Hechs László, Jeruzsálem
Választási előjáték

Ehud Barakot is utolérte a végzete: neki sem jut más osztályrész, mint Simon Peresznek vagy Benjamin Netanjahunak. A különbség annyi, hogy míg a Likud-koalíció három évig kormányzott, addig Baraknak mindössze 11 hónap jutott. Persze mondhatná bárki, hogy a szerdai dráma a knesszetben csak az első felvonás, és messze még a végső monológ. A knesszet feloszlatásáról és új választások kiírásáról szóló törvényt még három olvasásban el kell fogadni, s csak akkor válik visszafordíthatatlanná a döntés. Ám mint azt Ferdinand Lessing Hamburgi Dramaturgiájából tudjuk, ha egy pisztoly az első felvonásban megjelenik, akkor az az utolsó felvonásban biztosan eldördül.

A szerdai megmérettetésben az ellenzék sorai mögé abszolút többség sorakozott fel. A Munkapárt és a Likud javaslatát támogatta a koalíció három pártja is. A Jichák Lévi vezette Nemzeti Vallási Párt már a Jeruzsálem környéki arab település, Abu Disz átadásáról szóló döntéskor bejelentette, hogy kilép a koalícióból, mert ellenzi, hogy a palesztinoknak újabb területeket adjanak át ingyen, minden ellenérték nélkül. Az orosz bevándorlók pártja, Nátán Scsaranszki belügyminiszter vezetésével szintén határozottan ellenezte Abu Disz átadását a palesztinoknak - Barak szavaival „előleges gesztusként” -, mondván, ha ez az előleg, akkor az igazi ajándék Kelet-Jeruzsálem lesz. A Sasz képviselői a minisztereket és a helyetteseket leszámítva szintén elutasították Barak indítványát. Az ultraortodoxok ugyanis elégedetlenek Barakkal, mivel a kormányfő nem mutatott hajlandóságot, hogy a Tóra Forrása nevű iskolahálózat deficitjét finanszírozza.
Az ultravilági Merec és az ultraortodox Sasz nem volt képes egy csárdában úgy dudálni, ahogyan Barak szerette volna. Ez persze mindenki számára világos volt, egyedül Ehud Barakot és pártbeli híveit kivéve.
Avigdor Liberman, a törvényjavaslat értelmi társszerzője azt rótta fel Ehud Baraknak, hogy Napóleonként, egyszemélyi, felelőtlen vezetőként kormányzott ahelyett, hogy miniszterelnök lett volna. A libanoni kivonuláskor elszámította magát, sorsára hagyta a dél-libanoni hadsereget, és a Hezbollah terroristáit lehozta az északi határra. A palesztinoknak fűt-fát ígért ahelyett, hogy számon kérte volna tőlük az aláírt egyezmények teljesítését. Abu Disz és a Jeruzsálem környéki falvak átadását keresztülpréselte a parlamen-ten, pedig tudta, hogy az ország zsidó többsége ellenzi a lépést. Liberman felszólította Barakot, hogy mondjon le, ne alakítson kisebbségi kormányt azon pártokkal, akik „a Hezbollah győzelmét ünnepelték a minap”.
Az ellenzékkel szavazott Tomi Lapid Sinui pártja is. Lapid élesen bírálta Barakot, mivel nem menesztette a kormányból a Saszt, hanem úgymond meg akarta vásárolni az ortodox vallási párt támogatását. Barak ugyan megpróbálta rávenni, hogy változtassa meg a véleményét, a kormányba való bevétellel kecsegtetve a pártot. Lapid csak azzal a feltétellel változtatott volna álláspontján, ha Barak még a szavazás előtt a knesszetben nyilvánosan elbocsátja a kormányból a Sasz minisztereit. Ez azonban nem történt meg, így a Sinui az ellenzéki indítvány mellett sorakozott fel.
A törvényjavaslatot az ellenzék akkor nyújtotta be, amikor hírek terjedtek el arról, hogy Ehud Barak - az amerikai nyomásnak engedelmeskedve - kész engedményeket tenni a palesztinoknak. Így hajlandó Júdea és Szamária területének 90 százalékát átadni, és Jeruzsálem keleti felében önkormányzati autonómiát biztosítani a palesztinoknak. Lemond a határterületek őrzéséről, és családegyesítés címén lehetővé teszi, hogy a palesztinok visszatérhessenek Izraelbe. Legkevesebb 50 ezer telepes vagy palesztin szuverenitás alá kerül, vagy pedig el kell hagynia házát és lakóhelyét a várható egyezmény keretén belül. A településeken fegyvereket osztogatnak és védelmi milíciákat szerveznek, miután Fejszál Huszeini, a Palesztin Hatóság Jeruzsálem ügyeivel megbízott minisztere kijelentette, hogy szeptember 13-án - a független állam kikiáltását követően - milliós tömegek foglalják el Hezbollah-módra a zsidó településeket.
Megfigyelők szerint Ehud Barak ott követte el a hibát, hogy a kormányalapításkor a Likuddal való nagykoalíció helyett két kis pártra, a Saszra és Merecre alapozott, megpróbálva „a tüzet vízzel vegyíteni”, miközben kölcsönvett két olyan jobboldali pártot is, akik annak idején a palesztinoknak tett engedmények miatt Netanjahuval is leszámoltak. A kérdés: mit tesz Barak, miután elveszítette koalícióját. A szavazás estéjén bejelentette, hogy renitens minisztereit meneszti a kormányból, és hozzálát egy új koalíció összeállításához. Hogy ez milyen lesz, ma még senki sem tudja.
Aligha kétséges, Lessingnek igaza van. A pisztoly eldördül majd az utolsó felvonásban, és Izraelben előrehozott választásokat tartanak. Mindenesetre a pártok megkezdték a választásokra való felkészülést.

Összeállításunk: