Luc Besson új filmjében Franciaország egyik legsötétebb időszakát, azon belül
is egy igen kényes témát, Jeanne d’Arc életét vitte vászonra. A kultúrtörténeti
előzmények azt mutatják, hogy a franciák számára ez legalább annyira problémás kérdés,
és éppúgy feldolgozásra szorul, mint az amerikaiaknak a vietnami háború. Feltehetően
nem véletlenül készült el a téma immár ötödik megfilmesített változata: míg az
eddigi feldolgozások a hős megmentő szerepkörében mutatták be Jeanne d’Arcot,
addig Besson adaptációjában - napjaink korszellemének is megfelelően - egy
fanatikusan vallásos, okkult személyiségre és annak korára irányul a figyelem. Ez
maga a „sötét középkor”, annak minden miszticizmusával, barbárságával,
jellegzetes, mágikus világképével együtt. Ilyenformán a különböző katolikus egyházi
ceremóniák - mint a gyónás vagy az áldozás - fontos szerepet kapnak az alkotásban,
mintegy keretül szolgálnak a főszereplő személyiség változásának nyomon követéséhez.
A film ezen a természetfeletti szálon igyekszik megfejteni (meglehetősen hátborzongatóan)
azt a máig talányos kérdést, miképpen tudta a 15. században egy mindössze 16 éves,
tudatlan francia parasztlány megfordítani a vesztésre álló franciák javára az
angolokkal vívott háború kimenetelét.
A kezdő képkockákon a 12 éves Jeanne-t láthatjuk, amint beszámol a papnak a hangokról,
amelyek szólítják, hívogatják. Ez idő tájt dúl a véres százéves háború:
Anglia lerohanta Franciaországot, az angolok felégetik a szülőfaluját, és
megbecstelenítik, majd megölik a nővérét. Ezután kezdődik meg Jeanne „elhívása”,
melynek során sikerül győzelemre vezetnie a francia seregeket. A látomásaival
kapcsolatos visszaemlékezéseit később a perei során így jegyezték le (idézetek
Georges Duby: Jeanne d’Arc perei című könyvéből): „(…) Aztán elmondta, hogy (…)
az első alkalommal nagyon félt, és csak miután már többször is megjelent neki,
akkor hitte el, hogy valóban Szent Mihály. Amikor megjelent néki, tudatta vele, hogy
Szent Katalin és Szent Margit eljönnek majd hozzá, s hogy cselekedjék a tanácsuk
szerint; és hogy ők jelöltettek ki arra, hogy vezetői és tanácsadói legyenek, (…)
és hogy mindez az Úr parancsa szerint történik.”
Besson ebben a filmben - amelynek forgatókönyvét az az Andrew Birkin írta, aki már
A Rózsa neve című filmben is emlékezetes látleletet adott a középkorról - nagy
szerepet szán a főhős lelkiismeretének, amelyet Dustin Hoffman személyesít meg a vásznon.
A rendező mindazokat a látomásokat, amelyeket egyébként hiteles források támasztanak
alá, a lelkiismeretnek tudja be, (mely olykor-olykor átcsap a kísértő szerepébe is).
„Ő Jeanne - mondja Besson Hoffman figurájáról. - Jeanne magához beszél. Amikor
még kicsi, a lelkiismerete nyolcéves.” Ahogyan aztán Jeanne egyre több mindenen megy
keresztül, a rendező szerint: „…lelkiismerete is érettebb lesz, s egyre több
mindent kell elmondania”.
Azonban a bessoni felfogás megtévesztő lehet a néző számára, hiszen Jeanne sohasem
mondta ezeket a hangokat a lelkiismeretének, ez a korabeli vallomásokból is egyértelműen
kiderül.
Ahhoz, hogy egy egyszerű parasztlány fanatizálni tudjon éhező katonákat a harcra,
igen „különleges” képességekre volt szüksége. Ehhez hozzájárulnak azok a XIV.
században, a francia nép körében terjedő legendák, amelyek megjövendölték egy
hajadon eljövetelét, aki csodáival megmenti majd Franciaországot. Érdemes felidézni
egy harci sebesüléséből való felépülését: „(…) Elmondta azt is, hogy a Pont bástya
elleni rohamban egy nyíl megsebesítette a nyakán; de Szent Katalin nagy erőt öntött
belé, és alig két hét alatt meggyógyult; ám a sebesülés miatt nem szállt le a lováról,
és nem hagyta félbe a harcot (…).”
Olyan nagy befolyással bírt az emberekre, hogy képes volt az angolokat csata nélkül
is visszavonulásra késztetni. Idézet egy levélből, amelyben felajánlotta az
angoloknak a vérontások elkerülését: „(…)Adjátok át a Szűznek, akit Isten, az
Egek Ura küldött, valamennyi város kulcsát, amelyeket Franciaországban elfoglaltak és
meggyaláztak.(…) Ha pedig ezt nem teszitek, hallani fogtok a Szűzről, aki hamarosan köztetek
terem, s nagy vészt hoz reátok. (…) És eszükbe se jusson valamiképpen mégis itt
maradni, mert nem tarthatják tovább hatalmukban Istennek, az Egek Urának, a Szűzanya
fiának Francia Királyságát (…).”
A filmben végigkövethetjük Jeanne életének fontosabb állomásait, és azokat a
hatalmi játszmákat, amelyeknek végül maga is áldozatul esett. Besson időt szakít a
per során elhangzó kérdések és válaszok bemutatására is, minél teljesebb képre törekszik
a vallásos megcsalattatás, a korszellem és a történelmi helyzet ábrázolásakor -
s mindennek fényében gyakorlatilag elkerülhetetlenné válik a 19 éves lány máglyahalála.