Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy a Volkswagen („népautó”) gyártja
majd a Lamborghiniket és a Rolls- Royce-okat, a Mercedes és a Mitsubishi kooperálni fog
a német céggel, vagy azt, hogy a BMW Magyarországon szeretne gyárat építeni. A cégek
egybeolvadásának a sebessége minden képzeletet felülmúl - ma már csak hat autós
cég állítja elő a világ autóinak a 75 százalékát.
A globalizáció nem kíméli a nemzeti autógyárakat sem, úgy tűnik, hogy rövid időn
belül néhány megakonszern fog dominálni az autógyártásban az egész világon.
A nagy márkanevek: Mercedes, Ford, Volvo, Fiat, Saab, Rolls-Royce stb. megmaradnak, így
a külső szemlélő számára ugyanolyan színes a paletta, mint volt, a háttérben
azonban a tulajdonosok köre egyre szűkül. Legújabb szenzációként a DaimlerChrysler
német-amerikai konszern bejelentette szövetségét az eladósodás szélére került
japán Mitsubishivel. A DaimlerChrysler-egyesülés 1,2 milliárd dollárért 33,4 százalékos
részt szerzett a csúcstechnológiájú motortechnikát előállító japán cégben. Jürgen
Schrempp a DaimlerChrysler elnöke viccesen így fogalmazott: „A spekuláció felszabadítja
a kreativitást, és ez jótékony hatással van a tőzsdei árfolyamokra.” Az egyesülési
hullám kiváltó oka az a felismerés, amit a Volkswagen (VW) főnöke, Ferdinand Piech
úgy fogalmazott meg, hogy amelyik autógyár nem készít minden kategóriában járművet,
az rövid időn belül tönkremegy, vagy beolvad más konszernbe.
A lázas felvásárlási hullámot a VW kezdte el évekkel ezelőtt, az Audi mellé előbb
a Seat, majd a Skoda került, de ez még nem volt elég a nagyétvágyú Piechnek, aki
olyan luxusmárkákat is bekebelezett, mint a Bentley vagy a Rolls-Royce, valamint a
Lamborghini. A teherautó-gyártásban élenjáró Scaniát is megszerezte, miután az EU
nem járult hozzá a Volvo-Scania házassághoz.
De nemcsak a németeknek van nagy étvágya, a fő felvásárlók elsősorban az amerikai
mamutvállalatok. A Ford például a Mazda, a Jaguár és a Volvo megszerzése után a
Land Rovert is az érdekköréhez csatolta.
Két héttel ezelőtt a General Motors (GM) amerikai mamutvállalat szerzett tulajdonrészt
a Fiatban, ezzel lezárt egy korszakot az olasz autóiparban. A Mercedeseket előállító
Daimler Benz és a „legkisebb” amerikai autógyár, a Chrysler 1998-as egyesülése révén
létrejött német vezetésű DaimlerChrysler a Mitsubishivel történő egyesülés után
a világ első három autógyára közé emelkedett, s együtt akár évi 6,5 millió járművet
is képesek előállítani.
A GM, a Ford és a DaimlerChrysler után következnek csak a többiek. A japánok úgy tűnik
saját csapdájukba estek, és a Toyota kivételével az öszszes többi gyár valamelyik
domináns konszern holdudvarába kényszerül. A japánok indították el a 70-es évek végén
azt a kegyetlen versenyt, amely a típusváltásokat 8-10 évről 4-5 évre, majd 2-3 évre
csökkentette, ami a technikai fejlődésnek jót tett, ezért a japán technológia az
egyike a legfejlettebbeknek a világon, de sorra vitte eladósodásba a kisebb japán gyárakat.
Ennek következtében lett a Nissan Diesel a Renault-é, vagy a Mazda a Fordé.
A BMW a Ford mellett a neves brit márkák felvásárlásába invesztált, amit azonban
meg is bánt, és hosszas huzavona után végül is megszabadult a Rovertől. A BMW nem bírta
finanszírozni a magas béreket Nagy-Britanniában, ezért még tavaly év elején ajánlatot
tett a brit kormánynak, hogy az egész Rover-gyárat áttelepíti Magyarországra, ahol a
bér és egyéb járulékos költségek annyival alacsonyabbak, hogy még egy komplett gyár
felépítése is jobban megéri, mint Angliában üzemeltetni. A brit kormányt érzékenyen
érintette az újabb döfés az egykor oly híres autóiparának egyik gyöngyszemébe, ezért
nem járult hozzá a kéréshez. A BMW jelenleg a Rover eladása után kormányzati
szinten tárgyal a magyar állammal egy hazánkban létesítendő gyár ügyében.
Tekintettel arra, hogy a BMW részéről nem egy hirtelen ötletről van szó, várható,
hogy sikerül megegyezni, és a Suzuki, valamint az Audi után újabb autógyár választja
Magyarországot.