Két álláspont a New Age-ről
- A Harry Potter-féle történetekben a negatív szereplők azok a sivár,
földhözragadt felnőttek, akik az ezoterikus képességekkel rendelkező főhőst el
akarják választani a természetfelettitől. A keresztény apokaliptikus thrillerek szintén
a természetfeletti világból ígérik a megoldást. Az emberek veszik az egyiket és a másikat
is… Jól megfér egymással a két irányzat?
- Ma már közhelyszámba megy az a - valószínűleg mégis igaz - állítás,
mely szerint a materializmus korszakának a végéhez érkezett az emberiség: a felvilágosodás
ész- és anyagelvű, természettudományos világképe kimerült, és nem váltotta be a
hozzá fűzött reményeket, nem hozta el az emberiség megváltását problémáitól, sőt
- rengeteg áldása mellett - sok tekintetben elmélyítette azokat. Így most az
emberek tömegméretekben fordulnak újra a természetfölötti felé, időközben
ugyanakkor elveszítették azt a régebben már megtalált ismeretet, amely figyelmeztetné
őket arra, hogy a természetfölötti „nem fenékig tejföl”: nem az a hely, ahol
minden út és mód, és minden, ami van, jó. A Szentírás kinyilatkoztatása és az
emberiség ilyen irányú tapasztalata ugyanis egyaránt azt támasztja alá, hogy a
transzcendens világban két, egymással konfliktusban álló birodalom létezik: Istené
és a Sátáné, s bár az előbbi erősebb, ha valaki véletlenül nem jól tájékozódik
közöttük, könnyen rajtaveszthet, mint a frontvonalon a pergőtűzben eltévedt, botorkáló
civil. A helyes tájékozódás egyedüli, valóban működőképes támpontjai pedig: a
Szentírás mint „útikönyv”, a Szent Lélek mint személyes vezető, és az e kettővel
összhangban álló egyházi gyakorlat.
- A Biblia is beszél egy új korszakról, „new age”-ről, használja ezt a
fogalmat. Mi a különbség e között és a New Age mozgalom felfogása között?
- A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás által valóban várt korszakváltás,
az új korszak (aión), az Isten országa látható eljövetelének kora a Szentírás
kijelentéseinek megfelelően, annak szellemi-erkölcsi törvényeivel összhangban, a
Messiás eljövetele által valósul majd meg. Ezzel szemben a New Age egy asztrológiai
alapon kiszámolt időpontban (a Szentírás elítéli az asztrológiát) hirdeti a Vízöntő
korának, az egyetemes béke korának kezdetét; tartalma pedig a XIX-XX. században a
Helena Petrovna Blavatsky, majd Alice Ann Bailey által alapított, úgynevezett teozófia
tanain alapul - utóbbi használta először a New Age kifejezést. A teozófia sajátos
ötvözete a modern természettudományos világkép egyes elemeinek, főként az evolúció,
illetve a felvilágosodás egyes eszméinek és a távol-keleti indiai és kínai vallásnak,
főként a reinkarnáció tanrendszerének. Az evolúció elméletét kiterjeszti az
emberiség továbbfejlődésére és a természetfölöttire: a náci fajelmélettel rokon
nézet szerint az emberiség evolúciós ugrás előtt áll, melynek egy világkrízisen
keresztül kell lezajlania, s ennek során a haladásra nem képes embereket, csoportokat
kiveti majd magából a történelem, miközben a többiek egy felsőbbrendű emberi fajjá
válnak, mintegy isteni lényekké, akik tudniillik „felismerték magukban” istent.
Globális kultúra jön létre, melyben a nemzetek feloldódnak: Bailey szerint „leginkább
attól a két alapelvtől volna jó szellemi érettségünk következtében
megszabadulnunk, melyek a legtöbb bajt szabadították rá erre a világra, ez a két
dolog pedig: a szuverenitás és hazafiság.”
A New Age ugyanakkor nem kialakult vallás, inkább egy mozgalom és kísérlet, amely
arra irányul, hogy a teozófia alapján egységbe hozza és harmonizálja az egymástól
eltérő, esetenként ellentétben álló sokféle vallást, kultúrát, s így szinte
minden vallás elemeit tartalmazza. Van irányzata, amely egyenesen a természetfölöttire
irányul, van, amelyik a természettudományok oldaláról közelít a „parajelenségekhez”;
de van politikai vonulata is, amely erőteljesen képviseli a globalizáció fenti hitvallását.
Kísérletjellegéből, kipróbálatlanságából is fakad, hogy a természetfölöttiben
nem jártas, öntörvényű módon próbálja megragadni a láthatatlant. A keresztények
részéről ezért is éri kritika: a természetfölöttibe való legális belépés egyedül
a Szentírás által közvetített módon történhet meg. A New Age a zsidó-keresztény
kinyilatkoztatás alapjait támadja, amikor tagadja a bűn realitását; amikor a halottak
feltámadásának és örök üdvösségének vagy kárhozatának alternatíváját, azaz
az ítéletet helyettesíti a reinkarnációval; vagy amikor az Istentől, az emberen kívülről
származó megváltás helyébe a Szentírástól idegen önmegváltást helyezi; és jól
megfér benne a mágia, a spiritizmus is. Az „olyanokká lesztek, mint Isten” ígérete
a bibliai történet szerint a Sátán szájából hangzik el: a New Age lényege az
egoizmus, az én megistenülése. Ami pedig a világkríziseket illeti: a keresztények
nem szükségszerű evolúciós ugrásoknak tartják ezeket, hanem olyan tragikus történelmi
ítéleteknek, amelyek elkerülhetők lennének az emberek megtérése által. A New
Age-ideológusok egyébként a zsidó-keresztény hagyományt tartják az emberek közötti
konfliktusok, háborúk fő okának. Szélsőségesen globalista irányultságuk szerepet
játszik az Izraelre való nyomásgyakorlásban is (a teozófia erőteljesen antiszemita
világnézet!), például amikor a világmédia úgy tünteti fel, mintha a három
monoteista világvallás egyenlő jogokkal bírna a Szentföldet és Jeruzsálemet illetően,
holott ez nyilvánvalóan nem így van: mind történelmi, mind vallástörténeti
szempontból vitathatatlanok a zsidó nép előjogai.
- Minek köszönheti a népszerűségét a New Age?
- A New Age nem egyetlen ideológia vagy világnézet, hanem számtalan különböző
régi és modern természetfölötti tanítás, istenség, kultusz és praktika ideológiájának
és gyakorlati követésének laza hálózata, amelynek jól körülhatárolható lényege
mégis az, hogy mindezeket egységbe kívánja hozni, és azt állítja, hogy ez lehetséges.
Vonzását „posztmodern” jellegének köszönheti, valamint annak, hogy idealizálja
az emberben lévő potenciált, képességet; miközben természettudományos nyelvezetet
használ, ugyanakkor - Hollywood hathatós segítségével - modern mítoszokat
teremt. A New Age-gondolkodás legismertebb szlogenjei például az „Isten egy, de sok
út vezet hozzá” típusú mondatok, a vallási békének olyasféle keresése, amely
szerint „minden vallás ugyanazt az Istent imádja”, vagy például a medjugorei
Madonna-jelenésnek az a - katolikus egyház által sem elfogadott - állítása, mely
szerint „Isten nem osztotta meg a vallásokat, hanem az ember osztotta meg azokat”, és
ezért „minden embernek tisztelnie kell a saját vallását, mert csak egy Isten van, és
mindnyájan ugyanahhoz az Istenhez imádkozunk”. A New Age-es ideológia az emberekben
meglévő jó szándékra és békeszeretetre épít, amellyel a konfliktusok feloldását
kívánnák - de téves választ ad erre. A természetfeletti világ törvényeit nem
ismerő, materializmuson felnőtt, de abból kiábránduló, transzcendens izgalmakra vágyó,
jóhiszemű, konfliktusokba belefáradt tömegeknek könnyen eladható ez a „minden egy”
világnézet, ezért a médiát mintegy spontán módon világméretekben uralni kezdi
napjainkban a New Age.
A kereszténységnek is nagy a felelőssége a New Age terjedésében. A katolikus egyház
következetlensége, ellentmondásos viszonya e mozgalmat illetően gyakran megmutatkozott
II. János Pál több útján is a más vallások felé tett, túlzottan „ökumenikus”
gesztusokban; a klasszikus protestáns egyházak természetfölötti-ellenessége egyértelműen
a New Age iránti igényt növelte (a magyar protestantizmus pedig ráadásul a magyar ősvallás
iránti nyitottságot ösztönzi, ami szintén New Age-jellegű tendenciának mondható).
- Említette, hogy egyre gyakrabban használják a New Age képviselői a „Krisztus”
szót is, és a megváltásról beszélnek…
- A legtöbb New Age-es ideológus, már a teozófia „alapító anyái” is
névleg elfogadták és sűrűn használták a „Krisztus” kifejezést, sőt akár azt
is, hogy Jézus „Krisztus” volt; valamint azt is, hogy a „Krisztusnak” újra meg
kell jelennie, el kell jönnie. Azonban ezt - tagadva Jézus testben történt feltámadását,
vagy ha azt nem, akkor azt, hogy örökké e feltámadott testben is maradt - úgy értelmezik,
hogy visszajövetele a reinkarnáció útján fog megtörténni. Így a Jézus fizikai
feltámadásában és mennybemenetelében nem hívő, de úgymond „keresztény” beállítottságú
emberek számára megnyitják azt a lehetőséget, hogy Jézus újra „megtestesülhet”
valaki másban, és ez lenne úgymond a „második eljövetele”. Ez tett számos
istenkereső - bár talán labilis idegzetű - embert hamis messiások követőivé századunk
második felében, akik azt hitték, hogy gurujukban magát Jézust találták meg, és
ezek a mozgalmak vezettek több esetben végzetes tragédiához - sokszor kombinálva
persze buddhizmussal, ufó-kultusszal stb. (Ezekről részletesen írt Papp László Szedd
magad és keverd össze! című elemzésében, Hetek 2000. április 29. - a szerk.) Ez
is jól mutatja, hogy nem veszélytelen robbanóelegy keletkezhet, amikor a kereszténységet
a reinkarnációval, hinduizmussal próbálják összehozni.
De a Mátrix című híres film például, amely hamisítatlan New Age-világnézetet népszerűsít,
nem tagadja a feltámadást - ám ez sem változtat azon, hogy e szellemi irányzat nem
tekinti Jézust Isten egyszülött Fiának: még ha feltámadását is elfogadná, akkor
is azt képviselné, hogy Istennek számos más fia is lehet Jézus Krisztuson kívül, tőle
függetlenül. A keresztény hit szerint azonban, amikor Jézus valóban visszatér,
ugyanaz a személy tér vissza, aki megfeszíttetett, ugyanabban a testben, amely feltámadt,
nem pedig reinkarnáció által, és rajta lesznek azok a jelek, a szegek nyomai, amelyek
segítségével a szkeptikus Tamás is azonosította Mesterét. (Az oldalt
szerkesztette Erdei L. Tamás)