Hetek - III. évfolyam, 52. szám, 2000. január 01

Előző lapszámainkban igyekeztünk megismertetni olvasóinkkal a befektetési alapokat, mint a 90-es évek egyik, hazánkban új keletű befektetési lehetőségét. Eddig túlnyomórészt az alapvető elméleti ismereteket vettük számba, az alábbiakban pedig azoknak szeretnénk gyakorlatiasabb segítséget nyújtani, akik úgy döntenek, hogy megspórolt pénzüket, vagy annak bizonyos részét befektetési alapban kívánják elhelyezni.

Mindenekelőtt a korábbiakban leírt kritériumoknak megfelelően ki kell választanunk, hogy elképzeléseink szerint milyen időtávra, és mekkora kockázatot vállalva szándékozunk befektetni anyagi javainkat. Ennek függvényében kell eldöntenünk, hogy túlnyomórészt állampapír, kötvény vagy részvény alapot keressünk. Ezzel párhuzamosan célszerű böngészni a gazdasági napilapokat is, melyek segítenek eligazodni a kiszemelt alap múltban elért hozamai között (3, 6, 9, 12 hónapos adatok). Ha már konkrétabbá vált elképzelésünk, érdemes a választott alap(ok) tájékoztatóját és elemzéseit szemrevételeznünk, amelyhez a forgalmazónál (bankok, befektetési alapkezelők) juthatunk hozzá. Internetes hozzáférési lehetőségünk esetén hasznos lehet a világhálón is körülnézni, ezzel sok utánajárást spórolva meg magunknak. A bankok honlapjairól elindulva a lakosságnak, illetve magánszemélyeknek szóló ismertetők között, vagy közvetlenül a bank alapkezelőjéhez való kattintás után juthatunk értékes és többségében friss információkhoz.
Mint a banki tranzakciók többsége, így a befektetési alapok vásárlása és eladása is költséggel jár. Éppen e költségek eltérő mértéke miatt is szükséges, hogy a hozamok vizsgálatánál lehetőség szerint a nettó hozamokat vessük össze, amelyet minden alap esetében egy egységnyi (például egymillió forintos) befektetésre jutó költségekkel együtt számítanak ki, reálisabbá téve az összehasonlítást. A bruttó hozam ugyanis nem tartalmazza a költségeinket, tehát ezek összehasonlítása esetén nem a ténylegesen zsebretehető hozamot láthatjuk. Vásárláskor általában jutalékmentesen, vagy 500-1000 forint leszurkolásával juthatunk papírjainkhoz. Ehhez hozzájöhet még a tőkeszámla nyitás (0-5000 forint), illetve tőkeszámla vezetés (0-5000 forint/év) díja is, amennyiben még nem rendelkezünk vele. A befektetési jegyünk ugyanis egy tőkeszámlán fog megjelenni, melynek következtében igénybe vehetjük a rá vonatkozó adókedvezményeket. Eladáskor bizonyos százalékos díjra (0,25-1 százalék) vagy fix összegre (500-2000 forint) kell felkészülnünk. Érdemes azzal is számolnunk, hogy eladáskor általában nem azonnal, hanem szándékunk bejelentését követően egy-két napon belül juthatunk hozzá pénzünkhöz.
Végül pedig nézzük meg, hogyan is követhetjük figyelemmel befektetésünk aktuális értékét és hozamát. Ehhez mindig a befektetési alap vásárláskori egy jegyre jutó nettó eszközértékét kell alapul vennünk, amit a vásárlás alkalmával megtudunk. Ezt követően pedig folyamatosan tájékozódhatunk a nettó eszközérték alakulásáról a gazdasági napilapok vagy az internet segítségével. Mindezt egy példával szemléltetve: tegyük fel, hogy egy évvel korábban vásárolt befektetési jegyünk vásárláskori nettó eszközértéke 1,116596 volt, míg egy év elteltével a nettó eszközértéke 1,289348 lett. Ez annyit jelent, hogy amennyiben egy éve 500 ezer forintért vettünk befektetési jegyet, tehát 447 ezer 790 db jegyünk van (500 ezer/1,116596), ennek egy évvel később 577 ezer forint (447 ezer 790 x 1,289348) lett az értéke, ami 15,5 százalék bruttó hozamot biztosított.
Nem elrettentésképpen, de fontos megemlíteni, hogy bizony előfordulhat - elsősorban a nagyobb kockázatú alapok esetén -, hogy az idő múlásával a nettó eszközérték nem nő, hanem csökken. Ilyenkor nem hozamról, hanem veszteségről beszélhetünk, ami azt jelenti, hogy ha ilyen alacsonyabb nettó eszközértéken váltjuk vissza befektetési jegyünket, akkor bizony kevesebb pénzt kapunk vissza, mint amennyit befektettünk, és a jutalékot ilyenkor is meg kell fizetnünk. Bár ez utóbbi eset sokkal ritkábban, és kisebb mértékben fordul elő, elsősorban a tőzsdei részvényekre jellemző.