Hetek-összeállítás
A Templom-hegy hívei

Újabb javaslatok láttak napvilágot a héten az izraeli-palesztin tárgyalások legkényesebb pontjának tekintett jeruzsálemi Templom-hegy jövőjét illetően. Egy, Clinton amerikai elnök által szorgalmazott terv szerint a zsebkendőnyi - mindössze 18 hektáros - területet további négy szektorra osztanák fel. Eszerint külön egységként kezelnék a hegyen található két mecsetet, a közöttük található teret, a Templom-hegy föld alatti részét, valamint a hegyet övező külső falat, ideértve a Siratófalat. Az egyes részek részben izraeli, részben palesztin fennhatóság alá kerülnének. Ehud Olmert jeruzsálemi főpolgármester egy nyilatkozatában viszont azt vetette fel, hogy a jelenlegi helyzetet - teljes körű musz-lim ellenőrzés a formális izraeli szuverenitás fenntartása mellett - úgy lehetne megváltoztatni, hogy a hegyet úgymond „isteni uralom” alá helyeznék. Ez a „nyelvészeti kompromiszszum” Olmert szerint kivonná a területet a politikai alkuk köréből, és ezzel elhárulna a legnagyobb akadály az átfogó megállapodás útjából.

A Templom-hegy Híve mozgalom egyik tagja megfújja a sófárt, miközben társai jelképes alapkőletételi ünnepséget tartanak az új templom felépítésére      Fotó: Reuters

„Zsidó élet nem létezhet a Templom-hegy nélkül…, amint aláírnak egy olyan egyezményt, amely palesztin fennhatóságot biztosít a Templom-hegyen, izraeli és más országokbeli zsidók százezrei fognak a Templom-hegyre menni akár erőszakkal is, hogy ott imádkozhassanak, és testünkkel fogjuk megakadályozni a megállapodás érvényesítését. Ha kell, az életünket adjuk azért, hogy a Templom-hegy ne kerüljön idegenek kezére” - jelentette ki Gershon Salomon, a Templom-hegy Hívei (Temple Mount Faithful) nevű szervezet vezetője. A szervezetről, amely a zsidóknak a jeruzsálemi Templom-heggyel kapcsolatos jogai védelmére alakult, a Jerusalem Post készített összeállítást.
A Templom-hegy, a zsidók legszentebb helye, a zsidó történelem folyamán gyakran került idegen kézre. Először a babilóniak rombolták le a Salamon király által épített első templomot, majd néhány száz évvel később a görögök szentségtelenítették meg pogány áldozataikkal az újjáépített második templomot. Később a Jeruzsálemet elfoglaló rómaiak tették a földdel egyenlővé a jeruzsálemi szentélyt, amely a zsidók számára Isten jelenlé-tének a helye volt a Földön. A kétezer éves szétszóratás köztes idejében pedig először a keresztények, majd a muzulmánok építették fel saját istentiszteleti helyeiket a Templom-hegyen.
Gershon Salomon legsötétebb álmaiban sem gondolta volna, hogy eljutnak ide. Pedig - magyarázza - most ez történik. A szuverén zsidó állam kormánya azt fontolgatja, hogy a szent hely feletti felügyeletet idegen kézre adja. Ezt a Salomonék számára elfogadhatatlan javaslatot tette Ehud Barak izraeli miniszterelnök Camp Davidben - bár Salomon szavaival élve „csavaros módon álcázott javaslatot” azzal a feltétellel kívánták elfogadhatóbbá tenni a zsidók számára, hogy Izrael ragaszkodik hozzá, hogy a zsidók is imádkozhassanak a hegyen.
Salomon a Tórára hivatkozva kifejti: Isten oltalmat ígért a zsidóknak mindaddig, amíg megőrzik a hely szentségét. Ebben az a gondolat is benne foglaltatik - érvel -, hogy a szent hely feletti szuverenitás feladása az isteni védelem eljátszását jelenti. A palesztinok ezt jól tudják, ezért olyan fontos nekik, hogy megszerezhessék e terület fölötti ellenőrzés jogát. A Templom-hegy Híveinek vezetője szerint Barak ajánlata egy harmadik zsidó száműzetés előkészítője - Salomon és hívei azonban ezt nem kívánják megvárni, és akár életük árán is hajlandók megvédeni a szent helyet.
Amint a közel-keleti tárgyalások a végkifejlet felé haladnak, és egyre közelebb kerülnek a Jeruzsálem, és természetesen a Templom-hegy feletti ellenőrzés jogának kérdéséhez, a jobboldali aktivisták egyre határozottabb lépéseket tesznek a megegyezés létrejötte ellen. Moshe Feiglin, a Zo Artzenu, a Templom-hegy Híveihez hasonló aktivista csoport vezetője szerint minden ezen a kérdésen múlik. A Templom-hegy feladása Feiglin szemében egyenlő a szellemi öngyilkossággal, ami generációk álmát teheti semmivé. Véleménye szerint a többséget maga alá nyomja egy olyan kisebbség, amely maga nem akar zsidó maradni. A közelmúltban hét aktivista csoport létrehozta a Szent Hely Mozgalmak Egyesült Szervezetét Hillel Weiss, a Bar-Ilan Egyetem professzora vezetésével. Weiss és társai nagy tekintélyű rabbik aláírásait gyűjtik, akik támogatják annak a zsidó hagyományokon alapuló törvénynek a megváltoztatását, mely szerint a zsidók nem mehetnek fel imádkozni a hegyre - megakadályozandó a tisztátalanok belépését a legszentebb helyre. A Weissék által felkeresett rabbik egyenesen bátorítanának arra, hogy a zsidók keressék fel a Templom-hegyet imádkozás céljából - ami természetes módon szent helyük birtokba vételét jelentené a mai helyzethez képest. Jelenleg a zsidók csak a hegy alapját jelentő Siratófalnál imádkozhatnak, és csak szigorú arab ellenőrzés mellett, a külföldi turistákhoz hasonló korlátozások között mehetnek fel a hegyre. Amennyiben Barak elképzelései megvalósulnak, és az általa javasolt engedmények alapján létrejön a közel-keleti béke, Weiss szerint a zsidók százezrével fogják visszaadni állampolgárságukat igazoló irataikat az izraeli államnak. Chaim Richman rabbi attól tart, a Templom-hegy feletti ellenőrzés kérdésében tett engedmények akár vérontáshoz is vezethetnek. Salomon meggyőződése szerint az egész cionizmus ügye forog kockán: akár arról van szó, hogy a zsidók végre szabadon és biztonságban élhessenek éppen úgy, mint bármely más nemzet, akár a zsidók bibliai küldetésének beteljesedéséről és a Messiás eljövetelének felgyorsításáról. „Nem hiszem, hogy az az isteni terv, aminek a beteljesedése 52 évvel ezelőtt megkezdődött, csak egy rövid epizód lett volna a történelemben - fejtegeti Salomon. Ennek a próféciának a beteljesülése, magának Izrael Istenének nagy álma, hogy megmentse a népét.”
A jelenlegi helyzet gyökerei az 1967-es hatnapos háborúig nyúlnak vissza, amikor Mose Dayan védelmi miniszter a legyőzött arabok legnagyobb meglepetésére ígéretet tett: nem kíván beavatkozni a terület felett gyakorolt vezetésükbe. Dayan ezzel kívánta bizonyítani: a zsidók tisztelik a vallásszabadsághoz való jogot. A miniszter eredeti feltételei között szerepelt, hogy nem hangozhatnak el a zsidók ellen lázító prédikációk, és a zsidók feltételek és korlátozás nélkül látogathatják a Templom-hegyet. Az izraeli kormány azonban igen gyorsan lemondott ezekről a feltételekről, nem utolsó sorban a fegyveres öszszecsapások elkerülése miatt, így aztán a zsidók hamarosan kiszorultak a Siratófalhoz, és ez a helyzet tartóssá vált a következő három évtizedre.
Salomon és a Templom-hegy Hívei szerint a helyzetet jelentősen rontotta az a tény, hogy tavaly a Wakf, a muszlim vallási hatóság az Iszlám Mozgalom embereinek segítségével több tonna régészeti szempontból rendkívül értékes földet dózerolt ki a hegyből, miközben elkezdte egy harmadik, föld alatti mecset építését a helyszínen. A konfrontációtól tartva a kormány nem akadályozta meg a munkálatok elvégzését, amit Salomonék egyértelműen a három évtizedes visszafogott izraeli politikának tulajdonítanak. Saját elmondásuk szerint szervezetüket a zsidó önérzet elvesztése iránti aggodalom hívta életre, mivel úgy érzik, az ország vezetése egymás után szalasztja el az alkalmakat annak felismerésére, hogy Izrael a megváltás idejét éli. Feiglin hozzáteszi: a Barakhoz hasonló vezetők azért nem érzik a Templom-hegyért folyó harc valódi jelentőségét, mert a reálpolitika szemszögéből közelítenek hozzá, valójában pedig vallási küzdelmek folynak a kereszténység által támogatott iszlám és a júdaizmus között.
Bár a zsidók a harmadik templom felépülését várják, sokuk addig is megelégedne egy kis zsinagógával a hegy területén. Richman azonban a régi gettó-mentalitás feléledését látja ebben az engedékenységben. Vannak persze a hívek között olyanok is, akik, bár megkérdőjelezik Barak motívumait, taktikusnak tartják a jelenléthez való ragaszkodást a hegyen. Egyes nézetek szerint ha a zsidók ragaszkodnának legalább egy kis zsinagóga felépítéséhez a hegyen, akkor a kialakuló helyzet könnyen megmutathatná, melyik fél nem hajlandó engedményekre, és a világ megismerné a palesztinok valódi arcát. Mielőtt azonban a Templom-hegy Hívei nemzetközi támogatást szereznek maguknak, először otthon kell kivívniuk az elismerést. Egyelőre nem tudják megszólítani a társadalom többségét, ugyanakkor az izraeli társadalom érezhetően tudatosabban látja a Templom-hegy jelentőségét azóta, hogy tavaly a Wakf elkezdte az „ásatásokat”. Salomon bízik abban, hogy amikor a béketárgyalások elérkeznek a kritikus ponthoz, nem lesz nehéz támogatást találni nézeteiknek. „Ennek a nemzetnek legalább van egy csodálatos tulajdonsága - fejti ki a Templom-hegy Híveinek vezetője.
- Amikor érzi, hogy ott van a kés a torkán, akkor mindig felébred.”