A tőzsde, a (sok) pénz világa kívülállók számára, bonyolult, titokzatos
dolog. A brókerek közössége zárt, nem véletlenül. Naponta milliárdok futnak
keresztül egyetlen kézen, a felelősség különlegesen nagy, a nyomás állandó. Csakúgy
mint a kísértés. Pillanatok alatt hatalmasat fordulhat a világ: elég egy jó vagy
rossz döntés, és milliomossá válhat vagy elszegényedhet az ember a másodperc törtrésze
alatt. A legtöbbek tudatában - nem véletlenül - a tőzsdézésről még egy szó
ugrik be: a korrupció. A téma kelendő árucikk Hollywoodban, nem egy zseniális alkotás
készült a közelmúltban, elég ha csak Oliver Stone filmjére gondolunk (Tőzsdecápák
- Wall Street). A mozi gerinctelen brókerének Gordon Gekkónak eljátszásáért Michael
Douglas anno még az Oscar-díjat is bezsebelhette.
A Brókerarcok nem akar ilyen magasságokba törni, elsősorban szórakoztató alkotás,
bár kétségtelenül létező jelenség az alapja. A feltörekvő nemzedék sztárjait
felvonultatva - Giovanni Ribisi és az álomgyár új fenegyereke Ben Affleck - mégis
a Stone film kikövezett útjára lépnek. A téma megközelítése mellett a karakterek között
is hasonlóság fedezhető fel (sőt még a film plakátja is ugyanolyan). Erre még a
hazai forgalmazó is rátesz egy lapáttal, folytatva azt a nem túl okos trendet, hogy
egy korábbi sikerfilm címét meglovagolva és kihasználva torzítja el az eredeti címeket.
(A tavalyi év egyik filmcíme a Pókerarcok és a Brókerarcok között kísértetiesen
nagy a hasonlóság.) Amire pedig nem biztos, hogy a film rászorulna...
Lássuk a történetet. Főhősünk, Seth egy illegális kaszinó vezetését cseréli fel
a brókerek világára. A cég a gyors előrelépés és meggazdagodás kecsegtető ígéretével
szippantja magába a tehetséges(nek vélt) fiatalokat. A csillogás, a méregdrága
csodaautók, a pénz szaga mindenkit magával ragad. Irreálisan magas osztalékot
fizetnek, ami senkinek nem tűnik fel, csak a becsületes (?) Sethnek. Hamar kiderül
azonban: igazából nem létező kötvényeket sóznak rá a gyanútlan áldozatokra, így
csalják ki a pénzüket. Sethnek megszólal a lelkiismerete: hallgasson, és markolja fel
a pénzt, vagy húzza rá a cégre a vizes lepedőt?
A történetet itt-ott keretező érzelmi szálak - az elnagyolt és talán felesleges
szerelmi történet valamint a meglehetősen dramatizált apa-fiú viszony -, nem teszik
sokkal emberközelibbé a figurákat. A rossz elnyeri méltó büntetését (lecsap rá az
FBI), a jó (kevésbé rossz?) pedig vezekel a bűneiért - a hollywoodi mintára
idealizált befejezés a legújabb hírek szerint akaratlanul egybecseng a valósággal.