Szabó Ibolya Anna
Gyógyír az erkölcsi válságra

„A vallásra vagy az Istenbe vetett hitre való hivatkozás és az arra alapozott hatásgyakorlás ellentétes az amerikai ideállal” - fejtette ki az amerikai Rágalmazásellenes Liga két vezetője, amikor nyilatkozatukban arra hívták fel Joseph Lieberman alelnökjelöltet, hogy nyilvános felszólalásaiban mellőzze a vallási meggyőződésére utaló megjegyzéseket - adta hírül a Washington Times. Lieberman kijelentése szerint „a vallás az egység és az erő forrása” Amerikában, ami megfigyelők szerint egyértelmű kritikája a Clinton-éra morális mélyrepülésének.

Joseph Lieberman kampánykörúton    Fotó: Reuters

Feltűnést keltő nyilatkozatában a liga felhívta Liebermant, hogy tartózkodjon a vallási értékek és a hit nyílt kifejezésétől a demokrata elnökjelölt, Al Gore mellett folytatott választási kampányában. Howard P. Berkovitz és Abraham H. Foxman, a Rágalmazásellenes Liga két vezetője kijelentette: az amerikai alkotmány első kiegészítése előírja, hogy az állam ne támogasson egyetlen vallást sem a többivel szemben, sem pedig a hívőket a nem hívőkkel szemben.
Lieberman a kampány során valóban szívesen hivatkozik zsidó vallására, különösen fekete hallgatóság előtt, és semmi jel nem utal arra, hogy ezen a téren korlátozni kívánná magát - e tekintetben hasonlít az evangéliumi keresztényekre, jegyzi meg a Washington Times. A napokban vallási vezetők előtt kijelentette: „Amerikában a vallás az egység és erő forrása.” Az állam és az egyház szétválasztásának témáját érintve Lieberman múlt vasárnap a detroiti Fellowship Chapel Gyülekezetben elmondta: jelöltségét ortodox zsidóként arra akarja felhasználni, hogy helyreállítsa a hit helyét az amerikai közéletben. Többek között ez volt az a kijelentés, amely kiváltotta a Rágalmazásellenes Liga roszszallását: „Az ilyen kijelentések elidegenítik az amerikaiakat - állapították meg a liga képviselői. - A vallási kérdések hangsúlyozása egy politikai kampányban, egy bizonyos határon túl, helytelen és nyugtalanító lehet egy olyan vallásilag sokoldalú társadalomban, mint Amerika.”
Lieberman nyilvánvalóan vallásos alapon történő politizálása egészen a közelmúltig nem váltott ki különösebb kritikát, mivel sok konzervatív is szívesen hallja a hit ilyen jellegű kifejeződését a közéletben, legyen szó akár a keresztény, akár a zsidó vallásról.
Bár vasárnapi detroiti látogatása során a szenátornak elsősorban az egészségügyről kellett volna beszélnie, a téma alig jött szóba, szinte kizárólag a hitről és erkölcsi kérdésekről szólt. Időnként hatalmas ovációval fogadott kijelentései között többször idézte az Ószövetséget, és annak a véleményének adott hangot, hogy Amerika részben azért vesztette el morális alapját, mert „a vallásszabadság alkotmányos jogát összekeverte a vallástól való szabadság jogával”. Reményei szerint jelöltsége változást hozhat ebben a helyzetben. Harmincperces beszédében a szenátor hangsúlyozta, hogy Amerika alapvető értékeiben hívők és nem hívők is osztoznak, hiszen az ország olyan zsidó-keresztény értékeken épült fel, mint például az egyenlőség eszméje.
A politika és a vallás kapcsolatát vizsgálva többen abban látják Lieberman sikerének titkát, hogy olyan ember képét mutatja, akit a hite láthatóan alakít, ugyanakkor ő maga nem kíván másokat magához alakítani. Ennek alapján jelentette ki róla Chaim Seidler-Feller rabbi, a kaliforniai UCLA egyetem professzora, hogy Lieberman „az az amerikai hívő, akiről mindenki álmodik”. Geoffrey Layman, a politikai tudományok profeszszora a következőképpen magyarázta Lieberman elfogadottságát: „Az emberek egy kicsit aggódnak amiatt, amerre ez az ország erkölcsileg tart. Lehetséges, hogy az a készség, amivel a vallásos nyelvezetet fogadják, a jelenlegi vezetés kritikájának is felfogható.”
Bár egyes zsidó vallási vezetők tartottak attól, hogy Lieberman szereplése felszítja a lappangó antiszemitizmust - egyes internetes oldalakon valóban élesen támadták a szenátort -, a politikus túlnyomórészt pozitív fogadtatást kapott.
Lieberman, aki Clinton legkeményebb kritikusa volt az emlékezetes Monica Lewinsky-botrány idején, beszédében egy szóval sem utalt a fehér házi gyakornoknőre. Az üggyel kapcsolatban egyébként a közelmúltban érdekes információk kerültek napvilágra. A botránykönyveiről ismert szerző, Joe Eszterhas nemrég megjelent Amerikai Rapszódia című könyvében megjegy-zi, hogy annak idején Larry Flynt pornókirály mentette meg Clinton számára az elnöki széket. Flynt nem tett mást, mint információt gyűjtött az elnök republikánus párti kritikusainak szexuális életéről. A hárommillió dollárért szerzett információval sikerült elérnie Bob Livingston képviselőházi elnök lemondását, aki a botrány nyomán elismerte házasságon kívüli kapcsolatát. Flynt, aki információival a kritikus időszakban további politikusokat is sakkban tartott, túl messze menő következtetésnek tartja azt a véleményt, hogy megmentette volna Clinton elnökségét, ám az információkért kiadott hárommilliót ma is jó befektetésnek véli, hiszen szavai szerint „a demokrácia legnagyobb ellensége a képmutatás.”