Sok gyesen lévő anyukával együtt én is nagyon megörültem a hírnek, miszerint a 147/2000. (VIII. 23.) Kormányrendelet kimondja, hogy a terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás vagy gyermekgondozási díj folyósításának időtartamára, legfeljebb a képesítési követelményekben meghatározási időt meghaladó, legfeljebb két félév időtartamon keresztül költségtérítés-mentesség adható. (Melyről a Hetek is beszámolt:
,
Hetek 2000.10.21.)
Bevallom, örömöm nem volt teljesen gyanakvásmentes, hiszen már arról is döntöttek, hogy az első diplomához jutás ingyenes, ami persze nem teljesen fedi a valóságot - igaz vannak ritka kivételek -, az általánosság az, hogy az iskolai költségtérítések a bérekhez viszonyítva irreálisan magasak.
Igen gyanakodva mentem el az általam választott iskola felvételijére. Az eligazításon már megjegyezték, hogy bár az érintettek tényleg mentesülnek, de a könyveket ugye mindenkinek kötelező megvenni - ami eddig nem volt szokás - és ez egy ciklusra 40 ezer Ft. Ezt még kibírom, gondoltam, bár nem szép, hogy ezzel is nehezítik a helyzetünket. Az írásbeli utáni elbeszélgetés tartalma - legalábbis az én csoportomban - arra éleződött ki, hogy a felvételiző ki tudja-e fizetni majd a tandíjat, vagy sem, illetve a munkahelye támogatja-e. A velem történt elbeszélgetés csak növelte kétségemet, mivel miután elmondtam, hogy gyesen vagyok és a rendeletre apellálva jelentkeztem, mondhatnám hirtelen többre nem voltak kíváncsiak, amit én a felvételi után barátaimmal történt beszélgetésben azzal magyaráztam, hogy biztos az ilyen anyukákat fel sem veszik, de barátaim azzal érveltek, hogy mivel az állam átvállalja a költségeket, pont ellenkezőleg, az ilyeneket biztosan felveszik. De hát a magyar ember már csak ilyen gyanakvó természet. Jöttek az izgalom hetei, mivel az értesítés csak július végére volt várható. Eljött a nagy nap. Izgalommal bontom a borítékot, benne a jó hír: „Örömmel értesítem, hogy felvételt nyert.” Kicsit el is szégyellem magam, mégse kellett volna ennyire gyanakvónak lenni. Vagy mégis?
Tovább olvasva a tájékoztatót elmagyarázzák, hogy a 210 ezer Ft-os tandíj több részre van bontva. Az igaz, hogy én a költségtérítés-mentesség alá tartozom, így ha ezt igazolom, ebből az összegből 90 ezer Ft-ot nem is kell befizetnem.
Viszont egy, a számomra eddig ismeretlen közhasznú társaságnak fizessek 120 ezer Ft-ot, ebből 40 ezer Ft-ot a könyvekért, 80 ezer Ft-ot az oktatás-szervezési tevékenységért. (Az utóbbira, bár eddig nem néztem utána, szerintem a tandíjjal ellentétben adókedvezmény se jár, de lehet, hogy ez is csak egy „indokolatlan” gyanú.)
A csalódás mellett, mire mindezt megtudtam, már be kellett fizetnem több mint 5 ezer Ft-ot.
Lehet, hogy mégis oka van annak, hogy a magyar ember ilyen gyanakvó természetű lett. Az is lehet, hogy csak én veszem túl komolyan, amit a kormányban mondanak és a költségtérítés-mentesség csak ugyanolyan fogalom lett, mint a család és a polgár. Most viszont már örülök, hogy kételkedtem, és nem ebben bíztam, sok anyukával ellentétben. Így már nem is esik olyan rosszul, inkább csak szomorú.
Tisztelettel:
Lakatos Fazekas Éva
Budapest