Hetek - V. évfolyam, 37. szám, 2001. szeptember 15

Az idei egyszázalékos felajánlások végeredményének két tanulsága van. A legfontosabb az, hogy a kormány egyházpolitikája és az adófizetők egyházak irányába tanúsított adakozó kedve nagymértékben eltér egymástól, a másik pedig az, hogy előbbi mindezt nem hajlandó tudomásul venni.

Idén is a katolikus egyház vezeti a 100 vallási közösséget tartalmazó listát, utánuk következnek a reformátusok és az evangélikusok, majd negyedik legnagyobbként ismét a Hit Gyülekezete szerepel, aki a tavalyi felajánlásokhoz most újabb ezret gyűjtött. A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége és a scientológusok vesztettek népszerűségükből, a Jehova Tanúi, a baptisták és az unitáriusok viszont - úgy tűnik - megerősítették soraikat. Ezernél több felajánlás fölé csak tizenhat közösség jutott, és akadt olyan is, akit „egy találat sem ért”.
Noha számadatok bizonyítják, hogy a felajánlások száma évről évre növekszik, az összesen 4,4 millió adózónak ez évben is csak körülbelül tíz százaléka döntött úgy, hogy a kizárólag egyházak számára juttatható egy százalék felől rendelkezik. Idén közel 2 milliárd forint vándorolt az 560 ezer nyilatkozó zsebéből egyházi kasszákba.
Máris vitát váltott ki azonban az a kormányzati törekvés, amely az egyházak állami támogatását a továbbiakban nem az egyszázalékos felajánlásokhoz kötné, hanem a népszámlálási eredményektől tenné függővé. Az állam ugyanis 1999 óta garantálja a rendelkezések végösszegének kiegészítését, ha az nem éri el az összes adózó felajánlásának arányában kiszámolt összeg ötven százalékát. A kormány 2003-tól életbe lépő javaslata annyiban módosítaná ezt a rendszert, hogy az említett ötvenszázalékos határt nyolcvanra emelné, illetve a ténylegesen átutalandó adóhányad fölötti részt az egyházak legutóbbi népszámláláson felmért arányai szerint osztaná el.
Az SZDSZ tiltakozó közleményben jegyezte meg, hogy a „fideszes pénzügyi vallásháború” újabb epizódjának lehetünk tanúi, melynek során a hazánkban egyre gyakrabban jelentkező politikai diszkrimináció pénzügyi jelleget is ölt. A szabaddemokraták szerint a változtatás azért nem hajtható végre kirekesztés nélkül, mert a népszámlálás során elsősorban a jelenleg is politikai támadásokat szenvedő zsidóság és egyes kisegyházak hallgatták el felekezeti kötődésüket.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megnyugtatásul közölte, hogy „a polgári kormány működése alatt egyetlen egyház sem szenvedhet el üldöztetést és diszkriminációt”. Az új elosztási rendszerről szólva elmondták, hogy a társadalmi igazságosság szempontjából „helyesebb a teljes népesség vallási hovatartozását figyelembe venni, mint kirekesztő módon csak a népesség aktív rétegének választása szerint osztani szét a támogatásokat”.
Wildmann János, az Egyházfórum című lap főszerkesztője úgy ítéli meg, hogy a kormány javaslatának akkor volna létjogosultsága, ha nem létezne az egy százalékról szóló törvény. Mint mondja, minden állampolgárnak szíve joga élni a felajánlás lehetőségével, és akár megteszi, akár nem, szavaz. „Ezt megkerülni egy másik fajta elosztási módszerrel az állampolgárok akaratának és döntésének semmibevételét jelenti” - állítja Wildmann.
Kósáné Kovács Magda, a Parlament Emberi Jogi Bizottságának szocialista elnöke úgy érzi, hogy a Fidesz „megvezette” az állampolgárokat, mivel senki sem tájékoztatta őket arról, hogy a népszámláláskor általuk bediktált adat egyben az egyszázalékos felajánlásokból befolyó összeg szétosztásának alapja is lesz. Az elnökasszony szerint adatvédelmi szempontból visszaélésnek minősül, alkotmányos szempontból pedig - a legfinomabban szólva is - aggályos a kormány terve. Emlékei szerint a szocialista párt nem véletlenül tiltakozott hangosan a népszámlálási kérdőív terjedelme, tartalma és kitöltési eligazítása miatt, amikor az először nyilvánosságra került. Most már csak az nem világos számára, hogy ha a négy történelmi egyház után egyetlen felekezet sem volt nevesítve a kérdőíven, akkor a többi egyház vajon milyen alapon fog az állami támogatásból részesülni.
„Teljesen nyilvánvaló, hogy az egész ügy egyetlen haszonélvezői a történelmi egyházak” - szögezte le Kósáné hozzátéve, hogy az új elosztás semmilyen körülmények között nem fogadható el, ha nem a rendelkezések arányában történik.