a bandával egy percet nem vagyok hajlandó tovább dolgozni. És otthagytam őket, nyugdíjba vonultam. De mi történik? Jöttek az utánam nyúlások, mert a belügyminiszter úgy tudta, azt hitte, hogy Boros Tamást mi készítettük fel Tonhauser ezredessel az emlékezetes nyolcórányi videóra vett vallomására, amiben az az állítás is elhangzott, hogy a korábbi főkapitány részt vett egy gyilkossági kísérlet bizonyítékának eltüntetésében.
- Boros Tamástól már nem tudhatjuk meg az igazságot, ő volt az, akit felrobbantottak az Aranykéz utcában 1998-ban.
- Nem igaz, hogy mi készítettük fel a vallomásra, ez csak egy rémtörténtet volt, bár többször is visszahallottam. Engem pedig elkezdtek üldözni, de nemcsak engem, hanem az egész osztályt. A rendvédelmi szervek - amelyek szakmailag alulképzett, lelki és szellemi sérült, sokszor alkoholista emberekből álltak - kezdtek el az ügyben dolgozni, de nem tudtak semmi kézzelfoghatót összehozni. Húzták, halasztották, el is halt volna az egész dolog, de én 1999 novemberében-decemberében jelentkeztem Pallag Lászlónál, hogy segítenék az úgynevezett olajbizottság munkájában, és ennek egy héten belül nagyon nagy híre lett.
- Miért jelentkezett?
- Azért jelentkeztem, mert naiv módon azt hittem, hogy itt a lehetőség: amit rendőrként nem tudtunk megoldani, azt most a parlamenti olajbizottság felszínre fogja hozni. Ugyanis függetlenül attól, hogy milyen eredményeket hoztak a rendőri vizsgálatok, az olajügyekben igenis benne voltak politikusokhoz közel álló személyek, mondhatnám azt, talán még politikusok is, kéz a kézben az alvilággal. 
- Nem gondolta, hogy amennyiben olyan személyek is érintettek, akik közel állnak a kormányhoz, Önt úgysem fogják engedni beszélni, vagy magát a bizottságot nem engedik érdemben dolgozni? 
- Az egészben nem ez a szomorú, hanem az, hogy az akkori ellenzék sem akarta, hogy részt vegyek a bizottságban. Ugyanis előzőleg találkoztam az MSZP két prominens vezetőjével egy kocsmában és megkérdezték, mi az igazság az olajjal kapcsolatban. Én pedig megmondtam: gyerekek, a ti pártotok, meg a másik nagy párt van benne a legmélyebben az olajos történetben. De ezzel nagyot hibáztam, onnantól ők sem támogattak. Az egyik illető, akiről szó van, most éppen miniszteri posztot tölt be. Hát ilyen az élet.
- A következő mozzanat: a Világgazdaság című lap lejárató cikke Önről, 2000 januárjában. Ekkor már nyilvánvaló volt Ön előtt, hogy beindult a gépezet?
- Bartus László egy héten keresztül lejárató cikkeket írt rólam, melyben primitív módon nyilatkozik Kardos László rendőrezredes, és nyilatkozik Túri András, a Nyomozó Hivatal csoportvezetője. Akkor egyértelművé vált, hogy a Büntető Törvénykönyvet A-tól Z-ig a nyakamba akarják varrni. 
- Miért éppen Bartust küldték? 
- Mert Bartus volt a legalkalmasabb arra, hogy ilyen gusztustalan tevékenységben részt vegyen. A legtöbb újságírónak van újságírói etikája, és vannak emberi érzései. Én úgy tartom, ebben az emberben ez nincs meg. Ugyanis ő az információit nem újságíró módjára szedte össze, hanem az általa végzett, úgynevezett „bizalmas” munka fizetségéül kapta a hatalmi szervektől ezeket az anyagokat.
- Összeült az úgynevezett olajbizottság, időközben kiderült, hogy gyanús körülmények között meghalt öt olyan Békés megyei rendőr, akik részt vettek az olajügyek feltárásában. Önről is negatív hírek jelentek meg… 
- Engem állítottak be minden idők legnagyobb maffiózójának…
- …majd egy nappal az olajbizottsági megjelenése előtt letartóztatták. 
- A bizottsági meghallgatás előtt egy héttel kaptam a táviratot arról, hogy mikor kell megjelennem a parlamentben. Ez idő alatt - baráti, nem baráti - tárgyalásokat, beszélgetéseket folytattam volt kollegákkal, akik mindig hozták a belügyminiszter üzenetét, és próbáltak meggyőzni, hogy nem lenne bölcs dolog elmennem a bizottság elé. Ha mégis elmennék, akkor javasolták, hogy mit kellene mondanom. Elég nyakas ember vagyok, azt mondtam: ne akarjon engem befolyásolni senki. 
Még szombaton is felhívott valaki - épp Fehérváron voltam -, mi lesz Pistikém, hogy lesz, mondtam, elmegyek hétfőn, és ahogy megbeszéltem, kipakolok. De vasárnap reggel jöttek: vagy hat autókommandósokkal a lakásomra, Ügyészségi Nyomozó Hivatal, házkutatás, miegyebek. De igazából nem tudták megmondani, mit keresnek, mit akarnak, vagy mi a vád ellenem. Bevittek. Igazából nem tudtam megfejteni, mivel gyanúsítanak, sőt, a mai napig nem tudjuk megfejteni. Az egyik pontnál például azt mondták: azért gyanúsítjuk meg, mert ezt Bartus László megírta. Ennyi. 
- Emlékszem, többek között egy luxus Mercedesszel hozták kapcsolatba. 
- Volt egy tízéves Mercedeszem, ami akkor 2,4 millió forintot ért. Előtte volt egy Audim, amit eladtam egymillió valamennyiért a kereskedőnek, és fölvettem egymillió forint bankhitelt - szerencsére bizonyíthatóan -, és így lett egy öreg Mercedeszem. 
- Ennyi?
- Hát ez volt az a nagyon nagy bűn. És megkezdődött a százhatvanöt napi elzárás. 
- Valahol azt nyilatkozta, ekkor már másfél éve tudta, hogy nyomoznak Ön után. Miért nem volt óvatosabb?
- De mire? Nagyon jól tudtam, hogy nem követtem el semmilyen bűncselekményt. Mint ahogy a kétéves tárgyalássorozaton is bebizonyosodott: ártatlan vagyok. 
- Fél évre mégis „jegelni” tudták.
- Kérem, ma Magyarországon ezt bárkivel meg lehet tenni. Ha Önt most bevitetem, akár egy évig is benn tudom tartani. Tudja, hogy működnek ezek a dolgok? Van egy rendőri jelentés, és van mellette nyolcvannyolc operatív jelentés, amit innen, ettől az asztaltól leírok úgy, hogy sehova nem megyek, semmit nem teszek, csak kitalálom a rémtörténeteket. Ez mindig arra jó, hogy Ön benn maradjon. Lényeg, hogy szerepeljen benne, hogy szökni akart, fenyegetni akar, meg akar ölni, az eljárás eredményességét meg akarja hiúsítani.
- Ha igaz, amit állít, az döbbenetes bizonyítványt állít ki a magyar jogbiztonságról…
- Tudja, mi a probléma? Az, hogy ebben az országban „két” NBH van, és „két” belügyminisztérium. Az emberek ugyanis úgy próbálnak helyezkedni, hogy kormányváltás esetén se kerüljenek problémás helyzetbe.
- Hogyan élte meg az ártatlanul töltött börtönidőszakot? 
- Sokáig nem tudtam feldolgozni, hogy ez velem megtörténhet. Két hét után eszméltem rá, hogy be vagyok csukva. Onnantól tudtam, már a túlélés a cél. Megmutatni, hogy mikor kinyílik a zárkaajtó, nem egy megroggyant ember áll velük szemben. Ez bosszantó volt az uraknak, mert bármikor jöttek, én mosolyogtam. Sőt, mi több, megköveteltem bent is, hogy ami jár, azt meg kell adniuk. 
- Valakivel össze volt zárva?
- Nem, egyedül voltam. Közöltem az urakkal, hogy úgy tegyenek mellém téglát, hogy az halott.
- Milyen volt az a cellája?
- Olyan, mint egy disznóól. A Tolnai Lajos utcába vittek, tél volt, az ajtó alatt kétcentis, az ablakon öklömnyi rések, amiket nejlonzacskóval tömködtem be, mert befújt rajtuk a szél, beesett az eső. 
- Mivel töltötte az időt? 
- A közel hat hónap alatt mindössze háromszor voltam kihallgatáson. Rengeteget olvastam és írtam.
- Emlékeket?
- Nem, leveleket. Igyekeztem meggyőzni a legfőbb ügyészt és az előadót is, hogy álljanak velem szóba. A legfőbb ügyésznek például leírtam, hogy uraim, önök egy-két karrierista, meggondolatlan, szakmailag képzetlen ügyész jóvoltából belefogtak egy olyan kalandor akcióba, amiből nem fognak tudni kijönni, és amiért még valamikor felelni fognak. Ugyanis besétáltak egy olyan zsákutcába, amelyiknek mind a két vége bezáródott. Ahelyett, hogy felfognák, hogy hibáztak, és okulnának a történetből, még mélyebbre mennek a sűrűben. Elmondtam a tisztelt ügyészeknek, hogy önök belőlem hőst fognak csinálni. És ez történt. 
- Minek volt köszönhető, hogy bilincsben bár, de mégis elengedték az olajbizottság elé?
- Kizárólag a sajtónak, illetve annak a nyilvánosságnak, amit a híradások biztosítottak az ügynek.
- Politikai, szakmai körökből bátorította valaki, hogy tartson ki?
- Senki. Az úgynevezett magyar politikai elitnek van egy nagy baja. Ha szalad a bicikli, akkor barátok vagyunk, öleljük egymást, de ha például Ön körül kezd büdös lenni a dolog, hírbe hozzák valami kapcsán, abban a pillanatban jó messzire elkerüli mindenki, és még azt is letagadják, hogy ismerik. Még akkor is, ha Ön tényleg semmiben nem hibás.

De vasárnap reggel jöttek: vagy hat autó kommandósokkal  a lakásomra

- Ebben a tekintetben csak Tonhauser László volt kivétel. 
- Meg Hollósi György, kábítószerügyekkel foglakozó nyomozó. Ez a két ember, aki adta nevét és az arcát a véleményéhez.
- Nem volt túl meredek dolog a Fidesz-kormány alatt az olajbizottság előtt kijelenteni, hogy a párthoz közel álló T. B. egymilliárd forintot sikkasztott?
- Ez volt az igazság. Nem érdekel, hogy MSZP-kormány vagy Fidesz-kormány van hatalmon, a bűnöző, az bűnöző. Ez egy büntetőjogi kategória.
- Világos, csak a politikusok…
- Ezek politikusok? Hol van itt politikai kultúra? 
- Pallag Lászlót, az olajbizottság vezetőjét, hogyan értékelné?
- Ő egy nagyon rendes vidéki ember, csak amit felvállalt, az a felkészültségéhez képest nagyon súlyos teher volt. Nem tudta átlátni az ügyet, ráadásul nagyon rossz tanácsadói voltak, akik folyamatosan félrevezették. 
- 2001 áprilisában szabadult. Meg volt törve?
- Lelkileg egyáltalán nem, mert a düh állandóan éltetett. Korábban a kábítószer-ellenes nemzetközi vonalon dolgoztam, külföldön is rengeteg akcióban vettem részt, a túlélésre és a stresszhelyzetekre első osztályú kiképzést kaptam. Az ügyvédem azt mondta, ilyen ügyfele, aki napról napra csak támad, eddig nem volt. 
- Egy olyan világban dolgozott, ahol az ellenérdekelt felek elkezdték felrobbantgatni egymást. Nem gondolta, hogy Önnel is megeshetnek keményebb dolgok?
- Abban az időben nekem nagyobb volt a tekintélyem annál, hogy ezt bárki meg merje kockáztatni. Tudták, hogy én minden lépésükről tudok, mindenhol van beszervezett emberem. Naprakész voltam belőlük.
- Gondolta, hogy ez védelmet ad?
- Igen. Ugyanis a keresztapák csak a haszonnak akarnak részesei lenni, a balhénak nem. 
- Ott tartottunk, hogy a börtönből kiengedték, de közben vádat emeltek Ön ellen. Az ügy részleteit pedig nyolcvanöt évre zárolták. Miért?
- Mert még a zárolás előtt azt nyilatkoztam a Mai Lapnak, hogy előre felkészített tanukat használtak fel ellenem 
a kihallgatások során. Erre egyébként bizonyítékaim voltak. Egy hét múlva nyolcvan-öt évre titkosították az ügyet. Ha nem volt igazam, akkor vajon miért kellett ezt meglépniük, hiszen az ügy öt évre amúgy is titkosítva volt. 
- Nyilván, hogy ne derüljenek ki a kényes részletek. 
- De a tárgyaláson kiderült, hogy tényleg így történt. Volt egy tanú, aki elmondta, hogy olyan szavak és szófordulatok szerepelnek a neki tulajdonított vallomásban, amelyeknek az értelmével sincs tisztában.
- Időrendben haladva, 2002 novemberében pert nyert a Világgazdaság ellen: a bíróság helyreigazításra és egymillió forint kártérítésre kötelezte a lapot. 
- Személyiségi jogok megsértése miatt nyertem polgári pert. Bebizonyosodott, hogy nem igaz az a sok mocsok, amit Bartus László összehordott rólam.
- Már 2003-ban járunk, a kiszivárgott hírek szerint ekkor már kezdenek megdőlni az Ön ellen felhozott a vádak. Egy interjú szerint „az Ügyészség félrevezeti a bíróságot, a tanúk nem is mondtak olyat, ami a nyomozati iratokban szerepel”.
- Nem véletlenül kértem a sajtót, hassanak oda, hogy a titkosítás feloldásra kerüljön, hadd mondjam el, melyik tanú melyik ügyészről, mit mondott. Ma délután (kedden - a szerk.) értesültem arról, hogy a belügyminiszter aszszony, valószínűleg a sajtó nyomására, elrendelte a titkosítás soron kívüli felülvizsgálatát.
- Ez mit jelent? Teljesen megszűnhet a titkosítás, vagy nyolcvanöt évről mondjuk húszra csökkentik?
- Az egész titkosítás törvénytelen volt. Egy ügyet nem lehet egészében titkosítani, csak egyes elemeit, bizonyos időre. Ebben az esetben azonban már nincs ilyen részlet, mert Bartus mindent leírt a Maffiaregény című könyvében.
- Érdekes, hogy a könyv annak idején ön ellen készült, most azonban éppen erre lehet hivatkozni a titkosítás-pártiak ellen.
- Így van. El kell olvasni Bartus cikkeit vagy a könyvét: csak a „szigorúan titkos” bélyegző hiányzik róla. Fel is jelentettem ezért, mivel folyamatosan államtitkot sért velem és az üggyel kapcsolatosan is. Az Ügyészségi Nyomozó Hivatal előbb megtagadta a nyomozást, majd miután megpanaszoltam a döntést, az elindított nyomozást egy idő múlva megszüntették, mondván, Bartus nem követett el államtitoksértést. Van egy pikantériája az egésznek: a Bartussal történt beszélgetéseket én felvettem magnóra. Ezek során kérte, hogy ne őt jelentsem fel, hanem a rendvédelmi szervektől az X. ezredest, és a Nyomozó Hivataltól T. A. csoportvezetőt, mert tőlük kapta a szigorúan titkos anyagot. 
- Mikor várható a másodfokú ítélet? Nem számít negatív fordulatra?
- A bírónő az első perctől kezdve átlátta, hogy itt nagyon nagy árulás történt, és keményen „nyomozott”, mint egy igazi zsaru. Remélem, mire elkészül az ítélet leírása, addigra a titok is fel lesz oldva, és el lehet majd olvasni. Az ítélet egy világraszóló tanulmánynak is beillik, fehéren-feketén rámutat arra, mi miért nem stimmel. Az első két kihallgatáson például halvány gőze sincs a kihallgatott személynek, hogy én ki vagyok. A harmadik kihallgatáson azt mondja, „ha nagyon megerőltetem magam, talán tudom”. A tizedik kihallgatáson pedig már olyan rémtörténetek jutnak eszébe, hogy csöpög a papírból a vér. De nem csupán egy ilyen esetről van szó. 
- Ha mindez igazolódik, óriási botrányok várhatók, nem?
- Itt nagyon nagy botrányok lesznek. Egyszer és mindenkorra meg kell tisztulni a mocsoktól. Mert bizonyos emberek azt képzelik, hogy az ő kasztjuk sérthetetlen, hogy ők törvényen felül állnak. Nem érdekli őket, ha probléma van egy ügyésszel, hanem azt mondják: hogy merészel egy egyszerű halandó egy ügyészről ilyet mondani?
- Ügyvédje utalt rá, hogy amennyiben jogerősen megnyeri a pert, jogi lépéseket tesz. Kiket perelne?
- A-tól Z-ig mindenkit, aki részt vett ebben a koncepciós eljárásban. Semmit mást nem kell csinálnom, csak minden pernél hivatkozni a tárgyalás anyagára. Kérni a bíróságot, hogy a tárgyaláson keletkezett anyagokat mellékelje bizonyítékként az ügyemhez. Ennyi! Le van írva minden. Nem én írtam le, nem én mondtam, hanem olyan tanúk, akiket az Ügyészségi Nyomozó Hivatal és a Rendvédelmi Szervek állítottak fel ellenem. A bumeráng visszaüt.