Szobota Zoltán
Havi 14 ezerből

Annak, aki még nem utazott időgéppel a múltba, Vizsolyon áthaladva érdemes a katolikus templom mellett jobbra lekanyarodni a főútról és körülnézni az úgynevezett „cigánysoron”. Vakolatlan házak váltakoznak a legnagyobb jóindulattal is azonnal bontásra ítélhetőkkel, ajtó helyett függöny, fű helyett gaz, munka helyett munkanélküliség. Se bor, se búza, se békesség.

Egy ház a vizsolyi cigánysorról. „Mi legalább beültessük a portánkat, azt meg lehet nézni” Fotók: Lőrincz Balázs

- Hányan laknak itt?
- Vagy száz család.
- Mindenkinek van háza?
- Ááá, dehogy. Akinek nincs hol laknia, hol ennél, hol annál húzza meg magát egy kicsit. 
- Maguk építették a házakat?
- Nem, OTP-hitelre vettük, és havonta 12 ezer forintot fizetünk érte. Nekem 14 ezer forint a nyugdíjam, abból négyet veszünk el, és a fiam segélyéből még nyolcat. Úgy gyön ki a tizenkettő. 
- 14 ezer forintból tetszik élni?
- Amikor a férjem meghalt, egy évig kaptam valami segélyt, aztán semmi. Pedig utána levették a melylyemet.
- Daganat?
- Az, rosszindulatú.
- A többiek is segélyekből élnek?
- Igen, 12 ezer 800 forint a segély. Azok keresnek a legtöbbet, akik a tanácsnál dógoznak, közmunkán. Ők van, hogy 35 ezret is kézhez kapnak. Aki még többet szeretne, annak gyereket kell vállalnia, és akkor kap segélyt a gyerek után is. Az én lányomnak hat gyereke van.
- Hány éves a lánya?
- Nincs harminc. Addig volt itt jó világ, amíg élt a Kádár, addig legalább ócsóság vót. Az én férjem lehúzott tizenhét évet a gyárba, de volt is teteje, mert ócsóság volt, jó pénzt keresett. Volt aprólékom, a pincében volt a krumpli, a bor, a káposzta, nem volt semmire gond. Hát hiába kap ma egy család harmincezer forintokat, ha bemén a boltba, aztán két táskába elhozzák a harmincezer forintot. Hát a Kádár idejében százvalahány forint volt egy láda sör, most meg egy üveg annyi. Nem azt mondom, hogy nem iszik az ember, ha megjön a tanácstól a pénz, mert hát olyan nincsen, hogy az ember nem iszik meg egy-két pohár borocskát, mert hát óhajtja a szervezet. De aztán már nem jut rá. 
- Munkalehetőség semmi?
- Nem éri meg bejárni a városba, mert nincs szálló, meg az utazással együtt nem keresnek annyit. A Kádárnál legalább volt munka, most meg várjuk, hogy jöjjön elseje, másodika, kapjuk meg a pénzt, jól bevásárolunk, aztán meglátjuk. Most jön az iskola, meg kell venni a gyerekeknek a ruhát, de most mit vegyenek meg: a kaját vagy a ruhát?
- Háztáji, föld?
(A szomszédasszony veszi át a szót, Horváth Gézáné). 
- Maguk az újságtól vannak?
- Igen.
- Megmondom őszintén, százszor is megmondom, nem kell terelni, nem tudom, magát hogy hívják, de hogy ne mondjam magának, a tapasztalat azt mutatja, hogy még a saját kertjüket sem kaszálják le, nemhogy beültetnék. Az én férjem az egyik kezére béna, mer’ múltkor beleesett az üvegbe, és a miskolci kórházba’ csak az ütőeret kapcsolták össze, a többit úgy hagyták. Lett volna még egy másik műtét is, de félt az uram, ezért nem egyezett bele. Most harmadfokozatú rokkantnyugdíjas, erre kap 25 ezer forintot, amiből eltartja négyfős családját. Mi legalább beültessük a portánkat, azt meg lehet nézni. Megterem ott minden: kukorica, krumpli - a krumplit azt nemigen szeressük, a babnak felit má’ kiszedtem, paprika, paradicsom, ami kell. Az uram a kerten kívül még eljár napszámba, mostanába málnát és szedret szed, tegnap este 1600 forintot hozott haza. 
- Be szabad menni a házba?
- Persze, tessék csak. Most akarunk újra meszelni, mer’ amikor voltak azok a verekedések, el kellett menekülni, mer’ az apám is benne volt. 
- Milyen verekedések?
- Hát itt leszúrtak valakit, és akkor a másik család megbosszulta. Mire haza tudtunk jönni, mer’ addig vándoroltunk, a gyerekek úgyis kicsik voltak, eltűnt az ajtó, ablak, felszedték a padlót, még a zsinórt is kihúzták a falból, a kollektoroktól fogva mindent.
- A gyerekek járnak iskolába?
- Az inas Abaújkérbe jár iskolába, mert hetedik osztályból csak kisegítő van itt a faluban. 
- Inasnak hívják a fiút, az nem szolgát jelent? 
- Dehogy, az inas oláhcigányul a fiúgyerek.
- És a lány?
- A lyány már nem fog menni iskolába, mert terhes. 
- Terhes? Hány éves?
- Amália 13 éves, az élettársa meg 15, de most nem élnek együtt. Épp múlt hét pénteken voltunk Encsen a rendőrségen jelenteni kiskorúmegrontásért. Úgy esett, hogy húsvét után a lyány elment a szomszédos faluba a keresztanyjához, aki az én édestestvérem, és összetalálkozott a fiúval, aki levitte az anyjához, és rábeszélte, hogy maradjon ott, és éljenek együtt.
- És mi lesz a gyerekkel?
- Nem vetetjük el, pedig sokan beszélték: vétessük el, mert fiatal. Felnő, jut neki is egy tányér étel. A fiú nem akart jobb belátásra térni, még eljött múlt hét pénteken, mer a lyány üzent neki, és megmondta a szemibe, hogy nem akar vele élni, nem kell neki a gyerek sem, vétesse el. Ütötte a lyány hasát, hogy menjen el tőle a gyermek, de én ezt nem tudtam, mert ha tudom, én agyonütöm itt e! Késsel szurkálta a lyányt, hogy vétesse el, de én azt sem tudtam, de a lyány nem merte megmondani, csak utána, mikor az élettársa már elment. De a rendőrségre leadtam már mindent. Úgyhogy most várjuk a papírt, hogy mikor lesz a tárgyalás. Mondtam a rendőrségen, hogy kérem a büntetését, mert tönkretették a gyerekem életét.

„Most akarunk újra meszelni” 

- Villany, víz van?
- A villany be van vezetve, a vizet arról az utcai csapról hozzuk, a gáz pedig palackból van a főzéshez.
- Télen mivel fűtenek?
- Hát fával. Vagy megvesszük a tüzépen, vagy hozunk vizes fát az erdőről, ami megszárad ottan hátul, és akkor azzal tüzelünk.
- Templomba járnak?
- Nemigen, csak a gyerekek.
- Cigi?
- Azt sajnos mind a négyen szívjuk. Egy nap elmegy egy csomag dohány és két papír. Ha rendes cigit veszek, két doboz egy órát sem tart. 
- Miket szoktak főzni?
- Amália már nyolcéves kora óta mindent meg tud főzni, süt, mos, takarít. Van, hogy egy nap többször is főzünk. Mit? Hát bablevest, borsólevest, töltött káposztát, fasírtot, kirántott húst, nokedlit, túrós galuskát, káposztás galuskát, krumplis galuskát. 
- A többi család is ilyen finomakat eszik?
- Dehogy. Három-négy család eszik ilyesmiket. Irigyek is ránk, pedig nekünk sincs sokkal több. A gyerekek egész nap itt csellengnek az utcán, koszosan, mocskosan, bodrosan, nem törődik a szülő, hogy most ett vagy nem. Megesznek egy kenyeret egész nap, vagy csupaszon vagy zsírral, ha van egy kis paradicsom, paprika, azt jó’ van. Nem nagyon főznek, vagy ritkán. Ha főznek, akkor is csak inkább vakarót.
- Az mi?
- A lisztet meggyúrják vízzel meg sóval és pezsgővel, ilyen szódabikarbónával, és a tűzhely tetejin megsütik. Ha megjön a segély, vesznek egy kis lisztet, zsírt, olajat, sót, aztán meg is van a vásárlás. Utána meg járnak kölcsönkérni kamatospénzt. De magukkal tolnak ki, mert mire megjön a segély, majdnem az egész elmegy a kölcsönök visszafizetésére, és akkor megint mennek kölcsönkérni. Aki nem tudja megadni, az ide is, oda is ad egy kicsit. Mert ugye sok uzsorás van. És már mondtuk sokan, hogy fel fogjuk őket jelenteni. Van, aki ötven százalékos kamatot kér, hogy ezerre ötszáz a kamat, van, aki ezerre hétszázat, van, aki ezerre ezret kér.
- Akkor csak van jómódú cigánycsalád a faluban?
- A faluban a parasztokkal (így hívják a nem roma falubélit - a szerk.) lakik egy-két ilyen család. De ők úgy gazdagodtak meg, hogy öszszeszedték a szocpolpapírokat a többi cigánytól, hogy majd ők felépítik nekik a házakat. Három gyerekre úgy kétmillió-négyszázat adott az állam, ennek a feléből megcsinálták az építményt, a többi maradt a zsebben. Amellé még elmennek Nyíregyházára, a piacra, hozzák a ruhákat, cigarettát, és dupla áron adják jó esetbe’, de van hogy a tízszereséért is hitelbe. 
- Mi a különbség maguknál, mondjuk, egy kedd és egy vasárnap között?
- Vasárnap nem dolgozunk. Megfőzzük az ebédet: húsleves, töltött káposzta, aztán kiülünk a ház elé magnót hallgatni, vagy tévézünk. Kedden meg mosás, főzés, takarítás, kapálás, meg ami kell.
- És karácsonykor?
- Karácsonykor összegyűl az egész család, nekem az édestestvérjeim, apám. Aki nem itt lakik, annak összerakjuk az ágyakat, a gyerekeket lerakjuk a földre, és úgy alszunk, mink meg reggelig szórakozunk. Meg van főzve, sütve többféle sütemény, többféle ital van. Az asszonyok az édespálinkát, sört iszszák, no de nem úgy, hogy vedeljük, a férfiak az erősebb pálinkát, sört, bort, azok megisznak mindent. Szilveszterkor a tévét is nézzük, a kabarét.
- Mit adnak egymásnak ajándékba?
- Ajándékot nemigen szoktunk venni, az az igazság, hogy nem telik rá. Ajándékot csak akkor veszek, ha születésnap van. Van, amikor ruhát, cipőt, van, amikor ilyen ékszereket, főleg a lyánynak. Meg van, amikor csak pénzt adok neki, hogy amit akar, azt vegyen magának. 
- Mennyit ad? 
- Mikor mennyi telik. Most is öt-ötezer forintot kaptak. Vettek belőle cipőt, nadrágot meg amit tudtak Encsen a kínai boltba’. Azok olcsók. Meg beültek a cukrászdába: sütemény, kóla, felvágott, kenyér. Elment tízezer.
- Mi az, amit el akarnak érni, van valami távolabbi céljuk?
- El innen. Ez az egy. Csak hogy innen el tudjunk költözni. 
- Valami nagyobb városba akar menni, ahol több a lehetőség?
- Nem. Jó a falu. Nincsenek nagy vágyaim. Most meg már úgyis nagymama leszek.