Hetek - IV. évfolyam, 51. szám, 2000. december 16

Amint a latin mondaná, consumatum est, vagyis az ügy, tehát az amerikai elnökválasztás befejezést nyert. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság példa nélkül álló határozattal semmissé nyilvánította a Floridai Legfelsőbb Bíróság határozatát, elrendelvén a vitatott szavazatok újraszámlálásának beszüntetését, és 5:4 arányú többséggel George W. Bush texasi kormányzónak ítélte az elnökséget, aki így minden bizonnyal az Egyesült Államok 43. elnöke lesz.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság épülete Washingtonban. A jogi alagút vége Fotó: Reuters

A határozat kedden késő este született meg, és a szövege olyan homályos volt, hogy még a jogász professzorok is csak üggyel-bajjal tudtak eligazodni rajta. A közvélemény - bár az emberek többsége elfogadja a Legfelsőbb Bíróság ítéletét - úgy érzi, hogy voltaképpen egy személy, egy szavazat döntötte el, ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. A dolog fonák része, hogy Gore több mint háromszázezer szavazattal többet kapott ugyan, mint ellenfele, de az elektori voksok aránya 271:267 Bush javára, mivel a törvényszék megállította a floridai szavazatok újraszámlálását, s így a déli állam 25 elektori voksa a texasi kormányzóé lett.
A Gore-tábort lesújtotta ugyan a hír, de közvetlen munkatársai és támogatói belátták, hogy a kampány véget ért, és nem tehetnek további lépéseket anélkül, hogy kárt ne okoznának saját pártjuknak. A demokraták országos bizottságának vezetője, Edward G. Rendell kijelentette: „Azt hiszem elérkeztünk a dolog végéhez.” Majd annak a nézetének adott hangot, hogy Gore-nak nyilvánosan is el kell fogadnia a csata elvesztését. Robert Toricelli, New Jersey állam demokrata szenátora kifejtette: „A Legfelsőbb Bíróság ítélete vitatható volt, de végső határozatnak számít, és remélem, hogy a nép el fogja ismerni a véglegességét. Azt hiszem, George Bush nehéz körülmények között veszi át az elnökséget, így most valamennyiünk kötelessége, hogy magunk mögött hagyjuk a keserűséget, és sikerre segítsük őt. Valamennyien tanultunk valamit a kormányunkról és az Alkotmányunkról. Mindkettő gyengébb, mint képzeltük.”
A Bush-tábornak időbe tellett, mire felfogta a Legfelsőbb Bíróság lépésének horderejét. Tom Cole, a republikánus országos bizottság egyik vezetője így vélekedett: „Első reakciónk az volt, hogy több a jó újság, mint a rossz.” Kay Bailey Hutchinson texasi szenátor szerint: „Az országnak szüksége volt arra, hogy a 2000-es elnökválasztás befejeződjék, és az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága meghozta azt a döntést, amelylyel ennek véget vetett. Eljött az idő, hogy egységbe kovácsoljuk az országot, és megkezdjük a hatalom békés átadását, amely nemzetünkben már kétszáz éves gyakorlat. Az Alkotmány ismét diadalmaskodott.”

George W. Bush, a megválasztott elnök. Érezte, hogy győzni fog Fotó: Reuters

Az amerikai történelem egyik legszorosabb eredményt hozó választását követően George W. Bushnak a törvényhozásban nem lesz könnyű a helyzete, mivel a szenátus egyenlő részre oszlik, azaz 50 a republikánus és ugyanannyi a demokrata tagja. A képviselőházban szintén csekély a republikánusok többsége.
Mindezek után került sor arra, hogy szerdán este Gore alelnök országosan közvetített televíziós üzenetben közölte az ország népével: felhívta telefonon Bush kormányzót, hogy szerencsét kívánjon neki az elnökséghez, valamint felajánlotta, hogy minden tudásával és igyekezetével támogatni fogja őt. Hangsúlyozta ugyan, hogy egyáltalán nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság határozatával, de felszólította az amerikaiakat: emelkedjenek felül a pártérdekeken, és együttesen munkálkodjanak az ország javának előmozdításában. A tévékommentátorok és a politikai szakértők pártállásra való tekintet nélkül szinte valamennyien elismerték, hogy Gore talán minden idők legelegánsabb és legszívhezszólóbb beszédében ismerte el veszteségét.
Bush megválasztott elnök nem egészen egy órával Gore után szintén a kamerák elé lépett, hogy 36 nappal a választás, valamint az ádáz politikai és bírósági küzdelmek után elmondja győzelmi beszédét. Elismeréssel nyilatkozott az alelnökről, sok szerencsét kívánva neki és családjának. Biztosította az amerikai népet, hogy elnökként igyekezni fog felülemelkedni a pártérdekeken, Texashoz hasonlóan Washingtonban is együttműködést kíván teremteni, és hidat épít a pártok között, hiszen a programok majdnem ugyanazok - a különbségek csak elérésük módjaiban rejlenek. Jefferson elnök példáját hozta fel, akit a Kongresszus csak a harminchatodik szavazás után választott meg államfővé. Kifejtette, hogy az ország javáért szeretné latba vetni minden tudását, hogy jobbak legyenek az iskolák, biztosabbak a nyugdíjak és a polgárok megkapják az őket megillető adókedvezményeket. Biztosította a népet, hogy minden amerikai elnöke akar lenni, akár rá szavaztak, akár nem.
Ezzel meg is kezdődött a hatalomátadás folyamata. Bush megválasztott elnök a hét elején találkozik Clinton államfővel és Gore alelnökkel, hogy minél gyorsabban és minél simábban megtörténhessék az átállás. Ilyenkor ugyanis nemcsak a Fehér Házban, de a különböző minisztériumokban és szövetségi hivatalokban is leváltásra kerülnek a vesztes párt vezető politikai állásokat betöltő emberei. Ezen folyamat kivitelezése immáron 36 napot késik, tehát aránylag kevés idő áll rendelkezésre az elnök január 20-i beiktatásáig.
Az amerikai nép talán most vált a legmegosztottabbá az ország történetében, mégis mindenki várakozással tekint az új elnök működése elé. Az emberek általában derűlátóak és jót várnak a változástól. A mondás is azt tartja, hogy új seprő jól seper. A „vallatásnál” majd kiderül, vajon vonatkozik-e ez az új amerikai államfőre is, avagy sem. Mindenesetre kijár neki a lehetőség arra, hogy bebizonyíthassa jószándékát. Ellenfele, Gore alelnök már felajánlotta segítségét - talán támogatóinak is követnie kellene e példát, és akkor esetleg egységes lenne az ország.

A győzelem reggele

George W. Bush választási győzelme első reggelén ellátogatott a Tarrytown Metodista Gyülekezet istentiszteletére, ahová elkísérte családja, barátai és választási stábja néhány tagja is. A mintegy ötvenperces istentisztelet fő témája a megbékélés volt; James Mayfield lelkész, a gyülekezet pásztora kiemelte a nemzet egységének fontosságát a sok vitától kísért választások után. A CNN tudósítója mulatságosnak találta, ahogy a lelkész először kormányzóként szólította meg Busht, majd önmagát kijavítva közölte: beletelik egy kis időbe, míg megszokja, hogy elnöknek titulálja őt. A szertartás során előre hálát adtak a nemzet „gyógyulásáért”, és elhangzott egy külön ez alkalomra szerzett dal is, melyben szintén a gyógyulásról és a testvériségről énekeltek.
Craig pásztor prédikációjában az első sorban helyet foglaló Bushra tekintve kijelentette, hogy megváltoztatta az életét, és emlékeztetett arra, hogy a leendő elnök egyik korábbi kampánybeszédével a sírásig meghatotta őt, amitől akkor úgy érezte, jobb emberré lesz. Craig már a kampány során kijelentette Bushnak: „Ön gyógyulást és reményt hozott az embereknek.” A prédikáció felidézte még a Vörös-tengert kettéválasztó Mózes alakját is, utalva arra, hogy a jövendő elnöknek is ilyen módon kell majd vezetnie nemzetét. Az egybegyűltek nem feledkeztek meg a választás nagy veszteséről sem: ima hangzott el Al Gore alelnökért, valamint Liebermann szenátorért és családjaikért. (Hetek)

Döntsön a szerencse

Hetek-összeállítás
Kétszeres sorshúzással döntöttek egy amerikai kisvárosban arról, melyik jelölt nyerje el a járási közigazgatási tanács tagságát.
A tisztségért ketten indultak a Michigan állambeli Traverse Cityben, amelynek összesen 1038 szavazóképes polgára van: Dave Stremlow és Toni Larson. A szavazatok megszámlálása után Stremlow-nak kettővel több szavazata volt, ám - ez Amerika - Larson ebbe nem nyugodott bele, és újraszámlálást kért. A gépi újraszámlálás során Larson nyert egy szavazatot, majd - a sikeren felbuzdulva - ragaszkodott a kézi újraszámláláshoz is, ami újabb szavazatot hozott a konyhára, így végül 297-297 szavazattal döntetlen alakult ki.
A helyzetet megoldandó, a város egy 1954-es törvényt vett elő, amely előírja, hogy választási döntetlen esetén sorshúzással kell megállapítani, ki győz. Ennek megfelelően a városi bíróság egyik tisztviselője feldobott egy érmét, hogy eldöntsék, melyik jelölt húz elsőnek a dobozból, melyben két papírdarabot helyeztek el: egyet a „megválasztották”, egyet pedig a „nem választották meg” felirattal. A pénzérme Larsonnak kedvezett, és az általa kihúzott papíron a „megválasztották” felirat állt, így megnyerte a választást. Győzelme után a helyzetet „bizarrnak” nevezte, míg ellenfele, Stremlow kijelentette: „Ez a demokratikus eljárás”, majd sietve elhagyta a helyszínt. Arra a kérdésre, hogy vajon az elnökjelöltek között is sorshúzással kellene-e eldönteni a versenyt, Larson kijelentette: „Nem lenne rossz, de az ő esetükben sokkal több forog kockán.” (Szabó Ibolya Anna)