Szabadi Sándor, Ruff Gabriella
Bokros-csomag Ausztriában

„Ausztria helyzete - a gazdaság, a szociálpolitika, a demokrácia állapota - kiváló” - jelentette ki a frissen kinevezett Schüssel kancellár. Ennek ellenére nem kerüli el Ausztriát a gazdasági megszorító intézkedéssorozat. Bár stabil a gazdasági növekedés feltételrendszere, az elmúlt években csökkent az infláció, az EU átlagánál néhány százalékkal kevesebb a munkanélküliek száma, mégis a költségvetési hiány növekedése indokolttá teszi a megszorításokat. A néppárti-szabadságpárti gazdasági program kidolgozói így érveltek: a cél az, hogy a „sikertörténet folytatódjon”. A megszorító intézkedések bejelentésével párhuzamosan egyre markánsabbá válik a gazdasági szféra bojkottja is. Megkezdődött a forró tőke kivonulása, esett a tőzsdeindex, de ami még inkább figyelemre méltó, néhány multinacionális cég bejelentette, kivonul az osztrák piacról. A folyamat elvezethet Bécs stratégiai jelentőségének csökkenéséhez.

Benita Ferrero-Waldner, Ausztria új külügyminisztere Martin Bartenstein új gazdasági mi-niszterrel. Nagy az egyetértés    Fotó: MTI

A váratlanul jött gazdasági megszorítás szinte minden társadalmi réteget érint. A kancellár elengedhetetlennek tartja a megtakarítást a közszférában, valamint a különböző járulékok emelését (a dohánytermékek járulékos adójától egészen a teherautók után fizetett díjakig), s emellett a büdzsé javításához nagy állami vállalatok eladása is tervben van. Csökkennének a nyugdíjak, és a bérek költségei. Jelentős elbocsátások várhatók a közszférá-ban dolgozók körében. Ezzel egy időben ígéretet tett a kormánykoalíció a „szociális igazságosság” megvalósítására - azaz arra, hogy akinek szociális ellátásra van szüksége, gyorsan és megfelelő mértékben részesüljön belőle -, valamint a nyugdíjreform és a gyermekek után járó juttatások kiszélesítésére. Az osztrákok az energiaárak emelkedésére számíthatnak, s a korkedvezményes nyugdíjba vonulás megnehezedésére is. A kormánykoalíció ezzel a programmal az elkövetkezendő három évben 15 milliárd schillinget takarítana meg. A leköszönő pénzügyminiszter, Rudolf Edlinger szerint a bejelentett megszorító csomag nem jelent megoldást, mert néhány év múlva újra jelentkeznek a masszív költségvetési problémák. A Der Standardnak adott interjúban Edlinger emlékeztetett, hogy a bejelentett adóemelés mértéke jóval magasabb lesz, mint az a vörös-fekete koalíció létrejötte esetén lett volna, s kritizálta a családtámogatási rendszert is, mivel az a magas jövedelmű családoknak segítene elsősorban.
A Szabadságpárt gazdaságpolitikája egyébként szakértők szerint „totálisan felületes”, és éppúgy nélkülözi az új gondolatokat, mint a két „régi” párt programja. Így nyilvánvaló, hogy - a munkások pártja lévén - nem sokkal tud a „polgári” koalíció imidzséhez hozzájárulni. Legtöbb javaslatuk nem is került be a kormányprogramba, így a lineáris adó és az úgynevezett gyermekcsekkek sem.
A Haider-párt kezébe került azonban a pénzügyi tárca - ehhez olyannyira ragaszkodtak a koalíciós tárgyalások során, hogy erről csak akkor mondtak volna le, ha a Néppárt visszavonul a kancellári szék betöltésétől. Szabadságpárti miniszter vezeti majd
az infrastruktúra-minisztériumot, a védelmi és az igazságügyi tárcát is, csakúgy, mint a szociális minisztériumot - ez utóbbit a pártvezér Jörg Haider testvére, Ursula Haubner. Gazdasági miniszternek a 47 éves, néppárti Martin Bartensteint jelölték, aki korábban volt már államtitkár a tárcánál, majd környezetvédelmi és családügyi miniszter is, azonban előkelőbb minisztériumra vágyott, a gazdaságira, vagy a pénzügyire.
A kormányalakítással párhuzamosan megfigyelhető, hogy Ausztriát nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is elszigeteli a Nyugat. Miután a múlt héten az Európai Unió tizennégy tagállama hivatalosan is felfüggesztette kétoldalú kapcsolatait Ausztriával, a Standard and Poor’s hitelminősítő intézet bejelentette: felülvizsgálja az ország AAA osztályú minősítését. Emellett jelentősen csökkent a tőzsdeindex is, ami azt jelzi, hogy a szomszédos országból menekül a tőke. De nemcsak a forró pénz illan, hanem az új szabadságpárti pénzügyminiszter kétségbeesett fogadkozásai ellenére számos világcég megkezdte, mások fontolgatják kivonulásukat az országból. Egyre többekben merül fel a kérdés: a politikai fordulat hozományaként megváltozik-e Bécs, mint a keleti piacok egykori gazdasági kapujának szerepe, befolyása?
Emlékezetes, hogy az osztrák főváros a második világháború utáni hidegháborús időszakban is megőrizte gazdasági összekötő szerepét Kelet és Nyugat között. Ausztria egyedülálló kereskedelmi kapcsolataira jellemző volt, hogy még a hetvenes évek közepén is exportjának 20 százaléka irányult a vasfüggöny mögötti országokba. A kapitalista gazdaságtörténet nyugat-keleti irányú fejlődésének a nyolcvanas évek végéig a legkeletibb bástyája volt az osztrák főváros, ahol számos vállalat csak azért tartott fenn képviseleteket, hogy a kelet-európai piacok megnyílásával ugrásra készen álljon azok meghódítására. E sajátos helyzetnek köszönhetően egészen a közelmúltig mintegy 800 nemzetközi nagyvállalat, mint például az IBM,
a Coca-Cola és a Mc-Donald’s is Bécsben üzemeltette közép-európai központját. A városban a történelmi sajátosságoknak megfelelően számos bank, nemzetközi ügyvédi iroda és olyan intézmények serege működik, amelyek mindeddig élvezték és elősegítették a közvetítő szerepet. A rendszerváltással azonban némileg megváltozott Bécs szerepe. Egyrészt 1989 óta Ausztria kelet-európai exportja 120 százalékkal növekedett, innen származó importja pedig a duplájára nőtt, Bécs nyugat-keleti gazdasági közvetítő szerepe azonban folyamatosan csökkent, miközben Budapest, Prága és Varsó befolyása erősödött. A jelenlegi belpolitikai fordulat ezt a folyamatot rendkívüli mértékben felgyorsítja. A tőke számára megnyílt egykori KGST-piacok eddig is számos céget mozdítottak keletre, s ebbe a tendenciába sikeresen illeszkedett a magyar gazdaságpolitika. Jóllehet hazánk csekély méretű piacnak számít egy regionálisan gondolkodó világcég számára, a régióban egyedülálló NATO-tagság a gazdasági terjeszkedés szempontjából nem elhanyagolható tényező. Budapest szerepe Bécs összekötő pozíciójának utódlásában a kedvezőnek mondható gazdasági és geopolitikai környezeten túl azon is múlik, mennyire tudja magát külpolitikailag elhatárolni azoktól a szélsőségektől, amelyek a rendkívül érzékeny tőkét ma óriási erővel taszítják nyugati szomszédunktól.