Köztudottan nincs könnyű dolga manapság annak a mozitulajdonosnak, aki műsorkínálatában az egyedi alkotásokat részesíti előnyben. A tavalyi év amerikai tömegfilmtermését figyelembe véve azonban a kasszasikerekre építő, nemzetközi multiplex-hálózatok sincsenek különösebben irigylésre méltó helyzetben. Feldmájer Sándorral, a díjnyertes magyar és külföldi művészfilmek legnagyobb hazai forgalmazójának, a Budapest Film tanácsadójával, egyben a Magyar Filmforgalmazók Egyesületének titkárával a mozikultúra jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.
- Feldmájer úr, a napokban felröppent a hír, hogy három multiplex - a Pólusban, a Camponában és a Westendben működő mozi - csődbe ment, illetve tulajdonosváltás várható náluk. Mi
ebből az igazság?
- A fő probléma, hogy az elmúlt öt évben Amerikában 35 ezer egynéhányra nőtt a multiplex mozik száma. Valószínűleg túlnőtték magukat ezek a láncok. Ilyen például a tengerentúlon ez idáig elképesztő ütemben növekvő LOEWS Cineplex Odeon nevű láncolat, melynek egyik tagja a Pólus Centerben működő mozi. Bár Magyarországon jól működnek, a cég maga tönkrement, s a beruházások mögött álló bankok most a láncolat összes tagját értékesítik. Más a helyzet a Campona és a Westend tulajdonosaival, a Ster Century nevű, dél-afrikai eredetű mozilánccal, ők stratégiai okból döntöttek úgy, hogy eladják európai mozihálózataikat. A film speciális üzleti tárgy - nem televízió és nem cipő, aminél egy új modell esetén majdnem pontosan meg lehet mondani, hogy egy közepesen fejlett gazdaságban a fizetési kondíciók alapján mennyit lehet belőle eladni. Tavaly például nem volt olyan film, ami igazán sikeresnek lett volna mondható.
- Talán a Gladiátor…
- Hát a Gladiátor sem volt igazán sikeres, mivel a forgalmazása nem hozta be a 200 millió dollár fölötti bevételt, ami ezen a szinten határértéknek számít. 1999-ben négy film volt sikeresnek mondható, ebből a legismertebb a Baljós árnyak, ami a 400 milliót is elérte. Azelőtt pedig a Titanic hozta a nézőket. Tavaly nem volt egyetlen ilyen nagy film sem, ezek a tizenvalahány termes mozik viszont zabálják a filmet. Az őrült nagy teremszám arra épült fel, hogy nagyon nagy sikerek vannak egy évben egyszer-kétszer-háromszor. Ez a bevétel hiányzott ezekben a láncokban.
- Hallottam, hogy Bécsben is bezárta a kapuit néhány multiplex mozi, mert az emberek jelentős része már csak a hagyományos mozikat látogatja. Vajon ez a veszély hosszú távon is fenyegeti a multiplexeket?
- Az biztos, hogy már jelenleg is túlkínálat van Budapesten, és ugye még épülnek multiplexek. Kettő biztosan felépül: a Mammut 2 és a MOM Centerben lévők. Ezek perceken belül meg is nyílnak. A Kerepesi út-Hungária körút sarkára tervezett épületet szerintem már nem fogják megcsinálni, mert a meglévő mennyiség elegendő a budapesti keresletre.
- Ön szerint mit lehet tenni az uniformizálás ellen? Mivel sok multiplex van, amikhez szériában készülnek a sikerfilmek, így szinte mindenhol ugyanaz fut, és nagyon kevés egyedi alkotás látható.
- Én úgy tudom, hogy a multi-plexekben csereszabatos filmeket kell játszani. Tehát a multiplexek arra vannak kialakítva, hogy 13 teremben 13 hasonló film körülbelül negyedórás időközökkel menjen, azaz majdnem mindegy, hogy éppen melyikre ül be a vendég, nagyjából ugyanazt a hatást fogja kapni itt is, ott is. Ez egyfajta hamburger-effektus. A multiplex látogatója a következőképp gondolkodik: na itt vagyok a Westendben, bevásároltam, elmegyek a moziba. Teljesen mindegy mire, 10 perc múlva kezdődik egy vetítés, beülök és megnézem. Ezzel szemben a tudatos mozilátogató előveszi a moziműsort, kinézi a filmet, és előre betervezi magának a kezdési időpontot. S ha kezdés előtt nem kap a filmre jegyet, akkor nem fog mást megnézni. Ez a különbség, s valamilyen arányban mindkettő nézőtípus fennmarad. Az uniformizálódó filmek a multiplexek fő árucikkei, s mint ilyenek, meg is fognak maradni. A moziláncok egy olyan fogyasztói rendszert alkotnak, amelyben a nagy amerikai filmek, kis különbséggel, ugyanazt mutatják. Maguk a multiplexek is. Kivéve talán a Corvint és Mammutot, azokban van egy kis speciális magyar íz, de a többi a nemzetközi standardnak felel meg mind dizájn, mind műsor tekintetében.
- Mint a Magyar Filmforgalmazók Egyesületének tagját és a Budapest Filmnél dolgozó tanácsadót kérdem: mi alapján dönti el a Budapest Film vagy általában egy hazai filmforgalmazó, hogy milyen filmet hozzon be Magyarországra? Egyáltalán külföldi vagy belföldi szerv az illetékes a döntésben?
- A Filmforgalmazók Egyesülete „ernyő-szervezet”, amelyben vannak önálló filmforgalmazók, akik saját üzleti kockázatra hoznak be filmeket - különböző fajtákat. A Budapest Film olyan speciális forgalmazó és üzemeltető cég is egyben, amely fenntart egy artmozihálózatot. Magának a Budapest Filmnek négy mozija van: a Puskin, a Szindbád, a Művész és a Tabán. Ezeknek a moziknak vásárol filmeket az európai piacról - alapvetően művészfilmeket, néha egy-egy sikerfilmet is. A kiválasztás többféle módon történik, egyrészt a Budapest Film szakemberei kijárnak a nemzetközi vásárokra és fesztiválokra. Másrészt jönnek Magyarországra bemutató kópiák, melyeket a szakembergárdánk megtekint, majd eldönti, hogy melyik filmet fogjuk forgalmazni. Természetesen olyan szempontokat vesznek figyelembe, mint a rendező személye, a különböző díjak, a külföldön megjelent kritikák stb. Ezek alapján egyszerűen el kell dönteni, hogy a magyar nézőknek mennyire megfelelő az alkotás. Fontos tényező még, hogy lehet-e a filmre támogatást szerezni, hiszen nem egy nyereséges vállalkozás Magyarországon sem a művészfilmek forgalmazása. Vannak olyan filmek, amelyekért a Budapest Film nem hajlandó megfizetni a kért árat, és persze az is előfordul, hogy némely film egyszerűen csak kimarad a látókörből.
- Az elmúlt években jópár hagyományos, egytermes mozi bezárt.
Úgy tudom, hogy ezek nagy része a Budapest Film Rt. tulajdona. Ön szerint van-e arra esély, hogy ezeket hasonló célra fogják hasznosítani?
- A bezártak nagyobb része nem a Budapest Film Rt. tulajdona, az a probléma. Ha engem kérdez, szerintem már nem fognak megnyílni - kivéve az Átriumot és a Dunát. Az utóbbit mi csak az átalakítás idejére zártuk be, hogy egy művészklubot és mozit üzemeltessünk majd.
- A Mozivédők vezetője, Éliás András vetette fel, hogy lehetne strukturáltabb is a mozikínálat, létre lehetne hozni mondjuk Magyar Filmek Moziját vagy Európai Filmek Moziját is a régiek helyén. Ön mit gondol erről?
- Én nem kritizálom Éliás urat, ezen ő dolgozik. Azt kell mondanom, hogy a Magyar Filmek Mozija létezett - emlékszik is rá jó pár ember. Ezzel az a probléma, hogy a Magyar Filmek Mozija az egy gettó. Ilyet kár csinálni, mert elszigetel a nemzetközi filmáramlatoktól és a mozilátogatók nagy részétől. Véleményem szerint nincs szükség ilyen speciális mozikra. Ha például a Művész moziban a világ összes művészfilmje között vetítenek magyar műveket, a közönség is tudja, mire számíthat. Az európai filmekről meg az a véleményem, hogy azok nem töltenének ki egy mozit. Egyébként a Művész és a Puskin az Europa Cinemas hálózat tagja, aminek egyik feltétele, hogy az előadásoknak több mint a felét európai filmek teszik ki. Azt gondolom, hogy a mozikínálatban ilyenfajta megkülönböztetésre nincs szükség. És nem vagyok biztos abban, hogy az európai film mint külön kategória létezik. Dominánsak az amerikanizálódott, a nemzetközi film-vonulatba tartozó alkotások, ezek közé jó néhány európai film is beletartozik - ilyen például a Taxi 1 vagy a Taxi 2.
- Mindezek után milyen jövő vár a magyar mozira? A mozi alatt nemcsak a filmek gyártását, hanem külföldi és magyarországi forgalmazását is értem.
- Az egyelőre biztosnak látszik, hogy a videók és a DVD nem jelentenek nagy konkurenciát - ráadásul a mozibajárás egyfajta közösségi élmény. A filmgyártáshoz nem nagyon értek, én csak mozizok vele… Azt gondolom, hogy a magyar filmnek van jövője, ez egy nagy hagyományokkal rendelkező filmgyártás. Jelenleg nem tudom, hogy mi történik, miért nincsenek igazán jó magyar filmek - sikeres magyar filmek már vannak. Az elmúlt öt-hat évben mindig volt egy-két film évente, amelyeket lehet ugyan esztétikailag kritizálni, de tömegeket vonzottak: a Meseautót is megnézték 290 ezren - ez egy amerikai sikerfilmnek is nagyon szép eredmény Magyarországon. Előtte a Hyppolit, a Miniszter félrelép, a Zimmer Feri, a Csinibaba és sorolhatnám. A magyar film külföldi esélyeivel kapcsolatban szerintem az a baj, hogy ezek speciális nyelven készülő, speciális humorú, nehezen eladható alkotások. Ráadásul a forgalmazásnak nálunk nincs jól szervezett kerete. A franciáknál létezik olyan szervezet, amely megfelelő támogatásokkal, és ha kell, erőszakosan egész Európában propagálja a francia filmet. Ez persze összefügg a filmtörvénnyel is - kellene, hogy készüljenek a külföldi forgalmazást segítő eszközök, vagyis idegennyelvű kópiák, reklámanyagok stb. A mozizást tekintve, azt mondom, hogy sem a világon, sem Magyarországon nincsen olyan vészesen nagy probléma, hiszen ez egy hihetetlen iparág. Azt gondolom, hogy a mozinak, és azon belül a multiplexeknek feltétlenül van jövője, hiszen mindez még jó ideig a szórakoztatóipar szerves része marad.
Kis mozilexikon
A mindenki által közkedvelt multiplexek nagy tért hódítottak maguknak a kilencvenes évek mozikultúrájában, leginkább persze a kisebb kapacitású filmvetítő objektumok rovására.
A multiplexek népszerűsége rengeteg okkal indokolható. Egy létesítményen belül több terem üzemel, így több film közül választhat a betérő, és számos extra szolgáltatást vehet igénybe, például parkolót, italautomatákat, jegyrendelési lehetőségeket és gyermekjátszótereket. A mozivászon méretei itt nagyobbak a hagyományosnál, korszerűbb a tecnikai színvonal, így kielégíthetők akár a legextrább igények is - ráadásul a multiplexek részesedhetnek elsőként a sikerfilmek vetítési jogából. Viszont aránylag kevesen tudják, mi a konkrét különbség a multiplex, a multiscreen és megaplex között. A multiscreen-mozik a növekvő közönségigény kiszolgálására kialakított többvásznú filmszínházak voltak, melyek eredetileg egyvásznúnak készültek. Multiplexekről már akkor beszélünk, ha a mozi legalább nyolc filmvászonnal rendelkezik. A tizenhat képernyőnél többet befogadó mozióriások pedig a megaplexek. (Takács Gabriella)