Somorjai László
Eredménytelen drogtörvény

Nincs visszatartó ereje a két éve hatályba lépett drogtörvénynek, a kábítószerek használata tovább növekedett. Mivel a drogjelenség az egész társadalom betegségének tünete, a gyógykezelés nem csak az orvosok feladata - állítják a témában járatos szakemberek. A Kábítószer-ellenes Világnap alkalmából előtérbe került probléma kezelésében - az ENSZ ajánlásának megfelelően, az Ifjúsági és Sportminisztériummal karöltve - a szakemberek kiemelt fontosságot tulajdonítanak a sportnak.

Egy drogellenes kampány. Fotónk illusztráció Fotó: Somorjai L.

Míg a nemzeti drogstratégia a kábítószermentes társadalom megvalósítását tűzte ki célul, a valóságban a trend más irányba mutat. A kábítószeres ügyek és a fogyasztók száma is nőtt: ez a bírósági statisztikában is tetten érhető. „Az elmúlt két év tapasztalata után az is bebizonyosodott, hogy a hatályba lépett drogtörvény nem hozott lényegi változást” - nyilatkozta lapunknak Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiumának vezetője. 
Az 1999-es törvény, mely a kábítószer-fogyasztó közvetlen büntetendőségét fogalmazza meg, olyan sajátos helyzetet teremtett, hogy a kábítószer-fogyasztó egy személyben lesz beteg, bűnös, illetve bűnöző. „Fontos különbséget tenni és megállapítanunk, hogy a bűnös ember még nem bűnöző” - szólalt fel az ENSZ Kábítószerellenes Világnapján megtartott tájékoztatón Bayer István professzor, a téma elismert szakértője. A rendezvényen Rigó Péter, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főorvosa is úgy fogalmazott, hogy immár nemcsak beteget kezel, hanem jogi aspektusból nézve egy kriminalizált személlyel kerül szembe - még akkor is, ha eddig még senkit sem csuktak le ilyen ügy miatt. A gyakorlat a törvényt meglehetősen nagyvonalúan kezeli, gyakran él a vádemelések elhalasztásának lehetőségével, ezen idő alatt pedig a fiatalkorú elkövetőket lehetőség szerint pártfogó felügyelet alá helyezi. A kábítószer elnevezés egyébként nem orvosi, hanem jogi kategória. Olyan szerekre vonatkozik, amelyek szerepelnek az 1961-es Egységes Kábítószer Egyezményben. Ezenkívül léteznek olyan pszichoaktív szerek is - szerves oldószerek, gyógyszerek, vegyszerek, kávé, cigaretta -, amelyek fogyasztását a jog nem bünteti, de alkalmasak arra, hogy visszaéljenek velük. A kábítószerrel való visszaélés a pszichoaktív szerek fogyasztásának olyan módja, amely egészségkárosodást okoz. Ez az egyszeri kipróbálástól kezdve az alkalmi fogyasztáson át a teljes függőségig terjedhet.

Árucikk lett az öröm?

A kábítószerekkel való viszszaélés okait Rigó főorvos leginkább lelki okokra vezeti vissza, mely „egy humanista kultúrából a technikai kultúrába való kritikus átmenet korszakát” jelzi. A teljesítmény vált a legfőbb értékmérővé, a boldogságot is ennek rendeli alá. A valódi családi, vallási és egyéb kisközösségek széthullása, a személytelen kommunikáció térhódítása miatt az egyén egyre magányosabbá válik, „spirituális hiányban szenved” és a keletkezett hiányt szeretné betölteni akár kábítószerek által. „Az illegális kábítószerrel látszólag meg lehet venni az örömöt, vagyis az örömszerzés is árucikké vált” - fogalmazott Rigó Péter lapunknak. Persze a kémiai szerek által megszerzett öröm igen csalóka, mert egy drogfüggő személy később már azért keresi az „anyagot”, hogy a hiányában fellépő szenvedéstől megszabaduljon, és egyáltalán el tudja viselni az életet. 
A drogbetegek gyógyítása sokszor évekig tartó folyamat, melynek során a beteg személyiségének, életmódjának megváltoztatása szükséges. Ez három lépcsőben történik: a detoxikálás utáni feladat az absztinencia, azaz a kábítószertől való függetlenség megtartása. Ez a rehabilitációs intézetek feladata, melyből jelenleg hat működik hazánkban. A rehabilitációt felgyorsítja a terápiás munkavégzés, a sport, a kreatív művészeti és egyéb tevékenységek. Sőt, mint azt Simai Mihály, az ENSZ Társaság elnöke megjegyezte, a sportnak fontos megelőző szerepe is lehet, hiszen a kábítószerek testet romboló hatásával szemben a test erőssé, egészségessé válásán dolgozik, emellett pozitív célokat, motivációt ad, kiválóságra ösztönöz, és az emberi közösség kiépítésén munkálkodik. A rehabilitációs idő esettől függően fél-egy év lehet. 
A rehabilitációból egészségesen kikerülő személy újabb nehézségekkel találhatja szembe magát akkor, amikor munkába szeretne állni, szeretne beilleszkedni a társadalomba. A váratlan akadályok miatt ismét előjöhetnek a régi „konfliktusmegoldó technikák”, és visszaeshet a korábbi állapotába. Ezért fontos láncszem az utógondozás, melyben nagy szerepe van az emberi kapcsolatoknak, családnak, kisközösségeknek. „Saját tapasztalataim szerint akár három-négy év munkája is kárba veszhet két hét utógondozás hiányában” - mondta lapunknak Rigó Péter, és rámutatott: az utógondozás intézményrendszere még nem épült ki hazánkban, pedig csak így teljes a terápiás lánc. Természetesen ennek az anyagi vonzata jelentős.
A detoxikálás költsége két-háromszázezer forintba kerül, a teljes - három lépcsőben történő - gyógyítás öszszege pedig szerény becslések szerint is egy- és kétmillió forint között van. Ha valamelyik lépcsőben elakad a gyógyítás, akkor minden korábbi befektetés, költség hiábavalóvá válik. 

Statisztikai adatok 

Statisztikai célból csak azok a fogyasztók kerülnek számításba, akik valamilyen erre szakosodott egészségügyi, büntető igazságszolgáltatási, szociális intézménnyel kapcsolatba, illetve azok látókörébe kerülnek, ezért az adatok sok esetben értelmezésre szorulnak - hívta fel a figyelmünket Dr. Ritter Ildikó, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa. Kriminálstatisztikai adatok szerint az ismertté vált kábítószer-bűncselekmények száma 2000-ben 20 százalékkal növekedett az előző évi adatokhoz képest - a regisztrált esetek száma 3456 volt -, bár a növekedés üteme némileg mérséklődött. Az egészségügyi intézményekben kezelt betegek száma statisztikailag nem változott a tavalyi évhez képest, azaz idén is közel 13 ezer fő, de ez a szám attól is függ, hogy egy drogbeteg milyen besorolásba kerül. Az egészségügyi intézményekben kezelt kábítószer-fogyasztó férfiak aránya 1995 óta magasabb a nőkhöz képest, és öt év alatt 61% (férfi) - 39% (nő) arányról 69 - 31-re növekedett. 2000-ben a kezelt férfiak száma 700-al nőtt, a nőké ugyanennyivel csökkent. 
Életkori megoszlás szerint a 20 és 24 év közötti felnőtt fiatalok fogyasztanak a legtöbben kábítószert, míg 35 év fölött a nők kezdik átvenni a vezetést a férfiakhoz képest. A középiskolás korosztályban nyilvántartott kezelt betegek száma fiúknál 10,3-szorosára, lányoknál 6,4-szeresére növekedett 1995 és 1999 között, 2000-ben pedig némi csökkenés is kimutatható. 1995 óta a legális és az illegális szerek fogyasztása miatt kezelt betegek aránya megfordult: a legális szereket fogyasztók aránya 67-ről 36 százalékra csökkent, míg ezzel párhuzamosan az illegális szerek aránya 33-ról 64 százalékra nőtt. A kábítószer-fogyasztással összefüggő halálesetek száma 1997 óta szinte azonos, évente több mint 300 fő. (Hetek 2000. július 1., ) 
Rigó Péter becslése szerint hazánkban ma 50 ezer heroinfüggő beteg él. Napi 2 grammos heroinadagjuk a feketepiacon 14-16 ezer forintba kerül, ha ezt mindennap sikerül beszerezniük, akkor a két adatot összeszorozva átlag napi 750 millió, évi 270 milliárd forint forgalmat kapunk. Mint fentebb említettük, egy ember teljes rehabilitációja szerény becslések szerint is egy-két millió forint, ez 10 ezer kezelt beteg esetében 10-20 milliárdot jelent. Az igazságügyben 1999-ben 1,8 milliárd forint közvetlen költség merült fel kábítószer vonatkozásában - a járulékos költséggel együtt azonban ez az összeg magasabb.