Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Kéjjel ölt

Édesanyjára emlékeztette az egyik áldozat a kettős prostituáltgyilkos fiatalembert, aki más magyarázatot nem adott szörnyű tettére - tudta meg a Hetek. Egy lapunknak nyilatkozó kriminálpszichológus szerint a prostituáltakkal való élés minden esetben aberráció, nélkülözi az egészséges szexualitáshoz elengedhetetlen kommunikációt és érzelmeket. A perverz fiatalembernél ez az aberráció más lelki sérülésekkel is társulhatott.

A 24 éves, ukrán állampolgárságú S. Árpád július 21-én utoljára látogatott el bejáratott piroslámpás helyére. Kést vitt magával, és a lakáson a két hölgyet - akik őt rendszeresen fogadták - hidegvérrel meggyilkolta. Mint ismeretes, a holttestekre hat nap elteltével bukkantak rá. A 39 és a 34 éves hölgy újsághirdetés útján szerezte kuncsaftjait a XIII. kerületi lakásba. A nyomozás során több mint nyolcvan örömlányt és azoknak nem kevesebb mint nyolcszáz kuncsaftját kérdezte ki a BRFK nyomozócsoportja. Így péntekre sikerült az elkövetés időpontját félórás intervallumra szűkíteni. Ebben az időben két vendég járt a hölgyeknél. Mindkettőt beidézték, meg is jelentek szombaton a rendőrségen.
Vallomásaik egybehangzóak voltak, S. Árpád beismerte tettét, ám ekkor bizonyítékok hiányában még öt óra hosszára szabadlábra helyezték. Ebben az időben megfigyelés alatt tartották, mivel sorozatgyilkosságra gyanakodtak a rendőrök. A szükséges bizonyítékok beszerzése után elfogták, és előzetes letartóztatásba helyezték.
Bálint József rendőr őrnagy
- a nyomozócsoport egyik vezetője - lapunknak elmondta: a poligráfos (hazugságvizsgálós) kihallgatás után S. Árpádról kiderült, hogy a tettét megelőző másik két közelmúltban történt prostituáltgyilkosságot nem ő követte el. Nem igaz tehát a sorozatgyilkosságról szóló feltételezés. A másik két gyilkosságot ugyanez a csoport vizsgálja. Kérdésünkre, hogy miért ölte meg a tettes a két nőt, az őrnagy elmondta, hogy S. Árpáddal beszélgetve kiderült: az egyik áldozat emlékeztette az anyjára. A másikat azért szúrta agyon, hogy ne legyen szemtanúja tettének.
Bálint József beszámolt arról, hogy az ilyen típusú gyilkosságok elég ritkák. Ezért is feltételeztek sorozatgyilkosságot. Ezt az utóbbi három esetet leszámítva egy történt a közelmúltban Zalában. Utoljára ezelőtt 1998-ban öltek meg egy utcanőt. A „szolgáltató” hölgyek bántalmazása, kirablása ezzel szemben egyáltalán nem ritka jelenség. Erről azonban a legritkább esetben tesz bejelentést a sértett. Ez úgy történik, hogy a kuncsaft bejelentkezik, elmegy a nővel, majd fegyverrel, erőszakkal kényszeríti, és nem fizet, esetleg kirabolja, minden pénzét, értéktárgyát elviszi. Ez leginkább a lakásos szolgáltatásnál fordul elő, mivel ennél a legritkább a nőket futtató és egyben védő háttérszereplő, a „strici”. Bálint József szerint égető szükség a vigalmi negyedek helyzetének rendezése, így ugyanis mind az utcanők, mind a lakosság, mind a rendőrség veszélyeztetve vannak.
Szilágyi Mária kriminálpszichológus szerint Ödipusz-komplexusa lehetett a fiatalembernek, ami egy sor megaláztatással, sérelemmel vegyült. Lehet, hogy szexuális téren is sok kudarcot élt át. S. Árpád valószínűleg rossz képet őrzött édesanyjáról. Nem volt éppen nők bálványa alkat, ezért a rosszlányok vélhetőleg több megjegyzést tehettek a külsejére, esetleg „képességeire”. „Mindez persze csak feltevés” - szögezte le Szi-lágyi. Ez azonban kiválthatta a bizonyára rendkívül alacsonyan szocializált S. Árpádból
- akár egy szóváltás keretében, akár előre megfontoltan - a gyilkosság végrehajtását. A pszichológusnő kifejtette, hogy a férfi mindenképpen aberrált volt, hiszen előre megtervezetten és rendszeresen kereste fel a két nőt, alacsony fizetéséből pedig viszonylag nagy összegeket áldozott erre a célra. Hozzátette: „Mint pszichológus elmondhatom, hogy a prostituáltakkal való élés minden esetben aberráció, nélkülözi az egészséges szexualitáshoz nélkülözhetetlen kommunikációt és érzelmeket.”
A kriminálpszichológus elmondta továbbá, hogy a hasonló bűnesetek elkövetőinél - szinte kivétel nélkül - tapasztalható a rossz anyagi és családi háttér, illetve az unintelligens, primitív személyiségjegyek. „Nem lelkiismereti okokból tett beismerő vallomást. Ilyen emberek nem lelkiismeret alapján tesznek lépéseket. Sokszor úgy kezelik a dolgot, mintha nem is ők lettek volna az elkövetők”- tette hozzá végezetül.