Szlazsánszky Ferenc
Nem volt durva, csak határozott

- mondja Székely Zoltánról a koronatanú

Örül, hogy megszabadult zsarolójától, ugyanakkor a tőrbecsalás miatt lelkiismeret-furdalást is érez Balla Dániel vállalkozó, akinek Székely Zoltán kisgazda képviselő tettenérése óta vált ismertté a neve. Balla azt állítja, zsarolója a kisgazdapárt és a Ferencváros kasszáját akarta feltölteni a tőle kicsikart összeggel.

Balla Dániel vállalkozó: „A mai napig dilemmázok azon, hogy ennyire könnyelmű volt”
    Fotó: Somorjai

- Székely Zoltán azt nyilatkozta, hogy rendőrségi provokáció áldozata lett, amelyben ön mint az SZDSZ embere vett részt.
- Ez egy sima gazdasági bűncselekmény, ehhez a politikának semmi köze. Az SZDSZ-szel semmilyen kapcsolatom nincs, sem semmilyen párttal.
- Mikor kezdődött a történet?
- Ez az ügy július 28-a óta zajlik. Akkor nyertük meg a cégemmel a Szigethalom-Tököl csatornaépítési munkáira kiírt pályázatot. Székely pár nappal ezután keresett meg egy ismerősömön keresztül, és azt üzente, ha akarok, „beszélhetek vele.”
- Miről?
- Azt állította, hogy azért nyertem meg a munkát, mert lefizettem a polgármestert, és ezért ő megtámadtatja a döntést a közbeszerzési bizottságnál. Visszaüzentem, hogy állok elébe az eljárásnak. A döntőbizottsági tárgyaláson Székely is megjelent, és hozzá is szólt a témához, természetesen annak érdekében, hogy ne mi kapjuk a megrendelést. Ezt csak azért említem, mert ezen a szinten szokatlan, hogy egy ilyen beosztású egyén részt vesz egy városi közbeszerzés-ügyi bizottság ülésén.
- Milyen összegű megrendelésről volt szó?
- Bruttó 650 millió forintról, ami ebben a szakmában nem kiemelkedő összeg.
- Hogy döntött a bizottság?
- Újraértékelték a pályázatot, és ismét mi nyertünk. Ekkor Székely megint üzent: azt akarta, hogy a munka felét adjam át a Csőszer Rt.-nek, mert ha nem, ellehetetlenít az élet minden területén, további megrendeléseket biztosan nem kapok.
- Ezt csak akkor tudja elérni, ha szabálytalanságra derül fény, nem igaz?
- Vannak módszerek, hogy ezt bebizonyítsa. Ezek államilag támogatott beruházások, másrészt környezetvédelmi támogatást is adnak hozzá. Székely nagy hatással tudott lenni a környezetvédelmi alapra, élt a lehetőséggel, köztudottan beleszólt egy-két programba, hogy az általa favorizált cégek nyerjék a pályázatokat.
- A Csőszernél tartottunk…
- Megijedtem a fenyegetéstől, de azt is tudtam, hogy a Csőszerrel semmiképpen nem akarok együttműködni. Hogy időt nyerjek, üzentem neki, jelöljön meg egy másik céget, annak átadom a megrendelés felét. A Penta Kft.-t nevezte meg.
- Mikor tárgyalt először személyesen Székellyel?
- Augusztus 21-én. Akkor őt a Kútvölgyi úti kórházban kezelték, ott fogadott. Közölte, hogy nem szükséges átadnom a cégem referencia-anyagát, mert vaskos dossziéja van róla.
- Hogy viselkedett Székely? Kemény volt? Fenyegető? Egyáltalán, hogyan fogadta önt? Pizsamában?
- Nem, trikóban és rövidnadrágban volt, és nem tűnt betegnek. Nem volt durva, csak határozott. Újra elmondta, hogy mit akar, és meglepetésemre elég bőbeszédűen azt is kijelentette, hogy személyesen velem semmi problémája nincs, de neki az a feladata, hogy feltöltse a kisgazdapárt és a Fradi kaszszáját.
- Miben maradtak?
- Azt mondta, másnapra döntsem el, átengedem-e a munka felét a Pentának, vagy kifizetek neki 30 milliót, és megismételte a fenyegetéseit. Nekem nem volt szándékomban sem a munkát átadni, sem a pénzt odaadni, nem is értem, miért kellett volna. Ez hétfőn volt, és tudtam, hogy valahogy ki kell húznom péntekig, mert a törvény értelmében a pályázat megnyerése után csak 8 nap múlva lehet megkötni a megrendelő és a győztes kivitelező közötti szerződést, a 8 nap során az eredmény még megtámadható. Ezt az időt akartam átvészelni, mert úgy gondoltam, ha aláírtuk a szerződést, már nem tud fogást találni rajtam. Ezért alá is írtunk egy alvállalkozói szándéknyilatkozatot a Penta Kft.-vel, azzal, hogy a tényleges szerződést akkor kötjük meg, ha én már leszerződtem a megrendelővel. Ezután Székely egy ideig nem zaklatott.
- Mikor jelentkezett újra?
- Amikor megtudta, hogy mégsem vettem be a munkába a Pentát, ami egyébként azért alakult így, mert nem tudtunk megállapodni bizonyos szakmai kérdésekben, na ekkor kezdte beváltani a fenyegetéseit: rám küldte az APEH-et, a Betonútépítő Rt.-vel pedig felszámolási eljárást indítatott ellenem egy 28 ezer forintos késedelmi kamat miatt, szóval erős nyomás alá helyezett. A felszámolással kapcsolatban az is érdekes, hogy a bíróság pillanatokon belül kiküldte a felszámolás megindítását, mi persze rögtön befizettük a pénzt.
- Úgy érzem a szavaiból, ekkor kezdhette megérteni, hogy Székely nem blöfföl, van erő mögötte…
- Tudtam, hogy életveszélyesek a fenyegetései, tudtam, hogy tovább kell lépnem, mert ha továbblépek, akkor van némi esélyem, esetleg másképp alakulnak a dolgok. Innentől kezdtem megijedni, és akkor kértem a rendőrség segítségét.
- Erről az egész ügyről tudott a családja? Megbeszélte velük?
- A feleségem az akció utáni reggel értesült mindenről, pénteken. Nem nagyon szoktam a családba hazavinni ezeket a dolgokat.
- Egyedül döntötte el, hogy a rendőrséghez fordul?
- Két fiam van, a cégnél dolgoznak, velük úgy, ahogy meg tudtam beszélni. Egy közvetlen kollegámnak is szóltam, hogy zsarolnak, jobb, ha tudnak róla, akármi történne velem.
- Hol és hogyan tett feljelentést?
- Bementem a BRFK-ra, és elmondtam a tényeket.
- Tehát elmondta, hogy önt, a vidéki vállalkozót egy országgyűlési képviselő zsarolja. Mit szóltak a rendőrök?
- Nem lepte meg őket. Egy percig nem vonták kétségbe a szavaimat.
- Azt mondták, hogy Balla úr, köszönjük a bejelentést, együtt lebuktatjuk ezt az embert? Így konkrétan megbeszélték?
- A lényeg ez. Nem szervezkedtünk, ezt azért mondom így, mert nagyon nagy jelentősége van a szavaknak. Székely urat ismerve ezt kiforgathatja, mert provokációról beszél. Nem, én technikai segítséget kaptam a rendőrségtől, konkrétan: lehallgatták a telefonomat, illetve abban a két esetben, amikor személyesen találkoztam Székellyel, be voltam mikrofonozva.
- És tudott természetesen viselkedni ez idő alatt?
- Igyekeztem. Egyszer a görög étteremben ebédeltünk, beszélgettünk sok mindenről, a párt belső ügyeiről, a parlamenti munkáról. Ott már az volt a taktika, hogy amenynyiben ő elindítja ezt a 30 milliós követelést, akkor belemegyek az alkudozásba. 10 millióval indítok, aztán függőben hagyjuk pár napra.
- Ekkor már folyamatosan kapcsolatban állt a rendőrökkel?
- Igen, folyamatosan. Megbeszéltük, hogy kedden hozzuk meg Székellyel a végső döntést, maradjak vele 20 millióban. Akkor már tudtam, hogy nem az én pénzem lesz benne a táskában. Csütörtök reggel megállapodtunk az öt órai találkozásban, ezután megtettem a bejelentést az ügyészségi nyomozó hivatalnak.
- Bement az ügyészségre, és ott várta a 20 millió?
- Tízezresekben volt, egy aktatáskában elfért. Megtörtént az átadás-átvétel, papírokat írtam alá. Ezután átvonultunk a Gellért presszóba.
- Mi az, hogy átvonultak? Távolról, diszkréten kísérték, vagy ott voltak közvetlen ön mellett?
- Egy tiszt vezette az én autómat, annyira nyilván nem bíztak bennem, hogy elengedtek volna a pénzzel. A Gellért szálló előtt találkoztunk, Székely 10 perccel később jött. Kicsit beszélgettünk a presszóban, ő sört ivott, én kávét. A táska nálam volt. Dokumentációról kellett beszélni, ebben már korábban megegyeztünk: egy dokumentáció jelentett egymillió forintot. Azért nyilatkozta a tettenérés után Székely, hogy én dokumentációt ígértem neki, mert tudta, hogy a lehallgatott beszélgetéseinkben is ezt a szót használtuk. Azután mondta, hogy ne a presszóban rendezzük, menjünk ki a parkolóba.
- Hol állt a kocsi?
- Az ő kocsija a park másik oldalán, a Duna-parton állt. Odamentünk, kinyitotta a vezetőülésnél az ajtót, én meg betettem a vezetőülésre a táskát. Megkerültem a kocsit, beültem mellé, átvettem az ölembe a táskát. Kinyitottam, kérdeztem, rendben van-e, azt mondta: rendben van. Becsuktam a táskát, betettem mögé, kezet fogtunk, kiszálltam a kocsiból. Elindultam a presszó felé, visszanéztem, és akkor láttam, hogy vagy harmincan körbevették, civilek és kommandósok is. Nem tudott lelépni.
- Önnel mi történt?
- Visszavittek az ügyészségre, pénteken fejeztük be a meghallgatást. Azóta kiemelten védett tanú vagyok.
- Hogy ért haza másnap? Győztesnek érezte magát?
- Lelkiismeret-furdalásom volt, mert lehet, hogy ha úgy alakul, ezt a szerencsétlent tönkre tettem. Annak ellenére, amit szemrebbenés nélkül megcsinált volna velem. Egyébként a mai napig dilemmázok azon, hogy ennyire könnyelmű volt, így besétált a csapdába. Ha valakinek tekergetem nyakát, és közben nyúlkálok a zsebében, kicsit óvatos vagyok vele, nem? Hátha viszszaüt.
Ő annyira magabiztos volt, mert neki pozíciója van…
Néhány barátom gratulált, és tanácsolták, hogy menjek el politikusnak, biztosan sikeres leszek. Ugyanis sikerült elérnem, hogy a parlament egyhangúlag szavazott Székely mentelmi jogának felfüggesztésében. De ez csak vicc…