Hetek - IV. évfolyam, 25. szám, 2000. június 17

Az Országgyűlés június 13-i zárószavazásán elfogadták az ügynöktörvény Mátrai Márta és Csúcs László nevével fémjelzett kormánypárti módosítását, amely az átvilágítás határidejét 2004. június végéig hoszszabbítja meg, az érintettek személyi körét pedig az ügyészekre, bírákra és a sajtó vezetőire terjeszti ki. A jelzett időpontig várhatóan mintegy 18 ezer személy politikai múltjának ellenőrzésére kerülhet sor. Azok a csoportok pedig (ügyvédek, közjegyzők, egyházi személyek és újságírók), akik nem tartoznak a „kötelező” kategóriába, önkéntes alapon kérhetik átvilágításukat egy külön, erre a célra felállított bizottságtól.

„Most az várható, hogy a jobboldal által utált személyeket fogják átvilágítani” - fogalmazott a Heteknek nemes egyszerűséggel Mécs Imre SZDSZ-es képviselő, aki úgy látja, hogy a felemás módon végrehajtott átvilágítások miatt a rendszerváltás óta meglévő ügy elhúzódása elkerülhető lett volna, ha a németországi példához hasonlóan rögtön kiadják annak a 38-40 ezer ügynöknek a nevét, akiknek kilétét nagyrészt még ma is homály fedi. Ez a tett a társadalomban okozott nagy megrendülés ellenére a valódi megtisztulást, emberek valódi megváltozását eredményezhette volna.
Horváth Zoltán, a HVG főszerkesztő-helyettese az elfogadott törvénymódosítással kapcsolatban lapunk kérdésére így fogalmazott: ez egy politikai akció, amely azt reméli, hogy egyes „nagyágyúk” körül mindenféle mendemondákat lehet gerjeszteni, illetve adott esetben le lehet járatni őket, noha az átvilágítást állampolgári jogon már korábban is meg lehetett volna oldani.
Az SZDSZ-nek régóta javaslatai közé tartozott az információs önrendelkezési jog szempontjának olyan módon történő érvényesítése, hogy ne csak egyes - megnevezett - csoportoknak, hanem bárkinek joga legyen arra, hogy saját átvilágítását igényelje. A törvénymódosítás vitájában a párt következetesen ragaszkodott ahhoz az álláspontjához is, hogy az átvilágítást terjesszék ki a III-as ügyosztály egészére. „Meg kell állapítani, hogy félcsípejű a törvény 1990 óta, mivel (…) odadobták a III/III-as részleget, ugyanakkor átmentettek egy sor tisztet a többi szolgálatba” (138. ülésnap, 262. felszólalás) - érvelt a parlamenti vitában Mécs Imre, amire Mátrai Márta Fidesz-képviselő így reagált: „… a III/III-as csoportfőnökség és ennek nyilvántartásai voltak tulajdonképpen azok, amelyek tartalmukat és titkosságukat tekintve a jogállami normáknak egyáltalán nem feleltek meg, és nem is elfogadhatók.”
Az immár elfogadott törvényjavaslatot megelőző vita során több alkalommal felmerült az egyházi vezetők kötelező átvilágításának a gondolata is, amellyel szemben Csúcs László kisgazda képviselő úgy érvelt, hogy nem szeretnék túlságosan széthúzni a mezőnyt és elaprózni a munkát. Orbán Viktor miniszterelnök is - többek között a Kossuth Rádióban - állást foglalt: az egyházak belügyének tekinti az egyházi vezetők átvilágításának kérdését, amellyel kapcsolatban Máté-Tóth András teológus, a szegedi egyetem vallástudományi tanszékének vezetője átvilágító történészbizottság felállítását javasolja a Magyar Hírlap június 10-i számában. A szegedi valláskutató az említett sajtóorgánumban úgy nyilatkozott, hogy információi szerint az egyházi pozíciók elfoglalásával 80 százalékos valószínűséggel együtt járt a beszervezés valószínűsége a 60-as években.
Az ügynöktörvény és a módosítását indítványozó viták során többször felmerült az a kérdés, hogy mit véd jobban a törvény: a megfigyeltnek vagy az őt megfigyelő ügynöknek a személyiségi jogait? Míg a besúgók a megfigyelt áldozatnak a legintimebb titkairól is értesültek, az ügynökök valódi nevét (sokáig még a fedőnevét is) lefestették az iratokon a kutatók elől.
Az SZDSZ azonban más perspektívából igyekszik megközelíteni a kérdést, mint a kormánypártok, hangsúlyozta Mécs Imre, nevezetesen a nemzeti önismeret, önvizsgálat, történelem-szemlélet kérdése szempontjaiból. „A hajó azonban, mint ilyen esetben mondani szokták, elment. Most az a fontos, hogy minél jobban érvényesüljön az információs önrendelkezési jog és az, hogy a társadalom megismerje a múltat. Tanuljon belőle” - nyilatkozott lapunknak a képviselő.

A volt Állami Egyházügyi Hivatal épületében (ma a Fidesz székháza) kétnapos szakkonferencia kezdődött 1991. június 7-én Hitvallás és árulás címmel, melynek témája a kommunizmus negyven évének egyházüldöző magatartása. A tanácskozás első napján politikusok, lelkészek, kis- és nagyegyházi vezetők aláírásával hitelesítve a Magyar Országgyűlésnek címzett nyílt levelet fogalmaztak meg a résztvevők. Az aláírók között szerepel többek között Tirts Tamás fideszes országgyűlési képviselő, a párt akkori vallási szakértője is. Részletek a dokumentumból: „Az ügynöki listák felülvizsgálata tekintetében kérjük, hogy ne tegyenek kivételt az egyházakkal, hanem azt valamennyi közép- és felső egyházi vezetőre terjesszék ki. Meggyőződésünk, hogy az egyházi ügynökök mentesítése alapvetően alkotmányellenes lenne, mivel az állampolgárok egy csoportjával indokolatlanul tenne kivételt. Egyben ártana az egyházak ügyének is, mivel vezetői szinten akadályozná megtisztulásukat. Ez az eljárás nem jelent beavatkozást az egyház belső ügyeibe, hanem az egyházak autonómiájának helyreállítását szolgálja. (…) Országunk és egyházaink erkölcsi igazságtétele követeli meg, hogy ne csak az ártatlanul üldözöttek rehabilitációja mondassék ki, hanem szembesüljünk az egyház közelmúltjával is. E levelünket kizárólag erkölcsi kényszer hatására írjuk (…) abban a reménységben, hogy a politikai rendszerváltást szívet- és jellemet megérintő erkölcsi megújulás is követi.”