Hetek - IV. évfolyam, 45. szám, 2000. november 04

Volt és jelenleg is hivatalban lévő vezető beosztású rendőrök meghallgatásával folytatódott az olajbizottság munkája. A meglepetést azonban most nem az okozta, hogy mi hangzott el az ülésen, hanem az, hogy mi nem. Ez utóbbi is csak feltételes módban: mi hangozhatott volna el?

Az ülésre meghívást kapott ugyanis többek között Sándor István nyugalmazott rendőr alezredes, az egykori Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) volt főnyomozója is, aki azonban a hétfői ülésen már nem tudott megjelenni, mivel vasárnap délelőtt őrizetbe vették. A bizottsági ülésen résztvevő politikusok, szakértők és újságírók egybahangzó állítása szerint a többi rendőr - így például Sándor István volt főnökei, Kiss Ernő és Tonhasuer László - előadása a bizottság számára semmi újat nem tartalmazott.
Bár az ügyészség még vasárnap este - és hétfőn reggel - is úgy nyilatkozott, hogy Sándor rendőri őrizetben megjelenhet a bizottság előtt, hétfőn az ex-nyomozó helyett az ügyészség levelet küldött, melyben „lemondták a randevút.” A lemondó szép üzenet tudatta: „Sándor István őrizetbe vétele nincs kapcsolatban az olajügyekkel”, és a volt főnyomozó a későbbiekben válaszolhat majd az olajbizottság által feltett kérdésekre, akár személyesen is.
A képviselők ezért gyorsan elfogadtak egy határozatot, és válaszoltak az ügyészségnek: kérték, hogy délután kettőre tegyék lehetővé a exfőnyomozó meghallgatását. A válasz háromnegyed kettőkor érkezett, miszerint ezt a bizottság az ügyészségi nyomozó hivatal Belgrád rakparti irodájában megteheti. A képviselőknek negyed óra állt volna rendelkezésre az átjutáshoz, amit elutasítottak. Az ellenzéki politikusok véleménye szerint ugyanis a „nyúl viszi a puskát”, hiszen a parlament hatásköre az ügyészség felügyelete, és nem fordítva. A kormánypárti politikusok közül többen viszont - elfogadva „az információ kiszivárogtatásának a nyomozásra káros hatása van”-féle érvelést - az ügyészség meghívóját jóindulatú gesztusnak, az együttműködési készség jelének tekintették.
Egyébként Sándor Istvánt két rendbeli hivatali visszaélés és vesztegetés bűntettének alapos gyanúja - a „kiváltságos” sajtóértesülések szerint egy három éve történt ügy - miatt vették őrizetbe, majd egy hónapra előzetes letartóztatásba helyezték. A nyomozást titkosították, így további információkat az ügyészség nem bocsájtott ki.
De miért érdekes ennyire ez a főnyomozó? Sándor nyugdíjba vonulása előtt a már megszüntetett Központi Bűnüldözési Igazgatóság operatív tisztje volt, aki „Papa” fedőnéven tevékenykedett. Feladatkörébe beletartozott a szervezett alvilági körökből való információszerzés, és ezen csoportok a rendőrség érdekeinek megfelelő „irányítása”. Ehhez azonban kiterjedt kapcsolatrendszerrel kellett rendelkeznie, az informátorokat pedig meg kellett tartani, védeni, esetlegesen még a rendőrségi eljárásoktól is. Egy bűnöző szemében „Papa” egy korrupt rendőr benyomását kelthette, akin keresztül némi információért cserébe sok mindent el lehet intézni. Sándort azonban nem emiatt vették őrizetbe vasárnap, hiszen ez az eljárás - a rendőrségi törvény által biztosított keretek között - legális. Sándor ráadásul az ilyen módon szerzett információk útján több drogterjesztéssel, olajszőkítéssel, robbantással foglalkozó szervezett bűnözői csoportot is leleplezett. A kriminológusok ismernek egyébként két kifejezést: a fedett nyomozót, illetve a fedésben levő nyomozót. Az előbbi magát „maffiózónak” mutatva beépül a szervezett bűnözői körökbe, míg az utóbbi csak azt adja elő, hogy ő korrupt rendőr, mint Papa. Ez a fejlett demokráciákban is alkalmazott rendőrségi technika.
Mint írtuk, állítások szerint „Papa” letartóztatása egy három évvel ezelőtti merénylettel van összefüggésben, ezért furcsa, hogy miért éppen egy nappal a bizottsági meghallgatás előtt tartóztatták le. (Érdekes, hogy a Polt Péter vezette ügyészség az ellenzék által „kierőszakolt” nyári rendkívüli parlamenti ülés előtt egy nappal fejezte be vizsgálatát az úgynevezett Nógrádi-vallomás kapcsán. Pont azt a szakaszt, amely jobboldali politikusok ártatlanságát bizonyította.) A főnyomozó állítólag szerepet játszott abban, hogy egy vállalkozó ellen elkövetett merénylet ügyében indított nyomozást egy rendőrkapítányság megszüntette.
Sándor István ügyvédje szerint védence minden most kifogásolt akciójáról főnökei is tudtak. Dr. Hegedűs László lapunknak elmondta: Sándor a hétfői bizottsági ülés előtti csütörtökön kapta kézhez az ülésre szóló meghívót, majd szombaton egyeztetett a többi meghívott kollégájával a meghallgatással kapcsolatban, vasárnap pedig őrizetbe vették. Az ügyvéd szerint az is sok kérdést felvet, hogy amíg ő a vádakkal kapcsolatban nem kap érdemi információkat, addig van napilap, amely részletesen közli az államtitoknak minősülő adatokat. Sándor István felesége ezért feljelentést tett a Világgazdaság című lap államtitkokat közlő cikke miatt, ismeretlen tettes ellen.
Pallag László az olajbizottság kisgazda elnöke a Heteknek elmondta, hogy Sándor meghallgatását jövő kedden rendkívüli ülés keretében folytatják le. Az elnök jelenleg az ügyészséggel egyeztet, hogy a meghallgatásra a bizottság által javasolt helyszínen, a Parlamentben, vagy pedig az ügyészség épületében kerül-e sor. Arra a kérdésre, hogy lát-e összefüggést Sándor vasárnapi letartóztatása és a hétfőre tervezett meghallgatás között, Pallag azt válaszolta: „Itt már minden elképzelhető.”
Polt Péter, legfőbb ügyész csütörtöki sajtótájékoztatóján visszautasította azokat az állításokat, amelyek szerint az ügyészség akadályozza az olajügyek feltárását.

Egy asszony, aki harcol a férjéért

- interjú a „Papa” feleségével -

- Mi a véleménye a férjével szembeni eljárásról?
- Koncepciós ügynek tartom a férjem elleni fellépést. Szerintem így próbálják megakadályozni, hogy tanúskodjon az olajbizottság előtt. Vagy - arra az esetre, ha sor kerülne a tanúskodásra - korrupt zsaruként akarják feltüntetni.
- Ön szerint kinek, kiknek állhat ez érdekében?
- Azoknak, akikre nézve a férjem birtokába jutott információk terhelő bizonyítékok lennének.
- Lehetett érzékelni valami „előszelét” a férje letartóztatásának?
- Kaptunk üzenetet a médián keresztül, és - mivel a férjem nyomozóként ezekben a körökben mozgott - bűnözői csoportoktól is, amelyek mind-mind egy várható eljárásra utaltak. A férjem Bócz Endréhez, az akkori főügyészhez fordult ebben a kérdésben, és azt a választ kapta, hogy az ügyészség vizsgálódott vele kapcsolatban néhány ügy miatt, de a gyanúk nem igazolódtak. Két-három héttel ezelőtt azután a férjem kapott egy üzenetet, hogy amennyiben nem jelenik meg a bizottság előtt, akkor békén hagyják. Nem sokkal ezután pedig házkutatás volt nálunk.
- Mikre bukkantak a nyomozók a házkutatás során?
- Iratokat kerestek, amiket mi készséggel rendelkezésükre is bocsátottunk. A házkutatás után elvitték a férjemet. A nyomozóhivatal álláspontja az, hogy a letartóztatásnak semmi köze a bizottsági meghallgatáshoz, de én nem hiszek az ilyen véletlen egybeesésekben! Ha tényleg semmi köze hozzá, akkor ez az időzítés elég nagy baki a nyomozóhivatal részéről.
- Feleségként hogyan éli meg ezt a helyzetet?
- Írtam egy feljelentést államtitoksértés miatt. Az egyik napilap azt írta, hogy az ügyészség nem szolgáltat információkat, mivel az ügy államtitok. A másik napilap ennek ellenére megírt szinte minden titkosnak számító információt, amit én nagyon furcsállok.
- Érte Önöket valamilyen atrocitás vagy személyes sérelem?
- Nekem mint feleségének nagyon rosszul esett az a demonstratív felvonulás, amit vasárnap reggel a házunk előtt csináltak, a gyermekeink szeme láttára. Négy kocsival bevágódtak a ház elé, eltorlaszolva az utat, aztán markos legények kiugrottak az autóból, mintha valami rablógyilkost próbálnának leleplezni. Már csak a fekete ruha hiányzott róluk. Akármivel gyanúsítják is a férjemet, ez semmiképpen sem volt szükséges eljárás. Őt nem ez az intézkedés illeti meg.

Ami a krimikből igaz

Németh Zsolt rendőr alezredes, a Rendőrtiszti Főiskola adjunktusa a Hetek kérdésére kifejtette, hogy a rendőrségi törvény és belső utasítások szabályozzák azokat az eljárásokat, amikor egy értékesebb információért cserébe a rendőrség eltekint az illető elleni eljárás megindításától. A szakértő szerint azonban ez „veszélyes terület”, ahol „könnyű átesni a ló másik oldalára”. Mint mondja: „Egyedül ezt életveszélyes csinálni, mindent le kell írni, jóvá kell hagyatni, mert így lehet elhárítani azt a gyanút, hogy a saját zsebükre dolgoztak.”
Finszter Géza, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet osztályvezetője szerint a rendőrségi törvény rosszul szabályozza az ilyen jellegű felderítő munkát, feladatokat: „Túl könnyedén, túl sokat bíznak a rendőrökre, és az ügyészség több esetben nem gyakorolhat felügyeletet az akciók fölött.” A szakértő elmondta: a bíróság nem vizsgálja, a védelem pedig nem vizsgálhatja a felderítés során szerzett titkos információk hitelességét.
Finszter Géza szerint az ominózus eset két tanulsággal biztosan szolgál majd. Ha ugyanis Sándor Istvánt alaptalanul vádolták meg, az azt jelenti, hogy ezek az eljárások nincsenek megfelelően szabályozva: veszélyesek magára a rendőrre is, hiszen bármikor megvádolható. Ha viszont a vádak megalapozottak, akkor is rossz a szabályozás, hiszen a rendőr könnyedén visszaélhet a jogaival.
„Sándor István 1989-90-ben Gödöllőn volt nyomozó, és már akkor voltak emberei az éjszakában. Ezekről mindenki azt hitte, hogy az alvilág császárai, közben azonban rivális bűnözői körökről információkkal látták el a „Papát”, aki cserébe a hírek szerint eltussolta ügyeiket - mondta a Heteknek egy volt olajbűnöző, aki a nevezett időszakban szintén a térségben tevékenykedett. „Ezek az emberek soha nem kerültek börtönbe, soha nem indult eljárás ellenük, pedig bűncselekményeket követtek el” - állítja névtelenségbe burkolózó informátorunk, ugyanakkor leszögezi: a rendőrség gyakorlatilag zsarolással vette rá a bűnözőket az információszolgáltatásra.
Igaz, hogy nem indult eljárás, viszont a rendőrök precízen dokumentálták az elkövetett - és eltussolt - bűncselekményt, majd az akták elővételének kilátásba helyezésével „ösztönözték” az elkövetőt a „súgásra”- magyarázza informátorunk, hogyan kerültek a hatósági mókuskerékbe bizonyos bűnözők.