Munkatársunktól
Érettek vagyunk az EU-csatlakozásra

Meglepő és egyben hízelgő eredmény született a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) és az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet közös felméréséből. A közösen kidolgozott tanulmány kísérletet tesz arra, hogy megmérje az EU-érettségünket. Tizenkét makrogazdasági adatsort súlyoztak kétféleképpen a számításkor. Az egyik szerint már érettek vagyunk, a másik szerint pedig több mint háromnegyed részben elértük az EU-tagsághoz szükséges fejlettségi szintet. A Hetek felkérésére az eredményt az MTA Világgazdasági Kutatóintézet európai uniós szakértője, Dezséri Kálmán főmunkatárs véleményezte.

Hivatalosan nincsen olyan mutató, amelyik a csatlakozásra váró országok felkészültségét jelezné, s az EU mindeddig elutasította egy ilyen kritériumrendszer kidolgozását - mondta a szakértő. Nem véletlen, hiszen a felkészülés területe igen széles, a gazdaság számos aspektusát öleli fel, s ezek egyetlen számmal való értékelése módszertanilag nemcsak nehéz, hanem igen kétséges is lehet. Dezséri szerint egy mutató, amely az EU-érettséget jelzi, hasznos lehet, de ennek módszertanilag is ki kell állnia a bírálatot. A most kialakított mutató s az ennek alapján született eredmény politikailag rövid távú célokat tud csak szolgálni: igazolni akarja a jelenlegi kormány politikáját, miközben elfedi a hosszabb távú felkészülési feladatokat és buktatókat; egy nemzetközi összehasonlításban való alkalmazása és a diplomáciai tárgyalások során való felhasználása esetén ráadásul még feszültségeket is teremthet a csatlakozni kívánó országok között. Egészen biztos - szögezte le Dezséri -, hogy az EU sem lesz vevő e mutató jelenlegi formájára. A szakértő szerint a számítással kapcsolatban számos alapvető gond van. Az egyik legfontosabb, hogy a 12 mutató (az egy főre jutó GDP, a GDP növekedési üteme, a lakosság fogyasztása, az értékpapírhozamok, illetve a felhalmozás, az ipari termelés és a kiskereskedelmi forgalom növekedési üteme,
továbbá az infláció, a munkanélküliségi ráta, a külgazdasági egyensúly alakulása, valamint a GDP százalékában számolt költségvetési hiány és az eladósodás) közül öt a gazdaság növekedésének dinamikájához kapcsolódik. A növekedési ütemek pedig még nem jelentenek fejlettségi színvonalat.
További probléma, hogy a 12 mutató egyike sem érinti a hatékonyságot, a gazdaság termelékenységét, ami az egyik alapvető mutatója lehet két gazdaság összehasonlításának. Más mutatók is alkalmazhatóak lennének arra, hogy a fejlettség s ebben az esetben az EU-érettség elemzése sikeresebb legyen. A mutatók között vannak olyanok is, amelyek az egyensúlyokat mérik. Ezek viszont nem igazán a fejlettséget, a versenyképességet, hanem inkább a gazdaság pillanatnyi stabilitását, az EU-gazdaság ciklusával való összhangját vagy annak hiányát jelzik.
A 12 mutató között egyáltalán nem találhatóak olyanok - állapította meg Dezséri -, amelyek arra utalnának, hogy mennyire versenyképesek a magyar gazdaság különböző szektorai az egységes belső piacon. Nem szabadna elfelejtkezni a mezőgazdaság válságos helyzetéről, az iparpolitika kérdéseiről, a környezetvédelem költségnövelő megvalósításáról, az elmaradott infrastruktúráról, a munkaerő szakképzettségéről, a szociálpolitika különböző szempontjairól.
A MeH és az Ecostat kísérlete mindenesetre értékelendő, csak az eredmény lesújtó - szögezte le a kutató.