Hetek összeállítás
Újévi csaták

„Vissza kell térni a béke pszichológiájához” - mondta Madelaine Albright amerikai külügyminiszter asszony a zsidó újév előestéjén kitört izraeli-palesztin összecsapások nyolcadik napján Párizsban tartott tanácskozás után Ehud Barak izraeli kormányfőnek. Az elmúlt napokban azonban nemcsak a béke atmoszférája esett áldozatul: az 1948-as államalapítás óta legsúlyosabbnak számító civil konfliktusban közel százan veszítették életüket, és ezer fölött jár a sebesültek száma. A szóbeli fegyverszünet ellenére a feszültség nem szűnik: a hétvégére a „hivatalos” Fatah szervezete és a Hamasz terrorcsoport egyaránt a „harag napjára” szólította fel a palesztinokat.

Palesztinok fegyverben Necarim település közelében. Az államalapítás főpróbája?    Fotók: Reuters	Izraeli biztonsági erők Hebronban. Azonnal reagáltak

Ez nem a nyolcvanas évek intifádája: az izraeli katonai állások és civil létesítmények elleni szervezett támadások során az elmúlt években - részben izraeli segítséggel - felfegyverzett palesztin rendőrség és félkatonai egységek kövek helyett már lőfegyvereket használnak, a parittyák inkább csak a televíziós kamerák kedvéért kerülnek elő. Különbséget jelent, hogy most először az Izraelben élő és izraeli állampolgársággal rendelkező arab lakosság egy része is a palesztin fegyveres tüntetők oldalára állt.
A felelősség kérdésében megoszlanak a vélemények (lásd keretes írásainkat), ám az nyilvánvaló: a gyújtópont és a zavargások indoka - csakúgy, mint 1996-ban, az alagútválság idején - a jeruzsálemi Templom-hegy volt. Ariel Saron izraeli jobboldali politikus látogatása utáni napon, a pénteki imát követően palesztinok százai támadtak rá a Templom-hegyen felvonult izraeli rendőrökre, miközben a hegy lábánál található Siratófalnál imádkozókra kőzáport zúdítottak. A konfliktus ezt követően lángba borította - szó szerint, mivel feltehetően gyújtogatás következtében Galileában hatalmas erdőtüzek gyulladtak - a palesztin közigazgatás alatt álló területeket, csakúgy, mint Izraelt.
A jeruzsálemi szent helyek mellett a leghevesebb összetűzések a palesztin fennhatóság alatt álló zsidó szent helyeken, a betlehemi Ráchel-sírnál és József patriarcha Nablusban található sírjánál zajlottak. Ez utóbbinál sebesült meg egy 19 éves izraeli katona, Josef Madhat, akit a heves palesztin géppuskatűz miatt csak öt órával később sikerült társainak kimenteni, de akkorra már elvérzett. Egy véletlenül ott lévő filmstáb jóvoltából a televíziónézők világszerte szemtanúi lehettek egy 12 éves palesztin kisfiú, Mohammed Jamal Aldura tragédiájának. A fiú egyes állítások szerint köveket dobálva részt vett a netzarimi izraeli rendőrőrs elleni támadásban, amikor halálos lövés érte.
Az erőszakhullám felkorbácsolta a kedélyeket szerte az arab világban. Teheránban a Hamasz politikai irodájának vezetője, Kaled Mesal tízezer tüntető előtt kijelentette: csak a fegyveres harc teremtheti meg a palesztin nép egységét. „Izrael rákos daganat, amelyet ki kell metszeni!” - idézte Mesalt a Reuters hírügynökség. A tüntetők Izraelt és az Egyesült Államokat elítélő jelszavakat harsogtak, és zászlókat égettek. „Egyetlen út maradt Palesztina felszabadítására: az ellenállás és a szent háború” - csatlakozott Mesalhoz Mahdi Karrubi iráni parlamenti képviselő. A beszédeket „Halál Izraelre!” és „Halál Amerikára!” kiáltásokkal kísérte a tömeg. Hasonló jelszavakat harsogtak muszlim tüntetők nemcsak a Közel-Keleten, hanem Indonéziában, Indiában, sőt még a norvégiai Oslóban is.
A válságos helyzetben Mose Kacav izraeli elnök nemzeti egységkormány megalakítására tett javaslatot, ám azt az ellenzéki Likud elutasította, miközben a közvélemény-kutatási adatok szerint a volt kormányfő, Benjamin Netanjahu jelenleg bizto-san győzne Ehud Barakkal szemben.