Hetek - IV. évfolyam, 10. szám, 2000. március 04

Sohasem voltam a francia miniszterelnök elkötelezett híve. Ám ami a múlt hét végén vele történt, azt nem kívánom senkinek sem. Igazán rossz érzés lehet egy politikusnak, ha ellátogat egy olyan helyre, amelyet országa nemcsak diplomáciailag, de pénzügyileg is több évtizede állhatatosan és bőkezűen támogat, s ezt a lakosság egy - mégpedig a legintelligensebb - része, az egyetemi diákság úgy köszöni meg, hogy kőzáport zúdít rá. És ami még ennél is rosszabb: őt teszik otthon felelőssé az incidens miatt, és nem a kődobálókat.

Libanoni gyerekek tüntetnek Jospin ellen. Megsértődött a Hezbollah Fotó: Reuters

A ramallahi Bir Zeit egyetemen történt a súlyos incidens, amelyben a mintegy kétezer tüntető kis híján meglincselte Lionel Jospin francia kormányfőt. A botrányért a francia média általában Jospint tette felelőssé, sőt az egyik hírügynökség - a nevét borítsa a feledés homálya - egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a kormányfő „csak azt kapta a Bir Zeit Egyetemen, amit megérdemelt”. Jacques Chirac köztársasági elnök pedig hivatalosan bejelentette, hogy Jospin hazatérése után köteles nála jelentkezni és beszámolni arról, hogy mit követett el. Az egyik vezető francia napilap, a Le Monde háromoldalas „leleplező” anyagot közölt „Jospin: Izrael barátja” címmel. A Jospin iránt általában barátságos Libération szerkesztőségi cikkében azzal vádolta a kormányfőt, hogy „súlyos károkat okozott Franciaország szavahihetőségében”. Vajon mi az a súlyos cselekedet, „szörnyű bűn”, ami a ramallahi kőzápor után még ezt a szitok- és bírálatözönt is kiváltotta a miniszterelnök honfitársaiból? Múlt csütörtökön Jospin jeruzsálemi sajtóértekezletén azt állította, hogy Franciaország „elítéli a Hezbollah és más terroristák támadásait katonák és polgári személyek ellen”. Szomorú, bár nem meglepő, hogy egy ilyen nyilatkozat lincshangulatot teremtett a palesztinok körében. A ramallahi támadásban maga Jospin is megsebesült, és a Palesztin Autonómia területén tervezett további programját kénytelen volt lemondani. A diákok ezt kiabálták: „Tűnj el innen, áruló! Hezbollah, döntsd rommá Kirjat Smonát!”, utalva ezzel a libanoni határ közelében fekvő észak-izraeli településre kilőtt rakétákra.
Franciaország a nyugati világban az egyik legkövetkezetesebb híve a palesztin államiságnak, a palesztin autonómia, s benne a Bir Zeit Egyetem egyik legnagyobb anyagi támogatója, a palesztinok pedig immáron hét éve, hogy „békében” vannak Izraellel. Mégis az elmúlt években bőséges bizonyítékát adták annak, hogy a béke számukra nem jelenti az izraeliek elleni támadások beszüntetését. Ezért nem meglepő, hogy Franciaország több évtizede a palesztin ügynek szentelt támogatása éppúgy, mint az a francia követelés, hogy Izrael azonnal és feltétel nélkül vonuljon ki Libanonból, nem nyomott semmit sem a latba Jospin bátor kijelentésével szemben.
Ennél megdöbbentőbb, hogy Franciaországban is így reagáltak Jospin megjegyzéseire. Jospin ugyanis aligha nevezhető Izrael elkötelezett támogatójának. Határozottan elítélte a libanoni célpontok elleni izraeli támadásokat, híve a palesztin állam megalakításának, továbbá határozottan bírálta Izrael településpolitikáját Júdeában és Szamariában. Egyetlen „engedményt” tett Izraelnek: elítélte a „Hezbollah és más terrorszervezetek izraeliek elleni akcióit”. Úgy látszik ez Franciaországban ugyanolyan bűn, mint Iránban, vagy akár Szíriában. Ez „veszélyezteti a francia érdekeket”, jelentette ki Philip Seguin párizsi polgármesterjelölt, és „kárt okoz Franciaország nemzetközi szavahihetőségének”, amint azt a Libération állítja.
Ki gondolta volna, hogy egy európai demokratikus vezetőtől ilyen nagy bátorságot követel, hogy elítélje izraeliek megölését, még akkor is, ha azok történetesen katonák. Különösen pedig, hogy pont a Hezbollah támadásai azok, amelyek lehetetlenné teszik, hogy Izrael - az ENSZ határozatának megfelelően - kivonhassa csapatait a dél-libanoni biztonsági övezetből. Úgy tűnik, ma ehhez Franciaországban nem kevés kurázsi kell. Jospin egyik tanácsadója szerint „a miniszterelnök eltökélt abban, hogy az ország Izrael-ellenes politikáját megváltoztatva, kiegyensúlyozott álláspontot foglalhasson el”.
Hazatértekor Lionel Jospin kitartott nyilatkozata mellett. „El kell ítélni azokat, akik erőszakot alkalmaznak. A francia külpolitikának a Közel-Keleten kiegyensúlyozottnak kell lennie. De a semlegesség nem azt jelenti, hogy vakká kell válnunk. Az erőszak a béke ellensége” - jelentette ki Jospin.
A Le Parisienne közvélemény-kutatása szerint a franciák 53 százaléka véli úgy, hogy miniszterelnöke tévedett, amikor a Hezbollah tevékenységét terrorizmusként értékelte, és csupán 37 százalék adott neki igazat. Nagyobb baj, hogy ez a francia álláspont egybeesik az Európai Unió állásfoglalásával. Romano Prodi az EU képviseletében határozottan tagadta, hogy bármi baj lenne a Hezbollah tevékenységével, így aligha lehet csodálkozni azon, hogy sokan úgy vélik: amíg ez a helyzet nem változik meg Franciaországban és az Európai Közösségben, Izrael jól teszi, ha semmiféle szerepet nem enged számukra a közel-keleti békefolyamatban.
Miközben e sorokat írom, jelenti az izraeli rádió libanoni tudósítója, hogy a Hezbollah által távirányítással működésbe hozott pokolgép öt milicistát megölt és egy polgári lakost súlyosan megsebesített Dél-Libanonban.

A knesszet a népszavazás ellen

„Semmiféle parlamenti bűvészkedés nem akadályozhatja meg, hogy egy Szíriával kötendő esetleges békeszerződésről népszavazáson szülessen döntés” - jelentette ki Ehud Barak izraeli kormányfő azt követően, hogy az izraeli parlament, a knesszet előzetes szavazáson elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely a választásra jogosultak különleges többségét követelné meg a békeszerződésről tartandó referendumon. A módosítás nagyon megnehezíti, ha ugyan lehetetlenné nem teszi népszavazás rendezését a Szíriával való kibékülésről.
A knesszet előzetes szavazáson 60 igen szavazattal 53 ellenében és egy tartózkodással elfogadta a jobboldali javaslatot a „szigorított többségre”, amit az AFP francia hírügynökség a kormányfő vereségeként értékelt, és a szavazás kapcsán a Reuters hírügynökség is az Ehud Barak hivatalba lépése utáni legsúlyosabb koalíciós válságról írt.
A javaslatot előbb a knesszet illetékes bizottságai vitatják meg, és törvényerőre emelkedéséhez még háromszor kell megszavazniuk. A minősített többségre vonatkozó javaslatot Szilván Sálóm, a jobboldal legfőbb erejét adó Likud képviselője terjesztette be. Abban az szerepel, hogy bármely Szíriával kötendő békeszerződést, amely a Golán-fennsíkról való izraeli kivonulással járna együtt, népszavazáson kell jóváhagyni, és az elfogadáshoz nem lenne elegendő a szavazatukat leadók többsége, hanem ahhoz a névjegyzékben szereplők abszolút többségére lenne szükség.
Az előszavazáson a parlamentben a kormánykoalíció három pártja, az ultraortodox Sasz párt, a Nemzeti Vallási Párt, és a főként orosz bevándorlókat tömörítő Iszráel Ba-Alija az ellenzékkel szavazott - jelentette az AFP.