Hetek - V. évfolyam, 43. szám, 2001. október 26

Az 1956-os forradalom idei ünnepségei előrevetítik a jövő évi választások kampányhangulatát. A jobboldali pártok megemlékezéseit hallgatva ugyan felfedezhető egy mérsékelt, illetve egy radikális retorika, a kettő közötti határvonal azonban elmosódott: nem lehet tudni, meddig tart a mérsékelt, s honnan kezdődik a radikális jobboldal. A bizonytalanságot tovább fokozza, hogy idén első ízben ünnepelt együtt az érett centrumpárt képét mutató Fidesz, és magát nemzeti radikálisnak nevező - Európában azonban egyszerűen szalonképtelennek tartott - MIÉP. A közállapotok silányulását jelzi, hogy kilenc évvel Göncz Árpád köztársasági elnök ünnepi beszédének megzavarása után kedden ismét kifütyültek egy országos politikust. A múlt visszaköszönt, a jövő elkezdődött.

„Ha Horthy Pista hazajönne, és csinálna egy pártot, én biztos, hogy azonnal belépnék, de hát így nincs más, csak a MIÉP” - mondja Kovács Imre a hátsó ülésről. Nagy szerencsénk van Kovács Imrével, ugyanis ő mutatja az utat az érdi református templomig, ahol 56-os megemlékezésre kerül sor a Fidesz és a MIÉP szervezésében. Kovács Imre Veszprémben harcolt a forradalom oldalán, majd három hét börtön után fizikai munkásként kereshette kenyerét, továbbtanulni nem engedték. „Akik most a NATO-t szolgálják ki, nemrég még a Varsói Szerződésben hittek” - emlékeztet Kovács Imre, majd Kádárról és a forradalmat eltipró szovjet tankokról beszélgetünk. „De hát a maga pártelnöke éppen ezeknek az áruló kommunistáknak volt a besúgója, mostanában azt az Aczél Györgyöt szidja, akivel együtt konyakozott” - mondom a visszapillantó tükörbe, de Kovács Imre nem jön zavarba: „Olyanok ezek, mint a hernyók: négy hét alatt négy alakot öltenek. De akkor sincs más, csak a MIÉP” - feleli búcsúzóul.

Nem csoda, hogy telt ház - azaz száznyolcvan lélek - van a templomban, hiszen a vasárnapra rendelt szent leckét idősebb Hegedűs Lóránt dunamelléki püspök mondja el, és ez azért nem mindennapos esemény Érden. Gyanútlanul a karzaton foglalok helyet, és ennek hátrányát akkor érzem igazán, amikor egy méterre a hátam mögött felbőg a villanyorgona. Lóri bácsi - ahogy az egyik szimpatizáns említi - jól használja ki a prédikálásra szánt háromnegyed órát, és sokszor alig érthető beszédében többfrontos harcot indít az ellenség ellen: az első számú ellenség a kommunizmus, azután a Hit Gyülekezete - ahol Hegedűs szerint „mágiásan kényszerítik Istent” -, végül harmadik ellenségként feltűnik a magyar nyelv. Lóri bácsi legalábbis igen ellenségesen viseltetik iránta, mással ugyanis nehezen indokolhatók azon mondatai, mint például ez itt: „az isteni optimum minimumának elfogadása az evangéliumian forradalmi »de«, ami a lehetetlent lehetségesíti, és végérvényesen érvényes üdvöt ad.” Háromnegyed órán keresztül ez egy kicsit sok, de érdemes kitartani, mert politikai szempontból az ezután következő események a lényegesek: a templomkertben ugyan-is együtt ünnepel és koszorúz a Fidesz, a MIÉP és idősebb Hegedűs. A pártok ráadásul országos szinten képviseltetik magukat: a MIÉP részéről Bognár László alelnök, katolikus teológus és tornatanár mond beszédet, míg a Fideszt Várkonyi András országgyűlési képviselő képviseli. Várkonyi a beharangozott Németh Zsolt Fidesz-alelnök helyett jött, de ez semmit nem von le az esemény értékéből. Rövid, ám fejből mondott beszéde elején briliáns logikájáról tesz tanúságot - „az 56-os hősök nélkül mi sem emlékezhetnénk ma itt” -, majd Orbán Viktortól kölcsönzött hasonlattal él: az ország hajója sok éven át viharokban hánykolódott, ám végre jó kezekbe került a kormány. De hogy a jövő évi választásokat követően is ott maradjon, Várkonyi a túlnyomórészt MIÉP-es hallgatóságtól kéri: „Tartsunk öszsze, fogjunk össze!”

Undok kígyók

Kövér László a Fidesz ügyvezető alelnöke Kapuváron gyér közönség - szemmel láthatóan kivezényelt középiskolások - előtt tartott megemlékezésen mondta el ünnepinek nevezett beszédét. Az egykori pártelnök szimbolikus nyelvezettel gyakorlatilag a jelenlegi baloldalt azonosította az 56-os forradalmat vérbefojtó pribékekkel.
Kövér ugyanis arra helyezte a hangsúlyt, hogy a mártíroktól nem a kommunizmus mint valami elvont eszme vette el az életet, nem titokzatos kéz tette a szörnyűségeket velük, hanem nagyon is konkrét, hús-vér emberek adták ki az elfogatóparancsokat, írták a halálos ítéleteket, ácsolták a bitófákat. „Nevük van, ismerjük őket… Nem mulasztottuk-e el a gonoszokat nevén nevezni? De”- vonta le az előre megírt következtetést a politikus, aki szerint ezzel elmulasztottuk az egyetlen lehetőséget, amely egy jogállamban az erkölcsi rend helyreállítására adatott.
Ezt követően a mondanivaló javarészt a nemekre szorítkozott: „Ma a hóhérok ártatlan arccal szónokolnak a nemzeti összefogásról. Még egyszer nem hagyhatjuk ezt… Itt az ideje, hogy eltűnjenek a demokratikus közéletből… Nem tarthatnak igényt arra, hogy meghatározzák gyermekeinknek jövőjét…”
Kövér persze adott lehetőséget a hallgatóság számára, hogy beazonosítsa, kikre is gondol ilyenkor: „Ne engedjük, hogy hol reformkommunista, hol demokratikus-szocialista, hol pedig szociáldemokrata bőrben, undok
kígyókként újra és újra visszakússzanak a múlt mocsarából.” Mindehhez pár mondattal később olyan leírást tett a politikus, mint a „pufajkások”, „a szibériai bundát jól szabott gyapjúöltönyökre cserélő” bankárok. Majd újra hangsúlyozta: „Ameddig itt vannak közöttünk, addig nincs teljes rendszerváltás, addig nincs nemzeti egység. Az új évezredet nélkülük akarjuk elkezdeni. Tűnjenek el a szemünk elől!”

Várkonyi András fideszes és Bodnár László MIÉP-es politikusok. Közös ünnep, közös jövő? Fotó: Somorjai L.

„Mi vagyunk a népek Krisztusa”

Telt házas rendezvényen emlékezett meg a MIÉP 56-ról a Kongresszusi Központban. Hegedűs Lóránt református püspök „Isten kürtjét fújta meg” a nemzetet fenyegető fogyasztói kultúra és butaság ellen, majd hallgatóságának minden tagját odaadó keresztény hívőnek tekintve hangsúlyozta, hogy mindenképpen meg kell előzni „az urnakerülők pártját, akik passzivitásukkal a halál emberét választják az ország élére.” Beszéde után másfél órás esztrádműsor keretében fellépett a Pannon Rádió gyermekkórusa, Csurka László és társai a Sztrájkolnak az égben című darabot adták elő, majd trianoni dalok és a Fegyvert adjatok című vers után Hegedűs Zsuzsa énekelt sanzont, végül Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című műve zárta a Ki Mit Tud?-ok hangulatát idéző műsorrészt, melyből gyakorlatilag nem derült ki, hogy 56-os ünnepségen vagyunk.
A színpadra lépő Csurka Istvánt még a folyosón felszerelt tévék előtt álló kint rekedtek is megtapsolták. „Tisztelt örökös magyar csőcselék!” - vágott bele ünnepi mondandójába az elnök, és röviden vázolta a harci helyzetet: „Ha nem támasztjuk fel a forradalmat, elpusztulunk”. Megtudhattuk, hogy szeptember 11-e óta a világ egy másik „halmazállapotba került, borzalmas agymosás háborúja dúl az emberiség tudata ellen”. A pártelnök szerint a népek kizsákmányolásának új fázisába sodorták bele Magyarországot is, melyet már nem tudunk megállítani, „nem lehetünk újra a népek Krisztusa”. A harcot megfontolt politikai lépésekkel, szellemi energiák termelésével és belső ellenállással tudjuk folytatni, mivel csak egy ilyen nép képes életben maradni a pénzügyi oligarchák által vezényelt tájékoztatási iparral szemben - folytatta. A barátra kacsintás jegyében szó esett arról, hogy a mostani kormány a MIÉP hathatós segítségének köszönhetően tudott jó intézkedéseket hozni, de mivel a munkanélküliséget a multik profitéhsége gerjeszti, ezért a nemzet megmaradása érdekében meg kell őket adóztatni, és el kell vonni tőlük a nagy hasznokat. „Ha mi a Nyugathoz akarunk tartozni, akkor szegényebbek leszünk, mint a templom egere” - mondta Csurka, majd követőire utalva egy olyan büszke magról szólt, akikhez nemsokára csatlakozni fog a Kárpát-medence egész magyarsága.

Elnökök és provokátorok

A II. kerületi Széna téren, a Mammut Bevásárlóközpont árnyékában Dávid Ibolya, az MDF és Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke - számos fideszes és MDF-es vezető politikus jelenlétében - közösen leplezte le az 1956-os emlékművet. A tömegben a „lyukas” magyar zászló mellett a MIÉP és a Rákóczi Szövetség zászlója is látható volt. Beszédében Dávid Ibolya kiemelte, hogy a magyar nép soha nem tudta legyőzni ellenségeit, de mindegyiket túlélte. A szabadságvágy mellett, ehhez a nép önbecsülése és önbizalma adott hatalmas erőt. Pokorni Zoltán szerint Magyarország soha nem volt olyan közel 56 szellemének valóra váltásához, mint most. A pártelnök kiemelte, hogy a forradalom egyik tanulsága az összefogás fontossága lehet. Az egyébként visszafogott, mérsékelt hangvételű szónoklat egyik visszatérő eleme volt, hogy a pártelnök következetesen nem kommunista, hanem szocialista diktatúraként értékelte az 56-os korszakot.
Az ünnepség alatt a mintegy háromezres tömegben szélsőjobbos aktivisták a Tárogató című „nemzetvédő” lapot és a nagy botrányt okozott Irradenta CD-t árulták kabát alól. Az Aktualizált revíziós dalok címet viselő hanghordozón például ilyen dalok hallhatóak: „S a Kárpátok ormain még őrtüzeink égnek. Nyitra, Ipoly s a kis Hernád vize ma még tiszta. De piros lesz, ha nem kapunk mindent-mindent vissza…” A Tárogató lap „megértéséhez” elég a címeken átfutni: Az Amerikai Egyesült Államok háborús bűntettei Irak, az arabok és a világ népei ellen, A Schengeni diktátum, A kozmopolitákhoz, Magyarhonban Roma-nisztán. Vagy éppen egy öszszeállítás a hírhedt antiszemita Istóczy beszédeiből, Zsidókérdés vagy honosítási törvény címmel. Az ünnepségen részt vevők egy része provokátornak tartotta az árust, azonban meglepően sokan vásároltak is a „portékából.” Úgy tűnik a fővárosi - nem ellenzéki - rendezvények sajátja volt ez a jelenség, mivel kollégáink a Bem téren és a Kongresszusi Központnál is belebotlottak a szorgalmas aktivistába.

Kaposváron, Nagy Imre szülővárosában, valamint az Új Köztemető 301-es parcellájánál tartotta ünnepi megemlékezéseit az MSZP október 23-án. A szocialisták miniszterelnök-jelöltje mindkét helyszínen kijelentette, hogy pártja büszkén vállalja 1956 örökségét. Medgyessy Péter indítványozta, hogy a jövőben október 23-án a parlamenti pártok közösen emlékezzenek meg Kaposváron a szabadságharcról, majd ígéretet tett arra, hogy miniszterelnökként kezdeményezni fogja egy Nagy Imréről elnevezett állami elismerés bevezetését. A mártír miniszterelnököt Medgyessy a nemzeti egység jelképének és olyan baloldali politikusnak nevezte, „aki tudott azonosulni a nép akaratával, és aki életével bizonyította, hogy a tisztesség,
a nemzet, a demokrácia, a szabadság és a függetlenség előbbre való, mint a hatalom elvek nélküli akarása”. A szocialisták budapesti megemlékezését hangos bekiabálások és kifütyülés próbálta megzavarni.
„1956 nem préda, amit bárki kisajátíthat, hanem közkincs” - jelentette ki Göncz Árpád volt államfő Szigethalmon, aki Kuncze Gáborral, az SZDSZ elnökével közösen koszorúzta meg az 56-os forradalom mártírjainak sírját. Egy nappal korábban a Bem-szobornál Mécs Imre szabad demokrata politikus (egyébként maga is 56-os elítélt) koszorúzott pártja nevében, akit a rendezvényt megzavarni akarók egyszerűen hazaárulónak neveztek. Mécs a megemlékezés után sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az októberi ünnepek egyre inkább a szélsőségek felé tolódnak. (MTI)