Hetek - IV. évfolyam, 10. szám, 2000. március 04

Január elején minden idők legnagyobb cégegyesülését jelentette be az Egyesült Államok piacvezető internetszolgáltatója, az America Online (AOL) és legnagyobb médiaóriása, a Time Warner. A fúzió illusztrálja egyrészt a távközlés, a média és az információtechnológia sokat emlegetett összefonódási folyamatát, másrészt a néhány évtizede (a világháló 1973-ban „született meg”!) a semmiből felbukkant internetes cégek piaci értékének alig követhető növekedési ütemét. A Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) közleményben fejezte ki erős fenntartásait a cégegyesüléssel szemben. A nyilatkozat szerint az a folyamat, amelynek a két óriáscég egyesülése is része, a demokráciát, a média pártatlanságát és az újságírók függetlenségét is fenyegeti.

Alain Finkielkraut francia filozófus szerint az AOL és a Time Warner egyesülésével megvalósul a nagy álom: azonnali hozzáférhetőség a világon bárhol, minden adat mindenki számára korlátozás nélkül. „De kinek van szüksége mindre - teszi fel rögtön a kérdést az Ecole Polytechnique tanára -, van-e manapság bármi utópisztikusabb, sőt valószerűtlenebb, mint a technika?”
A francia Libération című napilap egy januári száma interjút közölt Umberto Ecóval. A bologn-ai egyetem nyelvészprofesszora egyben legendás író és filozófus, a Kulturális Világakadémia tagja, mely szervezet nemrégiben úgy döntött, hogy a világhálón helyezi el A tudás interaktív kézikönyvét (www.academie-
universelle.asso.fr). A tudós szerint ez a folyamatosan íródó elektronikus könyv a harmadik évezred nagy nemzetközi kulturális vállalkozása lesz. Mivel ma az internet segítségével olyan dolgokat tudhatunk meg, amelyeknek elsajátításához elődeinknek egy egész életre volt szükségük, a világháló éppen megfelelő „hely” lesz a megaenciklopédia számára. Eco szavaival az internet „a világmindenség virtuális képe”, melynek legfőbb problémája a szűrő hiánya.
Az elektronikus-informatikai forradalom kirobbanásáig egyházak, tudományos és egyéb intézmények látták el az információtömeg megszervezésének és megszűrésének feladatát. Ezek a szűrők ugyan korlátozták az egyén intellektuális szabadságát, viszont garantálták a közösség védelmét. Ma egyetlen államfő vagy szervezet sem tilthatja be vagy vonhatja befolyása alá az internetet. Kontroll hiányában fennáll a tudás anarchikussá válásának veszélye, ezért internet-moderátorokra lenne szükség, akik kiértékelnék és megszűrnék a világhálóra kerülő anyagokat.
Mivel ilyen szervezetek létrehozása és működtetése egyelőre lehetetlenségnek tűnik, mindenkinek belső szűrőt kell magában létrehoznia. Az író szerint ez már a new age, az új kor, mivel elérkezett annak az ideje, hogy a közösségi tudás fokozatosan átadja helyét felaprózott, darabjaira hullott tudás(ok)nak. Ebben a korban mindenki létrehozza a maga vallását, a saját személyes szűrőjét. Ugyanakkor minden egyes weblap maga is szűrőként működik a saját szakterületén, így minden egyes felhasználónak el kell döntenie, melyikben bízik meg. Umberto Eco nagyon fontosnak tartja, hogy ez hálózaton kívüli orgánum (iskola, könyv vagy újság) legyen. „Nem hiszek egy olyan világban, ahol az ember mást se csinál, mint az interneten szörfözik, ahogy nem hiszek abban a világban sem, ahol csak autóval változtathatunk helyet” - fejezi ki kétségeit az író.
Az internetkorban fennáll a veszélye, hogy létrejön egy három osztály különbségén alapuló új világ: az „arisztokráciát” az aktív felhasználók fogják képezni, azok, akik kapnak is, küldenek is üzeneteket; a középosztályt a passzív felhasználók kispolgári rétege alkotja majd, akik csak korlátozott rutincélokra használják a számítógépet; a proletárok osztályát pedig az úgynevezett tévénézők jelentik. Mivel az internet mindenki számára elérhető lesz, az osztálytagozódás már nem a gazdasági javak különbségén fog alapulni. A „technokirekesztés” elkerülése végett ezért nem szabad megelégednünk azzal, hogy pusztán felhasználóként kezeljük a különböző programokat. A gyermekeket az iskolában meg kell tanítani programozni, hogy ez a kemény szellemi munka a számítógép uraivá tegye őket. A világhírű tudós biztos abban, hogy ez nem túlzó elképzelés, mivel a mai iskolás generáció már gombokat nyomogatva született, szemben szüleik „kulcsokat forgató” nemzedékével.
Dominique Wolton, a francia Országos Tudományos Központ (CNRS) kutatásvezetője szerint az anyagi erőforrások és a számítógépes programok ilyen mértékű koncentrációja egyre sürgetőbbé teszi az internet egységes jogi keretének kialakítását. Szabályok bevezetésére van szükség, ha azt akarjuk, hogy a „kommunikáció szabadsága” kifejezés még megőrizzen valamit értelméből, mivel a világhálón ma már olyan gazdasági és pénzügyi tétek forognak kockán, amelyeknek nem sok közük van a „szabadságról zengett szép szólamokhoz”.
Az a tény, hogy a legmodernebb média felvásárolja a leghagyományosabbat, arra figyelmeztet, hogy „a kommunikáció terén nem a közvetítés technikája a lényeg, hanem annak tartalma, és főleg az, hogy mire használják föl az emberek”. A sikeres kommunikáció alapkérdése legalább annyira az, hogy meg tudjuk osztani élményeinket a hozzánk közel állókkal, mint az, hogy együtt tudjunk élni mindazokkal, akikkel sem érdeklődésben, sem értékeinkben nem osztozunk. Az információbőség és az interaktivitás még nem elégséges feltétele a kommunikációteremtésnek.
A tisztán technikai előrehaladást világosan el kell különíteni a kommunikáció fejlődésétől, különösen akkor, ha nem akarjuk, hogy a mai generációt néhány évtized múlva az „internet elveszett nemzedékének” nevezzék. Le kell lepleznünk azt a tévhitet, miszerint a számítógépek és hálózataik által megteremtett információs társadalom a holnap szabad társadalma lesz, melyet a tolerancia, a szabadság és a szolidaritás jellemez. Wolton szerint az emberi kommunikációban továbbra is a legfontosabb az álmok és az utópiák világa, nem pedig a technika.

Éber a német szoftverrendőrség

Február közepén jelent meg a piacon a Windows legújabb változata, a Windows 2000. A szakembereknek, akik a szoftvert a németországi forgalmazás előtt vizsgálták, feltűnt, hogy az új program egyik részének készítője egy olyan alvállalkozó cég, melynek vezetője, Craig Jensen, tagja a szcientológiai egyháznak. A múlt heti berlini lapok szerint a németországi engedélyeztetési eljárás emiatt késhet, mert a német elhárítás, más néven az Alkotmányvédő Hivatal megfigyelés alatt tartja az említett egyház németországi szervezeteit. A német Szövetségi Biztonsági Informatikai Hivatal engedélyt kért és kapott a Microsofttól, hogy felülvizsgálja a szóban forgó programot, nem juttat-e el annak a számítógépnek merevlemezéről, ahová feltelepítették, a gép tulajdonosáról illegális adatokat harmadik személyekhez vagy szervekhez.
A vizsgálat lezárulásáról még nincs hír, de feltűnő, hogy a német hatóságok annyira érzékenyen reagálnak egy magát egyházként azonosító szervezet megjelenésére az informatikában, hogy az Európában is meghatározó Windows operációs rendszer új változatának németországi bevezetését is hajlandóak késleltetni. Nemrég adtunk hírt a világ különböző tájain kialakuló internetfelügyelő szervezetekről, s a mostani bejelentés kapcsán derült az ki, hogy az EU meghatározó országában, Németországban a belső elhárítás részeként egy egész hivatal működik, melynek feladata az információáramlás felügyelete. A Windows operációs rendszernek amúgy mindegyik eddigi változata is „azonosítja magát”, ha az interneten keresztül bejelentkezünk valamilyen honlapra, és a legújabb változat is ezt teszi. Ennek tükrében különösen érthetetlen a német hatóságok magatartása, hiszen a szcientológus alvállalkozó nem kaphatott akkora betekintést a Microsofttól az egész programba, hogy a saját részén kívül azon alapvető változtatásokat hajtson végre. (E. I.)