Hechs László
Barak előremenekül
Alig múlt el egy év azóta, hogy Ehud Barak megalakította kormányát, máris minden kezdődik elölről. Egy hete maga a kormányfő javasolta, hogy az izraeli parlament, a knesszet oszlassa fel magát, és írja ki az általános választásokat, látva, hogy a honatyák többsége kész erre. Múlt szombat este Barak váratlanul bejelentette, hogy lemond miniszterelnöki pozíciójáról, vasárnap pedig - a törvény előírásai szerint - írásban is benyújtotta döntését Moshe Kacav köztársasági elnöknek. A lemondás 48 óra elteltével, kedden lépett életbe, így azóta Izraelnek ügyvivő kormányfője van. A miniszterelnöki választásokat két hónap elteltével, februárban kell megrendezni. A jogi viták nyomán elemzők attól tartanak, hogy az amerikaihoz hasonló huzavona alakul ki - már a választások előtt.
Barakot búcsúztatják Fotó: ReutersIzrael választási rendszerét 1996-ban módosították: ekkor bevezették a miniszterelnök közvetlen választásának intézményét. Így Benjamin Netanjahut 1996-ban, és Ehud Barakot 1999-ben a nép választotta kormányfővé. Ez azt is jelenti, hogy ha a knesszet fel is oszlatja önmagát, és kiírja az általános választásokat, azzal a miniszterelnök nem veszíti el automatikusan a hivatalát, csak a kormányát. Ez persze fordítva is igaz. Ha a miniszterelnök lemond, ez nem jelenti feltétlenül, hogy a képviselőknek is meg kell mérkőzniük a választásokon.
Bár a knesszet első olvasatban - nagy többséggel - elfogadta a feloszlatásáról szóló törvényt, azt második és harmadik olvasatban is el kell fogadnia, különben nem emelkedik jogerőre. Közben Ehud Barak is benyújtotta lemondását, amely azonban mára jogerőssé vált. Ha a képviselők a második vagy a harmadik szakaszban visszakoznak, akkor a parlament folytatja működését. Így két hónap elteltével új választásokat rendeznek egyedül a kormányfő személyére. Ebben az esetben Benjamin Netanjahu, aki a hét elején sajtóértekezleten jelentette be Jeruzsálemben, hogy jelölteti magát a miniszterelnöki posztra, nem vehetne részt a kormányfői posztért való vetélkedésben, mivel a kormányról szóló alaptörvény csak parlamenti képviselőknek adja meg az indulásra való jogot.
Mód van azonban arra, hogy az alaptörvényt módosítva hatályon kívül helyezzék azt a klauzulát, amely parlamenti tagsághoz köti az indulás jogát. Természetesen a képviselők egy évi működés után nem szívesen tennék kockára helyüket, s ezért megvan rá az esély, hogy végül nem oszlatják fel a parlamentet. A baloldali Merec párt korábban - félve attól, hogy Ehud Barak a Likuddal alakít nemzeti szükségkormányt - támogatta a parlamenti választások megrendezését. Mióta azonban a Likud volt vezetője, Netanjahu bejelentette jelöltségét, megváltoztatták álláspontjukat, mert így akarják elkerülni, hogy Netanjahut ismét miniszterelnökké válasszák. E félelmüket erősítik a közvélemény-kutatások: ha a választás ma lenne, Netanjahu nagy fölénnyel verné Ehud Barakot. Szerdán a nemzetgyűlés előzetes olvasatban elfogadta azt a módosítást, amely lehetővé tenné Benjamin Netanjahunak a miniszterelnökségért való indulást. A terv szerint jövő hétfőn egymás után szavaznának a képviselők a „Netanjahu-módosításról” és a knesszet feloszlatásáról.
Maga Netanjahu azt fontolgatja, hogy csak akkor indul el a kormányfői választásokon, ha
a parlamenti választásokat is megrendezik. Mindenesetre a Likud képviselői egymásnak adják a kilincset jeruzsálemi irodájában, mivel a párt jövő szerdán megrendezi saját belső választását, hogy eldöntse, ki indul majd a miniszterelnöki választásokon. Ariel Saron és Netanjahu mellett valószínűleg versenyez az elsőségért a párt ifjú csillaga, Silvan Salom is.
Az elmúlt három időszakból a knesszet egyikben sem töltötte ki a négyéves időtartamot. A Rabin-Peresz kormány három és fél, a Netanjahu-kabinet két és fél, Ehud Barak pedig másfél évig volt hivatalban. Az elemzők elsősorban Izrael választási rendszerét hibáztatják, azaz a miniszterelnök közvetlen választásának intézményét, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. E rendszerben egy döntő többséggel rendelkező miniszterelnök nem feltétlenül bír megfelelő parlamenti erővel, hogy szilárd többségű kormányt alakíthasson. Más személy azonban nem veheti át a helyét, ami a kormányválságok megoldási lehetőségeit nagymértékben leszűkíti.
E rendszer valóban megnehezíti a válságkezelést, ám nem ad magyarázatot a válságok kialakulására. Az elmúlt és megbukott kormányok kudarcának elsődleges oka a palesztinoknak az oslói folyamathoz fűződő viszonya volt. Miközben a nyugati világ felé a béke húrjait pengették, Izraelt - a békefolyamat ellenére - erőszakkal próbálták engedményekre kényszeríteni. A Rabin-gyilkosság és a Peresz-kormány veresége után Netanjahu is azért kényszerült lemondásra, mert - amerikai nyomásra - annak ellenére vitte tovább a békefolyamatot, hogy világos volt: Arafatnak a béke csak taktikai fogás, a terület-, hatalom- és pénzszerzés eszköze. Ehud Barak lemondásának is az a fő oka, hogy bár mindent megtett a konfliktus lezárására, Arafat ennek ellenére elutasította azt, sőt nyomatékul fegyveres felkelést robbantott ki, hogy erőszakkal kényszerítse az izraeli kormányfőt az 1967-ben elfoglalt területek - köztük Kelet-Jeruzsálem - teljes kiürítésére. Ezt Ehud Barak sem vállalhatta, inkább lemondott.
MIÉP-képviselő a templom-hegyi „gorillákról”
Diplomáciai hibának nevezte a magyar honvédelmi miniszter Izraelben tett látogatását Kapronczy Mihály MIÉP-es képviselő. A keddi parlamenti nap azonnali kérdések órájában Kapronczy úgy fogalmazott: Szabó János a „véres kezű” Ehud Barak tisztára mosásában segédkezett, amikor elfogadta az izraeli fél meghívását. A MIÉP álláspontja szerint az izraeli-palesztin békefolyamatot Ariel Saron és „ezer gorillája” törte meg, amikor szeptemberben ellátogattak a Templom-hegyre.
Szabó János honvédelmi miniszter válaszul kijelentette: Magyarország a békefolyamat sikerében érdekelt, és izraeli útját a külügyminisztérium készítette elő. Szabó emlékeztette Kapronczyt, hogy nemrégiben Asszad elnök temetése alkalmából Szíriában is látogatást tett. (Sz. F.)
