Márer György, New York
Aki megfeddte Clintont

Al Gore alelnök minden bizonnyal beírta nevét a történelemkönyvbe, amikor egy héttel a Demokrata Párt elnökjelölő nagygyűlésének megnyitása előtt nyilvánosságra hozta, hogy Joseph Lieberman connecti-cuti szenátort választotta alelnökjelöltjének. Lieberman az első zsidó származású politikus, aki az Egyesült Államokban ilyen magas szövetségi hivatalra pályázik. „Történnek csodák, és én ezt csodának tartom, amelyért hálás vagyok” - mondotta a törvényhozó nem sokkal azután, hogy Gore alelnök felhívta rádiótelefonján, és felkérte a megtisztelő feladatra. „Jobb ajánlatot mind ez ideig nem kaptam” - felelte tréfásan, de megilletődött hangon.

Joseph Lieberman szenátor. Morális hangsúlyok    Fotó: Reuters

„Jól elbeszélgettünk, majd elmondtunk egy közös imádságot, megköszönvén Istennek, hogy elvezetett bennünket ehhez a pillanathoz, és kérvén, legyen velünk az előttünk álló munka során” - nyilatkozta Lieberman szenátor, akinek felesége, Hadassah asszony a holokausztot túlélt közép-európai szülők gyermekeként érkezett az Egyesült Államokba 1949-ben.
A Gore-tábornak nagy szüksége volt arra, hogy valami felélénkítse a már-már fásulttá váló szavazópolgárok érdeklődését, mivel a legutóbbi felmérések szerint George W. Bush republikánus elnökjelölt 14-től 19 pontig terjedő előnyre tett szert.
Politikai elemzők közt éppen arról folyik a vita, vajon ez a történelmi jelentőségű lépés segíteni fogja-e az alelnököt, avagy éppen kárára lesz a versenyben a Bush-Cheney-kettős ellen. „Vizsga lesz ez az ország számára, amelyen Amerika fényes eredménnyel fog átmenni” - szögezte le Mark Mellman demokrata közvéleménykutató, aki maga is ortodox zsidó, és egy zsinagógába jár Liebermannal. Más elemzők azon elmélkedtek, vajon a rejtett antiszemitizmus gyakorolhat-e hatást a küzdelemre. Amikor ugyanis Steve Goldsmith, Indianapolis város zsidó polgármestere versenybe szállt Indiana állam kormányzói hivatalának elnyeréséért, a felmérések szerint állandóan vezetett, mégis ő lett a vesztes.
Gore tanácsadói összehasonlították a helyzetet az ugyancsak történelmi fontosságú 1960-as választással, amikor John Kennedy lett az első és mindeddig egyetlen katolikus, akit elnökké választottak. A különbség csupán annyi, hogy az amerikai választópolgárok 25 százaléka katolikus, de mindössze 3 százaléka zsidó. Ed Rendell, a demokraták országos elnöke úgy nyilatkozott, hogy egy jelölt zsidó mivolta politikailag kedvezőtlen lehet, majd hozzáfűzte: Lieberman a lehető legjobb választás volna, ha episzkopális lenne.
A connecticuti szenátor azonban zsidó, aki mindennap tanulmányozza a Tórát. „A hitem énemnek egy része. Isten nélkül nem lennék itt. Ő mindennek a kezdete” - nyilatkozta öntudatosan Lieberman, aki a zsidó parancsolatoknak megfelelően megtartja a szombatot is, tehát szombati napon nem végez semmilyen munkát. A CNN hírtelevízió közkedvelt beszélgetőműsorában Larry King műsorvezető ezzel kapcsolatos kérdésére a következő választ adta: kampányolni ugyan nem fog szombaton, hiszen a negyedik parancsolat ennél fontosabb számára. Ám politizálás és politizálás között különbség van. Amenynyiben előre nem látott sürgős eset merül fel, politikusi felelősségének tudatában természetesen nem vonja ki magát a munka alól - ennek megfelelően akkor is ott volt, amikor szombati napon kellett szavazni az Öböl-háború megkezdéséről.
Lieberman a Yale Egyetem jogi karán szerzett oklevelet, és ott kötött barátságot Bill Clintonnal. Országos hírnevét azzal alapozta meg, hogy a törvényhozásban első demokrataként ítélte el régi barátját a Monica Lewinsky-botrány miatt, amelyet „ízléstelennek” és az országra nézve „szégyenteljesnek” minősített. A Clintontól való erkölcsi elhatárolódás azonban nem biztos, hogy meggyőzi azokat, akik elismerik az elmúlt nyolc esztendő gazdasági sikereit, ám attól tartanak, hogy a morális hanyatlás Gore elnöksége alatt tovább folytatódna.
„Liebermannal a fedélzeten nem fognak működni azok az erkölcsi támadások, amelyeket Bush próbált intézni Gore ellen az elnökjelölő nagygyűlésen elhangzott beszédében” - vélte Mark Mellman. Republikánus kollégája, John McLaughlin közvéleménykutató szerint azonban maga a tény, hogy Gore-nak olyan alelnökjelöltet kellett választania, aki becsületességéről közismert, csak aláhúzza saját jellembeli hiányosságait. A republikánusok a közelmúltban tájékoztatók egész sorát adták ki, ismertetvén Gore kirohanásait Bush ellen, amiért olyan álláspontot foglalt el, amelyek hasonlóak Liebermanéhoz. Bush emberei tehát most azt állítják: olyasvalaki kiválasztása, aki osztozik azokban a nézetekben, amelyeket Gore elítélt, amikor azokat ellenfele hirdette, esetleg képmutatónak állíthatja be az alelnököt. A republikánusok tehát abban bíznak, hogy Lieberman kiválasztása esetleg ismét reflektorfénybe állítja Gore kampányának egyik sebezhető pontját, a jellem kérdését.
A Bush-kampánystáb jó választásnak nevezte Liebermant, akit mind Bush kormányzó, mind Cheney volt védelmi miniszter nagyra becsül, bár egy vezető szóvivő hozzátette, hogy az „új demokratának” tartott szenátor álláspontja hasonlóbb Bush kormányzóéhoz, mint Gore alelnökéhez. Egy bizonyos: a jelölés bátor lépés volt, és nem valószínű, hogy Lieberman zsidó mivolta szavazatokba kerül a demokraták kampányának. „Talán elveszít valamit a legsötétebb délvidéken, de azok az emberek már eleve nem szavaznának olyasvalakire, mint Gore” - mondta David Harris, az Országos Zsidó Demokrata Bizottság tagja.