Szabó Ibolya Anna
Díszoklevél a szüzeknek
A harmadik világ országainak a többsége elutasítja azokat a fejlett világ államaiból érkező felvetéseket, hogy a népesedési és egészségügyi problémákra többek között a homoszexuális kapcsolatra építő „alternatív családmodellek”, vagy az ingyenes óvszersegélyek jelentenének megoldást. A szekularizált életforma előnyeit hirdető nyugati kultúra és a tradicionális értékek mellett kitartó muszlim, illetve keresztény felfogás miatt a konfliktusnak vallási tartalma is erős - amint kiderült azon a szimpóziumon is, melyet az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésének kísérő rendezvényeként szerveztek New Yorkban. Több mint 180 ország képviselői kezdtek tanácskozást hétfőn annak érdekében, hogy intézkedéseket javasoljanak a nők életkörülményeinek javítására. A rendkívüli ülésen azt kívánják megvizsgálni, milyen területeken sikerült haladást elérni az 1995-ös, azonos témájú pekingi világkonferencia óta.
Egy etióp asszony, hátán marhatőzeggel. Másképp látja a problémákat Fotó: ReutersA színfalak mögött, ahol a New York-i ENSZ-konferencia záródokumentumának összeállítása folyik, komoly küzdelmet vívnak egymással a fejlett és szegényebb országok képviselői. A viták egyrészt a homoszexuálisok jogai, másrészt a hagyományos családmodell és a lánygyermekek jogai fölött folynak, miközben éppen ilyen komolyak a nézetkülönbségek a pornográfia és a prostitúció kérdésében is. „A liberális nyugati hatalmak agresszív kísérletet tesznek arra, hogy átírják az eredeti pekingi dokumentumot” - jelentette ki Austin Ruse, a New York-i Katolikus Család- és Emberi Jogi Intézet elnöke. - Úgy tűnik, hogy a nyugatiak, élükön az Egyesült Államokkal mindenáron olyan eszméket akarnak elősegíteni, amelyeket a világon mindenhol demokratikus módon visszautasítottak” - tette hozzá Ruse. Mary Ellen Glenn, az amerikai küldöttség szóvivője azonban kiemelte, hogy több, a családot érintő kérdésben sikerült megegyezésre jutni. Ezek közé tartozik, hogy a szülői szerep, anyaság és gyermeknemzés nem adhatnak okot nemi diszkriminációra, illetve hogy az anya és az apa egyenlő mértékű felelősséget visel a családban. Glenn bízik abban, hogy a konferencia végére sikerül közös pontot találnia az összes tagállamnak. A konszenzus elérése jelen pillanatban nem tűnik könnyűnek, hiszen a vitatott kérdések nagy részének megítélésében komoly kulturális különbségek okozzák az ellentéteket.
Vitára ad okot például az AIDS terjedésének megállítását célzó módszerek kérdése. A fejlett országok szándéka szerint a konferencia záródokumentumaként kiadandó jelentésnek arra kellene felhívnia a világ kormányait, hogy osszanak óvszereket, tegyék lehetővé az önkéntes HIV-teszt elvégzését és az AIDS-tanácsadást, illetve segítsék hozzá állampolgáraikat a jobb minőségű és könnyebben elérhető orvosi ellátáshoz a szexuális úton terjedő betegségek kezelésére. A fejlődő országok többsége, illetve a Vatikán elsősorban vallási okokra hivatkozva elképzelhetetlennek tartja, hogy az AIDS terjedésének ilyen módon igyekezzenek gátat szabni. Ezekben az országokban erős a lakosság vallási meggyőződése, amely éles ellentétben áll a szexuális önmegtartóztatást elutasító liberális nyugati felfogással.
Az afrikai földrész államaiban létkérdés a HIV-vírus terjedésének korlátozása, hiszen az AIDS-nek eddig áldozatul esett 16 millió ember közül 14 millióan ezen a földrészen haltak meg. A fejlett országok ugyanakkor elfogadhatatlannak tartják azt az ajánlást, amely a záródokumentumban inkább a felelősségteljes szexuális viselkedést és az önmegtartóztatást szorgalmazná. Dél-Afrikában például máris létezik egy olyan mozgalom, amely díszes oklevelekkel jutalmazza azokat a tizen- és huszonéves lányokat, akik szüzességüket orvosilag bizonyítottan is megőrzik. Az eredetileg a zulu menyasszonyok házasság előtti vizsgálatát célzó gyakorlat mára Dél-Afrika egyik legnépszerűbb - és legtöbb kritikát kapó - AIDS-megelőzési programpontjává lépett elő.
Szintén a legvitatottabb kérdések közé tartoznak a leánygyermekek nemiségével kapcsolatos jogok. A fejlett államok nőmozgalmainak álláspontja szerint a leánygyermekeknek az iskolában és az iskolán kívül is rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy a szexualitással és szaporodással kapcsolatban bizalmas és személyes tanácsokhoz és segítséghez juthassanak, és ehhez állami szinten meg kell teremteni az intézményi feltételeket. „A fejlődő országok képviselőit azonban - magyarázza Maria Sophia Aguirre, egy marylandi civil nőszervezet aktivistája - felháborította, hogy az amerikai nőmozgalmak szexuális irányú kezdeményezéseit kiskorú gyerekekre is ki akarják terjeszteni, annál is inkább, mivel ez kulturális hagyományaikkal és vallási nézeteikkel is ütköző gyakorlat lenne. A fejlett országok már a jelen konferenciát előkészítő munkálatok során olyan egyezményeket pártoltak, amelyek éles ellentétben állnak a jogaik érvényesítésében gyengébb esélyekkel induló fejlődő államok többségének erkölcsével és alkotmányával.”
A UNICEF Családban elkövetett erőszak a nők és gyerekek ellen című jelentése vitatja azt a beállítást, miszerint az otthonokban elkövetett erőszak megállíthatatlan, mivel a család a betekintést lehetetlenné tevő intim szférának számít. Az intézményeknek - a családtól a nemzeti kormányokig - foglalkozniuk kell ezzel a problémával, mivel a családon belüli erőszak a nők elleni bűncselekmények egyik leggyakoribb formája - állapítják meg a kutatóintézet munkatársai.
A jelentés kimutatja: jelenleg 60 millióval kevesebb nő van a világon, mint az a demográfiai fejlődés normális menete szerint elvárható lenne. Ennek oka elsősorban az, hogy sok kultúrában még ma is nagyobb értéket képvisel a fiúgyermek, mint a lány, ezért a lányok sokszor esnek áldozatul gyermekgyilkosságnak, illetve ott, ahol kevés az élelem, gyakran nem kapnak elégséges ellátást, és kevesebb esélyük nyílik a megfelelő orvosi kezelésre is. A felnövekvő lánygyerekek esetében az erőszak formái közé tartozhat a vérfertőzés, a női körülmetélés, a kényszer hatására kötött korai házasság, a gyermekmunka, illetve a prostitúció is. A jelentés további részei a nők elleni erőszak okait kutatva rávilágítanak, hogy az gyakran független a családok jövedelmi helyzetétől. Ugyanakkor nem közömbös, hogy a szegénység gyakran akadályozza meg az erőszaknak áldozatul esett nőket abban, hogy gyermekeikkel el tudják hagyni a családot. A rossz szociális helyzetben élők általában nincsenek tisztában a jogaikkal, és nem tudják, hova fordulhatnak segítségért, ezért az átlagnál sokkal sebezhetőbbek - jegyzi meg a UNICEF jelentése.
A „Rabszolgatartó” áldozatai
„Rabszolgatartó” néven keresett csevegőpartnereket az interneten az az amerikai férfi, akit a napokban tartóztattak le egy kiskorú ellen elkövetett szexuális erőszak vádjával. Az 56 éves John Edward Robinson földbirtokán az elmúlt napokban öt feldarabolt és hordókba tömött női holttestet találtak a hatóságok, de reményeik szerint ezen túl még három másik, a nyolc-vanas évek óta keresett nő és egy csecsemő eltűnésére is megoldást találhatnak a nyomozás folyamán. A megtalált testek olyan brutálisan fel voltak darabolva, hogy személyazonosságukra eddig nem sikerült fényt deríteni.
Robinson szadomazochista szexuális kapcsolatot keresve folytatott internetes beszélgetéseket fiatal nőkkel, akikkel később szállodákban találkozott. A hatóságok kiderítették, hogy a naiv fiatal nők, akikkel Robinson az internet révén megismerkedett, általában minden további nélkül hajlandók voltak Kansasba utazni, hogy ott egy szállodában találkozzanak vele. Miután szexuális kapcsolatba léptek, és kapcsolatuk brutálisra fordult, többnyire panaszt tettek a rendőrségen. A hatóságok szerint a Kansas állambeli férfinak több rendbeli csalás és lopás - többek között több száz dollár értékű szexjáték eltulajdonítása - miatt volt már dolga a rendőrséggel. Bár a gyilkossági ügyekben egyelőre nem emeltek vádat Robinson ellen, az ügy fő gyanúsítottjának őt tekintik. (Hetek)
