Békéscsabai tudósítónktól
Kiürült a parókia

Nem mindennapos események játszódtak le csütörtökön a békéscsabai katolikus plébánián. A szálak közel hét évre nyúlnak vissza, amikor is Guliga György (ex)plébános sokat vitatott pénzügyletei miatt az egyházmegye kínos helyzetbe került. Az úgynevezett egyházkerületi bitangkasszák létére maga Guliga hívta fel az adóhatóságok figyelmét. Gyulay Endre, Szeged-Csanád egyházmegye püspöke akkor APEH-vizsgálatot kért maga ellen.

Elárverezték a plébánia zongoráját. Volt rá vevő    Fotó: H. S.

A Guliga pap által „összeterelt” adóssághalmazt a hitelezők követelésére enyhíteni kellett. A plébánia ingóságainak elárverezésére a Legfelsőbb Bíróság határozata alapján került sor. A végrehajtók kalapácsa alá került többek között egy korábban szemétszállításra szolgáló IFA tehergépkocsi, amely háromszáz-ezer forintért kelt el. A barokk Mária-kép százötvenötezer forintért talált gazdára. A négyszázezer forint értékűnek becsült múlt századi bécsi zongora például csak százezret ért valakinek.
Az árverésre került tárgyak kikiáltási összértéke négymillió forint volt, a befolyt összeg mégis csak egymillió kettőszázezer forint lett. „Mélyen ár alatt keltek el a dolgok, micsoda pazarlás!” - mondja a helyszínen egy egyházi személy. A kalapács másik oldalán állók azonban nem így látták: megelégedetten távoztak.
Tibor, aki éppen a plébánia fénymásológépét tuszkolja autójába, még odaszól a haverjának: „Ezért jöttem, megkaptam, most meg hazaviszem. Igaz, hogy ez egy régebbi konstrukció, de húszezret megért.” A számítógép „nyertese” egy fiatalember, aki sietve távozik, neki még néhány szóra sincs ideje. A zongora tulajdonosa egy kicsit fanyalog a hiányosságok láttán, de azért inkább nem panaszkodik: „Ez nem éppen olyan, mint amilyet meghirdettek, de azért elégedett vagyok, jó vásárt csináltam. Eredetileg nem ezt szerettem volna, hanem a barokk kori Mária-képet, de arról lemaradtam” - nyilatkozza a tévének egy szarvasi ügyvéd.
A jelenlegi plébános, aki végignézte a szerencsések cipekedéseit, nagy ritkán kínos, 30 százalékos mosolyra húzta a száját, tudniillik a tárgyak többségükben mindössze a kikiáltási ár egyharmadáért keltek el. A 43 milliós tartozás a befolyt összegből aligha fedezhető, ezért az egyház Békés megyei ingatlanjai közül is kalapács alá kerül néhány.
Kovács Péter plébános így nyilatkozott lapunknak: „A kifizetések iránya most egyre inkább az árverezés útvonala, mert semmi ígéretem nincs arra, hogy ezt nekünk valaki megelőlegezi.” Nagy valószínűséggel gazdát cserél majd a főtéri katolikus ház is, amely mindeddig iskolaként funkcionált.
„Mi vagyunk a bűnösök, tehát mi kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, azt csinálnak velünk gyakorlatilag, amit akarnak” - mondja elkeseredetten Kovács. A végrehajtó felértékelte még a hittantermet a hozzá tartozó garázzsal, udvarrésszel és bekötő utakkal, valamint a caritas pincerészt, ahol - tudtuk meg a plébánostól - öt-hatszáz rászorulót látnak el. „Ettől azért még mi is nyomorultak vagyunk, de a nálunk is nyomorultabbakon segítünk: ruhát, cipőt, konzervet kapnak, meg tisztálkodó szereket.”
Kovács Péter realista, úgy gondolja, hogy „ha minden elúszik, akkor pontosan olyan állapotban leszünk, mint az államosítás után, ezeket ugyanis mind kárpótlásban kaptuk vissza”. És noha a katolikus egyház országos költségveté-séhez képest ez a negyvenegynéhány millió jelenéktelen mennyiség, Kovács szerint „jelen pillanatban az egyház struktúrája nem engedi”, hogy a püspökség a zsebébe nyúljon.
Az eset nem érte váratlanul a híveket. Mint azt a lelkipásztor elmondta: „Régóta benne van a levegőben, nem döbbentek meg ezen annyira. De az egyház harminctagú képviselő testülete úgy döntött, hogy nem adunk oda magunktól semmit; ha viszik, akkor vigyék.”
Dr. Feldmáyer Péter, Guliga György védőügyvédje úgy véli: „Sajnálatos, hogy erre sor került, és hogy az egyházmegye nem hajlandó végrehajtani a Legfelsőbb Bíróság jogerős határozatát. Minden jogkövető állampolgárnak és jogi személynek - főleg egy egyháznak - kötelessége önként végrehajtani a bíróság ítéleteit.”
Gyulay Endre, Szeged-Csanád megyés püspöke ugyancsak higgadt józansággal veszi tudomásul a büntetőeljárás által megírt forgatókönyvet, és az ítéletet igazságosnak tartja. Kérdésünkre így summázta az ügy jelenlegi állását: „Szerintem az egyház alapvető törvényét - a plébános mennyi pénzzel gazdálkodhat a püspök engedélye nélkül - nem vette figyelembe, ezért adódtak ezek a nehézségek. A büntetőperrel együtt az illető visszaéléseivel szemben azt kellett volna megvárni, hogy valóban az egyházközség vagy a plébános a felelős.” A püspök úgy látja, az eljárás lefolytatása jótékony hatással fog bírni a magyarországi plébániákra és vezetőikre is, hiszen - mint mondta - „meg kellett mutatni, hogy egy-egy ilyen visszaélés mit jelenthet”.
A folytatásban, Gyulay Endre szerint, a parókia valamennyi ingatlanjára ki fog terjedni az árverés, a plébánia épületét kivéve; „még a virágoskertet és az udvart is el fogják árverezni”. A katolikus egyházfő nem emlékszik arra, hogy az elmúlt hatvan évben történt-e hasonló eset egyházában.