A Die Presse című konzervatív bécsi lap Magyarország nemzeti mítoszt idéz fel címmel
közölt tudósítást Pogány-Falkhausen tollából a korona Parlamentbe szállításáról.
A szerző szerint Magyarország január 1-jén nem annyira az új évezredet, mint inkább
a keresztény királyság ezer évvel ezelőtti alapításának emlékét ünnepelte, s
„már a kétezredik év legelején nacionalista színezetű ünnepségek voltak”. Számos
elemző már ma is arra figyelmeztet, hogy a jubileumi ünnepségek némelyik szomszédban
rossz érzéseket válthatnak ki. A konzervatív osztrák újság tudósítója úgy vélekedik:
„A jelenlegi erős gazdasággal a háta mögött Magyarország a Szent István-i ideológiához
kötődve még intenzívebbé teheti az erő politikáját, és ezzel nyugtalanságot
okozhat Európa ezen térségében.”
Díszőrség a koronának. Mi lesz vele? Fotó: Somorjai
A legnagyobb példányszámú lengyel napilap, a liberális Gazeta Wyborcza arról írt,
hogy a korona különleges szerepet kapott a második világháború előtti időszakban,
amikor a hivatalos állami ideológia azt hirdette, hogy a Szent Korona a hatalom forrása,
és az azt viselő király csupán ennek a hatalomnak a végrehajtója. Ezért a háború
előtti Magyarország államformája királyság maradt, bár királya nem volt, csupán
kormányzója. A bíróságok akkoriban a Szent Korona nevében hozták ítéleteiket, a
korona jelképezte az ország egységét, és ennek az ideológiának a jegyében igazolták
akkoriban a Szlovákiával, Horvátországgal és Romániával szemben támasztott magyar
területi igényeket - állapítja meg a lengyel lap.
A Neue Zürcher Zeitung Andreas Oplatka cikkét közölte Ezer év magyar állama címmel.
A szerző írásában egyebek között kifejti, hogy a mai politikai vita a korona jelképes
értéke körül forog: vajon valóban a nemzet és az állam egységét fejezi-e ki vagy
inkább a rendi Nagy-Magyarországot idézi fel; szabad-e a köztársaságban közjogi
jelentőséget tulajdonítani a koronának; fontos-e a városokat új szobrokkal elárasztani;
s a romos kastélyok helyreállítása kaphat-e prioritást a Tisza gátjainak szanálásával
szemben? „A kormányzó Fidesz a kilencvenes évek elején még a korona címerbe kerülése
ellen volt, a jobboldal gyűjtőpártjaként azonban ma tekintettel van a nemzeti érzelmekre,
s az ünnepségektől egységesítő hatást vár.”
Kétség sem merülhet fel a kereszténység ezeréves szerepét és jelentőségét illetően
- írja Oplatka -, de kérdés, hogy mennyire jogos és lehetséges a mai, erősen világias
Magyarországot az ünnepségek kapcsán a keresztényiség mellett elkötelezni, amikor
ebben más vallások követői és az ateisták nem ismerhetnek magukra, noha az ünnepségek
célja a nemzet egységének erősítése. Oplatka meglátása szerint itt is hatnak történelmi
terhek. A legújabb korban ugyanis politikai összefüggésben a „keresztény” mindig
annyit is jelentett, hogy „nem zsidó”. Abban az 1989 után némely politikus által
hangoztatott óhajban, hogy teremtsék meg a keresztény Magyarországot, ily módon
felfedezhető diszkrimináló hang is.
Belpolitikai indítékokat lát a millenniumi magyar megemlékezések mögött a La Libre
Belgique című belga lap. A szerző ebben egyebek között úgy vélte, hogy a koronának
a Parlamentbe helyezése a politikai pártok közötti megosztottságot jelképezi, másfelől
az ország elitje és a nép közötti választóvonalat, hiszen a lakosság nem tud túl
sokat arról, milyen körülmények között csodálhatja meg a jövőben az ékszereket.
Orbán Viktor miniszterelnök e választása erősíti egy olyan kormány benyomását,
amely az öszszefogásnál inkább hajlik a megosztásra, és nagyon ragaszkodik a múlthoz
- vélte a szerző. „Magyarország paradoxonokkal lép 2000-be: fiatal politikai elitjének
múlthoz való ragaszkodásával, európai integrációs felkészülésének kitűnőségével,
gazdaságának figyelemre méltó teljesítményével és az élén hamarosan talán egy
szomorú bohóccal” - zárult a La Libre Belgique írása. (MTI)