Eperjesi Ildikó
Nemzet és nagyság
Látványos, de a legutóbbi, Jelcin nevéhez fűződő ceremóniához képest jóval szerényebb keretek között került sor Moszkvában Vlagyimir Putyin államfői beiktatására. Szembeszökő különbség volt még, hogy az új elnöknek a Nagy Kreml Palotában letett esküjén II. Alekszij pravoszláv egyházfő csak egyike volt a többi meghívott egyházi méltóságnak, és - Borisz Jelcinnel ellentétben - Putyin az alkotmányra esküdött fel. Az András-teremnek, a Kreml cári központjának az ünnepség helyéül való kiválasztása a forradalom előtti Oroszországgal való folytonosságot volt hivatott hangsúlyozni.
Vlagyimir Putyin a Kreml tróntermében beiktatására várva, oldalán elődjével, Jelcinnel. Kinőheti magát Fotó: ReutersAz eddigi első, békés úton lezajlott orosz hatalomváltás ellenére sokan aggódnak: az elemzők szerint a népszerűségét a pusztító csecsenföldi háborúval felépítő új elnöktől nem áll távol a hatalomelvűség. Kérdéses viszont, központosító törekvéseit hogyan fogják fogadni az orosz kormányzók és a függetlenedni óhajtó kaukázusi és közép-ázsiai népek.
Putyin beiktatási beszédében utalt arra, hogy a piacgazdaság elkötelezett híve, bár erősebb állami szabályozást képzel el. Az egyelőre még nem világos, mennyire áll készen a már egészen magas szinten is megjelenő hivatali korrupció és a "sógor-koma" kapitalizmus felszámolására. Putyinnak alighanem sok fejtörést fog okozni, hogy megtalálja a módját a hőn óhajtott tisztulási folyamat, és "jótevője", a Jelcin család iránti hálája közötti ellentét feloldásának. Nyilvános szereplései alatt Putyin az utóbbi időben kínosan vigyáz arra, hogy megfelelő távolságot tartson az annyira kritizált iparmágnásoktól, baráti köréhez viszont továbbra is hozzátartozik a két nagy hatalmú üzletember, Borisz Berezovszkij és Roman Abramovics. Nemrégiben éppen kettejüknek engedélyezte az orosz alumíniumipar hatvan százalékának bekebelezését. Egyes vélemények szerint éppen ezért volt szükség arra, hogy egy időre Magyarországon tartsák Anatolij Bikovot, az eddigi alumíniumkirályt.
A gazdaság felvirágoztatását az új orosz elnök Mihail Kaszjanov miniszterelnöktől várja, a közvélemény pedig azt reméli, hogy végre kiderül, milyen gazdasági irányelveket képvisel az új vezetés - ugyanis ezt Putyin következetesen titkolta kampánya idején. Most nyilvánosságra hoztak egy programot, amelyet sokan egyszerűen romantikusnak neveznek, mert tíz év alatt hetven százalékos növekedésre számít. Kritikusai szerint leginkább az SZKP egykori határozataira emlékeztető dokumentum nem törődik azzal, hogy a magasröptű célokat hogyan lehet a gyakorlatban megvalósítani.
Az új kormányfő, a negyvenkét éves Mihail Kaszjanov magyar pénzügyi és gazdasági körökben sem ismeretlen, hiszen az orosz államadósság kérdéseiről vele egyeztettek a magyar partnerek. Ez év januártól az ügyvezető elnöki teendőkkel elfoglalt Putyin kormányfő helyett gyakorlatilag Kaszjanov irányította az orosz kabinet munkáját. Kaszjanov kormányfői kinevezése kétségtelenül javít Oroszország pozícióin a nemzetközi pénzvilágban, bár stratégiai döntéseket nem várnak tőle. A politikai kérdések várhatóan az elnöki hivatalba kerülnek át.
Putyin csapata nyilvánvalóan tudatosan építette az elmúlt hónapokban a nemzeti nagyság helyreállításán fáradozó elnök képét - ez a téma újból felvetődött beiktatási beszédében. Vlagyimir Putyin a beiktatási ceremónián nem fukarkodott a hadseregnek célzott dicsérő szavakkal. Az orosz nagyság helyreállítása elképzelhetetlen a hagyományosan mindig is központi szerepet játszó sereg megerősítése nélkül. A Csecsenföld ellen tavaly megindított támadás kezdetben nagy népszerűségnek örvendett a lakosság körében. A katonáknak jó alkalmuk nyílott arra, hogy bebizonyítsák: szükség van rájuk és képesek hatékonyan ellátni feladatukat. Viszont a nyomasztó orosz túlerő ellenére sincs még vége a háborúnak, és az ellenzéki sajtóban már egyre gyakoribbak a "tárgyilagos" tudósítások. Egyes vélemények szerint éppen objektív állásfoglalásáért büntette a hatalom Moszkvában a Média-Moszt sajtóholdingot, amikor az adórendőrség egyenruhájába öltözött, álarcos fegyveresek szállták meg több központi épületét.
Hogy mennyire nem állt még helyre a rend a Kaukázusban, azt mutatja a muszlim fegyveresek által Ingusföldön, a csecsen határ közelében a héten elkövetett újabb véres merénylet is, melyben egy orosz gépkocsioszlopot ért támadás során tizenhat orosz rendőr vesztette életét. A Csecsenfölddel szomszédos Dagesztánban, a mahacskalai győzelem napi parádé előtt két távirányítású pokolgépet hatástalanítottak a felvonulás helyszínén.
Ugyancsak puskaporos a levegő Közép-Ázsiában, ahová a minap - az új "Selyemút" tervét népszerűsítendő - még Madeleine Albright amerikai külügyminiszter is ellátogatott. Míg tavaly, a NATO megalapításának 50. évfordulójára meghívott kaukázusi és közép-ázsiai vendégek olyan amerikai ígéretekkel a tarsolyukban térhettek haza, miszerint a Nyugat közreműködne Oroszországot elkerülő szállítóutak megépítésében, addig napjainkban a válságokkal küszködő országok vezetői a bizonytalan kirgiziai, észak-kaukázusi, örményországi, afganisztáni és tadzsikisztáni helyzetből arra a következtetésre juthattak, hogy a fundamentalista fenyegetéssel szemben aligha fognak katonai segítséget kapni a Nyugattól. Megfigyelők szerint a bázisukat Afganisztánban kiépítő üzbég fundamentalista csoportok már ebben az évben támadást indíthatnak Közép-Ázsiában.
Putyin az erős államról
Vlagyimir Putyin januárban, közvetlenül ügyvezető elnöki megbízatása után nyilatkozott lapunknak. Arra a kérdésünkre, hogy hol húzná meg a határt az erős állam és a totalitárius állam között, Putyin így válaszolt:
"Meggyőződésem, hogy a nép sorsa iránti felelősségérzet felülemel mindenkit a párt- és más érdekeken. Olyan időszakban élünk, amikor Oroszország felemelkedésének kulcsa az állami-politikai szférában van. Oroszországnak erős államhatalomra van szüksége. Ez nem a totalitárius rendszerre való felhívás. Az erős államhatalom Oroszországban demokratikus, jogszerű, cselekvőképes föderatív államot jelent.
Oroszország sok évszázados történelmének egyik legnehezebb időszakát éli át. Az utóbbi 200-300 év során valószínűleg először reális annak a veszélye, hogy a világ államainak második-harmadik sorába kerül. Minden fizikai, szellemi és erkölcsi erőnket meg kell feszíteni, hogy ez ne történjen meg. Összehangolt alkotó munkát kell végeznünk, helyettünk senki nem teszi meg. Most minden azon múlik, hogy képesek vagyunk-e felismerni a veszélyt, öszszefogni és nekilátni ennek a hosszadalmas és nehéz munkának."
(Hetek, 2000. január 15., Vlagyimir Putyin nyilatkozata a Heteknek: )
