BOR GABRIELLA, AZ IE-NEW YORK BRÓKER ELEMZŐJE
BUX-kilátások

A magunk mögött hagyott, immár közel egy év nem telt eseménytelenül: míg az év eleji bizonytalankodás bátorkodó optimizmusba fordult a tavasz eljövetelével, és a magyar tőzsdén történelmi csúcsokat döntögettek a részvényárfolyamok, addig a választásokat követő kisebb visszaesés után a nyár már egyértelműen a bessz piac jegyében telt el. Egészen szeptember végéig a befektetőknek a részvényárak töretlennek tűnő zuhanásával kellett szembesülniük, a tőzsdei árfolyamok kétéves mélypontra kerültek. Kérdés, hogy az előttünk álló év mit hoz a tőzsdei szereplőknek. Biztosat senki sem tud, de jó indulási alapot adhat az, hogy a régió országai közül Magyarország igen jó, ha nem a legjobb kilátásokkal rendelkezik.

Az idén a Budapesti Részvényindex megdöntötte minden eddigi csúcspontját: szeptember 21-én 3775 ponttal elérte történelmi mélypontját, ekkor mintegy 53 százalékkal volt az év eleji szintje alatt, és közel 60 százalékkal elmaradt az április végén felállított éves - és szintén történelmi - csúcspontjától. A nyárutó azonban - ellentétben a tavaszi árfolyameséssel - korántsem csak a magyar tőzsdén tépázta meg a befektetők idegeit. Az amerikai részvénypiac indexe, a Dow Jones 20 százalékot, a frankfurti DAX 33 százalékot, a londoni FTSE 25 százalékot, a prágai tőzsdeindex 35 százalékot, a varsói pedig 40 százalékot veszített értékéből az említett periódusban.
A nagymértékű árfolyamzuhanásokat azonban túláradó optimizmussal jellemezhető időszak előzte meg: az amerikai gazdaságot alacsony kamatok, alacsony inflációs környezet, növekvő vállalati profitok, és közel 7 éve tartó expanzió jellemezte, amelyek a részvényárfolyamok dinamikus emelkedését eredményezték.
Ezt követően azonban alighogy elcsitult a tavaly októberben kirobbant távol-keleti zűrzavar, Oroszország és Japán került az érdeklődés középpontjába: Moszkva a külföldi adósságaira fizetési moratóriumot rendelt el, felfüggesztette a kincstárjegyek kereskedelmét, illetve a bankóprés beindításával próbálta menteni a menthetőt. Japán pedig - akitől mellesleg a kelet-ázsiai válság megoldását várták - mindeközben egyre elmélyülőbb recesszióval találta magát szemben, melyet a gyenge lábakon álló bankrendszer likviditáshiánya, és a sorra következő gazdaságösztönző csomagokba vetett bizalom szertefoszlása csak tovább súlyosbított. A feltörekvő piacokkal szemben megrendült befektetők pánikszerű eladásokba kezdtek, miután tisztán kirajzolódott, hogy ezen esetben nem regionális válságok dúlnak, hanem egy globális méretűvé nőtt pénzügyi válsággal állunk szemben, amelyre csak globális összefogással születhet megoldás.
Ekkor már a globális válság hatásai az amerikai gazdaságban is érezhetővé váltak, az ipari termelés visszaesett a gyenge exportkereslet és az alacsony belső fogyasztás révén, valamint a külkereskedelmi mérleghiány is lényegesen túlszárnyalta az előzetes várakozásokat. Felmerült, hogy az addig töretlenül bővülő gazdasági növekedés megtorpanhat.
A FED, az amerikai központi pénzintézet, ekkor a gazdasági növekedés ösztönzése érdekében csökkentette a kamatokat, 1998 szeptembere óta három alkalommal. Mindeközben a nyugat-európai országokban is egy kamatcsökkentési hullám söpört végig, a január elsején bevezetésre kerülő euró miatt a kamatszintek harmonizációja érdekében sorozatban mérsékelték irányadó kamatlábaikat a csatlakozni kívánó jegybankok.
A kelet-európai régió tőzsdéi - hasonlóan hazánkéhoz - érzékenyen élték meg a válságot, bár az árfolyamesések nem öltöttek akkora méreteket, mint a Budapesti Értéktőzsdén. A magyar piacra jellemző nagyarányú külföldi tulajdon ezúttal inkább a negatív hatásait éreztette, ugyanis a tőke kivonulása az árfolyamok nagyobb mértékű esésében nyilvánult meg. Ráadásul a kielégítő likviditáson keresztül könnyebben tudták pénzzé tenni vagyonukat a részvényesek, így sokkal inkább a hazai - régióbeli öszszehasonlításban - nagyobb méretű befektetők likvidáltak, mentve a még menthetőt.
Véleményünk szerint a külföldi nagy befektetési alapok - akik meghatározó szereplői a magyar tőkepiacnak is - portfolió-átrendezéseinek kedvezményezettjei között hazánk is szerepelni fog, ugyanis a régióban Magyarország rendkívül jó kilátásokkal rendelkezik. A hitelminősítők által adott pozitív kilátások (legutóbb a Standard and Poors sorolta kedvezőbb kategóriába hazánkat), valamint a divergáló országok közé tartozás mindenképpen tovább bátorítják a külföldi tőkét. Nem tartjuk elképzelhetetlennek azt sem, hogy túl azon, hogy egyéb (latin-amerikai, illetve ázsiai) fejlődő piacokról ide kerülnek átcsoportosításra befektetések, a régión belül is hazánk nagyobb súlyt képvisel majd. A részvények közül pedig vélhetően a nagy likviditással rendelkező, kellőképp diverzifikált tulajdonosi struktúrával rendelkező, tőkeerős cégekre esik majd a „nagyok” választása. Az 1999-es év várhatóan nyugodtabb lesz, mint az éppen véget érő, azonban azok, akik részvényvásárlásra adják fejüket, nem szabad, hogy túlzott optimizmust tanúsítsanak, hiszen mint tudjuk, a fák soha nem nőnek az égig. A piacra való be-illetve kilépés időzítése rendkívül fontos, és persze a megfelelő részvények kiválasztása sem elhanyagolható jelentőségű.