Hetek - IV. évfolyam, 45. szám, 2000. november 04

Orbán Viktor miniszterelnök egykori elődje halálának évfordulója alkalmából október 31-én Debrecenben felavatta gróf Tisza István helyreállított szobrát. A mai napig ellentmondásos politikai szereplő ünneplésével párhuzamosan Budapesten Károlyi Mihályra emlékeztek a Civil Fórum, az 56-os Emlékbizottság és a Károlyi Mihály Társaság rendezvényének keretében. A két történelmi személy azonnal a politikai csatározások kereszttüzébe került, s míg kormányoldalról teljes igyekezettel próbálták rehabilitálni Tiszát, „ellenzékiek” történelemhamisításról és ideológiagyártásról beszélnek.

Úti célja felé robogva kormányülést tartott a vonaton, majd mielőtt román kollégájával új határátkelőt nyitott volna meg, Debrecenben Tisza István egykori miniszterelnök szobrát avatta fel Orbán Viktor. A Debreceni Egyetem Orvostudományi Kara előtti téren rendezett ünnepségen a miniszterelnök kormánya nevében köszönetet mondott azoknak, akik hol rejtegették, hol csupán őrizték az 1926-ban Klebelsberg Kunó által felavatott szobrot, majd azoknak is, akik újbóli talapzatra állításáról döntöttek. Kiemelte: az államalapítás ezredik évfordulója arra rendeltetett, hogy „megkíséreljünk igazságot szolgáltatni mindenkinek, akit illet”, és „ez a történelmi elégtétel az elsők között járt ki gróf Tisza István miniszterelnök úrnak.” A hallgatóság „igazi magyar sorsú” hazafira emlékezhetett, aki az „utolsó nagyvadak egyike volt”, és aki után már „csak Károlyik és Kun Bélák jöttek.” Tisza „legfőbb tanácsa” pedig az számunkra, hogy amelyik nemzet nem tudja alkotmányos jogait politikai cselekvésre, akcióra felhasználni, afölött „napirendre tér a történelem.”
Az újraállítási ünnepségen részt vett a kormány több tagja, köztük Boros Imre, Deutsch Tamás, Gógl Árpád, Pokorni Zoltán, valamint Stumpf István is. Kósa Lajos, a hajdú-bihari megyeszékhely polgármestere és Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke elsősorban debreceni vonatkozású erényeit domborították ki a politikusnak.
Borókai Gábor kormányszóvivő a szoboravatás kapcsán úgy tájékoztatta lapunkat: valójában egy méltatlanul kezelt politikus politikai rehabilitációja történt meg azáltal, hogy a miniszterelnök - és így a kormány - részt vett a rendezvényen. A Tudományos Akadémia elnökének a Tisza István-konferencián elhangzott értékelésére hivatkozva elmondta, hogy Tisza a magyar politikai élet egyik legjelentősebb alakja, akinek szerepét és tevékenységét mindezidáig indokolatlan hallgatás övezte. Noha a történész szakma már a 90-es évek elején rehabilitálta, a közélet továbbra is téves feltevések alapján foglalkozott a politikussal. A szóvivő példaként említette, hogy Tiszát több százezer magyar haláláért tették felelőssé, ehhez képest éppen ő volt az, aki az utolsó pillanatig ellenezte Magyarország belépését az első világháborúba.
„Az, hogy bizonyos szervezetek tiltakoztak Tisza Istvánnak ilyen módon való kiemelése vagy az emléke előtti tisztelgés miatt, az valójában politikacsinálás akkor, amikor olyan kiváló személyiségeket kell a helyükre emelni, akiket a szocializmus történelemtanítása teljesen igaztalanul meggyalázott” - fejtette ki Borókai hozzátéve, hogy szerinte nem a politikusok feladata a történelmi személyiségek felett ítéletet mondani.
Hogy miért nem Károlyi Mihály szobránál gyülekezett a kormány, annak több oka is van a szóvivő szerint. Ezek közül az egyik az, hogy „semmilyen apropója nem volt a Károlyi Mihályról szóló megemlékezésnek”, másrészt „Károlyi szerepe legalább annyira kérdéses, hiszen egy zavaros időszakban került hatalomra, amikor a hatalomátvételből következően kénytelen volt átadni a hatalmat a kommunistáknak” - mondta Borókai Gábor.
A Civil Fórum, az 56-os Emlékbizottság és a Károlyi Mihály Társaság az őszirózsás forradalomra emlékezett a Kossuth téri Károlyi-szobornál. A körülbelül ezerfős tömeg előtt a rendezvény szervezői erőteljesen hangsúlyozták, hogy nem az ellenzék tüntetéséről van szó, hanem a köztársaság ünnepéről. A második magyar köztársaság elnökének szobrát a rendezvény napjának délelőttjén ismeretlen személyek vörös festékkel öntötték le, amit a résztvevők egyértelműen a „jobbosok” számlájára írtak.
Szabó Iván MDNP-s politikus az 1848-as, 1918-as és az 1956-os forradalmak során felvállalt republikánus és demokratikus eszmék veszélybe kerülésére hívta fel a figyelmet, majd jelezte: amikor tovább szűkül a köztársaság, és a társadalmat első- és másodrangú polgárokra osztják, akkor „ütött a cselekvés órája”. Szabó aggasztónak tartaná, „ha a jövő történészei azt jegyeznék fel erről a nemzedékről, hogy alkalmatlannak bizonyult a kor történelmi kihívásainak értelmes megválaszolására.”
Litván György történész fájlalta, hogy „miniszterelnökünk Tisza István érdemeiről tanítja ki az országot”, és hangot adott azon gyanújának is, hogy a kormányfő esetleg nem jól tanulta meg a történelmet a Bibó Kollégiumban. A történész szerint az őszirózsás forradalom szépségét az adja, hogy szinte vér nélkül döntött meg egy ezeréves uralmat.
A történészprofesszor elmondta a Heteknek, hogy a Tisza-imázs „feltupírozásában” a Fidesz újabb önmeghatározási kísérletét látja. Álláspontja szerint történelemhamisítás és őskeresés zajlik, amelynek során új ősök és hősök teremtődnek. Mindez a kormány történeti-politikai ideológiagyártásának csak egy újabb lépcsőfoka, melynek pszichológiai háttere - úgy véli - az, hogy Orbán Viktor szeretne olyan nagy és tekintélyes miniszterelnök lenni, mint Tisza volt. Ebben az összefüggésben pedig Tisza István nagy államférfi és egyben modernizáló reformpolitikus, aki nem felelős a háborúért. Ez azonban nem igaz - mondja Litván -, a helyzet ugyanis az, hogy Tisza demokráciaellenes volt. Két évtizeden át szembeszegült a választójog kiterjesztésével, és súlyosan felelős Magyarország I. világháborús szerepléséért, különösen a tekintetben, hogy a harc végsőkig való folytatásáért küzdött. Szerinte éppen ez vezetett Trianonhoz, nem pedig az őszirózsás forradalom, amely az igazságtalan rendszer, valamint az Ausztriához való tartozás ellen robbant ki. Ezzel a tudatos történelemhamisítással, amely most már a XX. század egész magyar történelmére kiterjedt, a történésznek kötelessége szembeszállni - összegezte álláspontját a professzor.
Közéletünk undorítóbb, mint valaha: képmutatással, korrupcióval, hatalmi arroganciával terhes - emelte ki Vitányi Iván szocialista politikus beszédében. Szerinte a köztársaság azt jelenti, hogy az ország mindannyiunké, nem pedig azt, hogy „a legelső széken egy olyan közjogi méltóság ül, akit köztársasági elnöknek hívnak”, hiszen „vannak köztársaság módjára viselkedő országok, ahol király van, és vannak köztársaságnak nevezett országok, ahol király nélküli királyság van.” Álláspontja szerint a jelenlegi kormány ez utóbbi visszaállításán fáradozik, és ennek köszönhető, hogy „a Parlament nem a közmegegyezés szülőotthona, hanem a státusbeliek rituális színháza, kiosztott szerepekkel”, és megtalálható benne „a jóságos királytól az udvari bolondig mindenki”.