Hazafi Zsolt, Szakonyi Dávid
A nemzet nem ellopható

Interjú Görgey Gábor íróval

Görgey Gábor    Fotó: MTI

- A napokban tárcát írt az egyik napilapban, melyben a balatonvilágosi millenniumi ünnepségen történt „incidenséről” számolt be. Nevezetesen arról, hogy Hegedűs Lóránt református püspök a nyilvánosság előtt - az ilyen eseményekhez képest udvariatlan és szokatlan módon - a helyszínen megfeddte Önt ünnepi beszédéért. Az írásából kiderült, hogy kétfajta nemzeti gondolkodás közötti konfliktusról van szó. Miben áll ez?
- Minden nagy kollektív esemény, így a nemzeti jubileum is olyan helyzetet teremt, amit sokan meglovagolnak. Mondhatnám: túllovagolnak. A kurzus által erőltetett, túlzottan politikaivá tett történelmi emlékezésben viszont nem igazán érzik jól magukat azok, akik a szívük szerint és őszintén szeretnék megülni az ünnepet. Mindig is patriótának gondoltam magamat, így is lettem nevelve, családom múltja, apám személye mind emögött áll és hitelesíti ezt. De mindig irtóztam attól, hogy egy ügyet, az egész nemzet által átélt ünnepet - amely tulajdonképpen szent - kifosztanak és kisajátítanak. Egy bensőségességet, őszinteséget kereső, szerényebb, magába fordulóbb ember számára kínos az, ami manapság történik. Szerintem az őszinte patrióták nem érzik jól magukat, amikor egy valóban nagy esemény, történelmi jubileum kampánytémává válik, amikor a túlharsogott, megafonra hangszerelt vallásosság és nemzeti érzés az ünnepet és élményt megfosztja bensőséges tartalmától.
- Ha jól értettem a beszámolókat, akkor Ön a nemzet egységét nem egynemű, hanem egy sokszínű etnikai és vallási öszszességben látta, míg Hegedűs Lóránt egy homogén nemzetképet vázolt fel.
- Az avatóbeszédemben elmondtam, hogy Szent Istvánt abszolút korszerű és modern elmének, gondolkodónak és politikusnak tartom. A maga korában teljesen újszerű, korát meghaladó gondolatokat, tanácsokat fogalmazott meg fiának. Ezek közé tartozik többek között a sokszínűség, amit ma pluralizmusnak nevezünk. „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy itt nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ez olyan modern gondolat, ami ma is számos égető problémára megoldást kínál. Ezt az idézetet és gondolkodásmódot egy nacionalista, a magyar nemzeti felsőbbrendűség eszméjét képviselő elme nem fogadja el. A konfliktus ebben áll.
- Az elmúlt hónapokban, napokban új nemzeti ideológia alakult ki? Vagy inkább egy régebbi felszínre törésének lehetünk tanúi?
- Teljes mértékben egy avatag, múzeumba való, életképtelen nemzetképet propagál a mai hivatalos kurzus. Hozzáteszem: mindezt úgy is mondom, mint gyakorló keresztény és katolikus. A valóban hívő emberek számára is elidegenítő mindaz, ami ma keresztény címke alatt történik. Ez azért sajnálatos, mert a kommunizmus évtizedeiben egy új vallásosság alakult ki, a kereszténység lelkiekben a belső reneszánszát élte. Most pedig mindazt, amit ezekben az időkben felhalmoztak, ezzel az átpolitizált, kurzusideológiává detronizált modellel elveszti.
- Csak - népies hasonlattal szólva - „újra felmelegített töltöttkáposztáról” van szó, vagy vannak új elemei ennek a kurzusideológiának?
- Szerintem igazi új elemek nélküli, avatag és muzeális eszmerendszerről van szó. Egyetlen dologban új, és ez még ellenszenvesebbé teszi: a militáns jelleg.
- Ennek mi az oka?
- Az történt, hogy volt egy tehetséges társadalmi-politikai formáció, amit úgy hívtak: Fidesz. A rendszerváltás környékén számomra a legszimpatikusabb és legdinamikusabb fiatal csapat volt, amely nagyon jó, médiaképes, lendületes jelszavakat tudott kitalálni. Ennek a csapatnak az egyik része rájött arra, hogy a maguk liberális elvei mellett kitartva a hatalmat nem szerezhetik meg, ezért abszolút spekulatív módon átmentek a politikai paletta másik oldalára. Nagyon szomorú történet ez, mert valójában a jövő politikai generációja árulta el saját eszméit és saját jövőjét. Mi az új elem? Az, hogy ma ezek a fiatalemberek képviselik az élő és a már nem élő múmiák eszméit, és a korukból adódóan mindezt kellő erővel és erőszakossággal képviselik.
- A saját szerepét miként értékeli, hiszen részt vett előadóként egy millenniumi rendezvényen, amely tulajdonképpen beleillett az előbb vázolt „kurzus-menetrendbe“. Nem ellentmondásos ez?
- Amikor erre felkértek, nem állami ünnepre való részvételre szólt a meghívó, hanem egy emlékműavatásra, ami Balatonvilágos saját kezdeményezése lett volna. Ehhez menet közben csapódott hozzá a millenniumi zászlóátadás, aminek nem nagyon örültem. Félreértés ne essék: a millennium óriási esemény, amiről sokat kell beszélni. Csak nem bombasztikus szólamokra van szükség, hanem pontos és mértéktartó elemzésekre. Konfrontálódni önmagunkkal, felhasználni az ünnepet arra, hogy levonjuk azokat a tanulságokat, amelyek az ezer évből következnek. Nem pedig szentté avatni önmagunkat mindenestől.
Azért vettem részt az ünnepségen, mert a millennium nekem is az ünnepem. Nem vagyok hajlandó belemenni abba, hogy ezt tőlem elvegyék, csak azért, mert kurzuslovagok meglovagolják. Ha minden ilyen eseményből az ember kényeskedve vagy finnyáskodva kimarad, akkor igazzá válik az, hogy csak az úgynevezett hivatalos, önjelölt nemzeti oldal képviseli a nemzetet.
- Magyarországon a nemzeti gondolatot olyan orgánumok képviselik például, mint a Magyar Demokrata, amelyben fajelméleti jellegű elemzések látnak napvilágot, s amely antiszemita, sovén könyveket is reklámoz. A Magyar Rádió Vasárnapi Újság nevezetű műsora, amely legutóbb Szabó Dezső írásaival visszaélve komplett antiszemita műsort készített, magát a radikális nemzeti gondolkodás megjelenítőjeként állítja be.
- Számomra nem ezek jelenítik meg a nemzeti gondolkodást. Sőt, kikérem magamnak, hogy a nemzeti oldalt kisajátítsák. Ezt egyébként magától az úgynevezett nemzeti oldaltól is elvárnám. Szerintem a politikai életből kiiktatandó az ilyen stílus. Az igazi demokrata oldal sohasem hangoztathatja olyan hangerővel és erőszakossággal a maga véleményét, mint az antidemokraták. Ebből a hangerőkülönbségből következik, hogy odafigyelnek rájuk, és nagyobb jelentőséget tulajdonítanak nekik, mint amennyit megérdemelnének. A nemzetet viszont nem lehet ellopni, azt senki sem sajátíthatja ki. Éppen ezért kérem ki magamnak, hogy azért, mert nemzeti liberális felfogásom van a társadalomról, ne tartozzam a nemzeti oldalhoz. A magyar politikai és szellemi zűrzavarnak és tájékozatlanságnak egyik kifejezője és fogalma az, hogy a nevek nem azt jelentik, amit valójában fednek. Például Göncz Árpád egyik botrányánál - amikor október 23-ai ünnepi beszédét megzavarták - egyesek képesek voltak konzervatív ifjaknak nevezni az újfasiszta gengsztereket.
- Nem „üresíti-e ki” Kossuthot, Széchenyit, Bocskait, Rákóczit és más nemzeti hősöket a felfokozott magyarkodás?
- Az említettek már nagyon edzettek, hiszen nevük és az általuk vallott eszmék méltatlan felhasználása már milliószor megtörtént. Megtörtént már ez a Horthy- a Rákosi- és a Kádár-rezsim idején. Most másfajta kifosztás zajlik, de ők és a nemzet is túlélik ezeket a kísérleteket.
- A történelmi egyházak ebben a helyzetben miként vizsgáznak az Ön szemében ?
- Az egyházat intakt szellemi testnek tekintem, ezért nem vonok le általánosító következtetéseket abból, hogy egyes képviselői méltatlanul viselkednek és reagálnak arra, amit a történelem felkínált számukra. Mindenesetre úgy látom: a rendszerváltás sanszait nem igazán jól használják ki az egyháziak. Szerintem ebben a zűrzavaros időben az egyháznak nem a békétlenség szítása, hanem a megbékélés hirdetése volna a feladata. Ha valamikor szükség volt az eredeti krisztusi eszmék praktikus működtetésére, akkor most azokat az időket éljük. A politikai szintű keresztény kurzus árt az igazi kereszténységnek, mert szellemiségből ideológiát kreál. A kereszténység viszont nem ideológia, hanem több, nemesebb és nagyobb dolog annál. Ráadásul mindenfajta kötelező kereszténység csak az igazi ellenében hathat.