Hajdú Sándor
Traktorokkal demonstrálók

A rendszerváltás elmúlt tíz éve során lassan hozzászokhattunk a nyugati világban már úgy-ahogy elfogadott véleménynyilvánítási formához, az agrárdemonstrációkhoz. Szerdán és csütörtökön összesen 30 szervezet tartott demonstrációt a hazai utakon. A félpályás útlezárásokon közel 3 ezer gép és 5 ezer gazda vett részt. Az eddigiektől eltérően egy új momentum is felmerült: a szervezők próbapereket indítanak az FVM ellen, államigazgatási jogkörben okozott kár címén. A bírált miniszter szerint egy szűk gazdasági csoport áll a tüntetések mögött.

Tüntetők az utakon. Üzenni akartak    Fotó: MTI

Karsai József, a demonstrációs bizottság elnöke szerint a tárca azzal okozott kárt a gazdáknak, hogy nem hirdette meg egyáltalán az intervenciós árakat. Olvasóink talán emlékeznek rá, hogy az akkori katasztrófahelyzet miatt elmaradt tüntetés rendkívüli indulatokat gerjesztett az érdekeltekben. Torgyán József a parlamentben igen éles hangon bírálta azokat a termelőket, akik egyik markukat segélyért nyújtják, a másikkal pedig tüntetéssel fenyegetőznek. A miniszteri felszólalás burkoltan azt fejezte ki, ha ki mernek menni a gazdák tüntetni, megvonnak tőlük minden támogatást. A demonstráció szervezői azonban, úgy látszik, nem ijedtek meg a fenyegetéstől, hiszen a héten szerdán és csütörtökön nagy létszámban vonultak az utakra. Torgyán József miniszter - aki többek között lapunk parlamenti tudósítójának is kifejtette - úgy véli: a volt bolsevik téeszelnökök és sleppjük állnak a tüntetések mögött. Az utakra a szövetkezetek által kivezényelt gépek vonultak csak.
Ma Magyarországon megközelítően egymillióan élnek a mezőgazdaságból. Ebből azonban csak 200 ezer van hivatalosan valamilyen formában regisztrálva. Közülük 140 ezer mint munkavállaló szerepel a nyilvántartásokban, 60 ezren pedig még ma is a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgoznak. A tüntetés szervezői szerint a kivonulók azt a réteget képviselik, akik az agrártermelés 70 százalékát állítják elő mind a mai napig - tehát nem egy keskeny rétege a mezőgazdasági dolgozóknak, hanem kétharmada, azaz jelentős hányada elégedetlen az agrárium és a saját helyzetével.
Lapunk a Békés megyei Battonya határában kereste meg az útlezáró gazdákat. A demonstráció szervezője, dr. Karsai József volt battonyai gazdajegyző 300 elégedetlen gazdával és 70 géppel zárta le a határátkelő felé vezető út mintegy két kilométeres szakaszát. Mivel a tüntetésen nem jelent meg Torgyán József, ezért a gazdák elkészítették gyantából a miniszter élethű mását, és az út szélén egy kistraktorra ültetve mutogatták. A nyakában egy táblán „A Rózsadombról indultál, a gazdák nyakába zuhantál” szlogen volt olvasható. A nagyrészt szocialista relációból származó gépek tulajdonosai az útszéli büfében múlatták a dologidőt.
Szinte senki nem merte vállalni, hogy elmondja véleményét a sajtó képviselőinek. Mint mondották: „Nem a szavak mesterei ők, azt meghagyják a politikusoknak.” Azért lassan belemelegedtünk a beszélgetésbe, és elmondták, hogy Battonyán nincs más megélhetés, kényszerből foglalkoznak mezőgazdasággal. Többségük valóban téeszben dolgozott régen, de hol vannak már azok - teszik hozzá. Itt van a föld, ebből tudnak valahogy megélni. Önfenntartásra rendezkedtek be, megtermelnek maguknak mindent. Úgy érzik, Magyarországon a városok és a falvak között, a vidék és a főváros között az életszínvonal tekintetében óriási szakadék tátong. Vidékre nem megy az ipar, hiszen nincsenek utak, nincs infrastruktúra. Csak a mezőgazdaságból tudnak megélni. Keserű keserves ez a kenyér - teszik hozzá a többségében 50-es korosztályt képviselő termelők. Mondják: nemcsak Torgyán József a felelős a kialakult helyzetért, az jóval régebben kezdődött. Az azonban bizonyos, hogy az kap zsíros falatokat, támogatást, aki a kisgazdákra szavazott - tartja a traktorsorokon megfogalmazott új keletű bölcselet.
„Az öregapáink is ezt az életformát élték, és higgye el, kegyetlen nehéz ebből kitörni” - mondja beletörődve egy demonstráló. „Persze, hogy kijövünk demonstrálni, hiszen még él bennünk a remény, hogy talán egyszer az ígérgetésekből valóság lesz, és az unió rákényszeríti az országot a változtatásra a mezőgazdaság tekintetében is. Reggel sokan nem hosszára akartunk állni az úton, hanem keresztben, teljesen lezárva azt, ahogy a francia parasztok szokták” - jegyzi meg az egyik kombájnos.
Hamar múlik az idő. Délután kettő óra felé Karsai érkezik, egy nagy halom faxot lobogtatva. Rögtön összesereglenek köré. „Mellénk álltak az európai tagszervezetek” - jelenti be örömmel a fő szervező. A többségen látszik, nem tudják, miért örüljenek ennek a hírnek, ezért Karsai doktor felolvassa a fax lényegét: Az Agrárszervezetek Európai Szövetsége (EFA) felszólítja a minisztert, hogy ne zsarolja és ne fenyegesse a demonstrálókat, mert ez nem felel meg az uniós normáknak. Közben megérkezik az egyik kereskedelmi televíziós csatorna stábja is, és egy utolsó felvételre összegyűlnek a Torgyán-bábu köré a résztvevők. Néhányukkal a lehetséges megoldásokról elmélkedünk. Meglepően élesen látják a kérdés szociális oldalát. A vidék szakadt le, és él még a mai napig is a 80-as évek életszínvonalán, és ezt csupán a mezőgazdaság kozmetikázásával nem lehet helyreállítani. Ennek ellenére fogadkoznak: Ha kell, még a Kossuth térre is felvonulnak traktorjaikkal, de most már valaminek változnia kell.