Munkatársunktól
Boldog a nevető harmadik

Vidám egyénisége, bája és kedvessége miatt az olimpia utáni közönségtalálkozók egyik kedvelt főszereplője. Állandóan mosolyog, sugárzik belőle a boldogság. Nem is csoda, hiszen élete legnagyobb sikerét érte el Sydneyben. 
A világ- és Európa-bajnok sportlövő, Igaly Diána Ausztráliában bronzérmet szerzett. Ő sportágában a nevető harmadik. 

Igaly Diána a fotópuska előtt Fotó: Hetek

Női skeet. Így hívják a lövészetnek azt az ágát, amikor a versenyzőnők puskacsöve elé nyolc pozícióból hol három, hol négy, hol két narancs színű korong repül a levegőbe. Ezeket a nem kis sebességgel szálló tárgyakat aztán el is kell találnia a lövészeknek. A feladatot bonyolulttá teszi, hogy hét ízben egyszerre két irányból repítik fel a korongokat, melyeket a mesterlövészeknek azonnal le is kell duplázniuk. Nos, ebben a sportágban két éve Igaly Diána 
világbajnokságot nyert, Sydneyben pedig bronzérmet szerzett. Pedig az ötkarikás játékokra való elutazása előtt már annak is örült volna, ha a legjobb hat közé tud kerülni. 
- Az olimpiai bronzérem egy olyan csodás dolog, mely felülmúlja a legszebb álmaimat - mondta találkozásunk alkalmával Igaly Diána.
- Kipihente már magát?
- Az elmúlt három hónap nem a pihenésről szólt. Rengeteg helyre hívnak élménybeszámolókra, és én igyekszem mindenhol ott lenni. Szeretném megosztani az örömömet másokkal. Ebben a nagy rohanásban egy hét jutott azért arra is, hogy kikapcsolódjak. A Bükkben voltunk vadászni. Igaz, nem is sütöttük el a fegyverünket. Csak barangoltunk a szántóföldeken, a felázott, gazos terepeken, és jókat bolondoztunk egymással. 
- Az ön sikerét a rádióhallgatók Szepesi György tolmácsolásában hallgathatták, mégpedig úgy, hogy közvetítés közben a magyar riporterkirályt a rendezők felkísérték a lelátó tetejére, mert túl hangosan ünnepelte a magyar bronzérmet... 
- Igen, én is hallottam már ezt a közvetítést, mert az olimpia után Szepesi Györgytől megkaptam ajándékba azt a CD-t, amin a lőtéri tudósítás és a velem készült interjú van. Én az egészből arra emlékszem, hogy Gyuri bácsit elküldték a nézőtérről, ám ő volt az első riporter, aki odaért hozzám, mikor megnyertem a bronzérmet. Szeretem az olyan embereket, akik nem adják fel az első nehézségnél. Ő ilyen ember. 
- Készül már a következő versenyévadra?
- Idén elég korán lesz a világbajnokság. Már májusban versenyeznem kell, ám csak a jobb idők beálltával, március elején tudom elkezdeni a komoly munkát. Remélem, elég lesz ez az idő a felkészülésre. Nem akarok most előre kárálni, de egy ilyen nehéz sorozat után törvényszerű a szakmai visszaesés. Dolgozom azért, hogy ez ne történjen meg, és hogy a lehető legtöbbet tudjam magamból kihozni.
- Mi kell ahhoz, hogy valaki jó lövész legyen?
- Szerintem egyes előnyös adottságok (célzóképesség, koncentrálóképesség, higgadtság) az emberrel születnek. A jó eredményhez szükséges még egy olyan edző is, mint amilyen az én édesapám volt, aki céltudatosan, remek pedagógusként egyengette az utam. 
- A lövészethez többek között nagyon jó idegzet is szükséges. Ön a magánéletben is olyan nyugodt, mint a lőtéren?
- Annyira azért nem vagyok higgadt. Otthon lobbanékonyabb vagyok, mint a lőállásban, de azt hiszem, ez természetes. Szerencsére a tizennégy éves fiammal nincs sok gond otthon.
- Ha már a fia szóba került. Többen nehezen hitték el, hogy Önnek ilyen nagy gyermeke van... 
- Sokan azt mondták: a lövészet fiatalít. Én inkább úgy vélem, ez a sport kortalan. Én harmincöt éves vagyok, és érzem, még akár két olimpiai részvétel is benne van a pályafutásomban.
- Na és egy olimpiai arany nincs benne ebben a tervezett nyolc évben? 
- Titkos vágyálmom, hogy egyszer én is első legyek egy olimpián. Ám, ha ez nem következik be, akkor sem leszek szomorú és elégedetlen. Egy bronzérem már az enyém, és ezért nagyon boldog vagyok.