Hechs László, Jeruzsálem
Arafat Jeruzsálem kapujában

A hét eleji fegyveres összetűzések a sziréna hangjaira való kétperces néma vigyázállással kezdődtek a palesztin autonómia területén, ahol így emlékeztek meg a „Katasztrófa Napjáról”. Palesztin értelmezésben ez azonos az izraeli Függetlenség Napjával. Ezt követően az Arafat vezette Fatah irányításával kezdetét vették a tiltakozó megmozdulások. A „Tragédiára” való emlékezésen túli cél az izraeli börtönökben fogva tartott 1600 palesztin szabadon engedésének kivívása volt.

Palesztin rendőr igyekszik megfékezni egy rendbontót Ramallahban.      Fotó: Reuters

A zavargások a gázai övezetből indultak ki, amikor a palesztinok blokád alá vették a necarimi zsidó települést, majd átterjedtek Ciszjordánia nagyobb városaira is. A konfliktusban az izraeli katonák gumilövedékekkel és könnygázgránátokkal próbálták meg szétoszlatni a tömeget. A két nap mérlege: négy palesztin halott és 320 sebesült; izraeli részről nyolc sérült. Ehud Barak kormányfő figyelmeztette a palesztin vezetőt, hogy ha nem teremt rendet a maga portáján, elbúcsúzhat a héten felkínált Jeruzsálem melletti településtől, Abu Disztől, amelyet többen a leendő palesztin állam fővárosának szeretnének. A nagyobb nyomaték kedvéért az izraeli hadsereg felvonultatta tankjait, mire a jó tanácsot megfogadva Arafat utasítást adott a tűzszünetre.
Négy év óta a mostani volt a térségben a legsúlyosabb incidens. A legutóbbi 1996 szeptemberében robbant ki, amikor Arafat azt állította, hogy „a Templom-hegy alatt épített alagút miatt összeomlanak a szent mecsetek falai”. Izraeli részről úgy vélik, hogy mindkét eset durva megszegése az oslói megállapodásoknak, amelyben a palesztin fél vállalta, hogy a vitás kérdéseket kizárólag békés úton rendezi, illetve elutasítja az erőszak minden formáját. Vannak, akik hírszerzési forrásokra hivatkozva azt állítják, hogy a megmozdulásokra maga Arafat adott parancsot. Ehud Barak ezt a véleményt úgy tompította, hogy Arafat „csak” a zavargásokra adott utasítást, az éles lőszer bevetésére azonban nem, később viszont kicsúszott a kezéből az ellenőrzés.

Egy orosz bevándorló a jeruzsálemi tüntetésen. Aggódnak a városért     Fotó: Reuters

Az összecsapások mellett azonban mind több jel mutat arra, hogy az eilati hivatalos béketárgyalási fórum mellett új egyeztetések kezdődtek Svédországban, ahol izraeli részről Slomo ben Ami közbiztonsági miniszter, palesztin részről pedig „az ifjú trónörökös”, Abu Alla volt jelen. A különmegbeszélések elindításáról a legutóbbi ramallahi Arafat- Barak csúcson határoztak. A hírek kétféle tervről szóltak: az első szerint a Nyugati Part 66 százalékán Izrael beleegyezik egy palesztin állam felállításába, amelynek területe két különálló részből tevődne össze. A másik - a Le Monde jeruzsálemi tudósítója által megszellőztetett - terv szerint a palesztin állam a Nyugati Part 80-90 százalékán jönne létre, és a palesztinok városi autonómiát kapnának Kelet-Jeruzsálemben. A Templom-hegy szintén hozzájuk kerülne, s a muszlim hívők egy folyosón juthatnának a mecsetekhez.
Az izraeli belpolitikát és a társadalmat alaposan megosztja Arafat és Barak megállapodása, miszerint egy újabb engedménycsomag keretében a palesztinok megkapnak három Jeruzsálem körüli arablakta települést: Abu Diszt, Azariet és Szuvaharát. A kormány és a parlament legutóbbi döntése értelmében e területekre a palesztin rendőrség alakulatai vonulnának be. Ehud Barak a zavargások hírére ideiglenesen felfüggesztette a falvak átadását - bár aligha kétséges, hogy jövő heti washingtoni útja előtt mindenképpen sor kerül rá. A Jediot Ahronot című napilap által megrendelt felmérés szerint az izraeliek 57 százaléka ellenzi, és csak 39 százaléka támogatja a három falu átadását. A válaszadók kétharmada úgy ítéli meg, hogy egy ilyen lépés kedvezőtlenül befolyásolná Jeruzsálem biztonsági helyzetét. A túlnyomó többség, 71 százalék számára továbbra is elfogadhatatlan, hogy egy esetleges palesztin állam fővárosa Kelet-Jeruzsálem legyen.
Ezeket a fenntartásokat tükrözte a héten Jeruzsálemben megtartott nagygyűlés is, amelyen a Nemzeti Vallási Párt vezetője, Jichák Lévi bejelentette, hogy tiltakozása jeléül kilép a koalícióból. Lévi sürgette a többi pártot, elsősorban Nátán Saranszkira utalva, hogy kövessék döntését. A demonstráción felszólalt Ariel Sáron, az ellenzéki Likud párt elnöke, aki szerint „a hatnapos háború óta először történik meg, hogy egy idegen hadsereg Jeruzsálem kapui közelébe kerül, és most ezt egy Jeruzsálemben székelő zsidó kormány teszi lehetővé, vörös szőnyeget terítve eléjük”. Felvonultak a baloldali Békét Most mozgalom aktivistái is, akik azt hangoztatták, hogy a „béke jobb, mint a Nagy-Izrael”.
Az amerikai nyomás is fokozódik, hiszen Bill Clintonnak már csak két aktív hónapja maradt az elvi megállapodás megkötésére. A Maariv című Tel Aviv-i napilap szerdai száma már tudni vélte, hogy elkészült a keretmegállapodás tervezete, amely nagy részben a Le Monde által megszellőztetett terven alapul. Azt nem lehet tudni, hogy vajon a menekültkérdésben van-e megállapodás. Palesztin részről Arafat tanácsadója, Walid Awad egy jeruzsálemi sajtótájékoztatón sejtetni engedte, hogy bár a palesztin vezető kéri Izraeltől a hazatérési jog elvi elismerését, de 100 ezer menekültnél több befogadását hivatalosan nem kezdeményezi majd.
Ha amerikai nyomásra meg is állapodnak a felek, az csak jelentős izraeli engedmények árán lehetséges. A kérdés azonban az, hogy addig fennmarad-e Barak koalíciója, amely még csak tízhónapos, de az eresztékei máris recsegnek-ropognak.