Somorjai László
Bővítenék az átvilágítandók körét

Hamarosan újra terítékre kerülhet az ügynöktörvény, amennyiben a kormánypártok egyezségre jutnak, és Csúcs László kisgazdapárti frakcióvezető-helyettes módosító javaslatát beterjesztik a parlament elé. A javaslat értelmében az átvilágítást ki kellene terjeszteni a bírákra, ügyészekre és a média fontosabb személyiségeire, időbeni hatályát pedig 2003. június 30-ig kellene meghoszszabbítani. Vastagh Pál, az MSZP frakcióvezető-helyettese szerint azonban a rendszerváltás után tíz évvel érdemesebb volna ezeket az ügyeket minél előbb lezárni. Nem is szólva arról, hogy az akták jelentős része elveszett. A még aktuális iratokat a törvény szerint február 28-ig kell eljuttatni a Történeti Hivatalnak (TH).

Dr. Kónyáné: egy rossz emlék az ÁVH-s időkből    Fotó: Archív

Az átvilágítás fontosságára az 1990-es Demszky-Hack-féle indítvány hívta fel először a figyelmet. A javaslat értelmében azoknak a tisztségviselőknek, akiknek a parlament, illetve a köztársasági elnök előtt esküt kell tenniük posztjuk elfoglalása előtt, le kellene mondaniuk a közszereplésről, ha előzőleg érintettek voltak az addigra már megszűnt III/III-as csoportfőnökség munkájában. Az ügynöktörvényt - hivatalos nevén „az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló törvényt” - azonban csak 1994-ben, az első ciklus legvégén fogadta el a parlament, és utolsó plenáris ülésének utolsó napirendi pontjaként választotta meg az átvilágító bírákat. A volt állambiztonsági szervek meghatározott iratainak kezelésére a következő parlamenti ciklusban létrehozták a Történeti Hivatalt, amely 1997 szeptemberében kezdte meg hivatalos működését. A törvény rendelkezésének értelmében a jogutód szervezeteknek 2000. február 28-ig kell átadniuk a TH-nak azokat az iratokat, amelyekre nincs szükségük a munkájuk során. Az átvilágítási törvény hatálya ez év június 30-án jár le.
„A múlt év novemberében Orbán Viktor miniszterelnök többször is jelezte, hogy helyénvalónak tartaná a törvény megfelelő kiegészítését, módosítását” - nyilatkozta a Heteknek Csúcs László, az FKgP frakcióvezető-helyettese, az új javaslat kidolgozója. „Mi csak úgy vagyunk partnerek ennek a törvényjavaslatnak a beindításában, ha mindhárom koalíciós partner közös előterjesztésében kerül a parlament elé - mondta. -
Az általam előkészített törvényjavaslat egy kompromisszumos megoldás, és a közvélemény befolyásolására alkalmas pozícióban lévő személyekre terjedne ki - így a média jelentősebb személyiségeire, az ügyészekre, bírákra” - fejtette ki a frakcióvezető-helyettes. Mint a beszélgetésből kiderült, elvileg az egyházi vezetők átvilágítását is jogosnak tartaná, de ez a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy „…az egyházi vezetők után azonnal jönnének a polgármesterek, az egyetemi tanárok, a tábornokok - mert ilyen igények nagyon konkrétan megfogalmazódtak. Ez azt jelentené, hogy még 2020-ban is ezzel kellene foglalkoznunk. Tíz évvel vagyunk a rendszerváltás után, ezért döntő jelentőségű számomra, hogy a végrehajtás záros határidőn belül befejezhető legyen” - részletezte Csúcs László.
Vastagh Pál, az MSZP frakcióvezető-helyettese lapunknak hasonlóan érvelt, de ellenkező előjellel: „Tíz évvel a rendszerváltás után mi a lehető leggyorsabban befejeznénk ezt a folyamatot. Ugyanazok, akik a törvény 1994-es elfogadásakor a kormánytöbbséget alkották, sürgetik most a személyi kör kibővítését. Nem látjuk, mi értelme a kérdést hosszú évekig húzni-halasztani, miközben azok a morális funkciók, amelyeket ehhez a törvényhez fűznek, az idő múlásával átrendeződtek. Az újságírók, internetes szerkesztők nagy többsége nemrég került a pályára, hasonlóképpen a bíráknak is egy új nemzedéke lépett be 1990 óta. Az ő esetükben ez a kérdés alkotmányjogilag sem egyszerű” - mondta.
Csúcs László javaslata szerint az átvilágítást egy megnövelt létszámú bírói testület gyorsított ügyintézéssel végezné, azonban dokumentumok nélkül ez a feladat sok esetben így is meghiúsulhat. Márpedig arra a kérdésünkre, hogy mennyi irat tűnt el, dr. Kónyáné Kutrucz Katalin, a TH elnökhelyettese lakonikus tömörséggel először csak annyit válaszolt: sok. Majd így folytatta: „Amit tudunk az az, hogy 1989-ben és talán még 1990 első hónapjaiban is nagy arányú megsemmisítések voltak. Ezt egy 1989-es keltezésű utasítás írta elő, amelynek kiegészítőjében - melyről az aláírás is hiányzott - az állt, hogy még jegyzőkönyvezni sem kell a megsemmisítéseket. Így hát vannak olyan iratok, amelyek szőrén-szálán eltűntek.” Százalékban nehéz lenne kifejezni az eltűnt anyag mennyiségét, hiszen nem tudjuk, mennyi volt a száz százalék. A fentieken kívül azonban más okai is voltak a hiány létrejöttének. A folyamatban lévő ügyekben például „fontos emberek” III/III-as iratokat is vittek haza. De még a rendszerváltás előtt is voltak olyan rendkívüli intézkedések, amelyek a dokumentumok szisztematikus megsemmisítéséről rendelkeztek, mint például a hatvanas évek elején, amikor Kádár Jánost kellett tisztára mosni - tudtuk meg az elnökhelyettes asszonytól. „Ezeken az iratokon látszik, hogy ahol Kádár neve valamilyen kontextusban szerepel, ott jelentős részben kitörölték” - mondta. Ehhez jöttek azután a „természetes” fogyások, amely az akkori szabályoknak megfelelő öt évenkénti megsemmisítést jelentett az ügynök halála, kiöregedése vagy kizárása esetén. Ezekből az anyagokból csak azon „elvtársak” hanyagságából maradt ránk, akik nem hajtották végre pontosan az utasításokat. „Tudjuk azonban, hogy a nyolcvanas években már nemcsak papír alapú adathordozók voltak, hanem például mikrofilm is. Nagyon remélem, hogy egyszer majd ezek a hiányzó adathordozók is megkerülnek” - adott hangot optimista várakozásának dr. Kónyáné Kutrucz Katalin.