Fabini Piroska
Láthatatlan ellenség

A zajkeltés állandó melléktevékenységünkké vált, szinte függünk tőle. Manapság általánosan elfogadott alapelv: inkább mindig hallgassunk valamit, csak nehogy magunkra maradjunk a gondolatainkkal. Pedig a csendre kimondhatatlanul nagy szükségünk van.

Budapestet Európa harmadik legzajosabb városaként tartják számon Fotó: Somorjai

Korunk embere számára a zaj - annak minden okozójával együtt - természetessé vált. Reggel cseng az óra, emberünk felkel, meghallgatja a híreket, a mikrohullámú sütőben reggelit készít, majd beül az autóba, természetesen vezetés közben a közlekedés lármáját túlharsogva működteti rádióját, majd a zúgó klímaberendezésekkel temperált irodában leül zümmögő számítógépe elé, miközben gyakran csöng a telefon. Munkából hazafelé betér egy üzletközpontba, melynek minden helyiségében állandóan szól valamilyen háttérzene. Az egész napi stressz után otthon tompa fejfájással roskad le a képernyővel szemben elhelyezett fotelba, majd órákkal később eltámolyog aludni. A beállott csendben agya megpróbálja feldolgozni az egész nap során elszenvedett hangokat, mert másnap újra 16-18 órát zajban kell helytállnia.
Ezzel szemben ha csend van, agyunk sokkal hatékonyabban tud működni, már csak a kevesebb inger miatt is. 

Kétszer 60 néha 63

A zajt egy az egész világon elfogadott, s meglehetősen bonyolult rendszer alapján minősítik. Ennek a lényege az, hogy nagyságát az úgynevezett (A) egyenértékű, tehát átlagos zajszinthez képest mérik. A decibel tehát az ehhez az alapértékhez viszonyított szám.
Fontos azonban tudni, hogy a méréskor az értékek nem a szokásos módon adódnak össze, tehát ha a már egy ideje kattogó 60 decibeles zajerősségű írógép mellett egy másik ugyanolyat is elkezdenek használni, a keletkező érték nem 120, hanem csupán 63 lesz. Ugyanígy ha felére csökkentenék a forgalmat, attól még a zajszint távolról sem csökkenne a felére. Szakértők szerint tökéletes csend - a nulla decibeles szintű - nem is létezik. Az erdő „csendje” körülbelül 20 decibel, egy átlagos lakószoba zaja pedig 40. Egy - írógépet is használó - iroda 60-65, a közepes közúti forgalom pedig 85 decibeles hangerővel jár. A légkalapács 100 körüli, a diszkó vagy egy rock-koncert ennél még többet is, az utasszállító gépek rajtja pedig 125 decibel körüli terhelést ró szervezetünkre. 140 decibelnél van a fájdalomküszöbünk, ilyen erősségű zajból már egyszeri behatás is hallássérülést okozhat. 

Az álnok sétálómagnó

A zajszennyezés káros hatásai nemcsak akkor jelentkeznek, ha valaki erős hanghatásoknak teszi ki magát, hanem akkor is, ha tartósan olyan környezetben él, ahol a zajszint magasabb a megengedettnél. A hangos környezet által okozott károknak csak egyik része az, amely a hallószervet rongálja, hiszen a fülön keresztül az agyra és az idegrendszerre gyakorolt hatása is igen ártalmas. Kimutatták, hogy a tartósan zajszennyezett környezetben élőknél nő az infarktus és az idegrendszer károsodásának veszélye.
Az előírások szerint a maximális zajszint nappal a lakóterület jellegétől függően 45-55 decibel között van, éjszaka pedig - és általában a nyugodt alváshoz - 35-45 decibel kívánatos. 
A 120-130 decibelt elérő erős hangoktól egyszeri behatásra is visszafordíthatatlanul károsodhatnak a hallósejtek, de ha nap mint nap 85 decibelnyi értéknél nagyobb éri a fület, az is halláscsökkenést idéz elő. Ez utóbbi igen alattomosan működik, mert a halláscsökkenés mindig a 4000-6000 hertz tájékán, a magas hangoknál kezd kialakulni, ami a beszédértést nem befolyásolja, tehát megvan rá az esély, hogy az áldozat észre sem veszi, csak amikor a frekvenciatartomány kiszélesedik, és a mélyebb hangokat - így a beszéd hangjait is - érinti. 
A mai gyerekek sokak szerint elődeikhez képest jóval hangosabban beszélnek, és ennek természetesen az is oka lehet, hogy ha azt akarják, hogy mondanivalójuk eljusson a címzetthez, sokkal nagyobb külső zajt kell legyőzniük hangjukkal. Norvégiai adatok szerint a sorozás közben vizsgált fiatalok 25-30 százaléka halláskárosodott. 30 évvel ezelőtt ugyanez az érték 5 százalék alatti volt.
Érdemes külön szólni a walkman által okozott károkról is, amelyet némelyek divatból, mások egyszerűen a külső zaj legyőzése miatt hangosítanak föl már-már a kívülállók számára is elviselhetetlen határig. Ennek is szerepe van sajnos abban, hogy a fiatalok halláskárosodása az elmúlt tíz évben számottevően nőtt, azaz beszűkült az érzékelő tartományuk, és bizonyos hangokat már nem is hallanak.

A fővárosiak 40 százalékát gyötri a közlekedés

Egy EU-bizottsági jelentés szerint a 65 decibel feletti tartós zajártalom Európában nyolcvanmillió embert veszélyeztet. A kérdést nálunk is nagyon komolyan kell venni, mert vannak olyan vélekedések, miszerint Szófia és Barcelona mögött Budapest a harmadik legzajosabb európai város.
Becslések szerint hazánk lakosságának mintegy 30 százaléka kényszerül olyan zajszint elviselésére, amit a kutatók és e-gészségügyi szakemberek elfogadhatatlannak tartanak, amely mellett a legtöbb ember nyugtalanná válik, alvászavar lép fel nála, vagy egyéb káros egészségügyi hatásoktól kell tartania. További milliók élnek az úgynevezett „szürke zónában”, ahol a napközbeni zajterhelés okoz komoly problémát. 
A 65 decibel (A) feletti zajszintnek kitett népesség 90 százaléka a közúti közlekedésnek „köszönheti“ lehetetlen körülményeit. A városi területeken a zajcsúcs már nem nő, de a magas zajszint időtartama emelkedik. Míg a múltban a 8-tól 18 óráig terjedő napszak volt a kiugróan zajos, ma az éjszakai időszak is egyre elviselhetetlenebb. Az ország közlekedési zajhelyzetét is igen kedvezőtlenül befolyásolja az a tény, hogy a járműállomány döntő többsége korszerűtlen és lényegesen zajosabb, mint a Nyugat-Európában használatos járművek. A lakossági panaszok túlnyomó része a villamosokra, az autópályák bevezető szakaszaira és a repülési zajra vonatkozik.

Zajelhárító technikák

A zaj csökkentésére többféle módszer létezik, melyek közül a leghatékonyabb a hang forrásánál történő úgynevezett primer beavatkozás. Ide tartozik a forgalomszervezés, az utak minőségének javítása, illetve a járművek karbantartása is. 
Magyarországon a Környezetvédelmi Minisztérium megbízásából a Környezetgazdálkodási Intézet rendszeresen végez zajméréseket. Ezen adatok birtokában a szakértők egybehangzóan állítják, hogy a közlekedési zajt leghatásosabban a városokat elkerülő útvonalak megnyitásával lehet csökkenteni, a tapasztalatok szerint mintegy 5 decibellel. 
A zaj forrása és az észlelés közötti útszakaszon történő zajcsökkentés már a szekunder zajcsökkentési eljárások közé tartozik. Ezzel a módszerrel az utak mentén lakókat védik zajvédő töltések, falak vagy erdősávok kialakításával. Hátrányuk az elképesztően magas költség és például az, hogy az emeletes házak felsőbb szintjeit már egyáltalán nem védik meg.
A különösen veszélyeztetett helyeken az épületek passzív védelmét sem árt megerősíteni speciális anyagok beépítésével. Egy kellően hangszigetelt ablak képes akár 40 decibelnyi zajt is kiszűrni, csakhogy többnyire nem ilyenekkel találkozunk, mivel ezek ára 100 ezer forint körül kezdődik.